Old/New Testament
Példázat Jeruzsálemről
16 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, hirdesd Jeruzsálemnek szörnyű és utálatos bűneit, hogy felismerjék azokat! 3 Mondd neki: Jeruzsálem, ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Kánaán földjén születtél, Kánaánból származol, apád emóri volt, anyád hettita. 4 Magad pedig így születtél: Világra jöttél, de senki sem törődött veled. Köldökzsinórod nem vágták el, meg sem fürdettek, meg sem tisztítottak, sóval be nem dörzsöltek, pólyába sem takartak. 5 Senki sem könyörült rajtad, senki meg nem szánt, hogy gondodat viselné, kidobtak a mezőre, utálattal kivetettek, már születésed napján sem kellettél senkinek!
6 Elmentem melletted, láttam, hogy a véredben fekszel, és megszántalak. Azt mondtam neked: »Akarom, hogy élj, noha csupa vér vagy!« Mondtam neked: »A véredben fekszel, mégis azt akarom, hogy élj!«
7 Felneveltelek, s felnőttél, mint mezőn a fű. Nagyra nőttél, felserdültél, szépségről szépségre jutottál, melleid kigömbölyödtek, hajad hosszúra nőtt, de meztelen maradtál és védtelen. 8 Arra jártam, és láttam, hogy érett vagy már a szerelemre, eljött az időd! Akkor palástom szárnyával betakartalak, hogy ne légy meztelen, eljegyeztelek, szövetségre léptem veled, és az enyém lettél[a] — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — 9 Megfürdettelek tiszta vízben, lemostam rólad a vért, olajjal megkentelek. 10 Hímzett ruhába öltöztettelek,[b] lábadra delfinbőr sarut húztam, fejedre gyolcsvásznat adtam, selyemfátyollal takartalak be. 11 Felékesítettelek ékszerekkel: karperecekkel, nyakláncokkal, 12 orrpereccel, fülbevalóval, és ékes koronát tettem a fejedre.
13 Milyen gyönyörű lettél ékességeidben! Hogy illett rád arany és ezüst, finom gyolcs, puha selyem, és pompás öltözet! Ételed a legfinomabb liszt, méz és olaj lett, mindenből a legjava. Szépek szépe voltál, s királynővé lettél. 14 Szépséged híre messze földre eljutott, hallották a nemzetek mindenfelé. Mert én emeltelek fel, ékszereimmel ékesítettelek föl, én adtam rád dicsőségemet! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
15 De jaj, elbíztad magad hírneved miatt! Szépségedben bíztál, hozzám hűtlen lettél! Minden járókelővel megcsaltál, nékik adtad magad! 16 Hímzett ruháiddal bálványok szentélyét díszítetted, s ott paráználkodtál velük! Ilyen még nem volt, és nem is lesz többé soha! 17 Tőlem kapott aranyad, ezüstöd, ékszereid mind a bálványoknak adtad, férfiszobrokat készítettél belőlük, s azokat imádtad! 18 Hímzett ruháidat a szobrokra terítetted, olajamat és tömjénemet eléjük vitted! 19 Kenyeremet, amit tőlem kaptál, lisztem, olajam és mézem, amellyel tápláltalak, a bálványoknak adtad áldozatul! Igen, így volt! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
20 Fiakat és leányokat szültél nekem, de feláldoztad őket a bálványaidnak! Hát nem volt elég, hogy annyiszor házasságot törtél? 21 Még gyermekeimet is lemészároltad, tűzbe vetetted, bálványaidnak adtad?! 22 Sok szörnyű tetted, utálatos hűtlenséged miatt elfelejtetted ifjúságod idejét! Nem emlékeztél rá, hogy védtelen és meztelen voltál, a véredben feküdtél, halni készültél!
23 Ennyi gonoszságod után — jaj neked, jaj! — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, 24 még szent helyeket is építettél bálványaidnak, oltárokat emeltél nekik minden utcasarkon! 25 Magaslatokat építettél az utak mellett, szépségeddel elcsábítottad az úton járókat. Szégyentelenül felkínáltad nekik testedet, mennyit paráználkodtál velük! 26 Számtalanszor megcsaltál szomszédaiddal, Egyiptom nagytestű fiaival, hogy engem haragra ingerelj. 27 Ezért, lásd, megfenyítettelek: szűkebbre szabtam élelmedet, kiszolgáltattalak ellenségeidnek, a filiszteusok városainak, akik utálattal fordultak el paráznaságodtól.
