Old/New Testament
Bevezetés
1 Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa[a] városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.
2 Ezt mondta Ámósz:
„Az Örökkévaló kiált a Sionról,
ahogy az oroszlán ordít,
és megzendül hangja Jeruzsálemből,
mint a mennydörgés.
Kiszáradnak akkor
a pásztorok legelői,
s még a Kármel tetejét is
aszály perzseli.”
Arám büntetése
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Arám[b] népét,
mivel bűnt bűnre halmoznak[c].
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileád lakóit
oly kegyetlenül pusztították,
ahogy a gabonát
vasfogú cséplőszánnal csépelik.
4 Tüzet küldök hát Hazáél[d] házára,
amely elégeti Benhadad[e] várait
és palotáit.
5 Damaszkusz kapuiról leütöm a zárakat,
kivágom Aven völgyéből[f] az uralkodót,
kiirtom Bét-Édenből[g] a fejedelmet,
Arám népét[h] pedig fogságba küldöm Kírbe”[i]
— az Örökkévaló mondta ezt.
A filiszteusok büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem a filiszteusokat[j],
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba.
7 Tüzet küldök hát Gáza várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit,
8 kivágom Asdódból az uralkodót,
kiirtom Askelónból a fejedelmet,
azután Ekron[k] ellen fordulok,
és elpusztul a filiszteusoknak
még a maradéka is”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Tírusz büntetése
9 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Tírusz[l] lakóit,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat[m]
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba,
s nem törődtek vele,
hogy azok szövetséges
testvéreik voltak.
10 Tüzet küldök hát Tírusz várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit.”
Edom büntetése
11 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Edom népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert kivont karddal üldözték
a saját rokonaikat,
irgalom nélkül támadták őket,
szüntelen haraggal,
és könyörtelenül.
12 Ezért tüzet küldök Témánra,
amely elégeti Bocra[n] várait és palotáit.”
Ammon büntetése
13 „Megbüntetem Ammon népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileádban felhasogatták
a terhes asszonyokat,
hogy országuk területét kiterjesszék.
14 Tüzet gyújtok hát Rabbá[o] várfalain,
amely elégeti várait és palotáit,
harci kiáltás és csatazaj közepette,
a vihar és forgószél idején.
15 Királyukat száműzetésbe hurcolják,
s vele mennek mind a főemberek is.”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Moáb büntetése
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Moáb népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert meggyalázták
Edom királyának sírját,
mésszé égették csontjait.
2 Tüzet küldök hát Moábra,
amely elégeti Kerijjót[p]
várait és palotáit.
Elpusztul Moáb a csatazajban,
harci kiáltás
és a sófár hangja közepette.
3 Kivágom belőle az uralkodót,
megölöm minden vezetőjét”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Júda büntetése
4 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Júda népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert semmibe vették Törvényemet
— az Örökkévaló tanítását —,
és nem engedelmeskedtek parancsaimnak.
Félrevezették őket bálványaik,
amelyeket őseik is tiszteltek.
5 Tüzet küldök hát Júdára,
amely elégeti Jeruzsálem
tornyait és palotáit.”
Izráel büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Izráel népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert eladták rabszolgának az igazat,
már egy csekély adósság miatt is.
Eladták rabszolgának a szegényt,
bár csak egy pár saru árával tartozott.
7 Letapossák a szegény nincstelent,
mint a föld porát,
félrelökik az útból a nyomorultat.
Apa és fia ugyanahhoz
a szolgaleányhoz járnak[q],
s nevemre gyalázatot hoznak.
8 Zálogba vett ruhákon[r] hevernek
minden egyes oltár mellett,
és isteneik házában bort isznak,
amelyet a megbírságoltaktól kaptak.
9 Pedig én voltam,
aki kiirtottam az emóriakat[s],
akik magasak voltak,
mint a cédrus,
és erősek,
mint a tölgy!
Bizony, elpusztítottam őket
gyökerestül-ágastul,
hogy földjüket Izráelnek adjam.
10 Én voltam, aki kihoztalak,
Izráel, Egyiptom földjéről,
és vezettelek a lakatlan pusztában
negyven esztendeig,
hogy az emóriak földjét neked adjam!
11 Én voltam, aki fiaitok közül
prófétákat választottam,
ifjaitok közül nazírokat[t] neveltem!
Nem így van-e, Izráel?
De bizony igen!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
12 „Ti pedig borral itattátok a nazírokat,
a prófétákra meg ráparancsoltatok,
hogy ne prófétáljanak!
13 Ó Izráel, terhemre vagytok,
mint kévék megrakott szekérnek!
