Old/New Testament
Cidkijjá király választ kér az Örökkévalótól
37 Nebukadneccar, Babilónia királya Cidkijját, Jósiás fiát tette Júda királyává, Konjáhú, Jójákim fia helyébe. 2 Azonban sem Cidkijjá, sem a fejedelmei, sem Júda népe nem hallgatott az Örökkévaló szavára, és nem engedelmeskedett annak, amit az Örökkévaló Jeremiás próféta által üzent.
3 Történt egyszer, hogy Cidkijjá király elküldte Júkált, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához a következő üzenettel: „Jeremiás, imádkozz értünk az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!”
4 Ebben az időben Jeremiást még nem vetették börtönbe, hanem szabadon járt-kelt az emberek között. 5 Ekkor híre érkezett, hogy a fáraó serege megindult Júda felé. Mikor a babilóniai sereg ezt megtudta, abbahagyta Jeruzsálem ostromát, és elvonult a város alól, hogy megütközzön az egyiptomiakkal.
6 Ekkor az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: 7 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a király követeinek: Mondjátok meg Júda királyának, aki hozzám küldött titeket, hogy választ kérjen tőlem: Nézd! A fáraó serege kivonult Egyiptomból, hogy segítséget nyújtson neked. De tudd meg, hogy visszafordulnak, és hazamennek a saját országukba. 8 A babilóniai sereg viszont ismét ostrom alá veszi ezt a várost, sőt el is foglalja, fölgyújtja és lerombolja. 9 Ezt üzeni az Örökkévaló: Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy a babilóniai sereg nem jön vissza Jeruzsálemet megostromolni! Bizony, visszajönnek! 10 Tudjátok meg, hogy ha az egész babilóniai sereget úgy megvernétek, hogy csak sebesültek maradnának közöttük, akik mindannyian a sátrukban hevernek, még akkor is fölkelnének, és porrá égetnék ezt a várost!”
Jeremiást börtönbe vetik
11 Amikor a babilóniai sereg elvonult Jeruzsálem alól, hogy megütközzön a fáraó seregével, 12 Jeremiás is elindult Jeruzsálemből. Benjámin földjére[a] akart menni, hogy részt vegyen egy bizonyos családi birtok szétosztásában, és megkapja a saját részét. 13 Azonban mikor éppen ki akart volna lépni a városból a Benjámin-kapun, a kapuőrség parancsnoka letartóztatta. Ezt a parancsnokot Jirijjának hívták, aki Selemjá fia, aki pedig Hananjá fia volt. Azzal vádolta Jeremiást, hogy át akar szökni a babilóniai sereghez.
14 „Nem igaz! Nem a babilóniai sereghez megyek!” — védekezett Jeremiás, de a parancsnok nem hallgatott rá, hanem a város vezetői elé hurcolta. 15 Ezek a vezetők megharagudtak Jeremiásra, s elrendelték, hogy büntetésül verjék meg, és zárják börtönbe, Jonatán, az írnok házában. Akkoriban ugyanis ezt használták börtönként. 16 Így került Jeremiás ebbe a föld alatti börtönbe, és ott is maradt sokáig.
17 Egy idő múlva Cidkijjá király érte küldött, és magához hozatta a királyi palotába, majd titokban megkérdezte: „Kaptál-e valamilyen üzenetet az Örökkévalótól?”
„Igen — válaszolta Jeremiás —, azt, hogy Babilónia királyának hatalmába kerülsz!”
18 Ezen felül azt is mondta a királynak: „Mit vétettem ellened király, a fejedelmek, vagy a nép ellen, hogy börtönbe zárattál? 19 Hol vannak most prófétáitok, akik azt mondták, hogy Babilónia királya nem fog megtámadni téged, sem országodat? 20 Uram, királyom, kérlek, hallgasd meg könyörgésemet! Légy kegyelmes hozzám, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, a börtönbe, mert az a biztos halált jelenti számomra!”
21 Akkor Cidkijjá király megparancsolta, hogy Jeremiást a palotaőrség udvarában tartsák őrizet alatt, és hogy adjanak neki naponta egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak minden kenyér el nem fogy a városból.
