Old/New Testament
Prófécia Damaszkusz királysága ellen
17 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Damaszkuszról:
„Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa,
csak romhalmaz marad a helyén!
2 Aróér[a] városai elhagyatott helyek lesznek,
csak juhnyájak járnak arra,
s békésen heverésznek.
3 Efraim városait lerombolják,
Damaszkusz királysága megszűnik,
Arám maradéka is arra a sorsra jut,
mint Izráel királyságának dicsősége”
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Lehanyatlik Jákób népének dicsősége
4 „Azon a napon lehanyatlik Jákób népének dicsősége,
ahogy betegség miatt legyengül és elsorvad a kövér is.
5-6 Úgy lesz ez, ahogy a gabonát aratják:
az arató összemarkolja a kalászokat, s levágja őket,
vagy ahogy a hullott kalászokat szedegetik
a Refáim[b] völgyében aratás után.
Mint mikor az olajfa termését szüretelik:
marad még a fa tetején két-három szem,
s itt-ott egy-egy az ágak hegyén”
— mondja az Örökkévaló, Izráel Istene.
7 Azon a napon föltekint Teremtőjére,
hozzá fordul az ember,
Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,
8 s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira,
amelyeket maga készített.
Többé rá sem néz kezének alkotásaira:
a bálványokra és tömjénező oltáraikra.
9 Azon a napon erős városaitok
elhagyatott helyekké válnak,
mint az erdő, vagy a hegycsúcs,
amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak.
Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,
10 mert elhagytad szabadító Istened,
elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment!
Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet
idegenből hozott vesszőkkel,
11 hiába gondozod és véded,
hiába növekszik és virágzik,
mégsem szüretelsz róla,
mert reménytelen szomorúság
és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.
12 Jaj, hogy zúg a népek tengere!
Mint hullámok a parton,
úgy morajlanak a tömegek.
13 Mint hullámok a parton,
úgy morajlanak a tömegek,
de az Örökkévaló szavától megrettennek,
s messze futnak,
mint a polyva, amelyet a dombtetőről
széthord a szél,
mint vihar űzte szúrós ördögszekér.[c]
14 Leszáll az este,
rémület száll rájuk,
s reggelre kelve,
nézd, már nincsenek!
Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak,
ez jut örökségül fosztogatóinknak!
Prófécia Etiópiáról
18 Nézzétek a szárnysuhogás földjét
Etiópia[d] folyói mellett,
2 ahonnan követeket küldenek a vizen,
papiruszhajókon[e] a tengeren túlra![f]
Ti gyors követek, induljatok haza!
Térjetek vissza népetekhez,
melynek bőre fénylő, termete magas,
melytől félnek a nemzetek közel s távol,
mely erős és hódító,
s melynek földjét folyók szabdalják!
3 Figyeljetek rám, ti népek!
Akik a földkerekségen laktok,
mind figyeljetek!
Lássátok meg,
mikor jelt adnak a hegytetőkön!
Halljátok meg,
mikor a sófár felharsan!
4 Ezt mondta nekem az Örökkévaló:
„Lakóhelyemen nyugszom,
s onnan nézem, ami következik,
mint verőfényes forró délidőben,
mint árnyas felhő alatt, aratás idején.”
5 Mert így lesz ez:
A szőlővirágzás után,
de még szüret előtt,
mikor a fürtök érni kezdenek,
metszőkésével az Örökkévaló levágja a vesszőket,
és a terjeszkedő hajtásokat lecsapja.
6 Amit levágott, mind a földön hagyja,
hadd egyék meg a hegyi madarak
és a mezei vadak.[g]
Bizony, télen-nyáron abból élnek majd
a madarak és vadak.
7 Abban az időben ajándékot visz
az Örökkévalónak, a Seregek Urának a nép,
melynek bőre fénylő, termete magas,
melytől félnek a nemzetek közel s távol,
mert erős és hódító,
s melynek földjét folyók szabdalják!
Bizony, ajándékot visznek
az Örökkévaló, a Seregek Ura nevének helyére,
a Sion hegyére.
Prófécia Egyiptom ellen
19 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Egyiptomról:
Nézzétek! Az Örökkévaló gyors felhőn szállva Egyiptomba siet.
Egyiptom istenei reszketnek és remegnek előtte,
s a nép szíve megdermed.
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Egyiptom lakóit egymás ellen fordítom:
testvér testvér ellen,
lakos a szomszédja ellen,
város város ellen,
tartomány tartomány ellen
— mind egymás ellen harcolnak.
3 Összezavarom és tanácstalanná teszem őket.
Kérdezik majd bálványaikat és varázslóikat,
tanácsért futkosnak halottidézőkhöz és jósokhoz,
de hiába!”
4 „Kiszolgáltatom Egyiptomot egy kegyetlen uralkodónak,
erőskezű király igázza le őket”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
5 A Nílusból minden víz elapad,
kiszárad a folyó medre egészen!
6 A csatornák bűzt[h] árasztanak,
Egyiptom minden vízfolyása kiapad,
elszárad még a nád és a sás is.
7 Kisülnek a folyóparti legelők és vetések,
minden vetemény és ültetvény elpusztul.
8 A Nílus mentén minden halász kesereg,
panaszkodnak a horgászok,
és mind, akik a vízbe hálót vetnek.
9 Akik a lent fésülik, reménytelenül ülnek,
tanácstalanok a vászonszövő takácsok.
