Old/New Testament
Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!
62 Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[a], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
mikor meglátja menyasszonyát,
úgy fog neked örülni Istened.
Akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam,
hogy ne hallgassanak,
se nappal, se éjjel.
Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire,
ne nyugodjatok!
7 Ne hagyjatok nyugtot néki,
amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja,
és dicsőségessé nem teszi e földön.
8 Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
és borodat, amelyért te fáradoztál,
nem isszák meg idegenek.
9 Hanem azok egyék meg,
akik a termést learatták,
és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
szent helyem udvarában,
akik a szőlőt leszüretelték!”
10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok?
Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd:
„A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
„A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.
Miért lett vérpiros a ruhád?
63 Ki ez, aki Bocrából, Edomból[b] jön
vérvörös ruhában?
Milyen fenséges és dicső a megjelenése,
milyen erőteljes a lépése!
— „Én vagyok az, aki igazat szólok,
és van erőm a szabadításra!”
2 — „Miért vérpiros a ruhád,
mint a szőlőtaposóké?”
3 — „Mert a szőlőt tapostam,[c]
de senki sem segített, egyedül voltam.
Széttapostam a nemzeteket haragomban,
összetörtem őket felindulásomban.
Vérük fröccsent a ruhámra,
egész öltözetem vérpirosra festette.
4 Mert elszántam magam a bosszúállásra,
és eljött a megváltás esztendeje.
5 Kerestem valakit, de nem segített senki,
csodálkoztam, hogy nem akadt segítőm.
Ezért karom segített engem,
és felindulásom volt a segítségem.
6 Széttapostam hát a nemzeteket haragomban,
összetörtem őket indulatomban,
s vérüket a földre ontottam.”
Hol van, aki minket áthozott a tengeren?
7 Magasztalom az Örökkévalót,
és hűséges szeretetét!
Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért,
mindazért, amit velünk tett,
irgalmáért és hűségéért.
8 Mert azt mondta nekünk:
„Bizony, ők az én népem,
fiaim, akikben nem csalódom!”
Ezért szabadította ki őket az Örökkévaló
9 minden szorult helyzetből.
Bizony, az Örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben,
és jelenlétének angyala megszabadította őket.
Szeretetében és könyörületében megváltotta,
fölkarolta és hordozta őket régtől fogva.
10 Ők mégis lázadoztak ellene,
Szent Szellemét szomorították.
Ezért ő is ellenségükké lett,
sőt, harcolt ellenük.
11 Akkor népe visszaemlékezett a régi időkre,
és Mózesre, az Örökkévaló szolgájára,
s azt kérdezték:
„Hol van, aki nyájának pásztorával
átvitte őket a tengeren?
Hol van, aki Szent Szellemét adta,
hogy közöttük lakozzon?
12 Aki dicsőséges hatalmával
vezette Mózest, jobb kezénél fogva,
s ketté választotta a tenger vizét,
hogy örök hírnevet szerezzen magának.
13 Aki úgy vezette népét a mélységen keresztül,
oly simán, mint lovat a pusztán,
hogy lépteik meg sem botlottak.
14 Megpihentette őket az Örökkévaló Szelleme,
mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti.
Bizony, így vezetted népedet, Uram,
hogy magadnak dicső nevet szerezz!”
Könyörgés szabadulásért
15 Kérlek, tekints le a mennyből,
nézz ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről!
Hová lett irántunk való féltő szereteted[d]
és hatalmad?
Könyörületességed és irgalmad
miért vontad meg tőlünk?
16 Hiszen te vagy Édesapánk, Örökkévaló!
Nem Ábrahám, nem is Izráel,
hanem te, Örökkévaló, te vagy Atyánk!
Öröktől fogva Megváltónk vagy — ez a neved!
17 Miért hagytad hát,
hogy letérjünk utadról, Örökkévaló?
Miért keményítetted meg szívünket,
s hogy ne féljünk téged?
Fordulj vissza hozzánk, szolgáidhoz,
néped törzseihez, örökségedhez!
18 Szent néped csak rövid ideig használhatta,
s most ellenségeid taposták szentélyedet!
19 Olyanok lettünk,
mintha nem is uralkodtál volna rajtunk soha,
mintha nem is nevedet viselnénk!
64 Bárcsak meghasítanád az eget, Örökkévaló,
és leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Leszállnál, oly hirtelen,
ahogy lángra lobban a száraz bozót,
vagy felforr a víz!
Akkor ellenségeid is megismernék neved,
s félve reszketnének előtted a nemzetek,
3 látva rettenetes tetteidet,
melyeket senki sem várt!
Ó, bárcsak leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
4 Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet,
híre sem jutott fülébe,
nem látott más Istent kívüled,
aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!
5 Hiszen elébe sietsz annak,
aki örömét leli az igazságos tettekben,
és tetszésedre él.
De vétkeztünk ellened,
és megharagudtál ránk.
