Old/New Testament
1 Prófécia, amelyet Habakuk próféta látott.
A próféta első panasza
2 Szüntelen hozzád kiáltok,
Örökkévaló,
miért nem hallgatsz meg?
Kiáltok hozzád az erőszak miatt,
de nem szabadítasz meg minket!
Meddig vársz még?
3 Miért kell ennyi sok
igazságtalanságot látnom?
Hogy nézheted el
ezt a sok gonoszságot?
Mindenütt pusztítás
és erőszak tárul elém,
bármerre nézek,
mindenütt viszály és pereskedés!
4 Erőtlen a törvény,
nem érvényesül az igazság.
A bűnös nyeri a pert,
az ártatlan veszít,
a gonoszoknak kedvez az ítélet!
Az Örökkévaló válaszol
5 „Nézzétek a nemzeteket,
és lássátok,
ámuljatok és csodálkozzatok!
Mert oly dolgot teszek napjaitokban,
amelyet el sem hinnétek,
ha csak hírét hallanátok.
6 Nézzétek!
Megnövelem a káldeusok[a] hatalmát,
kiterjesztem birodalmukat.
Kegyetlen és erőszakos nép ez,
meghódít messzi földeket,
elfoglalja mások lakóhelyét,
leigázza a népeket.
7 Rettenetes és félelmetes nép,
amely maga szabja törvényét,
nem tisztel senkit.
8 Lovaik gyorsabbak, mint a párducok,
vadabbak, mint az éhes farkasok.
Lovasaik serege messzi földeket bejár,
vágtatva repülnek, hirtelen támadnak,
ahogy a sas lecsap zsákmányára.
9 Erőszakosak, mindent letipornak,
mind előre néz, amint vonulnak,
s annyi foglyot ejtenek,
mint tenger partján a homok.
10 Kinevetik a királyokat,
gúnyolják a fejedelmeket,
az erős várakból csúfot űznek,
sáncokat emelnek,
elfoglalják mindet.
11 Majd elvonulnak, mint a vihar,
tovaszállnak, mint a szél.
Saját hatalmuk az istenük,
ez az ő bűnük!”
A próféta második panasza
12 Örökkévaló! Te vagy a Szent,
te vagy az Isten
ősidőktől fogva és örökké!
Mégsem fogunk elpusztulni!
Te rendelted a káldeusokat,
hogy ítéleted végrehajtsák.
Kősziklám, te akartad,
hogy ők büntessenek bennünket.
13 Tisztább a szemed,
mintsem hogy elnézd a gonoszságot,
s tétlenül nézd az igazságtalanságot!
Miért tűröd hát
ezeket a gonoszokat?
Miért hallgatsz,
mikor az igazabbat pusztítják?
14 Olyanná tetted az embert,
mint a tenger halait,
vagy mint a férgeket,
amelyeknek nincs vezérük!
15 Az ellenség úgy ejti őket fogságba,
mint a horgász a halakat.
Úgy keríti hatalmába a foglyokat,
mint a halászok hálója a zsákmányt,
s együtt örülnek a fogásnak.
16 Ezért mutat be áldozatot hálójának,
ezért áldoz tömjénfüsttel kerítőhálójának,
hiszen így szerez gazdagságot,
így jut bőséges élelemhez.
17 Meddig teheti ezt még?
Szüntelenül pusztíthatja
a népeket, kegyetlenül?
2 Felmegyek az őrtoronyba,
őrhelyemre állok,
figyelek, hogy lássam,
mit mond az Örökkévaló nekem,
s mit felel panaszomra.
Az Örökkévaló válaszol Habakuknak
2 Azután az Örökkévaló ezt válaszolta:
„Jegyezd föl, amit mutatok neked!
Írd fel egy táblára, hogy el tudja olvasni[b]
minden járókelő!
3 Beteljesedik ez a látomás
a maga idejében,
de még várnod kell türelemmel.
Siet a beteljesedés felé,
és nem fog csalódást okozni.