Jeremiást kimentik a börtönből
38 Néhányan a király tisztviselői közül — Sefatjá, Mattán fia meg Gedaljá, Pashúr fia, meg Júkál, Selemjá fia, meg Pashúr, Malkijjá fia — meghallották, hogy Jeremiás miről prófétál a népnek. Ezt hirdette Jeremiás: 2 „Az Örökkévaló üzeni ezt nektek: Aki itt marad a városban, meg fog halni fegyver, éhség, vagy betegség miatt. De aki kimegy a káldeusokhoz, az megmenekül, és ajándékul kapja az életét. 3 Mert ezt mondja az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy ezt a várost Babilónia királya seregének kezébe adom, és ők el is foglalják — ez egészen biztos!”
4 Ezért az említett négy vezető a királyhoz ment és azt mondták: „Királyunk, Jeremiásnak meg kell halnia, mert azzal, amit hirdet, elbátortalanítja a még megmaradt harcosokat és a város polgárait. Ez az ember nem a város megmenekülésére, hanem a vesztére törekszik!”
5 Cidkijjá király így válaszolt nekik: „Nézzétek, azt tehettek Jeremiással, amit akartok. Igaz, hogy én vagyok a király, de veletek szemben úgysem tehetek semmit.”
6 Így hát fogták Jeremiást, és bezárták a király fia, Malakijjá ciszternájába, amely a királyi testőrség udvarában volt. Ebben az időben a ciszternából már kifogyott a víz, csak sár volt benne. Köteleken engedték le oda Jeremiást, aki belesüllyedt a sárba.
7 Történt azonban, hogy az etióp Ebed-Melek, a király egyik szolgája megtudta, hogy mit tettek Jeremiással. A király éppen a Benjámin-kapunál ült, 8 tehát Ebed-Melek kiment a palotából a királyhoz, és ezt mondta neki: 9 „Uram, király, rosszul tették ezek az emberek, hogy Jeremiást a ciszternába zárták, mert ott biztosan éhen hal, hiszen már alig maradt ennivaló a városban.”
10 A király válaszul ezt parancsolta Ebed-Meleknek: „Vegyél magad mellé három[b] embert, és húzzátok ki Jeremiást a ciszternából, mielőtt meghalna!” 11 Ebed-Melek ekkor keresett néhány elnyűtt ruhadarabot a palota raktárából. Majd segítőivel a ciszternához ment, és kötélen leengedte a ruhadarabokat. 12 Jeremiásnak pedig lekiáltott: „Tedd a hónod alá ezeket a ruhákat, a kötél és a karod közé!” Jeremiás így is tett. 13 Azután fölhúzták a ciszternából Jeremiást, aki ezentúl a királyi testőrség udvarában maradt.
Cidkijjá és Jeremiás utolsó találkozása
14 Egyszer Cidkijjá király magához hívatta Jeremiást a Templom harmadik bejáratához, és azt mondta: „Kérdezek tőled valamit, de ígérd meg, hogy előlem nem titkolsz el semmit!”
15 Ő ezt felelte: „Ha őszintén válaszolok neked, vajon nem fogsz-e megöletni? Ha pedig tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.”
16 Akkor Cidkijjá király titokban megesküdött Jeremiásnak: „Esküszöm az Élő Istenre, aki életet és leheletet adott nekünk, hogy nem öletlek meg, sem nem adlak át azoknak, akik halálra keresnek téged!”
17 Ezután Jeremiás ezt mondta: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene: „Ha kimenekülsz a városból, és megadod magad a babilóniai király fejedelmeinek, akkor életben maradsz, és a várost sem fogják fölégetni. Mind te, mind a családod életben maradtok. 18 De ha nem adod meg magad, akkor az ostromló káldeus sereg elfoglalja, fölgyújtja és lerombolja a várost, és te magad sem menekülsz meg tőlük!”
19 Cidkijjá ezt felelte: „Félek, hogy ha kimegyek, a káldeusok kiszolgáltatnak azoknak a júdeai foglyoknak, akik már korábban átszöktek hozzájuk, azok pedig gúnyt űznek majd belőlem.”
