Old/New Testament
1 Prófécia Ninive[a] ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.
Zsoltár
2 Féltőn szerető Isten az Örökkévaló,
aki megfizet ellenségeinek.
Bizony, bosszút áll izzó haraggal,
és megfizet gyűlölőinek.
Felgyűlt haragja készen áll,
hogy ellenségeire zúduljon.
3 Türelmes az Örökkévaló,
és nagy erejű,
de a bűnöst
nem hagyja büntetlenül.
Viharban és forgószélben jár,
s lába nyomán felhők kavarognak,
4 mikor haraggal rákiált[b] a tengerre,
az megretten és kiszárad,
s a folyók mind kiapadnak.
Szavára elfonnyadnak Básán legelői,
elszáradnak Kármel dús kertjei
és Libanon virágai.
5 Az Úr előtt remegnek a hegyek,
szétmállanak a dombok.
Tekintetétől reszket a föld,
megretten az egész világ,
s a föld lakói remegnek.
6 Ki állhat meg haragja előtt?
Izzó indulata hevét ki viselheti el?
Mikor haragja kitör, mint a tűzfolyam,
még a sziklákat is összezúzza!
7 Jó az Örökkévaló! Biztos menedéke
azoknak, akik a veszedelem idején
hozzá menekülnek.
Ismeri és megmenti őket.
8 De pusztító áradattal söpri el gyűlölőit,
s ellenségeit a sötétségbe űzi.
Prófécia Asszíria bukásáról
9 Ti akartok az Örökkévaló ellen
terveket szőni?
Hiszen ő nyomtalanul eltöröl
titeket a föld színéről!
10 Bizony, teljesen elpusztít benneteket,
ahogy a tűz a tövist megégeti,
mint ahogy a száraz tarlót
a láng felperzseli.[c]
11 Emlékezz, Ninive,
tőled indult útnak,
aki gonoszt gondolt
az Örökkévaló ellen!
De hiába tervezett
gonosz terveket!
12 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Bár Asszíria serege
hatalmas és erős,
mégis levágják őket,
és eltűnnek.
Téged pedig, népem,
bár megaláztalak,
de többé nem foglak megalázni.
13 Elnyomóid igáját most már
letöröm nyakadról,
és köteleidet elszaggatom.”
14 Felőled, Asszíria,
az Örökkévaló így határozott:
„Nem lesz senki,
aki nevedet továbbvigye,
isteneid templomából
kipusztítom bálványaidat,
megásom sírodat,
mert gonosz vagy, és utálatos.”
15 Nézd Júda, már jön a hegyeken,
aki jó hírt hoz neked,
és békességet hirdet!
Most már ünnepeld
szent ünnepeidet,
teljesítsd, amit a veszedelem idején
az Úrnak ígértél!
Nem tapos többé rajtad
a gonoszok serege,
mert egészen elpusztult,
megsemmisült!
Ninive ostroma és pusztulása
2 Pusztító sereg vonul föl
ellened, Ninive,
őrizd falaidat,
figyeld az utakat,
készülj az ostromra,
szedd össze minden erődet!
2 Az Örökkévaló helyreállítja
Jákób népének dicsőségét!
Bár ellenségeik
egészen kifosztották őket,
mint ahogy levágják
a tőkéről szőlővesszőket,
mégis megújítja az Örökkévaló
Izráel dicsőségét!
3 Ütközetre készülnek a harcosok[d],
karjukon vörös pajzsok,
s ruhájuk is vörös.
Harci szekereiken
vörösen csillog a bronz,
türelmetlenül toporzékolnak a lovak,
ahogy felsorakoznak a csata előtt.
4 Vadul száguldoznak szekereik,
fel-alá robognak Ninive utcáin,
mint a villámok, úgy futkosnak,
mint a fáklyák, úgy ragyognak.
5 Előszólítják legbátrabb harcosaikat,
botladozva rohannak az ostromra,
fölmásznak a falakra,
készítik a védőtetőt,[e]
hozzák a faltörő kost.
6 A folyó gátjai megnyílnak,
s a palota falai leomlanak[f].
7 Megfosztják hatalmától a királynőt,
s fogságba hurcolják.
Rabszolganői zokogva gyászolják,
s mellüket verve nyögnek,
mint a galambok.
