Old/New Testament
Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)
4 Az idők végén[a]
az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
2 Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson bennünket útjaira,
s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön
az Örökkévaló szava.
3 Igazságosan ítél
a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
és messze lakó népet,
hogy kardjukból
ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
4 Békességben és jólétben
élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
a Seregek Ura mondta ezt!
5 Hiszen minden nép
a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
Istenünket követjük,[b]
és uralma alatt élünk örökké!
Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon
6 „Abban az időben
— azt mondja az Örökkévaló —
összegyűjtöm a sántákat,
összeszedem a szétszórtakat,
akiket megbüntettem.
7 A sántákat maradékká teszem,
a szétszórtakat[c] erős nemzetté,
és az Örökkévaló uralkodik majd
rajtuk Sion hegyén
attól fogva mindörökké.
8 Te pedig, nyájnak őrtornya[d],
Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
Jeruzsálem népének királyi uralma.”
Prófécia a babiloni fogságról
9 Miért kiáltozol hát oly keservesen?
Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt a vajúdás?
10 Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
ellenséged kezéből,
és megszabadít!
Sion népe, csépelj!
11 Sok nemzet gyűlt össze ellened,
s ezt mondják: „Rontsunk rá,
teperjük a földre,
legeltessük szemünket
a Sion romjain!”
12 De ők nem értik
az Örökkévaló gondolatát,
nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
amikor eljön a cséplés ideje.
13 Olyan erős leszel, Sion népe,
mint vas-szarvú,
bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
taposd meg és csépeld őket,
mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
add az Örökkévalónak,
vagyonukat
az Egész Föld Urának!
5 Gyűjtsd össze harcosaidat,
erős város,[e]
mert körülvesz téged az ellenség,
hogy megostromoljon!
Bottal verik arcul
Izráel fejedelmét!
Prófécia a Messiás származásáról
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Efráta[f] Betlehemben!
Bár a legkisebb vagy
Júda nemzetségei közül,
mégis benned születik meg
Izráel Fejedelme,
kinek származása
az idők kezdetére nyúlik vissza,
az őskor napjaiba!”
3 Ezért az Örökkévaló
kiszolgáltatja népét
az ellenségeiknek,
de csak addig,
amíg a terhes asszony[g] vajúdik,
és megszüli gyermekét,
amíg testvéreinek maradéka
visszatér Izráel népéhez.
4 Ő pedig erős kézzel uralkodik,
és pásztorolja nyáját
az Örökkévaló ereje által,
az Örökkévalónak, Istenének
felséges nevében.
Hatalma kiterjed az egész földre,
ezért népe biztonságban
és békében él.
5 Ez lesz az igazi békesség!
Amikor pedig Asszíria
megtámadja földünket,[h]
és betör várainkba,
állítunk ellene erős vezetőket
és hatalmas fejedelmeket[i],
6 akik fegyverrel foglalják el Asszíriát,
és kivont karddal uralkodnak
Nimród földjén[j].
Így szabadít meg minket a Fejedelem
az asszírok seregétől,
ha megtámadnak bennünket,
ha földünkre lépnek.
Prófécia a maradékról
7 Akkor Jákób népének maradéka
olyan lesz a nemzetek között,
mint a harmat,
amelyet az Örökkévaló küld,
mint áldott záporeső a fűnek.
Ez a maradék
csak az Örökkévalóban bízik,
nem emberekben reménykedik.
8 Jákób népének maradéka
olyan lesz a nemzetek között,
mint az oroszlán a bozót vadjai között,
mint a hím oroszlán a juhok közt:
ha betör közéjük, zsákmányt ejt,
s elragadja áldozatát menthetetlenül.
9 Így győzöd le, Jákób népe,
ellenségeidet,
és végleg elpusztítod őket.
Az Örökkévaló kiirtja Izráelből a bálványokat
10 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Azon a napon összetöröm
harci szekereidet,
végleg kiirtom lovaidat,
11 lerombolom váraidat,
ledöntöm erődítményeidet,
12 kiütöm kezedből varázseszközeidet,
kiirtom a jövendőmondókat,
13 elpusztítom bálványaidat,
és a szent oszlopokat.
Többé nem hajlongasz
saját kezed munkái előtt!
14 Gyökerestül kitépem szent fáidat,[k]
és elpusztítom városaidat.[l]
15 Bizony, izzó haraggal megbüntetem
az összes engedetlen nemzetet is!”
A napba öltözött asszony és a vörös sárkány
12 Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, aki a napba volt öltöztetve, lába alatt a hold, a fején pedig koszorú tizenkét csillagból. 2 Az asszony terhes volt, és a vajúdás fájdalmai miatt kiáltozott, mert már közeledett a szülés ideje. 3 Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona. 4 Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. A sárkány azonnal fel akarta falni a gyermeket, mihelyt megszületik.
5 Majd az asszony világra hozta a fiát, aki arra született, hogy vasjogarral uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felragadták Istenhez — a trónjához. 6 Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Isten helyet készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig.
7 Ezután háború kezdődött az égben. Mihály[a] és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. 8 A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben, 9 hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre.
10 Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta:
„Most lett a győzelem Istenünké,
most mutatta meg az erejét,
most érkezett el királyi uralkodásának ideje!
Isten Messiása most kezdi gyakorolni királyi hatalmát,
mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját,
aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt.
11 Testvéreink legyőzték a Vádlót a Bárány vérével,
legyőzték beszédükkel, mert tanúskodtak az igazságról,
legyőzték, mert nem ragaszkodtak az életükhöz sem,
s nem féltek a haláltól.
12 Örüljön a Menny,
és ti mind, akik a Mennyben laktok!
De jaj nektek, föld és tenger,
mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében,
mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt!”
13 Amikor a Sárkány látta, hogy ledobták a Földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte. 14 Az asszony azonban két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is repült a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített a számára. Ott, a Sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig. 15 Ekkor a Sárkány[b] szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja. 16 De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a száját, és elnyelte a vizet, amely a Sárkány szájából ömlött. 17 Erre a Sárkány nagyon megharagudott az asszonyra, és elment, hogy háborút indítson az asszony többi gyermeke ellen: azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és Jézusról tanúskodnak.
18 A Sárkány a tenger partjára állt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center