Ha úgy tűnne, hogy késik,
te akkor is kitartóan várj,
mert eljön bizonyosan,
eljön és nem késik!
4 Nézd, ezt írd fel:
»Aki nem hallgat Istenre,
nem marad büntetlen.
De aki igazságos,
az élni fog a hite által.«”
Öt példázat a pusztító pusztulásáról
5 „Bizony, a gazdagság
és a hatalom csapdába ejt!
A telhetetlen nem tud megnyugodni:
szélesre tátja száját, mint a Seol.
Akármennyit összerabol,
meg nem elégszik soha,
mint a halál.
Leigázza a nemzeteket,
meghódítja a népeket,
egyiket a másik után!
6 De nemsokára gúnyolni fogják
a többi nemzetek,
vele példálóznak[c] a népek:
»Jaj annak, aki rakásra gyűjt
rablott kincseket,
aki adósságot halmoz fel,
hogy meggazdagodjon!
De meddig teheti ezt még?«
7 Mert akiket kifosztott, ellene támadnak,
akiktől fél, fölkelnek ellene,
és ők fosztják ki a rablót.
8 Bizony, mivel sok népet kiraboltál,
most téged rabolnak ki,
akik még megmaradtak!
Bosszút állnak rajtad,
mert sok vért ontottál,
az egész földön erőszakoskodtál,
városokat leromboltál,
lakóikat megölted!”
9 „Nézzétek! Hamissággal
gyűjtenek vagyont,
de családjuk vesztére teszik!
Családjuk fészkét
a magasban építik,
hogy biztonságban legyenek!
10 Mikor más népeket pusztítottál,
magadra hoztál gyalázatot.
Mivel gyilkoltad őket,
téged is gyilkolni fognak.
11 Házad téglái is tanúskodnak ellened,
gerendái is vádolnak téged!”
12 „Nézzétek, akik városukat
igazságtalanságra alapozzák,
s falait gyilkossággal építik!
13 Nem tudják, hogy az Örökkévaló,
a Seregek Ura így határozott:
lángok martaléka lesz mind,
amit a népek építenek,
semmivé válik minden,
amiért a nemzetek fáradoztak!
14 De az Örökkévaló
dicsőségének megismerése
betölti a földet,
amint a víz megtölti a tengert!”
15 „Nézzétek azokat, akik szomszédaikat
megitatják haragjuk poharából,
amíg egészen megittasodnak,
hogy gyalázatukat lássák!
16 Bizony, neked is innod kell,
s dicsőség helyett szégyen borít be.
Az Örökkévaló kezében a pohár,
igyál te is, amíg majd tántorogsz!
Most rajtad a sor,
s téged is elborít a gyalázat!
17 Ahogy pusztítottad a libanoni erdőket,
úgy fogsz elpusztulni te is!
Ahogy rettegtek tőled az erdei vadak,
úgy fogsz rettegni te is,
mivel a városlakókat halomra gyilkoltad,
erőszakoskodtál és kegyetlenkedtél velük!”
Jaj annak, aki bálványában bízik!
18 Mire jó a bálványszobor annak,
aki faragta,
vagy az öntött bálvány,
amely csak hazugságra tanít?
Hiszen készítője
csupán a maga munkájában bízik,
olyan istenben hisz, aki néma!
19 Jaj annak,
aki fából faragott bálványát kéri:
„Ébredj föl, és segíts rajtam!”
Vagy néma kőbálványához imádkozik:
„Kelj föl, segíts meg!”
Kaphat-e tőle útmutatást?
Nézzétek! Arannyal,
ezüsttel feldíszítették,
de nincs benne élet és lehelet,
egy szikrányi sem!
20 Az Örökkévaló azonban trónján ül,
szent templomában!
Némuljon el az egész föld
színe előtt!
Imádság
3 Habakuk próféta imádsága.[d]
2 Örökkévaló, hallottam régi tetteidről,
s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem!
Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan,
most is jelentsd ki magad népednek, mint régen!
Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas! Szela
3 Isten dél[e] felől közeledik,
a Párán[f] hegyéről jön a Szent. Szela
Dicsősége betölti a Mennyet,
dicséretével megtelik a föld!
4 Ragyog, mint a Nap,
kezéből fénysugarak indulnak,
ott van hatalmának rejtekhelye.
5 Előtte halálos járvány pusztít,
lába nyomát döghalál követi.
6 Ahol megáll, földrengés támad,
ahová néz, reszketnek a népek.
Szétmállanak az ősi hegyek,
elsüllyednek az ősi halmok.
De az ő útjai örökkévalók!
7 Látom, összedőlnek Kúsán sátrai,
reszketnek Midján[g] földén a sátrak,
lakóik félve remegnek.
8 Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg?
A folyókra haragszol, vagy a tengerre,
hogy vágtató lovakon,
robogó harci szekereken
száguldasz a győzelemre?
9 Nyilaidat előveszed tegzedből,
s íjadat kifeszíted. Szela
Meghasítod a földet,
és folyók ömlenek a száraz földön.
10 Meglátnak téged a hegyek és remegnek,
vízáradat borítja el a földet,
megszólalnak a mélység vizei,
és magasra csapnak a hullámok.
11 A Nap és a Hold megállnak az égen,
amikor villámló nyilaidat
és ragyogó lándzsád meglátják.
12 Haragodban megtaposod a földet,
eltiprod a nemzeteket.
13 Csatába indulsz,
hogy népedet megszabadítsd,
felkentedet[h] győzelemre vezeted.
Lesújtasz a gonoszok vezérére,
seregestől elpusztítod.[i] Szela
14 Saját nyilaival lövöd le
a gonoszok vezérét,
aki forgószélként ránk tört seregével,
hogy szétszórja népünket.
Már előre örült,
hogy saját otthonában
pusztíthatja el a védteleneket.
15 Bizony, megtaposod lovaiddal
a tenger habjait,
a nagy vizek hullámait!
Mégis örvendezek az Örökkévalóban!
16 Hallottam mindezt,
és egész testem remeg!
Fogaim vacognak a félelemtől,
csontjaim reszketnek,
lábam rogyadozik.
Mégis nyugodtan várom,
amíg a látomás beteljesül,
amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.
17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
kipusztul az akolból a juhnyáj,
s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
ujjongok szabadító Istenemben!
19 Mert az Örökkévaló Isten
megerősít engem!
Biztossá teszi lépéseimet,
mint a hegyi kecskék ugrásait,
és magas sziklákon vezet engem.
A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.
A győztesek éneke
15 Ismét láttam: egy hatalmas és csodálatos jel tűnt fel a Mennyben. Hét angyal jött elő, akiknél az utolsó hét csapás volt. Ezekkel a csapásokkal lett teljessé és fejeződött be Isten haragja.
2 Azután ismét láttam: mintha üvegtenger lett volna előttem, amelybe tűz keveredett. Láttam azokat, akik legyőzték a Szörnyeteget, annak bálványszobrát, és a nevének megfelelő számot. A győztesek az üvegtengeren álltak, és Isten hárfáit tartották a kezükben. Énekelték 3 Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét:
„Nagy és csodálatos minden, amit teszel,
Mindenható Úr Isten!
Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel,
Nemzetek Királya!
4 Ki ne tisztelne téged, Urunk,
ki ne dicsérné neved?
Mert egyedül te vagy szent!
Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged,
mert látják, hogy igazságosan cselekszel!”
5 Azután ismét láttam: Isten mennyei szentélye[a] feltárult, 6 és hét angyal jött elő, akiknél a hét utolsó csapás volt. Fénylő fehér lenvászon ruhájukat a mellükön aranyöv fogta össze. 7 A négy mennyei élőlény közül az egyik hét aranypoharat adott a hét angyalnak. A poharak tele voltak az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentélyt pedig betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának felhője, és senki nem léphetett be oda, amíg a hét angyal hét csapása be nem fejeződött.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center