Old/New Testament
Dicsőítő ének
26 Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén:
Erős a várunk,
mert az Örökkévaló szabadítása
annak kőfala és bástyája!
2 Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igazságos nép,
amely hűséges maradt Istenéhez!
3 Megőrzöd őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké,
mert Jah Jahve[a] a Kősziklánk örökké!
5 Mert leszállította a magasan lakókat,
a büszke várost porig alázta,
földig rombolta falaikat,
kevélységüket ízzé-porrá zúzta.
6 Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat,
a szegények taposnak rajtuk!
Zsoltár
7 Egyenes az igazságos ösvénye,
mert te egyengeted azt, Örökkévaló,
aki magad is igazságos vagy.
8 Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket,
hiszen tanításodat követjük.
Egész lelkünk utánad vágyakozik,
és nevedre emlékezünk.
9 Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente,
szellemem sóvárogva keres téged,
mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságosságra tanítod lakóit.
10 De ha jól bánsz az istentelennel,
soha nem tanul igazságosságot,
még az igazak földjén is vétkezik,
és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.
11 Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket,
de ők nem látják,
nem törődnek vele.
Hadd lássák hát meg,
hadd tudják meg,
milyen féltőn szereted[b] néped,
és szégyenkezzenek!
Tűz eméssze meg ellenségeidet!
12 Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet,
hiszen amit csak elértünk,
valójában mind te vitted véghez.
13 Örökkévaló! Istenünk,
idegen urak uralkodtak rajtunk,[c]
mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.
14 Ők már halottak, nem élnek,
csak árnyak, nem kelnek fel többé.
Megbüntetted és elpusztítottad őket,
még emléküket is eltörölted.
15 De népünket megszaporítottad, Örökkévaló,
népünket megsokasítottad,
így dicsőítetted meg magad!
Országunk határait kiterjesztetted.[d]
16 Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló,
mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk,
lelkünket kiöntöttük előtted.
17 Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez,
hozzád kiált kínjai között
— olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.
18 Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony,
de csak szelet szültünk.
Nem jöttek világra új lakosok,
nem hoztunk szabadulást a földre.
19 Halottaink életre kelnek,
a holtak újra talpra állnak.
Ébredjetek, akik porban fekszetek,
ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek!
Mert a ragyogó hajnali harmat,
amely tőled száll a földre, Örökkévaló,
az élet harmata,
s visszaadja a föld a megholtakat.[e]
Ítélet közeledik
20 Figyelj rám, népem:
menjetek be házaitokba,
zárkózzatok be szobáitokba!
Rejtőzzetek el egy kis időre,
amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
21 Mert kijön helyéről,
hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket.
A föld pedig felmutatja a megöltek vérét,
s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!
27 Azon a napon az Örökkévaló kivonja
éles, erős és hatalmas kardját,
és a Leviátán[f] ellen fordítja.
Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót:
megöli a tengerben lévő szörnyet.
Ének az Örökkévaló szőlőjéről
2 Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:
3 „Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet,
szüntelen gondozom, idejében öntözöm,
éjjel-nappal őrködöm felette,
hogy senki se bántsa.
4 Nincs bennem harag,
de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe,
harcba szállok az ellen,
s a gazzal együtt elégetem!
5 De ha megragadja a kezem,
oltalmamra bízza magát,
s békét köt velem, megmenekülhet.
Hát kössön békét velem!
6 Mikor ők eljönnek,
Jákób népe gyökeret ver,
Izráel kivirul, kivirágzik,
a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”
Az Örökkévaló újra összegyűjti Izráelt
7 Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló,
ahogy azokat, akik Izráelt verték?
Úgy öldökölte saját népét,
mint azokat, akik népét öldökölték?
8 Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram,
mikor száműzetésbe küldted:
így pereltél vele.
Elfújtad, elsodortad őket,
mint a viharos keleti szél.
9 Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét,
a megbocsátás gyümölcse az lesz,
hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait,
szobraikat és oszlopaikat ledönti.
10 Mert az erős várost elhagyják lakói,
magányosan pusztul, elfelejtik,
sivár lesz és néptelen, mint a sivatag.
A helyén tehenek legelnek,
lerágják a bokrokat, heverésznek.
11 Majd asszonyok jönnek,
rőzsét gyűjtenek,
száraz ágakat, tűzrevalónak.
