Old/New Testament
Az Örökkévaló üzenete Cidkijjá királynak
34 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez akkor történt, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya seregeivel Jeruzsálemet ostromolta, és a környező településeket támadta. Nebukadneccar seregében birodalma minden leigázott országából szolgáltak segédcsapatok.
2 Ezt mondta az Örökkévaló, Izráel Istene: „Jeremiás, menj Cidkijjához, Júda királyához, és mondd neki: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Nézd, én ezt a várost Babilónia királyának kezébe adom, ő pedig fölgyújtja és elpusztítja. 3 Te magad sem menekülsz meg tőle, hanem egész biztosan fogságba esel, és kiszolgáltatnak Nebukadneccarnak! Szemtől szembe fogod látni Babilónia királyát, aki beszélni fog veled, és elhurcol téged Babilóniába. 4 De halld meg az Örökkévaló szavát, Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja neked az Örökkévaló: nem fegyver által fogsz meghalni, 5 hanem békében. Ahogyan az előtted uralkodó királyokat meggyászolták, téged is úgy fognak gyászolni: temetésed gyászünnepén illatos fűszereket égetnek, és siratóéneket énekelnek: »Jaj, Urunk! Jaj, Királyunk!« — Ezt én mondom neked, az Örökkévaló.”
6 Tehát mindezt elmondta Jeremiás Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben. 7 Eközben Babilónia királyának serege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt városait, Lákist és Azékát. Már csak ez a két megerősített város maradt meg Júdában.
Szövetségkötés az ostromlott Jeruzsálemben
8 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez azután történt, hogy Cidkijjá király szövetséget kötött mindazokkal, akik Jeruzsálemben voltak, hogy mindenki felszabadítja a héber rabszolgáit, 9 akár férfi, akár nő legyen az, és hogy soha többé nem tartja izráeli testvérét rabszolgaságban. 10 Ezt a szövetséget mindenki megkötötte Jeruzsálemben, a vezetők is, a közemberek is. Megígérték, hogy felszabadítják az összes izráeli származású rabszolgát, és nem tartják többé szolgaságban őket. Úgy is tettek: szabadon engedték izráeli rabszolgáikat. 11 Egy idő múlva[a] azonban meggondolták magukat, és visszavették az egyszer már fölszabadított rabszolgákat és rabszolganőket: ismét rabszolgaságba kényszerítették őket.
12 Ezután az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: 13 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Én vagyok az, aki szövetséget kötöttem őseitekkel, mikor kihoztam őket Egyiptomból, a rabszolgaságból. Azt mondtam nekik: 14 Minden hetedik évben szabadítsátok föl testvéreiteket, héber rabszolgáitokat, akiket megvásároltatok. Miután rabszolgáitok már hat éven keresztül szolgáltak titeket, engedjétek el őket! Őseitek azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek nekem!
15 Ti pedig most magatokba szálltatok, és azt tettétek, ami helyes, amit én kedvelek: szabadságot hirdettetek testvéreiteknek, és ezt szövetségkötéssel erősítettétek meg színem előtt, Templomomban, amely nevemet viseli. 16 Azután mégis meggondoltátok magatokat, és mindegyikőtök visszavette rabszolgáját és rabnőjét, akit korábban már fölszabadított. Bizony, ismét rabszolgasorba kényszerítettétek őket, hogy szolgáljanak titeket, s ezzel súlyosan bemocskoltátok nevemet!
17 Most emiatt azt üzeni nektek az Örökkévaló: Nem hallgattatok rám, és nem engedelmeskedtetek nekem, hogy hirdessetek szabadságot testvéreiteknek — mindenki a saját rabszolgájának, mindenki a társának. Nézzétek! Most hát én arra nézve hirdetek nektek szabadságot, hogy kard, betegség, vagy éhség által akartok-e meghalni — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Bizony, a föld összes nemzete elborzad azon, ahogyan bánok majd veletek!
18-19 Figyeljetek rám, Júda és Jeruzsálem vezetői, a királyi udvar tisztségviselői, papok és közemberek! Szövetséget kötöttetek előttem, átmentetek a kettéhasított borjú részei között,[b] azután mégis megtörtétek a szövetséget, és nem tartottátok meg fogadalmatokat. Emiatt én is úgy bánok veletek, mint ti azzal a borjúval. 20 Kiszolgáltatlak benneteket ellenségeiteknek, akik életetekre törnek. Holttesteiteket pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. 21 Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is kiszolgáltatom ellenségeiknek, akik meg akarják ölni őket. Bizony, átadom őket Babilónia királya seregének. Bár ez a sereg most elvonult[c] Jeruzsálem alól, 22 de én parancsolok nekik, és visszatérnek — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Ismét megostromolják a várost, el is foglalják, felgyújtják, és elpusztítják. Így teszem Júda városait lakatlan romhalmazokká!”