10 Egyiptom minden oszlopa és fundamentuma összedől,
még a nincstelen napszámos is gyászol.
11 Cóán[i] fejedelmei esztelen bolondok!
A fáraó „bölcs tanácsosai” mind ostobák!
Hogy mondhatjátok a fáraónak,
hogy bölcsek tanítványai vagytok,
ősi bölcs királyok utódai?
12 Egyiptom, hol vannak hát bölcseid?
Mondják meg, ha tudják,
mit határozott az Örökkévaló Egyiptom felől!
13 Cóán fejedelmei ostobák lettek,
Nóf[j] vezérei tanácstalanok.
Pedig ők a törzsek vezetői,
mégis félrevezették népüket.
14 Zűrzavar szellemét öntötte rájuk az Örökkévaló,
rossz úton vezetik népüket,
ezért tántorog az egész ország,
ahogy a részeg támolyog okádása fölött.
15 Nem segíthet Egyiptomon senki,
bármit is próbál a fej, vagy a farok,
a pálmaág, vagy a káka.[k]
Egyiptom és Asszíria Istenhez fordul
16 Azon a napon Egyiptom olyan lesz,
mint az asszonyok:
reszket majd az Örökkévaló kezétől,
aki karját fenyegetve emeli Egyiptomra.
17 Rettegni fog Egyiptom Júdától is.
Ha csak említik is Júdát, már reszket miatta,
fél az Örökkévaló, a Seregek Ura határozatától,
amelyet Egyiptom ellen hozott.
18 Azon a napon lesz öt város Egyiptomban,
ahol héberül[l] beszélnek,
és az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküsznek.
Az egyiket így hívják majd: „A Nap városa”.[m]
19 Azon a napon Egyiptom földjén is
lesz oltára az Örökkévalónak,
s tiszteletére egy emlékoszlop áll az ország határán.
20 Jel lesz mindkettő, és bizonyíték,
hogy az Örökkévalóra emlékeztesse Egyiptomot.
Mert ha az Örökkévalóhoz kiáltanak segítségért elnyomóik miatt,
szabadítót küld nekik, és megmenti őket.
21 Azon a napon az Örökkévaló
kijelenti magát az egyiptomiaknak.
Igen, az egyiptomiak megismerik az Örökkévalót!
Tisztelik őt áldozatokkal,
fogadalmakat[n] tesznek az Örökkévalónak,
és teljesítik, amit fogadtak.
22 Bár az Örökkévaló csapásokkal sújtja Egyiptomot,
de meg is gyógyítja,
mert hozzá fordulnak.
Az Örökkévaló pedig meghallgatja könyörgésüket,
és meggyógyítja őket.
23 Azon a napon út vezet Egyiptomból Asszíriába,
amelyen az asszírok Egyiptomba,
az egyiptomiak pedig Asszíriába járnak.
Mindkét ország együtt tiszteli az Örökkévalót.
24 Azon a napon Izráel
Egyiptom és Asszíria mellé csatlakozik harmadikként,
és áldás lesz az egész föld számára.
25 Az Örökkévaló, a Seregek Ura pedig így áldja meg őket:
„Áldott legyen népem, Egyiptom,
és Asszíria, kezem alkotása,
meg Izráel, örökségem!”
17 Ne legyetek hát ostobák, hanem ismerjétek fel, és értsétek meg az Úr akaratát! 18 Többé már ne részegeskedjetek, mert az megvadít, és bolondságra vezet! Ellenkezőleg, inkább a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket! 19 Zsoltárokkal, himnuszokkal és a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást! Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket! 20 Urunk, Jézus Krisztus nevében adjatok hálát mindig, mindenért Istennek, az Atyának!
Tanácsok a házaspároknak
21 Rendeljétek alá magatokat egymásnak a Krisztus iránti tiszteletből!
22 Minden feleség úgy rendelje alá magát a férjének, mint az Úrnak! 23 Mert az asszony „feje” a férje, ahogyan az Eklézsia „feje” Krisztus. Az Eklézsia Krisztus „Teste” — és Krisztus ennek a „Testnek” az Üdvözítője. 24 Ahogy az Eklézsia alárendeli magát Krisztusnak, ugyanúgy a feleség is minden dologban rendelje alá magát a férjének!
25 Férjek, ti pedig úgy szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az Eklézsiát. Odaadta érte a saját életét, 26 hogy szentté tegye, és szellemileg megtisztítsa, mintegy megfürdetve az Isten beszédében. 27 Így készíti fel az Eklézsiát a maga számára, hogy ne maradjon azon szennyfolt, vagy ránc, vagy bármi efféle, hanem hogy szent és tökéletes menyasszonya legyen.
28 Ugyanígy szeresse minden férj is a saját feleségét! Ahogyan a saját testét szereti, úgy szeresse a feleségét is! Mert aki a feleségét szereti, az egyúttal önmagát szereti. 29 A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és gondozza. Ugyanígy táplálja és gondozza Krisztus is az Eklézsiát. 30 Hiszen mi a Krisztus „Testének” részei vagyunk. 31 Ahogy meg van írva: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és a kettő eggyé lesz.”[a] 32 Mélységes titok ez, de én most Krisztusról és az Eklézsiáról beszélek.
33 Ugyanakkor viszont minden férfi úgy szeresse a feleségét, mint saját magát! A feleség pedig tisztelje a férjét!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center