Old/New Testament
Fenyegető prófécia Moáb ellen
48 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról[a]:
„Jaj Nebónak[b], mert elpusztították!
Kirjátaim erős várát elfoglalták,
népét megalázták,
erődítményét lerombolták.
2 Moáb dicsősége porba hanyatlott!
Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen,
hogy kiirtsák népét,
és ne legyen nemzet többé.
Te is elnémulsz, Madmén,
nem menekülhetsz a kard elől!
3 Hórónaimból rémült kiáltozás hallik,
pusztítás és pusztulás minden felől!
4 Szétzúzták Moábot,
s gyermekei hangosan zokognak.
5 Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba,
Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.
6 Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek,
legyetek olyanok, mint bokor[c] a sivatagban!”
7 „Mivel saját erődben és kincseidben bíztál,
Moáb, téged is foglyul ejtenek,
még istenedet, Kemóst is elhurcolják,[d]
papjaival és fejedelmeivel együtt!
8 Minden városra pusztítók törnek,
nem menekülhet meg egy sem.
Elpusztulnak a völgyek,
elpusztítják a fennsíkot is
— ahogy az Örökkévaló megmondta.
9 Hintsetek sót Moáb földjére,
mert kietlen sivataggá lesz!
Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”[e]
10 „Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”
11 „Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi[f]. 12 Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.[g] 13 Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben,[h] amelyben bízott.”
14 „Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái:
»Mind hősök vagyunk,
harcra termett vitéz harcosok«?
15 Az ellenség felvonult városaitok ellen,
le is rombolta őket.
Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.”
— ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 „Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme,
bukásának napja sietve közeleg.
17 Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek!
Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok:
»Jaj, hogy összetört a királyi jogar!
Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«
18 Dibón[i] lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból,
üljetek a földre, a porba,
mert Moáb pusztítója feljött ellened,
s lerombolja minden váradat.
19 Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek!
Kérdezzétek a menekülőket,
mi történt velük, miért futnak!
20 Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. —
Sírjatok, jajgassatok, mert vége van!
Hirdessétek az Arnón-patak[j] partján:
minden elpusztult,
minden romokban hever!”
21 „Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat, 22 Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim, 23 Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón, 24 Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”
25 „Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.
26 „Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is! 27 Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”
28 „Meneküljetek városaitokból
a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói!
Lakjatok ott,
mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”
29 „Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb,
milyen nagyra tartja magát,
folyton kérkedik,
és mindenki mást lenéz!”
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot,
üres kérkedését.
Tudom, hogy dicsekvése hamis,
tettei semmit sem érnek!”
31 Siratom Moábot,
jajgatok és kesergek miatta,
gyászolom Kír-Heresz lakóit.
32 Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért,
mert ágaid a tengerig és Jazérig értek!
De a pusztító téged is elért,
rátört szüretedre,
elvitte szőlődet és gyümölcseidet!
33 Kiveszett az öröm és vigasság
Moáb földjéről és gyümölcsöseiből,
nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók,
üresen állnak a borsajtók,
nincs vidám szüreti mulatság sehol.
34 Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik.
Még Nimrim vizei is kiapadtak.
35 „Kiirtom Moábból azokat,
akik a magaslatokon áldoznak,
isteneiknek tömjént füstölnek!”
— mondja az Örökkévaló.
36 Egész lelkemmel gyászolom Moábot,
mint a gyász-síp.
Siratom Kír-Heresz lakóit,
mint temetéskor a síp,
mert minden vagyonuk odaveszett!
37 „Bizony, minden fej kopaszra nyírva,
minden férfi lenyírta a szakállát,
karjukat bevagdalták,
derekukon zsákruha.[k]
38 Az utcákon siratást hallani,
a házak tetején jajgatást,
mert széttörtem Moábot,
mint a cserépkorsót,
amely nem kell már senkinek!”
— mondja az Örökkévaló.
39 Jaj, hogy darabokra tört!
Hogy jajgatnak mind!
Milyen szégyenletesen megfutamodott!
Rémületes, ami történt Moábbal,
s még gúnyolják is szomszédai.
40 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Ellenség csap le Moábra,
hirtelen és sebes repüléssel,
mint a zsákmányra zuhanó sas.
Szárnyát kiterjeszti fölötte,
mint ahogy zsákmányát a sas betakarja,
mikor a földre száll.
41 Erős várait beveszik,
erődítményeit elfoglalják.
Moáb harcosainak szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
42 Moáb nem lesz többé nemzet,
mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!