A rékábiak hűsége
35 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám Jójákimnak, Júda királyának, Jósiás fiának uralkodása idején: 2 „Jeremiás, menj a rékábiak[d] családjához, szólj nekik, és hívd őket az Örökkévaló házának egyik szobájába! Ott ültesd le, és kínáld meg őket borral!”
3 El is mentem Jaazanjához[e], aki Jirmejá fia, aki Habaccinjá fia volt, majd vele, a testvéreivel és összes fiaival — a rékábiak egész nemzetségével — együtt 4 fölmentünk az Örökkévaló házába. Behívtam őket Hánán, (Igdalja fia) tanítványainak a szobájába. Hánán az Isten embere volt. Ez a szoba a vezetők szobája mellett, és Maaszéjának, Sallum fiának, az ajtóőrnek szobája fölött helyezkedett el. 5 Leültettem a rékábiakat és borral kínáltam őket. Boroskancsókat meg poharakat tettem eléjük, és biztattam őket: „Igyatok bort!”
6 Ők azonban nem nyúltak hozzá, hanem azt mondták: „Mi soha nem iszunk bort! Jónádáb, Rékáb fia, aki az egyik ősapánk volt, azt parancsolta a fiainak és azok utódainak, hogy soha ne igyanak bort. 7 Azt is meghagyta, hogy soha ne építsünk magunknak házakat, ne folytassunk földművelést: ne vessünk, se szőlőt ne ültessünk, se földet ne vegyünk. Megparancsolta, hogy mindig sátorokban lakjunk, és úgy éljünk ezen a földön, mint vándorló nomádok, hogy hosszú ideig megmaradjunk.
8 Mi pedig mindenben engedelmeskedtünk ősünk, Jónádáb, Rékáb fia szavának. Ezért sohasem iszunk bort — de a feleségeink és gyermekeink sem. 9 Nem építünk házakat, nincsenek sem szántóföldjeink, sem szőlőink, és 10 mindig sátorban lakunk. Mindent úgy tettünk, ahogy ősünk, Jónádáb parancsolta. 11 Most is csak ideiglenesen lakunk Jeruzsálemben. Amikor Nebukadneccar, Babilónia királya megtámadta országunkat, úgy határoztunk, hogy átmenetileg beköltözünk a városba az ellenség, a babilóniai és az arám seregek elől.”
12 Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Jeremiáshoz: 13 „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd Júda népének és Jeruzsálem lakosainak: Miért nem fogadjátok el a figyelmeztetést, miért nem engedelmeskedtek nekem? — kérdezi az Örökkévaló. —
14 Jónádáb, Rékáb fia megparancsolta a fiainak, hogy soha ne igyanak bort. Azok pedig, és utódaik is engedelmeskedtek Jónádáb szavának, és valóban nem isznak bort mind a mai napig. Bár én vagyok az Örökkévaló, és szóltam hozzátok újra meg újra, ti mégsem hallgattatok a szavamra, és nem engedelmeskedtetek! 15 Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében és kitartóan küldtem őket, hogy figyelmeztesselek benneteket: »Változtassátok meg gonosz életmódotokat, jobbítsátok meg tetteiteket, ne imádjatok és ne szolgáljatok más isteneket, hogy lakhassatok azon a földön, amelyet őseiteknek és nektek adtam.« De nem hallgattatok szavamra, és nem engedelmeskedtetek. 16 Lám, Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai szót fogadtak ősapjuk parancsának, de ez a nép nem hallgatott a szavamra, és nem engedelmeskedett.
17 Ezért azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek! Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem összes lakosaira mindazt a veszedelmet, amellyel már korábban megfenyegettem őket. Így bánok velük, mivel szóltam hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem feleltek.”
18 Azután ezt mondta Jeremiás a rékábiaknak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Mivel engedelmeskedtetek ősapátok, Jónádáb parancsának, megtartottátok rendelkezéseit, és aszerint éltetek, 19 ezért soha nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai: mindig lesz közöttük, aki előttem álljon.”
Jeremiás könyvtekercsbe íratja a próféciákat
36 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának negyedik évében:[f] 2 „Jeremiás, fogj egy könyvtekercset, és jegyezd fel mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked Izráel, Júda és a többi nemzetek felől attól kezdve, hogy Jósiás király idejében először szóltam hozzád, mind a mai napig! 3 Talán meghallja Júda népe, hogy milyen veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és megszívleli. Talán megváltoztatják életüket, s akkor én is megbocsátom vétkeiket és bűneiket.”
