Old/New Testament
12 Értelmetlenül vesztegeti erejét Efraim,
naphosszat kergeti a keleti szelet,
csak szaporítja a hazugságot és az erőszakot.
Asszíriával köt szövetséget,
Egyiptomba szállít olívaolajat.”
2 Pere van az Örökkévalónak Júdával is,
megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli,
megfizet neki tettei szerint.
3 Hiszen már anyja méhében birkózott[a] testvérével,
felnőve meg Istennel küzdött.
4 Küzdött az angyallal, és győzött,
sírva könyörgött áldásáért[b],
Bételben találta meg Istenét,
ott beszélt vele.
5 Bizony, JAHVE a Seregek Ura és Istene!
JAHVE az ő neve.
6 Jöjj hát vissza Istenedhez!
Őrizd meg a hűséges szeretetet,
az igaz ítéletet,
és Istenedben bízz szüntelen!
Én szóltam a prófétákhoz!
7 Olyan lett Izráel, mint a kereskedő,
akinek hamis mérleg van kezében:
szeret másokat becsapni.
8 Azt mondja Efraim: „Hogy meggazdagodtam!
Mennyi vagyont gyűjtöttem!
De senki sem vádolhat engem,
senki nem vette észre vétkeimet!”
9 De az Örökkévaló ezt feleli neki:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Egyiptomtól kezdve!
Ismét sátorok lakójává teszlek titeket,
mint őseiteket egykor a pusztában!
10 Én szóltam a prófétákhoz,
én adtam nekik sok-sok látomást,
és példázatokat.”
11 Gileád bálványokkal van tele,
ezért lakosait elpusztítják.
Gilgálban bikákat áldoznak a bálványoknak,
ezért oltáraikból csak romok maradnak,
mint kőhalom a szántóföld szélén.
12 Jákób Arám földjére menekült,
egy asszonyért szolgált,
feleségéért juhokat terelgetett.
13 Az Örökkévaló próféta által
hozta ki Izráelt Egyiptomból,
és próféta által mentette meg.
14 Efraim keserű haragra lobbantotta az Urat,
aki számon kéri rajta gyilkosságait,
s megfizet neki a gyalázatért!
A bálványimádás büntetése
13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
meghalt.
2 Egyre többet vétkeznek,
ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
a maguk tetszése szerint,
mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
ezeknek áldoznak,
és csókolgatják az aranyborjúkat!
3 Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[c],
a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem!
4 Pedig Egyiptomtól fogva
én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
nincs más szabadító, csak Én!
5 A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
a száraz földön lettél az enyém!
6 Mikor aztán dús legelőre vittelek,
jóllaktál, elbizakodtál,
rólam meg elfelejtkeztél!
7 Hát én is úgy bánok majd velük,
mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
mint a leopárd az út mellett.
8 Rájuk rontok,
mint kölykétől megfosztott medve,
szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
mint zsákmányát az oroszlán,
széttépem, mint prédát a ragadozó.
Izráel, ellenem fordultál!
9 Vesztedre tetted, Izráel,
hogy ellenem fordultál,
segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
»Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[d]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
el is vettem felindulásomban![e]
12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
ahogy a fájdalmak rátörnek
a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
mert bár eljött az ideje,
mégsem akar megszületni.
14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
Seol, hol a fullánkod?
Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
feltámad a keleti szél,
az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
kiapasztja kútjait,
megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
gyermekeiket sziklához csapják,
terhes asszonyaikat fölhasítják.”
Térj vissza az Örökkévalóhoz, Izráel!
14 Térj vissza Izráel
az Örökkévalóhoz, Istenedhez,
mert elbuktál bűneid miatt!
2 Térj vissza az Örökkévalóhoz,
és mondd neki:
„Bocsásd meg minden bűnünket,
fogadd el imádságunkat,
s dicsérettel áldozunk[f] neked!
3 Hiszen Asszíria nem tud
megmenteni minket,
nem lovagolunk többé
Asszíriába segítségért,
magunk csinálta bálványoknak
sem mondjuk többé:
»Ti vagytok az isteneink!«
Örökkévaló, csak nálad
talál irgalomra az árva!”
Kigyógyítom őket hűtlenségükből
4 Az Örökkévaló feleli erre:
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből,
szeretem őket, mert így akarom,
s elfordult tőlük haragom.
5 Olyan leszek Izráelnek,
mint a harmat,
ő pedig kivirágzik,
mint a fehér liliom.
Gyökeret ver és kiterjeszti ágait,
mint a libanoni cédrus.
6 Formás, szép koronát nevel,
mint az olajfa,
s illata csodálatos lesz,
mint a cédrus illata.
7 Visszatérnek Izráel oltalmába,
újra sarjadnak, mint a búzavetés,
virágzanak, mint a szőlő,
híresek lesznek,
mint a libanoni bor.
8 Akkor Efraim ezt mondja:
»Mi közöm nekem a bálványokhoz?«
Én pedig meghallgatom Efraim kérését,
s gondot viselek[g] rá:
olyan leszek hozzá,
mint az örökzöld ciprusfa.
Bizony, én vagyok,
aki gyümölcsözővé teszlek, Efraim!”
Aki bölcs, értse meg!
9 Kicsoda bölcs?
Az értse meg ezeket!
Ki értelmes?
Az fogja föl, mit jelentenek!
Bizony, egyenes az Örökkévaló útja,
s az igazak járnak rajta,
de az istentelenek elesnek[h] azon.
Isten trónja a Mennyben
4 Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!” 2 Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült, 3 aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye. 4 A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval. 5 A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme. 6 A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított.
A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt. 7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas. 8 Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották:
„Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható,
aki volt, aki van, és aki el fog jönni!”
9 Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él, 10 a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:
11 „Urunk, Istenünk, méltó vagy rá,
hogy tiéd legyen minden dicsőség, tisztelet és erő,
mert te teremtettél mindent,
és mindent akaratod hozott létre!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center