Old/New Testament

53 Ki hitte el, amit hallottunk, és hirdettünk?
    Ki előtt volt nyilvánvaló az Örökkévaló hatalma?^[a]

² Felnőtt az Örökkévaló szeme előtt,
    mint friss hajtás, fiatal csemete,
    mint gyökérsarj^[b] a száraz földből.
De nem láttuk vonzónak külsejét,
    nem találtuk sem szépnek,
    sem érdekesnek.
³ Az emberek lenézték őt,
    még barátai is elhagyták.
Tudta, mi a fájdalom,
    és hogy mit jelent a betegség,
de mi arcunkat eltakartuk,
    hogy ne is lássuk.
Nem törődtünk vele.

⁴ Pedig betegségeinket ő viselte,
    és fájdalmaink nehezedtek rá.
S mi még azt hittük,
    hogy Isten csapásai sújtják,
    hogy ő veri és bünteti!
⁵ Bizony, bűneinkért kapott sebeket,
    vétkeinkért törték össze őt!
Békességünk büntetését ő fizette meg,
    és sebei árán gyógyultunk meg.
⁶ Mind a saját fejünk után mentünk,
    szétszéledtünk és eltévedtünk,
    mint nyájtól a juhok,
de az Örökkévaló az ő vállára rakta
    mindannyiunk vétkeit.

⁷ Bántalmazták és megsebesítették,
    de alázattal viselte.
Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott,
    mint a bárány, ha levágni viszik,
    mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.
⁸ Erőszakkal fogták el,
    és igazságtalanul ítélkeztek fölötte.
Kortársai közül senki sem értette meg,
    hogy népem^[c] bűnei miatt ítélték halálra,
    és irtották ki az élők közül.^[d]
9 Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét,
    de a gazdagok sírjába került.
Megölték, bár semmi gonoszt nem tett,
    nem találtak hamisságot még beszédében sem!

¹⁰ Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt.
    Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell,^[e]
és életét bűnért való áldozatul kell adnia.
    Azután Szolgája meglátja majd „utódait”,
hosszúra nyújtja életét,
    és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát.

¹¹ „Lelke vajúdása után látni fog,^[f]
    és elégedettség tölti be.
Igaz Szolgámat sokan megismerik,
    és ők is igazakká lesznek általa,
    mert vétkeiket Szolgám viseli.
¹² Mivel lelkét önként adta halálra,
    és a bűnösök közé sorolták,
mivel magára vette sokak bűneit,
    és a bűnösökért imádkozott,
ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki,
    és osztályrészét a győzelmi zsákmányból
a hősök között kapja meg”
    — mondja az Örökkévaló.

² „Szélesítsd ki sátorhelyed,
    bátran terjeszd ki hajlékod határait,
    ne félj!
Sátraid köteleit nyújtsd meg,
    cövekeit verd le jó erősen,
³     mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is!
Utódaid öröklik a nemzeteket,
    és újjáépítik a lerombolt városokat.

⁴ Ne félj, mert nem fogsz csalódni,
    és senki sem gyaláz többé!
Sőt, elfelejted ifjúságod szégyenét is,
    nem gondolsz többé özvegységed gyalázatára.
⁵ Hiszen Alkotód a férjed,
    az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Ő a Megváltód,^[h] Izráel Szentje,
    az Egész Föld Istene!”
    — ezt mondja Megváltód, az Örökkévaló.

⁶ Mert az Örökkévaló visszahív magához,
    mint elhagyott és kesergő asszonyt a férje.
Mint a magányos asszonynak,
    akit még fiatalon elküldött a férje,
    azt mondja neked Istened:
⁷ „Röpke pillanatra elhagytalak, igaz,
    de nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek!
⁸ Mivel megharagudtam rád nagyon,
    egy szempillantásig eltakartam előled arcomat,
de örök szeretettel könyörülök rajtad!

⁹ Mert úgy van ez, mint Nóé napjaiban:
    ahogy akkor megesküdtem,
    hogy Nóé özönvize többé nem borítja el a földet,
úgy esküszöm most is,
    hogy rád többé nem haragszom,
    és nem büntetlek tovább.
¹⁰ Hiszen még a hegyek sem maradnak örökké a helyükön,
    s a dombok is meginognak,
de hűséges szeretetem irántad örökké megmarad,
    békességem szövetsége meg nem inog!”
    — mondja az Örökkévaló, aki rajtad megkönyörült.

¹¹ „Te szegény város, akit viharok szaggattak,
    de senki sem vigasztalt!
    Nézd, én újjáépítelek!
Zafírokból készítem alapjaidat,
    drágakövekre építem falaidat,
¹² rubinokkal ékesítem bástyáidat,
    gránátkővel kapuidat,
drágakövekből készítem
    körös-körül falaidat.
¹³ Fiaid mindannyian az Örökkévaló tanítványai lesznek,
    és békességük örökre bőséges marad.
¹⁴ Gyökeret versz az igazságban,
    és megerősödsz benne rendíthetetlenül.
Távol marad tőled minden pusztítás és romlás,
    gondolnod sem kell vele.
Közeledbe sem jön a rettegés,
    nem kell félned tőle.
¹⁵ Nézd! Ellenségeid összefognak ellened,
    de akaratom ellenére.
Akik ellened támadnak,
    elpusztulnak általad!

¹⁶ Nézd! Én teremtettem a kovácsot,
    aki parazsat szít,
és fegyvert kovácsol,
    céljának megfelelőt.
Így teremtettem a pusztítót is,
    hogy pusztítson.
¹⁷ De az ellened készült fegyverek
    mind kudarcot vallanak.
Az ellened szóló vádaskodásokat
    mind meghazudtolod.
Mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége,
    hogy magam szolgáltatok nekik igazságot!”^[i]
    — mondja az Örökkévaló.

⁵ Lásd! Olyan népeket hívsz elő,
    amelyeket nem ismertél.
A nemzetek, amelyek nem ismertek téged,
    hozzád futnak az Örökkévalóért, Istenedért,
és Izráel Szentjéért,
    aki dicsőséggel koronáz meg téged.

⁶ Keressétek az Örökkévalót,
    amíg nem késő!
Hívjátok segítségül őt,
    amíg közel van!
⁷ A gonosztevő térjen jó útra,
    a bűnös se kövesse gondolatait!
Jöjjön vissza az Örökkévalóhoz,
    aki örömmel fogadja, és könyörül rajta!
Jöjjön Istenünkhöz,
    aki szívesen megbocsát!

¹⁰ Mert az eső és hó az égből száll le,
    de addig oda vissza nem tér,
míg a földet meg nem öntözi.
    Termékennyé és gyümölcsözővé teszi,
hogy magot teremjen a magvetőnek,
    és kenyeret az éhezőnek.
¹¹ Ilyen az én szavam is, amelyet elküldök:
    nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen,
hanem minden tervemet megvalósítja,
    és célját eléri.

¹² Mert örömmel jöttök ki onnan,
    és békességben vezetnek titeket.
Még a hegyek és dombok is
    ujjongva énekelnek előttetek,
    a fák is mind tapsolva köszöntenek.
¹³ Tüskés gyomok helyén ciprusfa növekszik,
    tövises bozót helyett mirtusz virágzik,
s az Örökkévaló dicsőségét mutatja,
    örök jelként,
amely soha el nem múlik”.