4 Akkor Jeremiás hívta Bárúkot, Nérijjá fiát, és lediktált neki mindent, amit az Örökkévalótól hallott. Bárúk pedig leírta ezeket egy könyvtekercsbe. 5 Akkor ezt mondta Jeremiás Bárúknak: „Én fogoly vagyok, s nem mehetek az Örökkévaló házába, 6 ezért te menj oda! A böjt napján hangosan olvasd föl ott a nép előtt az Örökkévaló szavait: amit diktáltam neked, s amit te feljegyeztél a könyvtekercsbe! Úgy olvasd, hogy mindenki hallja, azok is, akik Júda városaiból jönnek föl az ünnepre. 7 Talán akkor szívükre veszik, könyörögnek az Örökkévalónak, és imádságuk följut elé. Talán megváltoztatják az életüket, és jó útra térnek. Bizony, az Örökkévaló haragra lobbant népe ellen, és súlyosan megfenyegette őket.” 8 Bárúk mindent úgy tett, ahogy Jeremiás meghagyta neki, és felolvasta az Örökkévaló szavait a könyvtekercsből az Örökkévaló házában.
9 Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának ötödik évében, a kilencedik hónapban böjtöt hirdettek Jeruzsálem egész lakosságának, és mindazoknak, akik Júda városaiból feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt könyörögjenek az Örökkévalóhoz. 10 Akkor Bárúk az Örökkévaló házának udvarában összegyűlt sokaság előtt, Gemarjá szobájából fölolvasta mindazt, amit Jeremiás lediktált neki. Ez a szoba a fölső udvarban, a Templom új kapujának bejáratánál van. Gemarjá apja Sáfán volt, a királyi kancellár.
11 Amikor Mikájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája meghallotta az Örökkévaló szavait, ahogyan azt Bárúk fölolvasta a könyvtekercsből, 12 lement a királyi palotába, az írnok szobájába. Éppen ott találta a vezetőket: Elisáma írnokot, azután Deláját, Semajá fiát, meg Elnátánt, Akbór fiát, azután Gemarját, Sáfán fiát, meg Cidkijját, Hananjá fiát, és a többi vezetőt. 13 Mikájehú mindent elmondott nekik, amit Bárúk szájából hallott, amikor Bárúk felolvasott a nép előtt.
14 Ekkor a vezetők elküldték Jehúdit, Netanjá fiát (aki Selemjá fia, az meg Kúsi fia volt) Bárúkhoz, ezzel az üzenettel: „Sietve hozd ide azt a könyvtekercset, amelyből felolvastál a nép előtt!”
Bárúk hamarosan jött is, kezében a könyvtekerccsel.
15 „Ülj le, és olvasd föl nekünk is!” — mondták neki. Így is történt.
16 Mikor Bárúk befejezte a fölolvasást, a vezetők megrettenve néztek egymásra, és azt mondták Bárúknak: „Ezt feltétlenül hallania kell a királynak is!” 17 Majd megkérdezték: „Bárúk, mondd meg, hogyan írtad le ezeket a szavakat? Jeremiás maga diktálta neked?”
18 „Igen, Jeremiás diktálta, én pedig szóról szóra leírtam a könyvtekercsbe tintával” — felelte Bárúk.
19 Akkor a vezetők ezt mondták: „Bárúk, menj, és rejtőzzetek el Jeremiással együtt, de ne tudja meg senki se, hol vagytok!”
Jójákim király elégeti az Örökkévaló üzenetét
20 Ezután a vezetők biztonságba helyezték a könyvtekercset Elisáma írnok szobájában, majd a királyhoz mentek, és mindent elmondtak neki.
21 A király Jehúdit küldte a könyvtekercsért, aki el is hozta azt Elisáma szobájából, és felolvasta a király és a vezetők előtt. 22 Mindez a király téli palotájában történt a kilencedik hónapban.[g] Mivel tél volt, a király éppen melegedett a tűznél, amely egy szabad tűzhelyen égett. 23 Amikor Jehúdi felolvasott három-négy hasábot, azt a részt a király egy késsel lehasította a tekercsből, és a tűzbe dobta. Így végül az egész tekercset elégette.
24-25 Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. Sem a király, sem a jelen lévő vezetők nem rendültek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, mikor hallották az Örökkévaló üzenetét. 26 Majd a király megparancsolta a fiának, Jerahmeélnek és Szerájának, Azriél fiának, meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy tartóztassák le Bárúkot, az írnokot, és Jeremiás prófétát. Ez azonban nem sikerült nekik, mert az Örökkévaló elrejtette Jeremiást és Bárúkot.