28 Megcsaltál Asszíria fiaival is, de még ez sem volt elég! Bizony, paráználkodtál velük, de nem elégedtél meg velük. 29 Kánaánban paráználkodtál, majd a káldeusokkal[c] is, mégsem volt elég! 30 Milyen gyenge és állhatatlan a szíved, milyen sóvár és telhetetlen — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy úgy éltél, mint egy szégyentelen prostituált, 31 és hogy magaslatokat emeltél a bálványoknak az utak mellett, és minden keresztútnál.
Csak abban különböztél a hivatásos paráznáktól, hogy nem törődtél a fizetséggel. 32 Olyan lettél, mint a házasságtörő asszony, aki férje helyett idegenekhez adja magát. 33 A prostituáltnak bért adnak, de te magad fizettél szeretőidnek! Magad bérelted fel őket mindenfelől, hogy paráználkodjanak veled. 34 Lám, a prostituáltak megkövetelik a paráznaság bérét, de te nem így tettél! Senki sem futott utánad, te magad fizetted meg szeretőidet, s nem ők fizettek neked.”
35 Ezért hát, Jeruzsálem, te házasságtörő, halld meg az Örökkévaló szavát! 36 Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Mivel bűneiddel bemocskoltad magad,[d] utálatos bálványokkal paráználkodtál, szeretőidnek mutogattad magad, és gyermekeidet legyilkoltad bálványaid kedvéért, 37 összegyűjtöm hát ellened minden szeretődet, akikkel paráználkodtál. Összegyűjtöm mind, akiket szerettél, és akiket gyűlöltél; s előttük meztelenre vetkőztetlek,[e] hadd lássanak csupaszon, te szégyentelen!
38 Elítéllek, és megbüntetlek, mint gyilkos és házasságtörő asszonyt a férje. Bizony, a féltékeny férj haragjával büntetlek meg! 39 Kiszolgáltatlak egykori szeretőidnek, s ők lerombolják magaslataidat, szétszórják bálványaidat, letépik ruháidat, ékszereidet elveszik, s ott hagynak kifosztva és csupaszon. 40 Összegyűlnek ellened, megköveznek, kardjukkal átdöfnek, 41 házaidat felgyújtják, sok nép szeme láttára hajtják végre rajtad az ítéletet. Véget vetek a paráználkodásodnak, nem fizetsz többé érte szeretőidnek! 42 Akkor végre lecsillapul majd haragom, elmúlik féltékenységem, megszűnik bosszankodásom, és megnyugszom. 43 Mivel elfelejtetted ifjúságod napjait, gonosz tetteiddel bosszantottál, megbüntetlek téged mindezekért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, — Többé nem fogsz bálványokkal paráználkodni, sem egyéb utálatos dolgokat elkövetni!”
44 „Jeruzsálem, ezt mondják rólad a többi népek: »Olyan ez a leány is, mint az anyja!« 45 Bizony, anyád leánya vagy, aki megutálta férjét és fiait! Olyan vagy, mint nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat! Apád emóri férfi, anyád hettita asszony, te is olyan vagy, mint ők! 46 Nővéred Samária, aki leányaival balkezed felől lakott, húgod Sodoma,[f] aki leányaival jobbodon élt. 47 Minden utálatos bűnüket te is elkövetted, sőt, hamar túltettél rajtuk a gonoszságban! 48 Oly igaz, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy húgod, Sodoma nem vétkezett annyit, mint te, sem leányai nem vétkeztek olyan súlyosan, mint a te leányaid, Jeruzsálem!
49 Lásd, a húgod, Sodoma vétke ez volt: a büszkeség, a túl sok evés-ivás és a gondtalan jólét közepette sem ő, sem leányai nem könyörültek a szegényeken, nyomorultakon, s nem akartak segíteni rajtuk. 50 Elbízták magukat, és utálatosan vétkeztek, ezért eltöröltem őket a föld színéről, ahogyan magad is láttad.
51 Nővéred, Samária félannyit sem vétkezett, mint te — bűneid annyira feltornyosultak! Hozzád képest nővéreid minden bűnükkel együtt is igazabbak voltak nálad, mert nem vétkeztek oly súlyosan, mint te. 52 Viseld hát gyalázatodat, mivel elítélted nővéreidet, pedig még náluk is gonoszabbul vétkeztél! Igazabbak ők nálad, mert náluk is utálatosabb tetteket követtél el, viseld hát szégyened és büntetésed!
