Old/New Testament
Prófécia Tírusz pusztulásáról
23 Súlyos kijelentés Tíruszról:
Jajgassatok tíruszi hajósok!
Sírjatok, kik Társisból tértek haza,
mert elpusztultak otthonaitok,
nincs ott már sem ház, sem kikötő!
Cipruson tudtátok meg ezt a hírt.
2-3 Némuljatok el a rémülettől,
akik a parton laktok, szidóni kereskedők,
akiknek hajói bejárták a széles tengereket,
hogy titeket gazdagítsanak!
Hiszen számotokra kereskedtek
Nílus-völgyi gabonával,
sihóri búzával, hogy ti meggazdagodjatok.
Így lettetek az egész világ kalmárai.
4 Gyászolj Szidón, mert így szól a tenger,
ezt mondja a Tenger Bástyája:[a]
„Nem vajúdtam, nem is szültem,
nem neveltem fiakat, sem leányokat!”[b]
5 Tírusz pusztulásának hírére
gyötrődve bánkódik Egyiptom is.
6 Ti parton lakók, meneküljetek Társisba!
Jajgassatok, és sirassátok Tíruszt!
7 Mi lett a híres városotokból?
Mivé lett a vidám Tírusz,
amelynek gyökere az ősidőkbe nyúlik,
s amelynek kereskedői
oly sok távoli vidéken megtelepedtek?[c]
8 Ki határozta el, s vitte véghez Tírusz vesztét,
a koronás város pusztulását,
amelynek kereskedői fejedelmek voltak,
és kalmárait az egész föld tisztelte?
9 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, ő határozott így,
hogy megalázza a büszkék dicsekedését,
s megszégyenítse,
akiket nagyra tartanak a földön.
10 Szabad vagy már, Társis népe,
mint a gátak nélküli folyó!
Lehullott rólad, s nem szorítja derekad
Tírusz öve többé.
11 Kinyújtotta karját az Örökkévaló a tenger fölé,
és királyságokat döntött le.
Parancsolt a népeknek,
hogy pusztítsák el Tíruszt és környékét,
s annak összes erődítményét.
12 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Szidón, te szűz,[d] nem fogsz többé örülni,
mert ellenségeid letaposnak!
Kelj fel, menekülj át Ciprus szigetére,
de ott sem lelsz nyugalmat!”
13 Nézzétek a káldeusok országát!
Hogy elpusztult!
Nincs többé!
Asszíria megostromolta Babilont,
földig rombolta palotáit,
elvadult pusztasággá tette.
14 Jajgassatok tíruszi hajósok!
Sírjatok, kik Társisból tértek haza,
mert elpusztult Tírusz erődítménye!
15 Tíruszra akkor a feledés homálya borul,
s így marad hetven évig: elfeledve,
egy király éveinek száma szerint.
Azután ismét felkel Tírusz,
mint az ének mondja:
16 „Fogd a citerát és énekelj,
járd körül a várost,
te rég elfeledett szajha!
Pengesd csak citerád,
énekeld a régi dalokat,
hátha emlékszik még rád valaki!”
17 Mikor letelik a hetven év, az Örökkévaló ismét talpra állítja Tíruszt. Az pedig megint kereskedni fog a világ összes országával, mint azelőtt — akárcsak az idős prostituált, aki folytatja mesterségét, és megkapja bérét. 18 De Tírusz akkor már az Örökkévalónak fogja szentelni a nyereségét. Nem gyűjti többé vagyonát kincstárába, hanem azokat szolgálja vele, akik az Örökkévaló jelenlétében élnek. Arra használja majd nyereségét, hogy az Örökkévaló szolgáinak bőségesen legyen mit enniük, és szép ruhákba öltözzenek.
Látomás a föld pusztulásáról
24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[e]
felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
2 Olyanná lesz a közember, mint a pap.
Szolga és ura nem különbözik többé,
sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
adós és hitelező,
aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
3 Bizony, elpusztul a föld,
egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!
4 Gyászol a föld,
elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
5 Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet,
lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
és csak kevesen maradnak meg.
7 Gyászol a bor is,
mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
most csak sóhajtoznak.
8 Elhallgat a csörgődob,
megszűnik az örömteli zsivaj,
nem szól a hárfa vidám hangja.
9 Nincs többé baráti borozás,
sem nótaszó,
keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
de minden öröm elszállt,
minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.
Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig
14 Nyugaton mégis ujjonganak,
s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
„Dicsőség az Igazságos Istennek!”
De én azt mondom: Jaj nekem!
Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
mindenkit becsap és elárul,
hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
ezért összedől,
s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
az ég seregével[f] fenn a magasban,
és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[g],
s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
vezetőivel együtt Jeruzsálemben.
Istent dicsérő ének
25 Örökkévaló, én Istenem!
Dicsérem neved és magasztallak,
mert csodákat tettél,
melyeket régen elhatároztál,
biztos kézzel vitted véghez terveidet!
2 Nagy városokat leromboltál,
erős várakat romhalmazzá tettél,
kőrakás maradt csak belőlük.
Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted,
fel sem épül soha többé.
3 Félnek téged az erős népek,
hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.
4 Erős vára lettél a szegénynek,
biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének,
mint hűs árnyék déli hőségben,
mint menedék a viharban;
pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk,
mint szélvihar a kőfalra,
5 mint tűző déli napsugár a sivatagra.