20 De Jeremiás azt mondta: „Ne félj, nem adnak át nekik! Kérlek, hallgass az Örökkévaló szavára, mert rajtam keresztül ő szól hozzád! Ha engedelmeskedsz, életben maradsz, és jó dolgod lesz. 21 De ha nem akarsz kimenni, és nem adod meg magad, akkor halld meg, mi fog történni. Az Örökkévaló látomásban megmutatta nekem, mi lesz a sorsod. 22 Azokat az asszonyokat, akik Júda királyának palotájában maradtak, az ellenség foglyul ejti, és kivezeti Babilónia királyának fejedelmei elé. Közben ezt a gúnydalt fogják énekelni rólad:
»Becsapták a királyt,
rászedték a legjobb barátai!
A király lába beleragadt a sárba,
barátai meg cserbenhagyták!«
23 Feleségeidet és gyermekeidet foglyul viszik az ellenség táborába, s te is Babilónia királyának fogságába esel, ezt a várost pedig fölégetik.”
24 Cidkijjá ezután meghagyta Jeremiásnak: „Ha kedves az életed, senki meg ne tudja, hogy beszéltél velem! 25 Ha a vezetők mégis megtudják, hogy találkoztunk, eljönnek és kifaggatnak, hogy miről beszéltünk. Megfenyegetnek majd, hogy mondd meg az igazat, különben kivégeztetnek. 26 Akkor mondd nekik, hogy alázatosan arra kértél engem, hogy ne vitesselek vissza Jonatán házába, s ne kelljen ott meghalnod.”
27 Valóban el is jöttek Jeremiáshoz a vezetők, és faggatták, hogy miről beszéltek a királlyal. Jeremiás pedig úgy válaszolt nekik, ahogy a király parancsolta. Erre abbahagyták a kihallgatást, mert Jeremiás és a király beszélgetésének nem volt tanúja.
28 Így Jeremiás ott maradt a palotaőrség udvarában mindaddig, amíg a várost az ellenség elfoglalta.
Jeruzsálemet elfoglalja az ellenség(A)
39 Jeruzsálem elfoglalása a következőképpen történt. Cidkijjá, Júda királya uralkodásának 9. évében, a 10. hónapban Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Cidkijjá uralmának 11. évében, a 4. hónapban az ostromló sereg áttörte a város falát. 3 Ezután Babilónia királyának fejedelmei — Nérgal-Szarecer, Szamgar tartomány vezetője, Szár-Szekím udvarnagy és a többi magas rangú vezető — betörtek a városba, és a Középső-kapunál ütötték fel főhadiszállásukat.
4 Amikor Cidkijjá, Júda királya és a katonái látták, hogy az ellenség betört a városba, megfutamodtak. Éjjel menekültek el a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak. 5 A káldeusok serege azonban észrevette, és üldözte őket, majd el is fogták Cidkijját a Jerikó melletti síkságon. Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott Cidkijjá fölött. 6 Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik. Kivégezték Júda összes vezetőjét is. 7 Majd Cidkijját megvakították, bilincsbe verték, és úgy hurcolták Babilóniába.
8 Ugyanakkor Jeruzsálemben a káldeus sereg fölégette a királyi palotát és a többi házakat, a város kőfalát pedig lerombolta. 9 Akik még élve maradtak a városban, meg akik már korábban az ostromló sereghez szöktek, azokat Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka fogságba hurcolta Babilóniába. 10 Ugyanakkor meghagyott Júda földjén némelyeket a szegény közemberek közül, akiknek semmiféle tulajdonuk nem volt. Sőt, ezeknek szőlőket és szántóföldeket adományozott.
Nebukadneccar kiszabadítja Jeremiást
11 Nebukadneccar, Babilónia királya rendelkezett Jeremiás felől, és ezt parancsolta Nebuzaradánnak, a testőrök parancsnokának: 12 „Keresd meg azt az embert, vedd magadhoz, viselj rá gondot, ne essen semmi baja! Azt tedd vele, amit ő kíván!”