Régóta így van ez,
vajon megszabadulunk-e valaha?
6 Mindannyian tisztátalanná lettünk,
még jótetteink is olyanok,
mint a bemocskolt ruha,
elhervadunk, mint őszi falevél,
bűneink elsodornak, mint a szél.
7 Nincs senki, aki segítségül hívná neved,
vagy hittel kapaszkodna beléd,
mert eltakartad arcod előlünk,
kiszolgáltattál bűneinknek,
hogy megemésszenek bennünket.
8 Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te!
Olyanok vagyunk a kezedben,
mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!
9 Ne haragudj ránk oly nagyon,
ne bűneinkre tekints, Örökkévaló!
Nézz ránk,
mégis a te néped vagyunk, mindannyian!
10 Nézd! Szent városaidat lerombolták,
Sion elpusztult,
Jeruzsálem romhalmazzá lett!
11 Szent és gyönyörű Templomunkat,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz égette el.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
12 Elnézed mindezt, Örökkévaló,
s nem segítesz rajtunk?
Csak hallgatsz,
és tovább is büntetsz bennünket?
1 Pál, aki megmentő Istenünknek és reménységünknek, Jézus Krisztusnak megbízásából lett apostollá, üdvözletét küldi.
2 Timóteusnak szól ez a levél, aki igazi fiam lett a hit által.
Az Atya-Isten és Urunk, Krisztus Jézus adjon neked kegyelmet, könyörületet és békességet!
Óvakodj a hamis tanítóktól!
3 Amikor Macedóniába utaztam, kértelek, hogy maradj Efezusban, mert vannak ott bizonyos emberek, akik téves dolgokat tanítanak. Figyelmeztesd őket, hogy ezt hagyják abba, 4 és ne foglalkozzanak kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével! Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és Isten üdvözítő tervének megvalósulását nem szolgálják. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg. 5 Azért mondom ezt, hogy a hívőkben felébredjen az isteni szeretet, amely a tiszta szívből, a jó lelkiismeretből és a képmutatástól mentes hitből fakad.
6 Néhányan azonban letértek erről az útról, és haszontalan dolgokat tanítanak. 7 Ezek másokat akarnak a Törvényre[a] tanítani, de valójában maguk sem értik, amiről beszélnek, sőt, még azt sem, amiről azt állítják, hogy abban egészen biztosak.
8 Tudjuk, hogy a Törvény jó, ha helyesen alkalmazzák. 9 Azt is tudjuk, hogy a Törvényt nem azokra kell alkalmazni, akik igazságosan élnek, hanem azokra, akik törvényszegők, lázadók, istentelenek, bűnözők, hitetlen gonoszok, elvetemültek, apagyilkosok, anyagyilkosok, emberölők, 10 paráznák, homoszexuálisok, emberrablók, hazugok, hamisan tanúskodók, vagy más olyan dolgot tesznek, ami az egészséges tanítással ellenkezik. 11 Ez a tanítás pedig része annak a dicsőséges örömüzenetnek, amely áldott Istenünktől származik, s amelynek hirdetésével engem megbízott.
Hálaadás Isten kegyelméért
12 Hálát adok Urunknak, Krisztus Jézusnak, aki engem megerősített, megbízhatónak tartott, és rám bízta ezt a szolgálatot. 13 Megbízott bennem, annak ellenére, hogy régebben gyaláztam Jézust, üldöztem a tanítványait, és erőszakos voltam. Isten mégis könyörült rajtam, mert tudatlan és hitetlen voltam, amikor ezeket tettem. 14 Urunk bőségesen árasztotta rám kegyelmét, és megajándékozott azzal a hittel és szeretettel, amely Krisztus Jézusban található.
15 Bárcsak mindenki felismerné és elfogadná, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse! Ez a mondás kétségtelenül igaz! A bűnösök között pedig én vagyok a legbűnösebb. 16 De Krisztus Jézus éppen azért könyörült meg rajtam, a legnagyobb bűnösön, hogy így mutassa meg mindenkinek, milyen határtalan nagy a türelme. Azt akarta, hogy példa legyek azok számára, akik majd utánam fognak Jézusban hinni, és így eljutnak az örök életre. 17 Minden tisztelet és dicsőség az örökkévaló, halhatatlan és láthatatlan Királyé, az egyetlen Istené örökké. Ámen!
18 Timóteus fiam, a lelkedre kötöm, hogy azok szerint járj el, amelyeket neked parancsolok. Emlékezz azokra a személyes próféciákra,[b] amelyeket még régen kaptál, támaszkodj ezekre, és harcold végig a hit nemes harcát! 19 A hitben megállva és jó lelkiismeretettel küzdj. Ugyanis vannak, akik nem tartották tisztán a lelkiismeretüket, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. 20 Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz is, akiket átadtam a Sátánnak, hogy tanulják meg: ne szitkozódjanak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center