Elkészül az újabb könyvtekercs
27 Miután a király elégette azt a könyvtekercset, amelybe Bárúk Jeremiás diktálására leírta az Örökkévaló szavait, ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló:
28 „Jeremiás, fogj egy új tekercset, és még egyszer írd le azokat az üzeneteket, amelyek a Jójákim által elégetett első tekercsben voltak! 29 Mondd meg Jójákimnak, Júda királyának: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te elégetted azt a tekercset, és felháborodtál, mert abban az állt, hogy Babilónia királya bizony elpusztítja az országot, és kiirtja belőle az embereket és az állatokat is! 30 Emiatt az Örökkévaló azt mondja Jójákimról, Júda királyáról: a holttestét nem temetik el illendően, hanem kihajítják, és ott fog heverni nappal a hőségben, éjjel a fagyon. Leszármazottjai közül pedig senki sem fog Dávid trónján ülni. 31 Bizony, megbüntetem Jójákimot és a családját is, meg a fejedelmeit is bűneik miatt. Rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda népére pedig elhozom mindazt a veszedelmet, amelyet korábban már kijelentettem nekik, s amelyről hallani sem akartak.”
32 Ezután Jeremiás szerzett egy másik könyvtekercset. Azután Bárúknak, Nérijjá fiának, az írnoknak, ismét lediktálta mindazokat a szavakat, amelyek az előző tekercsben voltak — amelyet Jójákim, Júda királya elégetett. Sőt, diktált Bárúknak újabb hasonló üzeneteket is, amelyek az első tekercsben nem szerepeltek. Bárúk pedig mindent leírt.
Isten megmentő kegyelme erősebb a Törvénynél
2 Ha pedig ez így van, még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket. Vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!
2 Amit Isten az angyalokon keresztül mondott, az érvényesnek és igaznak bizonyult. Ezért, amikor Izráel népe nem engedelmeskedett a Törvénynek, hanem ellene szólt vagy tett valamit, megkapta méltó büntetését. 3 Isten megmentő kegyelme azonban, amelyet felkínált nekünk, sokkal hatalmasabb! Ezért még kevésbé kerülhetjük el a büntetést, ha nem törődünk a kegyelemmel! Hiszen először maga az Úr Jézus hirdette Isten megmentő kegyelmét! Azok pedig, akik személyesen hallották őt, tanúsítják, hogy mindez igaz. 4 De maga Isten is bizonyította, hogy ez az üzenet igaz: jelekkel, csodákkal, sokféle természetfölötti jelenséggel és a Szent Szellem ajándékaival. Ezeket az ajándékokat Isten úgy osztja szét az emberek között, ahogyan ő akarja.
Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket
5 Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. 6 Az Írásban ezt olvassuk:
„Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem,
vagy az ember fia[a], hogy gondolsz rá?
7 Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál,
azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,
8 és mindent uralma[b] alá helyeztél.”[c]
Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. 9 Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
10 Isten teremtett mindent a világon, és minden az ő dicsőségére szolgál. Mivel Isten sok fiát akarja bevezetni a dicsőségébe, ezért Jézust a szenvedései által tette tökéletessé. Így volt ez helyes, mert Jézus az, aki Isten fiait bevezeti a dicsőségbe.
11 Jézus az, aki az embereket Isten számára különválasztja, de mind ő, mind pedig azok, akiket különválaszt, ugyanabból a családból származnak. Ezért nem is szégyelli Jézus őket a testvéreinek nevezni, 12 hanem azt mondja:
„Istenem, rólad beszélek testvéreimnek,
és dicséreted éneklem összegyűlt testvéreimmel együtt.”[d]
13 Azt is mondja:
„Istenben bízom én”,[e]
és ezt is:
„Itt vagyok, és velem együtt a gyermekek is,
akiket Istentől kaptam.”[f]
14 Ezek a „gyermekek” közönséges hús-vér emberek. Ezért Jézus is ugyanilyen emberi testben járt a Földön. Azért kellett ennek így lennie, hogy Jézus a saját halálával legyőzze a Sátánt, aki a Halál felett uralkodik. 15 Igen, Jézus emberré lett és meghalt, hogy az embereket megszabadítsa a halálfélelemtől, amely őket egész életükben rabszolgaságban tartotta.
16 Nyilvánvaló, hogy Jézus nem az angyaloknak nyújtott segítő kezet, hanem Ábrahám utódainak. 17 Ezért kellett Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá válnia a testvéreihez. Csak így lehetett könyörületes és hűséges Főpap, aki Istent szolgálja. Csak így szerezhette meg Isten bocsánatát a nép bűneire. 18 Jézus megtapasztalt minden kísértést és szenvedést, ezért most valóban tud segíteni azoknak, akiket ugyanezek a kísértések tesznek próbára.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center