Old/New Testament
Mikor hívtalak titeket, miért nem válaszolt senki?
50 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hol van anyátok válólevele,[a]
amellyel elbocsátottam őt?
Kinek voltam én adósa,
hogy törlesztésül titeket eladtalak volna?
Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket,
és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!
2 Mikor hazajöttem, mint apa a családjához,
hol voltatok?
Mikor szólítottalak titeket,
miért nem válaszolt senki?
Talán oly rövid a kezem,
hogy nem tudlak megszabadítani?
Vajon nincs elég erőm,
titeket megmenteni?
Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger,
s a folyók helye sivataggá változik!
Elpusztulnak bennük a halak,
és tetemük megbüdösödik.
3 Ha szólok, az ég sötétbe borul,
gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”
Az Örökkévaló szolgája
4 Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
kora hajnalban fölébreszt,
hogy figyeljek rá.
5 Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
én pedig hallgattam rá,
és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
6 Kiszolgáltattam magam azoknak,
akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
és köpködésük elől.
7 De nem maradok szégyenben,
mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
mert tudom, hogy benne nem csalódom.
8 Hiszen ő közel van hozzám,
és igazol engem!
Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
9 Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
úgy jár ellenfelem:
szétmállik és megsemmisül.
10 Ki az közületek,
aki féli és tiszteli az Örökkévalót?
Hallgasson hát az ő szolgájának szavára,
és engedelmeskedjen neki!
Ha ösvényetek sötét,
és nincs világosságotok,
bízzatok az Örökkévalóban,
és támaszkodjatok Istenetekre!
11 De ti, akik tüzet szítotok,
és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl,
hogy másokat megrontsatok,
magatok kerültök a lángok közé,
megéget benneteket a tűz,
amelyet gyújtottatok!
Kezemből ér ez utol titeket,
s kínok között kell hevernetek.
Nézzetek Ábrahámra!
51 „Figyeljetek rám,
akik kívánjátok az igazságosságot,
akik az Örökkévalót keresitek!
2 Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
a kőfejtőre,[b] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
3 Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”
Szabadításom örökre érvényes!
4 „Figyelj rám, népem!
Nemzetem hallgass rám!
Mert tanítás származik tőlem,
igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.
5 Hamar eljön igazságom,
már úton van szabadításom,
és karjaim népeket ítélnek.
Reménykedve várnak engem a szigetek
és a távoli partok lakói,
s karom erejében bíznak.
6 Tekintsetek fel az égre,
nézzetek a földre körös-körül!
Mindezek elmúlnak:
az ég eltűnik, mint a füst,
a föld pedig szertefoszlik,
mint kopott ruha,
lakói meghalnak és elenyésznek.
De szabadításom örökre érvényes,
és igazságosságom soha nem változik.”
7 „Figyeljetek rám,
akik ismeritek az igazságosságot!
Hallgass rám, te nép,
aki Törvényem szívedbe zártad!
Ne féljetek azoktól,
akik gyaláznak titeket!
Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!
8 Mert úgy pusztulnak el,
mint a molyrágta ruha.
Végük lesz, mint a gyapjúnak,
melyet férgek rágnak szét.”
Ébredj föl, Örökkévaló karja!
9 Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja!
Mutasd meg erődet, mint a régi időkben,
az ősi nemzedékek napjaiban!
Hiszen Ráháb[c] fejét karod ereje hasította ketté,
a tengeri szörnyet te döfted keresztül!
10 Te szárítottad ki a tenger mély vizét,
te készítettél utat a tenger fenekén,
hogy megváltottaid átkeljenek rajta!
11 Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai,
ujjongó énekkel térnek vissza Sionra,
fejüket örök öröm koszorúzza.
Vidámság és öröm lesz a részük,
messze tűnik a bánat és fájdalom.
12 „Én magam vigasztallak meg titeket!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
vagy bárki ember fiától,
aki mulandó, mint a fű?
13 Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
aki az eget kiterjesztette,
és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
a haragvó elnyomótól,
aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
14 Hamarosan megszabadul a fogoly,
nem hal meg a börtönben,
és kenyere sem fogy el,
15 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki felkavarja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
16 Én adtam szádba saját szavaimat,
és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
»Az én népem vagy!«”
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem!
17 Ébredj föl!
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem,
aki az Örökkévaló haragját elszenvedted,
elvetted kezéből poharát, és kiittad!
Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét,
amelytől tántorogsz.
18 Fiúkat szültél,
de egy sem akadt köztük,
aki vezetett volna.
Felnevelted őket,
de egy sem fogta meg a kezed.
19 Kétszeres csapás ért,
mégsem szánt meg senki.
Pusztítás és rombolás tört rád,
éhínség és fegyver ért utol,
de ki vigasztal téged?
20 Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét,
mint hálóba gabalyodott vadak[d],
tehetetlenül.
Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától,
beteltek büntetésével.
21 Halld meg hát, Jeruzsálem,
te megalázott!
Figyelj rám, aki megrészegedtél,
de nem a bortól!
22 Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló,
és Istened, aki felkarolja népe ügyét:
„Nézd, kivettem kezedből a poharat,
amely megrészegített!
Nem kell többet innod
haragom öblös kelyhéből,
elég már ennyi!
23 De kínzóid kezébe adom,
hogy ők igyák meg.
Azok, akik ezt mondták neked:
»Feküdj csak a földre,
hadd tapossunk rajtad!«
Te pedig eltűrted,
hogy a földre tapossanak.
Úgy tiporták hátadat,
mint járókelő az utat.”
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem!
52 Ébredj föl, ébredj föl!
Szedd össze erődet, Sion!
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem,
szent város!
Hiszen soha többé nem lép be kapuidon
ellenséges idegen[e].