53 Azután majd visszahozom és helyreállítom, akiket száműzetésbe, fogságba vittek: Sodomát és leányait, Samáriát és leányait. Akkor téged is visszahozlak a száműzetésből, és helyreállítalak, Jeruzsálem, 54 hogy szégyenkezve elismerd bűneidet, bánkódva emlékezz gyalázatos tetteidre, és megvigasztald nővéreidet! 55 Akkor újra felépítem őket, Sodomát és leányait, Samáriát és leányait, és téged is újra felépítelek, leányaiddal együtt, Jeruzsálem!
56-57 Ugye, mielőtt gonoszságod napvilágra került, gőgösen kigúnyoltad nővéredet, Sodomát? Most téged gúnyolnak ugyanígy szomszédjaid: Arám,[g] Filisztea és a többi népek! 58 Most hát viselned kell gyalázatos paráznaságod és bálványimádásod büntetését!” — ezt mondja az Örökkévaló.
A szövetség megújításának ígérete
59 Uram, az Örökkévaló ezt mondja: „Tetteid szerint bánok veled: annak megfelelően, ahogy megszegted esküdet, és megtörted a velem kötött szövetséget. 60 Én azonban nem felejtem el szövetségemet, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, sőt, örök szövetséget kötök veled. 61 Majd visszaemlékezel az útra, amelyen jöttél, és elszégyelled magad korábbi életed miatt, amikor majd mind a húgodat, mind a nővéredet magadhoz fogadod. Én ajándékozom őket neked, mint leányaidat, noha ők nem a szövetségünkből származnak! 62 Megkötöm veled szövetségemet, és akkor fogod igazán megismerni és megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló! 63 Igen, emlékezz ezekre, szállj magadba, és szégyened miatt némulj el, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Példázat a sasról és a szőlőről
17 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet! 3 Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:
Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre,
nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.
4 Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta,
s a kalmárok földjére vitte,
kereskedők városába helyezte.
5 Majd választott egy vesszőt az országból,
s mint fűzfát a folyópartra,
termékeny földbe ültette.
6 Kihajtott a vessző,
terebélyes szőlővé fejlődött,
dúsan termett, de alacsony maradt.
Hajtásait a sas felé növelte,
gyökereit felé fordította.
7 De jött egy másik sas,
nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár,
és lám, a szőlő most feléje növesztette
hajtásait és gyökereit,
tőle várta, hogy táplálja és öntözze.
8 Pedig jó földbe ültették,
gondozták, öntözték,
lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő,
ha ültetése helyén marad.”
9 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek?
Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül,
leszaggatja gyümölcseit,
elszárad annak minden levele, hajtása!
Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg,
elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!
10 Jó helyre ültették, de vajon felnő-e?
Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja!
Ott pusztul el, ahová ültették,
ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”
A példázat magyarázata
11 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 12 „Kérdezd meg a lázadó és engedetlen népet, értik-e, mit jelent ez a példázat! Magyarázd meg nekik! Látjátok, Babilónia királya eljött Jeruzsálembe, s annak királyát és vezetőit magával hurcolta országába. 13 Majd kiválasztott egy férfit a királyi családból, szövetséget kötött vele, és kényszerítette: esküdjön meg, hogy hűséges marad hozzá. Azután királlyá tette őt Jeruzsálemben. Ugyanakkor az előkelő júdeai vezetőket elhurcolta Babilonba, 14 hogy Júda királysága nehogy megerősödjön és fellázadjon, hanem hűséges legyen a babilóniai királlyal kötött szövetségéhez, és megmaradjon.
15 De Júda királya mégis fellázadt a babilóniai király ellen, és Egyiptom királyához fordult segítségért: követeket küldött hozzá, hogy hadsereget és lovakat kérjen tőle. Mit gondoltok, sikerül-e neki? Vajon jó vége lesz ennek? Megmenekülhet-e, aki ilyet tesz? Megszabadulhat, aki megtöri a szövetséget? 16 Amilyen igaz, hogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, oly igaz, hogy Júda királya Babilonban fog meghalni! Annak a királynak a földjén hal meg, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megszegte, és akivel kötött szövetségét megtörte! 17 A fáraó ugyanis nem fogja nagy seregével megsegíteni Júda királyát, amikor majd Babilon királya megtámadja Júdát, ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és sáncot épít ellene, hogy sokakat elpusztítson a városban.
18 Júda királya semmiképpen sem menekül meg, mert megszegte esküjét, megtörte a szövetséget! Bár kezet adott rá, mégsem tartotta meg adott szavát, ezért nem menekülhet!”