Megalázod az idegeneket,
büszke zajongásukat elhallgattatod.
Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget,
elnyomóink diadalénekét megszünteted.
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[h]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[i] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
11 S bár Moáb kiterjeszti karjait,
mint az úszó, hogy el ne merüljön,
az Örökkévaló mégis megalázza őket,
akárhogy igyekeznek is.
12 Városaik magas kőfalát lerontja,
büszkeségét porig alázza,
kevélységét pedig a földig rombolja.”
1 Üdvözlet Páltól és Timóteustól, Krisztus Jézus szolgáitól, mindazoknak, akik Jézus Krisztus által Isten népéhez tartoznak Filippi városában, a gyülekezeti vezetőkkel és a diakónusokkal együtt.
2 Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
Hálát adok Istennek értetek!
3 Hálát adok Istenemnek, valahányszor rátok gondolok. 4 Mindig örömmel imádkozom értetek, 5 és hálás vagyok Istennek azért a segítségért, amit tőletek kaptam az örömhír terjesztésében. Ti valóban segítségemre voltatok ebben az első naptól fogva mindmáig. 6 Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.
7 Teljesen helyénvaló, ha így gondolkozom rólatok, hiszen a szívembe zártalak benneteket, akik mindnyájan a társaim vagytok Isten kegyelmében. Társaim vagytok most is, amikor fogságban vagyok, meg akkor is, amikor az örömhírt védem, és annak igazságát bizonyítom. 8 Isten a tanúm, mennyire szeretnélek már látni benneteket, mert Krisztus Jézus szeretetével szeretlek titeket.
9 Azért imádkozom,
hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, és ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés, 10 hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni azt, ami a legjobb, és azt válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára, 11 és hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan tettet vigyetek véghez, amely tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek neki.
Az örömhír terjedése a császár udvarában
12 Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy amik eddig velem történtek, azok egyre inkább az örömhír terjedését szolgálják. 13 A császári palota egész őrsége, sőt, mindenki más is tudja már, hogy engem azért tartanak itt rabságban, mert Krisztust szolgálom. 14 Ezért sokan, akik testvéreink az Úrban, felbátorodtak, és félelem nélkül hirdetik Isten üzenetét.
15 Igaz, vannak olyan testvérek is, akik ezt féltékenységből és versengésből teszik. Mások azonban jó szívvel és tiszta szándékkal, 16 a szeretet által indítva hirdetik Krisztust, hiszen tudják, hogy Isten engem az örömhír védelmével bízott meg. 17 Azok, akik féltékenységből és nem tiszta szívvel, hanem önző szándékkal hirdetik Krisztust, azt hiszik, hogy ezzel még inkább megnehezítik a fogságomat. 18 De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök!
19 Igen, örülni is fogok, mert tudom, hogy imádságaitok és Jézus Krisztus Szellemének segítsége által ez az én üdvösségemet szolgálja.[a] 20 Ugyanakkor ez meg fog felelni annak a határozott várakozásomnak és kívánságomnak is, hogy nem fogok szégyent vallani semmiben. Sőt, bátran meg fog mutatkozni bennem — akár életben maradok, akár meg kell halnom —, hogy Krisztus mindenkinél hatalmasabb. Igen, azt várom, hogy ez a mostani helyzetemben is így lesz, mint ahogy eddig is mindig így volt. 21 Hiszen élni annyit jelent számomra, hogy Krisztussal élni, ha viszont meg kell halnom, az tiszta nyereség.[b]
22 Igaz, ha tovább élhetek ebben a testben, az gyümölcsöző munkát jelent a számomra, ezért nem is tudom, melyiket válasszam. 23 Egyszerre kétféle kívánság van bennem. Szeretnék már kilépni ebből a földi életből, és Krisztushoz költözni, mert az számomra sokkal-sokkal jobb. 24 Számotokra viszont az az előnyösebb, ha életben maradok. 25 Ebben bízva tudom, hogy egy ideig még itt maradok, és veletek leszek. Segíteni fogok nektek, hogy felnőjetek a hitben, és sok örömötök teljék benne. 26 Ezért, amikor újból meglátogatlak benneteket, még több okotok lesz arra, hogy Krisztus Jézusban dicsekedjetek velem.
27 Mindenesetre ügyeljetek arra, hogy a Krisztusról szóló örömüzenethez méltóan éljetek. Akkor akár meg tudlak látogatni titeket, akár nem, jó híreket fogok hallani felőletek. S én azt szeretném hallani, hogy erősek vagytok, és egy szívvel-lélekkel küzdötök azért, amit az örömhírből származó hit jelent. 28 Azt szeretném, ha egy pillanatra sem ijednétek meg az ellenfeleitektől. Ha bátrak vagytok, ez az ő számukra annak a jele, hogy a vesztükbe rohannak — számotokra viszont az Isten által biztosított győzelem jele. 29 Isten megadta nektek, hogy Krisztusban higgyetek, de ez még nem minden! Azzal is megajándékozott benneteket, hogy szenvedjetek Krisztusért. 30 Amikor nálatok voltam, láttátok, hogyan harcoltam azokkal, akik az örömhír ellenségei. Halljátok, hogy most is ilyen harcaim vannak. Most azonban nektek magatoknak is ugyanilyen csatákat kell megvívnotok.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center