Jaj, elpusztul ez a föld,
mert lakói értelmetlenek!
Ezért nem kegyelmez nekik Teremtőjük,
nem irgalmaz nekik Alkotójuk.
12 Azon a napon az Örökkévaló kicsépeli búzáját
az egész földön,
az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig.[g]
Bizony, összegyűjti Izráel fiait,
szemenként, mint a búzát!
13 Azon a napon felharsan a sófár erős hangja:
visszajönnek, összegyűlnek megint,
akik egykor szétszóródtak és nyomuk veszett
Asszíriától Egyiptomig.
Együtt imádják az Örökkévalót
Jeruzsálem szent hegyén.
Éljetek egyetértésben!
2 Várhatok-e tőletek bátorítást, vagy isteni szeretetből fakadó vigasztalást Krisztusban? Van-e igazi közösségünk egymással a Szent Szellemben? Van-e bennetek könyörületesség és együttérzés irántam? 2 Ha igen, akkor tegyétek meg, amire kérlek titeket, hogy az örömömnek ne maradjon semmi híja! Hozzátok összhangba egymással a gondolkozásotokat, és ugyanazzal az isteni szeretettel szeressétek egymást! Éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek! 3 Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! 4 Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse!
Kövessétek Jézus példáját!
5 Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki
6 öröktől fogva isteni természetű,
mégsem ragaszkodott ahhoz,
hogy Istennel egyenlő.
7 Önként mondott le minden dicsőségéről,
vállalta, hogy szolgává legyen,
és emberré lett.
8 Szolgai formában élve a földön,
még jobban megalázta magát,
engedelmes volt egészen a kereszthalálig!
9 Isten ezért mindenek fölé emelte,
s olyan nevet adott neki,
amely minden névnél hatalmasabb.
10 Térdet hajt minden teremtmény
Jézus nevére
Mennnyen, Földön és föld alatt,
11 s minden nyelv megvallja,
hogy Jézus Krisztus az Úr,
az Atya Isten dicsőségére!
Isten végzi a munkáját bennetek!
12 Szeretett testvéreim, ti mindig hallgattatok rám, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még sokkal fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel tegyétek teljessé és vigyétek véghez mindazt, ami az üdvösségetekből következik! 13 Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell.
14 Mindezt azonban elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek! 15 Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, 16 miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. Ezért majd dicsekedni fogok veletek a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába fáradoztam közöttetek. Akkor látszik majd meg, hogy a versenypályát végigfutottam, és győztem.
17 Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz — italáldozatként — a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történne, akkor is boldog leszek, és együtt örülök veletek. 18 Ti is örüljetek ennek velem együtt!
Hírek Timóteusról és Epafroditoszról
19 Bízom az Úr Jézusban, hogy hamarosan elküldhetem hozzátok Timóteust, és hogy a jó hírek, amelyeket rólatok fog hozni, felvidítanak engem. 20 Ő az egyetlen, aki hozzám hasonlóan a szívén viseli a sorsotokat. 21 A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a Jézus Krisztus dolgaival. 22 Ismeritek Timóteust, és tudjátok, hogy úgy szolgált velem együtt az örömüzenet hirdetésében, mint fiú az apjával. 23 Mihelyt meglátom, hogyan alakul a sorsom, azonnal szeretném elküldeni őt hozzátok. 24 Sőt, bízom az Úrban, hogy hamarosan én magam is meglátogatlak benneteket.
25 Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditoszt, aki kedves testvérem, munkatársam és harcostársam is. Őt azért küldtétek hozzám, hogy a mostani helyzetemben segítsen nekem, 26 most azonban visszaküldöm, mert már nagyon hiányoztatok neki. Az is nyugtalanította, hogy tudomást szereztetek a betegségéről. 27 Mert valóban beteg volt, sőt majdnem meg is halt, Isten azonban könyörült rajta. De nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy egyéb szomorúságaimra ne jöjjön újabb bánat. 28 Ezért még inkább haza akartam őt küldeni, hogy mikor találkoztok, újra együtt örülhessetek. Így én is megnyugodhatok. 29 Fogadjátok hát őt nagy örömmel az Úrban, mert megérdemli, hogy tiszteljétek! 30 Ő ugyanis Krisztus munkája miatt került oly közel a halálhoz. Életét kockáztatta, hogy engem szolgálhasson helyettetek is.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center