13 Így hát Nebuzaradán és a többi vezetők — Nebusazbán katonai parancsnok, Nérgal-Szarecer, meg mások — 14 előhozatták Jeremiást a testőrség udvarából, ahol eddig fogva tartották. Azután Gedaljá[c], Ahikám fia (aki meg Sáfán fia) gondjaira bízták, hogy vigye haza Jeremiást a saját házába. Így is történt, s ettől kezdve Jeremiás szabadon élhetett a saját népe között.
Prófécia Ebed-Melek megmeneküléséről
15 Az Örökkévaló szólt Jeremiáshoz, mikor még a királyi testőrség udvarában raboskodott: 16 „Jeremiás, mondd meg az etióp Ebed-Meleknek[d]: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: Lásd meg, én beteljesítem, amit a város pusztulásáról, nem pedig a megmeneküléséről mondtam. Bizony, a saját szemeddel fogod meglátni, amikor megtörténik. 17 De téged megmentelek azon a napon — mondja az Örökkévaló. — Nem esel azoknak a kezébe, akiktől félsz. 18 Bizonyos, hogy megmentelek és megvédelek — senki nem fog téged megölni. Ajándékba adom neked az életedet, mivel bennem bíztál — ezt én mondom neked, az Örökkévaló!”
Jézus nagyobb Mózesnél
3 Ezért mindnyájan figyeljetek Jézusra! Őrá gondoljatok, aki hitünk szerint Isten Apostola és Főpapja. Nektek mondom ezt, szent testvéreim, akiket Isten elhívott. 2 Jézus hűséges volt Istenhez, aki őt elküldte — akárcsak Mózes Isten népe között. 3 Amikor valaki házat épít, akkor jobban megbecsülik az építőt, mint az épületet. Ugyanez a helyzet Jézussal is: sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, mint Mózes. 4 Mert minden háznak van építője, de Isten az, aki mindent felépített. 5 Mózes hűségesen szolgált Isten népe között, de csak szolga volt. Az volt a feladata, hogy tanúskodjon azokról, amelyeket Isten csak sokkal később jelentett ki. 6 Krisztus azonban úgy uralkodik Isten családja felett, mint a Fiú. Isten családjának tagjai pedig mi vagyunk — de csak akkor, ha mindvégig megőrizzük Istenbe vetett örömteli bizalmunkat és a reménységünkkel való dicsekedést.
Kik mehetnek be a nyugalom helyére?
7 Ezért, ahogyan a Szent Szellem mondja:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
8 ne makacskodjatok,
mint amikor Isten ellen fellázadtatok
a pusztában, a próbatétel napján,
9 ahol őseitek próbára tették türelmemet,
pedig negyven éven keresztül látták tetteimet.
10 Ezért megharagudtam arra a népre, és azt mondtam:
ezek mindig rosszul gondolkoznak,
és sohasem értették meg, hogy mit akarok.
11 Haragomban megesküdtem:
sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[a][b]
12 Vigyázzatok, testvérek! Ne legyen közöttetek senki, akinek a szíve gonoszul és hitetlenül elfordul az élő Istentől! 13 Inkább bátorítsátok egymást minden nap. Biztassátok egymást, amíg még tart a „mai nap”, hogy közületek senki se makacsolja meg magát a bűn hamissága miatt! 14 Mert mi mindannyian részeseivé lettünk Krisztusnak, feltéve, hogy mindvégig szilárdan megtartjuk azt a bizalmat, amely kezdetben bennünk élt. 15 Az Írás ezt mondja:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
ne makacskodjatok,
mint amikor Isten ellen fellázadtatok!”[c]
16 Kik voltak azok, akik hallották Isten hangját, mégis fellázadtak ellene? Akiket Mózes kivezetett Egyiptomból! 17 Kikre haragudott Isten negyven éven keresztül? Azokra, akik vétkeztek, és a pusztában haltak meg! 18 Kiknek esküdött meg Isten, hogy sohasem léphetnek be a nyugalmába? Azoknak, akik fellázadtak! 19 Látjuk tehát, hogy ezek a hitetlenségük miatt nem is mehettek be Isten nyugalmába.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center