43 Rettegés, verem és csapda
vár rád, Moáb lakója
— az Örökkévaló mondja ezt neked!
44 Aki elfut a rettegés elől,
verembe esik,
aki kimászik a veremből,
csapdába kerül,
mert én büntetem meg Moábot,
én hozom rá megbüntetése esztendejét!”
— mondja az Örökkévaló.
45 „Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők,
de ott is tűz éri el őket,
mert láng csap ki Hesbónból,
tűz üt ki Szihón[l] palotáiból,
megégeti Moáb fejedelmeit,
zajongó büszke harcosait.
46 Jaj neked, Moáb!
Véged van, Kemós népe!
Fiaid fogságba kerülnek,
leányaid eladják rabszolgának.”
47 „Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló.
Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.
Prófécia Ammon ellen
49 Ezt mondja az Örökkévaló Ammonról:
„Talán nincsenek Izráelnek fiai?
Nincsenek örökösei?
Miért foglalta el Gád földjét Milkóm[m]?
Miért költöztek be az ammoniak Gád[n] városaiba?
2 Emiatt elhozom azt az időt
— mondja az Örökkévaló —,
mikor csatakiáltás harsan Rabbá[o] falain,
romhalmazzá lesz az ammoniak városa,
fölégetik még a környező falvakat is!
Izráel népe újra birtokba veszi örökségét,
visszaveszi jogos birtokát elrablóitól”
— mondja az Örökkévaló.
3 „Jajgassatok, Hesbón lakói,
mert Aj városát porig rombolták!
Sírjatok Rabbá leányai!
Öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
rémülten futkossatok a juhaklok között,
mert az ellenség fogságba hurcolja Milkómot,
papjait és fejedelmeit!
4 Erőddel dicsekszel, hűtlen nemzet?
De hiszen elhagy az erőd!
Kincseidben bízol, s azt hiszed,
téged nem érhet támadás?
5 Nézd! Veszedelmet hozok rád
minden felől, és rettegést!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Szerteszét futtok, ki merre lát,
s nem lesz, aki összegyűjtsön titeket!
6 Sok idő múltán mégis jóra fordítom Ammon népének sorsát” — mondja az Örökkévaló.
Prófécia Edom ellen
7 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura Edomról:
„Hát nincs már bölcsesség Témánban?
Nincs senki Edomban, aki tanácsot adna?
Minden értelmes és bölcs kiveszett közülük?
8 Meneküljetek onnan Dédán lakói,
s rejtőzzetek a barlangok mélyére,
mert pusztulást hozok Ézsau népére,
mikor megbüntetem őket.
9 Még a szüretelők is hagynak
néhány fürtöt a tőkén,
még az éjjeli tolvajok is
csak azt viszik el, ami kell nekik.
10 De én teljesen kifosztom Ézsau népét,
csupaszra vetkőztetem, hogy semmije sem marad.
Felkutatom búvóhelyein is,
előlem nem rejtőzhet el.
Elpusztítom gyermekeit,
megölöm rokonait és szomszédait,
egy sem menekül meg.
11 Nem marad senki, hogy árváira gondot viseljen,
sem aki özvegyeivel törődjön.”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, még azoknak is inniuk kellett a harag poharából, akikre nem terjedt ki az ítélet! Akkor mennyivel inkább innod kell neked, Edom népe, mert semmiképpen nem maradhatsz büntetés nélkül! 13 Mert magamra esküdtem — mondja az Örökkévaló —, hogy Bocra városa rémületes módon elpusztul, lakatlan romhalmazzá lesz, és a nemzetek akkor fogják emlegetni, mikor átkozódnak, vagy gúnyolódnak rajta. Edom többi városai is hasonlóképpen örökre romvárosok maradnak.”
14 Azt a hírt hallottam az Örökkévalótól, hogy követet küldött a nemzetekhez, és megparancsolta nekik:
„Gyűljetek össze,
vonuljatok fel Edom ellen,
támadjátok meg országát.
15 Halld meg ezt, Edom!
Kicsivé teszlek a népek között,
megvetnek téged a nemzetek!
16 Sok nép rettegett tőled,
ezért bíztad el magad.
Saját büszkeséged lett a veszted,
becsaptad magad!
Bár magas sziklákon raktál fészket,
mint a sasok,
hegyek tetején építetted váraidat,
de onnan is lerántalak!”
— mondja az Örökkévaló.