14 Ezért nem menekülhettek meg
a büntetéstől:
nem futhat el a gyorslábú sem,
az erőst is elhagyja ereje,
a hős harcos sem marad életben,
15 nem tud ellenállni az íjász sem,
nem menekülhet, aki gyorsan fut,
sem aki lovon vágtat!
16 Azon a napon a bátor szívű hős is
fegyverét eldobva, meztelen menekül!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Csak titeket választottalak!
3 Ezért hát, Izráel fiai, halljátok meg az Örökkévaló szavát, amelyet ellenetek mondott, egész nemzetségetek ellen, amelyet Egyiptomból felhozott!
2 „Csak titeket választottalak
a föld összes nemzetei közül,
hogy közösségben éljetek velem,
ezért büntetlek meg titeket
minden bűnötökért!
3 Hogyan is járhatnak ketten együtt,
ha egymással meg nem egyeztek előbb?”
Ha az Örökkévaló szól, ki ne prófétálna?
4 Ordít-e az oroszlán a bozótban,
ha nem talált zsákmányt?
Morog-e az oroszlán a barlangjában,
ha nem szerzett prédát?
5 Csapdába esik-e a madár a földön,
ha nem állítottak előbb csapdát neki?
Felpattan-e a csapda a földről,
ha semmit sem fogott?
6 Ha megfújják a sófárt a városfalon,
nem riad-e meg a nép?
Történhet-e valami baj a városban,
ha nem az Örökkévaló szerezte azt?
7 Mert Uram, az Örökkévaló
nem tesz semmit anélkül,
hogy titkát ki ne jelentené szolgáinak,
a prófétáknak.
8 Mikor az oroszlán ordít,
ki ne félne?
Amikor Uram, az Örökkévaló szól,
ki ne prófétálna?[u]
Prófécia Izráel királysága ellen
9 Hirdessétek ezt Filisztea[v] és Egyiptom magas tornyairól:
„Gyűljetek össze Samária[w] hegyein,
nézzétek ezt a zűrzavart a városban,
lássátok az elnyomottak nyomorúságát!”
10 Ezt mondja az Örökkévaló Samária lakosairól:
„Már nem is tudnak jót tenni,
csak erőszakkal szerzett kincseket
gyűjtenek palotáikban.”
11 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Elfoglalja földeteket az ellenség,
lerombolja váraitokat,
kirabolja palotáitokat.”
12 Ezt mondja az Örökkévaló: „Mikor az oroszlán elragad a nyájból egy juhot, abból a pásztornak csak egy-két lábszár, vagy a füle marad.
Ugyanígy, Samária lakosai közül is csak néhányan menekült marad életben, a többi mind elpusztul! A menekültek kezében szinte semmi sem marad: talán egy darab ruha, vagy egy takaró, a többi vagyonuk mind elpusztul!”
13 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Halld meg ezt, és figyelmeztesd Jákób népét:
14 Amikor megbüntetem Izráelt
bűnei miatt,
Bételt is megbüntetem:
letöröm oltárainak[x] szarvait,
és a földre dobom.
15 Szétrombolom a városi házakat
és a vidéki nyaralókat,
összedőlnek az elefántcsonttal díszített paloták,
elpusztulnak a kis és nagy házak egyaránt”.
— ezt mondta az Örökkévaló.
A Bárány felnyitja az első pecsétet
6 Ezután láttam: a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!” 2 Ekkor egy fehér lovon ülő lovast láttam, aki íjat tartott a kezében. Győzelmi koszorút tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.
A második pecsét
3 Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” 4 Ekkor előjött egy másik lovas, aki tűzvörös lovon ült. Megengedték neki, hogy elvegye a Földről a békét azért, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.
A harmadik pecsét
5 Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Ismét egy másik lovast láttam, aki fekete lovon ült, és mérleget tartott a kezében. 6 Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték[a] búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”
A negyedik pecsét
7 Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” 8 Ismét egy lovast láttam, aki hamuszürke lovon ült. A lovas neve: Halál. Közvetlenül utána a Hádész haladt. Ők ketten hatalmat kaptak, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal megöljék a Föld lakosainak negyedrészét.
Az ötödik pecsét
9 Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt, akiket Isten beszéde és a tanúskodásuk miatt gyilkoltak meg. 10 Erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még? Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?” 11 Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak olyan szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, ahogy őket. Meg kell várniuk, amíg ezeknek a száma teljessé lesz.
A hatodik pecsét
12 Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold teljes korongja olyan lett, mint a vér. 13 Az ég csillagai úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék. 14 Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
15 A földi királyok, uralkodók, katonai vezetők, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben. 16 Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött a haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center