8 Úgy járt Ninive, mint a víztároló,
amelyből minden víz elfolyt.
„Álljatok meg! Ne fussatok!” — kiáltanak,
mégis mindenki menekül.
9 „Raboljatok ezüstöt,
szerezzetek aranyat!
Mennyi drága kincs,
micsoda zsákmány!”
10 Mindenütt romok és pusztulás,
dúlás és fosztogatás!
A lakosok szíve megdermed,
térdük remeg, arcuk elsápad,
derekuk meggörnyed.
11 Mivé lett a város,
a híres oroszlánok[g] tanyája,
az oroszlánkölykök barlangja?
Ahol a hím és nőstény oroszlán
a kölykeiket biztonságban nevelték,
12 ahová gazdag zsákmányt hordtak,
megtöltötték prédával,
s kölykeiket etették
— ugyan hová lett?
13 Ezt mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura:
„Figyelj rám, Ninive!
Mostantól ellenséged leszek,
harci szekereidet elégetem,
oroszlánkölykeidet fegyver öli meg,
rablásodnak véget vetek,
s követeid fenyegető szavát
nem hallják többé a nemzetek!”
Jaj a gyilkosok városának!
3 Nézzétek a gyilkosok vérengző városát!
Hogy tele van hazugsággal,
és rablott zsákmánnyal!
2 Harci szekerek robognak Ninive utcáin,
kerekeik dübörögnek,
ostorcsattogás, lovak dobogása hallik.
3 Száguldoznak a lovasok,
kardjuk villog, dárdájuk fénylik!
Holtak hevernek szerteszét,
halmokban tornyosulnak a hullák,
megbotlanak bennük még a lovak is.
4 Bizony, így jár Ninive,
a szépséges prostituált,
a varázslás mestere,
akinek semmi sem volt elég.
Paráznaságával rabul ejtett sok nemzetet,
varázslásával leigázott népeket!
Ellened fordulok, Ninive!
5 Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Most ellened fordulok, Ninive,
megbüntetlek és megszégyenítelek:
szoknyádat fejedre borítom[h],
hadd lássák a népek meztelenségedet,
s a királyságok szégyenedet!
6 Szemetet szórok arcodba,
gyalázatos leszel,
és kigúnyolnak a népek.
7 Aki csak lát téged,
rémülten elszalad, és ezt mondja:
»Hogy elpusztult Ninive!
De ki bánkódik miatta?
Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”
8 Azt hiszed, különb vagy Tébánál[i]
Hiszen azt is védték a Nílus ágai,
vizek vették körül,
mint erős várfalak.
9 Etiópia és Egyiptom adta neki erejét,
Pút és Líbia segítette,
10 mégis fogságba hurcolták lakóit,
falhoz verték a csecsemőit,
főembereire sorsot vetettek,
vezetőit láncra verték!
11 Így jársz te is, Ninive!
Elesel, mint a részeg,
és menedéket keresel,
hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.
12 Erős váraid hamar elesnek,
mint a fügefa lehullatja
első gyümölcseit.
Mikor a fát megrázod,
fügéje mindjárt a szájadba hull.
13 Harcosaid mind olyanok lesznek,
mint az asszonyok.
Országod kapui megnyílnak támadóid előtt,
záraidat tűz égeti el.
14 Készülj az ostromra, gyűjts vizet,
taposd az agyagot, készíts téglát,
javítsd a falat!
15 De hiába!
Megemészt a tűz,
fegyverrel ölnek meg,
s minden elpusztul,
mint sáskajárás idején a mező.
Hogy terjeszkedtél, Ninive!
Lakóid megsokasodtak,
mint a sáskák,
16 kereskedőid többen voltak,
mint égen a csillagok!
Lám, a sáskaraj is így pusztít:
ha már mindent fölfalt,
elrepül, eltűnik nyomtalanul.
17 Hivatalnokaid és írnokaid serege,
mint a sáskák felhője,
mely hideg időben
a kőkerítéseken gyülekezik,
de ha rásüt a nap, elrepül,
nem tudni, hová.
18 Asszíria királya!
Vezéreid örökre elaludtak,
fejedelmeid csendben nyugszanak.
Néped elszéledt a hegyeken,
s nincs, aki összegyűjtse őket.
