Old/New Testament
Izráel népe hazatér a száműzetésből
14 De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek[a] is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek. 2 Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket!
Gúnydal Babilon királyáról
3 Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, 4 gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról:
„Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak!
Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!
5 Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját,
a zsarnok uralmának véget vetett!
6 Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében,
nem tapossa le a nemzeteket haragjában,
vége a kegyetlen üldözésnek!
7 Csendesen nyugszik az egész föld,
végre megpihenhet!
Lakói ujjongva énekelnek.
8 Még a libanoni cédrusok
és a fenyők is örülnek bukásodnak,
s mondják: »Mióta trónodról leestél,
nem jön favágó ellenünk!«
9 Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma,
felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok,
még a régi királyok is felkelnek előtted.
10 Döbbenten kérdezik tőled:
»Hát te is erőtlen lettél, mint mi?
Te is ide kerültél közénk?«
11 Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése
mind az alvilágba süllyedt!
Most férgek között fekszel,
és férgekkel takarózol.
12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
Aki népeken tapostál, elterültél,
mint a kivágott fa!
13 Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
ahol az istenek összegyűlnek.
14 Fölemelkedem a felhők fölé,
s olyanná leszek, mint a Felséges!«
15 Mégis alászálltál a holtak közé,
lezuhantál a mélységes verem fenekére!
16 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
akitől királyok és országok remegtek,
17 aki a lakott földet pusztává pusztította,
a városokat romhalmazzá rombolta,
s foglyait sohasem engedte szabadon?«
18 A nemzetek királyai mind
dicsőségben nyugszanak sírjukban.
19 De téged nem temetnek díszes királysírba,
csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
mikor levágják.
Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak,
mint harctéren eltaposott holttestet,
úgy dobnak jeltelen tömegsírba.
20 Téged nem tisztelnek,
mint a meghalt királyokat szokás,
mert saját népedet gyilkoltad,
országodat pusztítottad.
Bizony, a gonosz király ivadékait
emlegetni sem fogják soha!
21 Készüljetek, irtsátok ki
összes ivadékát is!
Pusztítsátok el a babilóniai király
minden maradékát őseik bűnei miatt!
Gyomláljátok ki őket,
hogy többé lábra ne álljanak soha,
ne uralkodjanak a földön,
s ne építsenek városokat mindenhova!”
22 „Ellened fordulok, Babilon!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Eltörlöm Babilon nevét,
kiirtom minden maradékát,
összes sarjadékát kipusztítom,
hogy írmagja sem marad!
23 Babilont sündisznók tanyájává teszem,
mocsaras ingovány lesz a helyén,
s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”
Prófécia Asszíria bukásáról
24 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem,
amit határoztam, véghez is viszem!
25 Összetöröm Asszíriát földemen,
eltaposom hegyeimen,
hogy igáját letörjem népemről,
hogy terhét levegyem a válláról.”
26 Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől,
s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.
27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül?
Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen,
ki állhat ellene?
Prófécia a filiszteusok ellen
28 Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt:[b]
29 „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok!
Bár a bot, amely benneteket vert,
összetört,
de a kígyótól vipera származik,
attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.
30 A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből,
és a nincstelenek biztonságban pihennek.
A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg,
maradékukat is egészen elpusztítom.
31 Jajgassatok kapuk!
Kiáltsatok városok!
Egész Filisztea retteg,
mert észak felől félelmetes füst gomolyog.
Rettenetes hadsereg közeleg,
harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”
32 Mit mondjunk akkor a népek követeinek? Azt, hogy az Örökkévaló építette erősre Sion alapját, ezért oda menekülnek, s benne találnak menedéket népe szegényei.
Prófécia Moáb veszedelméről
15 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől:
Elpusztítják Ár városát Moáb földjén,
egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
Elpusztítják Kír városát Moáb földjén,
egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
2 A királyi család és Dibón[c] lakói sírva mennek
a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra.
Moáb népe siratja Nebó[d] és Médeba[e] elestét.
Minden fej kopaszra nyírva,
szakálluk levágva,
gyászolnak, jajgatnak.
3 Az utcákon zsákruhában járnak,
a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.
4 Hesbón és Elálé városa segítségért kiált,
hangjuk Jáhácig hallatszik,
de Moáb harcosai csak sírnak,
s lelkük félelemtől remeg.
5 Én is sírva kiáltok Moábért,
mert lakói menekülnek:
egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak,
sírva mennek fel Luhit hágóján,
Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.
6 Nimrim patakja kiapad,
kiszárad a legelő,
egyetlen zöld fűszálat sem látni.
Eltűnik minden, ami zöldellt,
csak kopár pusztaság marad.
7 Ezért, amit meg tudnak őrizni,
amijük még megmarad,
a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.
8 Moáb egész földjén csak sírást hallani,
jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
9 Dimón[f] vizei megtelnek vérrel,
de még több csapást hozok Dimónra!
Akik Moábból megmenekülnek,
akik földjén megmaradnak,
azokra oroszlánok támadnak.