17 „Edom pusztulásán elborzadnak a nemzetek. Aki csak elmegy mellette, Edom szörnyű sorsát látva csodálkozik, rémüldözik, és fejét csóválja. 18 Mert úgy bánok vele, mint Sodomával, Gomorával és szomszédaival: tökéletesen elpusztítom. Edomban senki sem lakik többé, még vándorok sem vernek sátrat benne — mondja az Örökkévaló. —
19 Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Edom népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk.
Mert kicsoda hasonlítható hozzám? Ki vonhat engem felelősségre? Melyik uralkodó állhat ellen nekem?”
20 Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Edom ellen,
mit határozott Témán lakói felől:
Ellenségeik elhurcolják őket,
még a kicsiny bárányokat is,
legelőik pedig pusztán maradnak.
21 Edom bukásától még a föld is megremeg,
jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.
22 Nézd! Úgy jön Edomra[p],
mint zsákmányra lecsapó sas[q],
és szárnyát kiterjeszti fölötte.
Azon a napon Edom harcosainak a szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
Prófécia Damaszkusz ellen
23 Üzenet Damaszkusz városának:
„Hamát és Arpad[r] lakói kétségbeesnek,
mert rossz hírt hallottak.
Remegnek a félelemtől,
nem tudnak megnyugodni,
mint a háborgó tenger.
24 Damaszkusz népe erőtlen,
menekülni készül,
retteg és pánikba esett,
fájdalom és félelem tört rá,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyra.
25 Miért nem hagyták el ezt a híres várost,
amely oly vidám volt?
26 Ezért fiataljait az utcákon ölik meg,
harcosait mind levágják azon a napon
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —,
27 én pedig tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán,
amely megemészti Benhadad[s] palotáit!”
Prófécia a keleti arab törzsek ellen
28 Kédár törzsei és Hácór területe felől, amelyeket Nebukadneccar, Babilónia királya legyőzött és meghódított, ezt mondja az Örökkévaló[t]:
„Induljatok,
támadjátok meg Kédár törzseit,
pusztítsátok kelet fiait!
29 Elveszik sátraikat, szőnyegeiket, eszközeiket,
nyájaikat, tevéiket, mindenüket!
Kiáltanak nekik: »Rémület mindenfelől!«
30 Hácór lakosai, fussatok messzire,
rejtőzzetek a barlangok mélyére!
— mondja az Örökkévaló. —
Mert Nebukadneccar, Babilónia királya
tervet készít ellenetek,
el akar pusztítani!”
31 „Induljatok,
vonuljatok föl a nemzet ellen,
amely biztonságban érzi magát,
gondtalan békességben él,
sem kapujuk, sem záruk nincsen,
egymaga lakik!
— mondja az Örökkévaló. —
32 Zsákmányoljátok el tevéiket és csordáikat!
Én pedig szétszórom ezt a nyírott hajú népet[u]
a négy égtáj felé.
Veszedelmet hozok rájuk mindenfelől.
— mondja az Örökkévaló. —
33 Hácór sakálok tanyája lesz,
örök pusztaság, ahol senki sem lakik többé,
még vándorok sem vernek sátrat benne.”
Prófécia Élám országa ellen
34 Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott Élámról,[v] Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kezdetén. 35 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Nézd! Összetöröm Élám íját,
legerősebb fegyverét!
36 Forgószelet küldök rá minden irányból,
rászabadítom a vihart a négy égtáj felől,
hogy szórja szét Élám népét a szélrózsa minden irányába.
A föld minden országába
elvetődnek bujdosó menekültjei.
37 Megrémítem őket ellenségeik előtt,
akik életükre törnek.
Izzó haragomban csapásokkal sújtom Élámot,
és gyilkoló kardot küldök utánuk,
amíg egészen elpusztítja őket
— mondja az Örökkévaló. —
38 Felállítom trónomat Élámban,
királyukat és fejedelmeiket pedig kiirtom belőle
— mondja az Örökkévaló. —
39 De az utolsó napokban visszahozom Élám népét a fogságból,
és sorsukat jóra fordítom”
— mondja az Örökkévaló.
Melkisédek és Ábrahám
7 Ez a Melkisédek Sálem királya és a Magasságos Isten papja volt. Ábrahám éppen hazafelé tartott abból a csatából, amelyben több királyt is legyőzött. Ekkor találkozott Melkisédekkel, aki megáldotta őt, 2 Ábrahám pedig neki adta a hadizsákmánya tizedrészét.