19 Nincs orvosság sebedre,
halálos az, gyógyíthatatlan!
Pusztulásod hírére
minden nemzet tapsol és örül,
mert ki ne szenvedett volna
kegyetlen gonoszságodtól!
A Bárány és követői a Sion-hegyen
14 Ezután ismét láttam: a Bárány állt a Sion-hegyen, és vele együtt az a száznegyvennégyezer ember, akik a Bárány nevét és a Bárány Atyjának nevét viselték a homlokukon. 2 Azután hangot hallottam a Mennyből, amely nagy vízesés dübörgő hangjához, vagy hatalmas mennydörgéshez hasonlított. Úgy hangzott, mint mikor sok hárfán egyszerre játszanak. 3 Új éneket énekeltek Isten trónja, a négy mennyei élőlény és a mennyei vezetők előtt. Ezt az éneket senki más nem énekelhette, csak az a száznegyvennégyezer, akiket a Földről, az emberek közül váltottak meg.
4 Ők nem követtek el semmi olyat, amivel tisztátalanná tették volna magukat az asszonyokkal, mert szüzek. Ők azok, akik követik a Bárányt, akárhová is megy. Az emberek közül váltották meg őket, hogy a legelsők legyenek, akiket Isten és a Bárány számára kiválogattak. 5 Beszédükben nem találtak hazugságot, és feddhetetlenek.
A három angyal
6 Ekkor ismét láttam: magasan az égen egy angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a Föld lakóinak — minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. 7 Erős hangon ezt kiáltotta: „Istent tiszteljétek és féljétek! Őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!”
8 Ezután egy másik angyal jött, aki kihirdette: „Elpusztult! Elpusztult Babilon, a nagy város, amely minden népet megitatott paráznasága részegítő borával!”
9 Majd egy harmadik angyal jött utánuk, és nagy hangon ezt kiáltotta: „Aki a Szörnyeteget vagy annak bálványszobrát imádja, és annak jelét engedi a homlokára vagy a kezére tenni, 10 az is inni fog Isten haragjának borából, amelynek erejét nem enyhíti semmi! Ott gyűlik az Isten harag-poharában. Aki ebből iszik, azt tűz és égő kén fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány szeme láttára. 11 Sem éjjel, sem nappal nem lesz nyugtuk azoknak, akik a Szörnyeteget és annak bálványszobrát imádják, vagy magukon viselik a Szörnyeteg nevének jelét. Kínlódásuk füstje örökké felszáll.
12 Itt van szüksége az állhatatos kitartásra és türelemre Isten népének — azoknak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak, és megőrzik a Jézusban való hitüket.”
13 Ezután egy hangot hallottam a Mennyből. Ezt mondta nekem: „Írd le ezt: mostantól fogva boldogok és áldottak, akik az Úrban halnak meg.”
„Igen — mondja a Szent Szellem —, most már megpihenhetnek a munkájuk után, mert amit elvégeztek, az követi őket.”
Aratás és szüret a Földön
14 Azután ismét láttam: egy fehér felhőn ült valaki, aki hasonlított az Emberfiához. A fején aranykoszorút viselt, a kezében pedig éles sarlót tartott. 15 A templomból[a] kijött egy másik angyal, és erős hangon kiáltott annak, aki a felhőn ült: „Fogd a sarlódat, és kezdd el az aratást, mert eljött az aratás órája, megérett a Földön az aratnivaló!” 16 Ekkor az, aki a felhőn ült, megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, és learatta a termést.
17 Ezután a mennyei templomból kijött egy újabb angyal, aki szintén éles sarlót tartott a kezében. 18 Az oltártól[b] pedig előlépett egy másik angyal, akinek hatalma volt a tűz fölött, és nagy hangon ezt kiáltotta a sarlós angyalnak: „Fogd a sarlódat, és szüreteld le a Föld szőlőjét, mert már érettek a fürtök!” 19 Erre az angyal megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, leszüretelte a Föld szőlőjét, és a szőlőfürtöket bedobta Isten haragjának hatalmas szőlőtaposó kádjába. 20 A városon kívül taposták meg a szőlőt, amelyből annyi vér ömlött ki, hogy az áradat a lovak zablájáig ért, és 1 600 stádium[c] távolságban mindent elöntött.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center