19 Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy megbüntetem Júda királyát, amiért rám esküdött, azután mégis megszegte esküjét! Megbüntetem, mert rám hivatkozva szövetséget kötött, mégsem tartotta meg! Ennek minden következményét viselnie kell! 20 Ezért kifeszítem hálómat, és megfogom! Csapdát állítok neki, és beleesik! Azután Babilonba viszem, és ott tartok ítéletet fölötte, mert hűtlenül elpártolt tőlem. 21 Júda királyának harcosai és népének menekülői pedig az ellenség fegyverétől pusztulnak el. Aki mégis életben marad közülük, azok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy mindezt valóban én, az Örökkévaló mondtam!”
Prófécia a Messiásról
22 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Én magam veszek egy ágat
a magas cédrusról, hogy elültessem,
zsenge hajtást vágok le a csúcsáról,
és csemetének ültetem
egy magasra emelkedő hegyre.
23 Izráel magas hegyére plántálom,
hogy ágakat neveljen és teremjen,
hatalmas nemes cédrussá fejlődjön,
gyönyörű fává növekedjen.
Rajta fészkelnek majd az égi madarak,
ágai árnyékában pihennek
mindenféle szárnyasok.
24 Akkor mind megtudják a fák erdőn-mezőn,
hogy én, az Örökkévaló tettem
a magas fát alacsonnyá,
s a kicsiny csemetét hatalmassá!
Kiszárítottam a zöldellő fát,
s virágba borítottam a szárazat!
Én, az Örökkévaló megígértem,
és meg is teszem!”
Aki a beszédében nem vétkezik, az már tökéletes
3 Testvéreim, ne akarjatok sokan tanítók lenni, hiszen tudjátok, hogy bennünket, tanítókat szigorúbban fognak megítélni.
2 Mindannyian sokszor vétkezünk. Aki viszont a beszédében nem vétkezik, az már tökéletes! Hiszen, ha a beszédén tud uralkodni, akkor az egész lényét is uralma alatt tartja. 3 A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek akaratunknak, s így a ló egész testét irányítani tudjuk. 4 Vagy gondoljatok a hajókra! Lehetnek bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, az irányításukhoz elég egy kis kormány: arra fordulnak, amerre a kormányos akarja. 5 Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van!
Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske! 6 Bizony, a nyelv is veszélyes, mint a tűz! A gonoszság egész világa! Testrészeink közül a nyelvünk az, amely az egész testünket meg tudja fertőzni. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.
7 Mindenféle vadállatot meg lehet szelídíteni, a madarakat, szárazföldi és tengeri állatokat is. Sőt, az emberek meg is szelídítették ezeket. 8 De a nyelvet senki emberfia nem tudja megszelídíteni, mert az maga a nyughatatlan gonoszság, és tele van halálos méreggel. 9 Nyelvünkkel áldjuk és dicsérjük Urunkat és Atyánkat. De ugyanazzal a nyelvvel átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett! 10 Ugyanabból a szájból származik áldás és átok! Testvéreim, nem kellene ennek így lennie! 11 Láttatok már olyan forrást, amelyből hol jóízű, hol meg keserű víz folyik? 12 Vagy gondoljátok meg, testvéreim, teremhet-e a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét? Ugyanígy, édes víz sem eredhet sós forrásból.
Az igazi bölcsesség
13 Ha valaki közöttetek bölcs és értelmes, ezt mutassa meg az egész életével és olyan jótettekkel, amelyeket szelíd bölcsességgel vitt végbe! 14 Ha ellenben keserű irigység és önzés van a szívetekben, ne dicsekedjetek a „bölcsességetekkel”! Az ilyen dicsekvés hazugság lenne, amely eltakarja az igazságot. 15 Az ilyen „bölcsesség” nem Istentől származik, hanem a földről, az emberi romlottságból, sőt a gonosz szellemektől! 16 Mert ahol irigység, féltékenység és önző törekvések uralkodnak, ott zűrzavar és mindenféle gonosz dolog is megtalálható.
17 A Mennyből, vagyis az Istentől származó bölcsesség elsősorban tiszta, azután békeszerető, figyelmes, kíméletes, megértő, és könyörületes. Az ilyen bölcsesség sok jó „gyümölcsöt” terem, azonkívül igazságos, őszinte, és nem részrehajló. 18 Akik békességet teremtenek, békességben vetnek el olyan magokat, amelyekből idővel az igazságosság „gyümölcse” terem — azaz olyan dolgok, amelyek Isten számára kedvesek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center