2 Kelj fel, rázd le a port magadról,
ülj székedbe, Jeruzsálem!
Szabadítsd ki magad nyakad kötelékeiből,
Sion fogoly leánya!
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Nem pénzért adtak el téged,
és nem is pénzen fognak megváltani!
4 Előbb Egyiptomba ment le népem,
hogy ott lakjon hosszú ideig,
azután Asszíria igázta le őket, ok nélkül
— mondja az Örökkévaló Isten. —
5 Most hát mit tegyek?
Hiszen népemet ingyen elhurcolták,
elnyomóik ujjonganak rajta,
és nevem gyalázzák szüntelen!
— mondja az Örökkévaló. —
6 Ezért hát népem
végre valóban megismeri nevemet!
Megtudják, hogy én vagyok az,[f]
aki szólok hozzájuk!”
7 Milyen kedves és szép,
mikor a hegyeken hírnök közeleg,
aki jó hírt hoz,
békességet hirdet,
örömhírt jelent,
szabadulásunk hírét hozza,
Sionnak ezt mondja:
„Istened királyként uralkodik!”
8 Őrszemeid,[g] Sion, örömmel kiáltanak,
mikor saját szemükkel látják az Örökkévalót,
amint a Sionra visszatér.
9 Jeruzsálem romjai, ujjongva kiáltsatok,
mert az Örökkévaló megvigasztalja és helyreállítja népét,
megváltja Jeruzsálemet!
10 Az Örökkévaló megmutatta szent karja hatalmát
az összes nemzetnek,
a föld szélső határáig
mindenütt látták Istenünk szabadítását!
11 Jöjjetek ki, jöjjetek ki,
vonuljatok ki onnan!
Ne érintsetek semmi tisztátalant![h]
Gyertek ki közülük,
és tisztítsátok meg magatokat,
akik az Örökkévalónak szentelt edényeket[i] viszitek!
12 De nem kell menekülnötök,
nem kell sietve kimennetek,
mert az Örökkévaló megy előttetek,
és Izráel Istene lesz a hátvéd mögöttetek.[j]
Az Örökkévaló szenvedő Szolgája
13 „Nézzétek Szolgámat!
Elvégzi feladatát sikeresen,[k]
ezért felmagasztalják,
magas tisztségre emelik,
és felséges lesz.
14 Sokan elfordultak tőle,
mert nem volt kívánatos a megjelenése.
Nem olyan volt, mint az emberek fiai.
De ahogyan sokan elborzadtak tőle,
15 úgy fognak csodálkozni rajta a nemzetek!
Még a királyok is ámulnak rajta,
és elnémulnak előtte,
mert saját szemükkel látják,
amit senki sem mondott nekik,
s megértik,
amiről sohasem hallottak.”
Készüljetek az Úr visszajövetelére!
5 Úgy gondolom, a kijelölt időszakokról és időpontokról nem kell külön írnom nektek, testvéreim. 2 Hiszen jól tudjátok, hogy az Úr Napja olyan váratlanul fog megérkezni, mint az éjjeli tolvaj. 3 Amikor majd mindenki azt mondja: „Most teljes a béke és biztonság!”, hirtelen rájuk tör a pusztulás, ahogy a szülési fájdalmak rátörnek a terhes asszonyra. Ezek elől semmiképpen nem tudnak elmenekülni!
4 Ti azonban, testvéreim, nem a sötétségben éltek. Ezért számotokra az Úr Napja nem váratlanul fog megérkezni, mint a tolvaj. 5 Hiszen ti mindannyian a világosságban éltek és a nappalhoz tartoztok. Nincs semmi közünk az éjszakához és a sötétséghez. 6 Ne legyünk hát olyanok, mint a hitetlen emberek! Ne aludjunk, hanem éberen őrködjünk, és legyünk elővigyázatosak, 7 mert, aki aludni akar, éjszaka alszik, és a részegesek is éjszaka részegednek le. 8 Mi azonban, akik a nappalhoz tartozunk, legyünk józanok és elővigyázatosak!
Vegyük fel hát magunkra a hit és az isteni szeretet mellpáncélját! Fejünkre tegyük fel a sisakot, vagyis bizakodva várjuk a teljes megváltásunkat, 9 hiszen Istennek nem az a terve velünk, hogy haragja elpusztítson, hanem hogy üdvösséget nyerjünk Urunk, Jézus Krisztus által!
10 Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még, amikor visszajön, vagy addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni! 11 Ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is!
Utasítások és üdvözlések
12 Arra kérünk titeket, testvéreim, hogy becsüljétek meg és tiszteljétek azokat, akik vezetőitek az Úrban! Ők sokat dolgoznak értetek, tanítanak és tanácsolnak benneteket! 13 Kérlek, hogy a munkájukért szeressétek és különösen becsüljétek meg őket!
Békességben éljetek egymással! 14 Nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek! 15 Senki a gonosz dolgokat ne viszonozza gonoszsággal, hanem mindig a jóra törekedjetek! De ne csak egymás között, hanem mindenkivel szemben így viselkedjetek!
16 Mindig örüljetek! 17 Szüntelen imádkozzatok! 18 Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!
19 A Szent Szellemet ne akadályozzátok abban, hogy a munkáját végezze! 20 A prófétai ajándékot és üzeneteket ne becsüljétek le, 21 viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok, 22 de maradjatok távol mindentől, ami gonosznak látszik!
23 Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön! 24 Isten, aki hív benneteket, hűséges és megbízható, ezért mindezt meg is fogja tenni.
25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is! 26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! 27 Meg kell ígérnetek, hogy ezt a levelet az összes testvér előtt felolvassátok! 28 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center