Melkisédek neve kettős jelentésű. Először is: „igazságosság királya”, azután „Sálem királya”, vagyis „békesség királya”. 3 Apjáról, anyjáról, vagy származásáról semmit sem tudunk.[a] Életének sem a kezdete, sem a vége nem ismert. Akárcsak Isten Fia, Melkisédek is örökké pap marad.
4 Látjátok hát, milyen hatalmas ez a Melkisédek, hogy még Ábrahám ősapánk is neki adta a hadizsákmánya tizedét! 5 A Törvény azt parancsolja, hogy Izráelben a papok — Lévi utódai — szedjenek tizedet a néptől, vagyis saját testvéreiktől, akik szintén Ábrahám utódai. 6 Melkisédek nem volt Lévi utóda, mégis tizedet kapott Ábrahámtól, és megáldotta őt — azt, aki Istentől ígéreteket kapott. 7 Pedig nyilvánvaló, hogy aki áld, hatalmasabb annál, akit megáld.
8 Izráelben a papok, akik a tizedet kapják a többiektől, maguk is halandó emberek. Melkisédekről viszont azt mondja az Írás, hogy örökké él. 9 Úgy is mondhatnánk, hogy a tizedet szedő Lévi Ábrahámon keresztül tizedet adott Melkisédeknek. 10 Hiszen, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott, Lévi még meg sem született, hanem Ábrahám testében volt.
11 A Törvényt Isten a lévita papsággal[b] együtt adta a népnek. De ezen az úton a szellemi tökéletességet nem lehet elérni. Ezért volt szükség arra, hogy egy teljesen másféle pap jöjjön el. Ez az új pap pedig Melkisédek rendjéből, és nem Áron rendjéből való! 12 Ha pedig a papság rendszere megváltozik, akkor vele együtt a Törvény is megváltozik — legalábbis a papságra vonatkozó része. 13 Jézus Krisztus, akiről beszélünk, nem Lévi törzséből származott, hanem egy másikból, amelyből senki sem végzett papi szolgálatot az oltárnál. 14 Mert nyilvánvaló, hogy Urunk, Jézus, Júda törzséből származott. Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról.
Jézus is főpap, Melkisédek rendje szerint
15 Még világosabb, hogy milyen nagy változást is jelentett mindez, amikor Jézus — a Melkisédekhez hasonló, másfajta pap — megjelent. 16 Jézus ugyanis nem az emberi származása alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan élet hatalma által. 17 Hiszen róla ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”[c]
18 Ezzel a régi rend félre van állítva, mert gyengének és eredménytelennek bizonyult, 19 hiszen a Törvény senkit sem tudott tökéletessé tenni. Most azonban Isten sokkal jobb reménységet adott nekünk, amely által közel jöhetünk hozzá.
20 Az is fontos, hogy Isten az esküjével tette Jézust főpappá. 21 A régi papság rendjében eskü nélkül léptek szolgálatba a papok, Jézus azonban úgy lett főpap, hogy Isten megesküdött és ezt mondta neki:
„Megesküdött az Örökkévaló,
és vissza nem vonja:
»Te mindörökké pap leszel.«”[d]
22 Ez az eskü azt is jelenti, hogy Jézus egy új és jobb szövetségért vállalt kezességet.
23 A régi papság rendjében sok főpap következett egymás után, hiszen mindannyian halandók voltak, s nem maradhattak örökké szolgálatban. 24 Jézus azonban örökké él, így örökké pap marad. 25 Ezért minden időben meg tudja menteni azokat, akik az ő segítségével jönnek Istenhez. Hiszen Jézus örökké él, és mindig segít nekünk, ha Istenhez jövünk, mert a mi érdekünkben emel szót Isten előtt.
26 Ilyen főpapra van szükségünk, aki szent, hibátlan és bűntelen, a bűnösöktől elkülönített, és akit Isten a Menny fölé emelt! 27 Nem olyan, mint azok a főpapok a régi papság rendjében, akiknek naponta kell véres áldozatokat vinniük Istennek: először a saját bűneikért, azután a nép bűneiért. Jézus ellenben csak egyetlenegy áldozatot vitt Istennek, de az mindörökre érvényes: saját magát adta oda áldozatul! 28 Mert a Törvény halandó embereket tesz főpappá, akikben megvannak az emberi gyengeségek. A Törvény után azonban Isten szava és esküje következik, amellyel főpappá tette a Fiút, aki örökké tökéletes.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center