16 Küldjetek bárányokat az ország királyának,
küldjetek ajándékot Szelából a pusztán keresztül,
Sion leányának hegyére![g]
2 Mint a fészkéről elűzött madár repdes ide-oda,
otthona szétszórt romjainál,
úgy futkosnak Moáb asszonyai rémülten
az Arnón-patak gázlóinál:
átkeljenek-e, vagy maradjanak?
3 Tanácskozzatok,[h] és hozzatok igazságos döntést,
nyújtsatok védelmet a menekülteknek,
rejtsétek el őket üldözőik elől!
4 Hadd lakjanak Moáb menekültjei közöttetek,
legyen nálatok a rejtekhelyük,
ne érje el őket a pusztító!
Majd ha véget ér az elnyomás,
ha elpusztul a pusztító,
ha eltűnnek, akik a népeket letapossák,
5 akkor új királyság épül.
Trónját a hűség és szeretet teszi erőssé.
Rajta ül Dávid sátorában a bíró,
aki igazságosságban uralkodik,
igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.[i]
6 Jól ismerjük Moáb büszkeségét!
Tudjuk, milyen gőgös és öntelt,
pedig kérkedése csak üres hencegés.
7 Ezért Moáb népe siratni fogja országát,
mind jajgatnak miatta.
Siratják Kír-Hareszet[j] híres mazsola-pogácsáit
reménytelen sóhajtoznak utána,
8 mert Hesbón szőlőhegyein kiszáradtak a kertek,
Szibmá szőlői mind elpusztultak!
Bizony, levágják Moáb vesszőit a nemzetek királyai,
pedig annak hajtásai egészen Jazérig értek,
a sivatagig nyúltak,
kiterjesztett ágai elértek a tengerig.
9 Elsiratom Jazért és Szibmá szőlőit,
könnyeimmel öntözöm Hesbónt és Elálét,
mert nem hangzik ott többé
aratók és szüretelők örömteli éneke.
10 Kertjeiből kiveszett a jókedv,
szőlőiben nem énekelnek,
szüretelők sem kurjongatnak.
Üresen állnak a szőlőprések,
vidám kiáltásuk nem hallik többé.
11 Lelkem keservesen sír Moábért,
mint a hárfa hangja,
egész bensőm zokog Kír-Hareszetért!
12 Bizony, hiába megy Moáb népe a magaslatokra!
Hiába fárasztja magát bálványoltárai előtt,
hiába imádkozik azok szentélyében,
nem ér vele semmit!
13 Ezt mondta az Örökkévaló Móábról már régen. 14 De most így szól:
„Még három hosszú év,
ahogy a béresek számítják az időt,
s akkor Moáb dicsősége elvész,
népének tömegei elfogynak.
Maradéka pedig kicsiny és gyenge lesz.”
5 Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt kövessétek! 2 Éljetek az isteni szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett bennünket: feláldozta értünk önmagát, mint oltárra helyezett véres áldozatot és jó illatú füstölő áldozatot, amelyet Isten szívesen fogad.
3 Nyoma se legyen köztetek semmiféle szexuális bűnnek, romlottságnak, vagy kapzsiságnak, hiszen ezek a dolgok nem illenek Isten népéhez! 4 Ocsmány szavak, káromkodás, bolond beszéd, vagy mocskos viccelődés sem illenek hozzátok. Sokkal inkább, hogy hálát adjatok Istennek. 5 Tudjátok meg, hogy aki szexuális bűnben vagy tisztátalanságban él, vagy aki pénzimádó — mert az ilyen valójában bálványimádó —, az egy sem kaphat helyet a Krisztus és Isten Királyságában!
6 Nehogy valaki becsapjon benneteket üres beszédekkel és hazugságokkal, mert ezek miatt fog Isten haragja rázúdulni az engedetlen emberekre. 7 Ne vállaljatok hát velük közösséget! 8 Igaz, hogy valamikor ti is sötétségben éltetek, most azonban világosság vagytok, mert közösségben vagytok az Úrral. Éljetek ezért úgy, ahogyan a világosság gyermekeihez illik, 9 hiszen a világosság mindenféle jó, igazságos és a valóságnak megfelelő dolgot eredményez. 10 Mindig igyekezzetek mérlegelni, mi kedves az Úrnak!
11 Többé ne vegyetek részt azokban a hiábavaló dolgokban, amelyeket a sötétségben élő emberek szoktak tenni! Sőt, inkább leplezzétek le, és bizonyítsátok be, hogy ezek a dolgok rosszak! 12 Mert még beszélni is szégyen azokról a gonoszságokról, amiket ők titokban elkövetnek. 13 Ám minden cselekedet nyilvánvalóvá lesz, amikor fény derül rá, 14 és minden, ami napvilágra kerül, az maga is világosság. Ezért mondjuk:
„Ébredj fel, te alvó!
Támadj fel a halálból,
és Krisztus világossága ragyog rád!”
15 Ezért ügyeljetek arra, hogyan éltek! Ne legyetek ostobák, hanem bölcsek! 16 Aki értelmes, minden lehetőséget kihasznál, mert gonosz időkben élünk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center