Old/New Testament
Jeruzsálem leányai
6 Hová tűnt a kedvesed,
szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!
A menyasszony
2 Kertjébe ment szerelmesem,
a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
és liliomokat szedjen.
3 Én az övé vagyok,
és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!
A vőlegény
4 Szépséges vagy szerelmesem,
oly szép, mint Tirca városa[a],
mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
5 Fordítsd el tekinteted rólam,
mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
6 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el.
7 Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
8 A királynék hatvanan,
az ágyasok nyolcvanan vannak,
a leányoknak se szeri, se száma.
9 De egyetlen az én galambom,
hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
és boldognak mondják,
dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:
Az asszonyok
10 „Kicsoda ez?!
Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
félelmetes, mint zászló a sereg felett!”
A vőlegény
11 Lementem a diófás kertbe,
hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[b],
kihajtott-e a szőlő,
kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
királyi harci szekerébe.[c]
A barátok
7 Jöjj vissza, te sulami leány,[d]
jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
térj vissza!
A vőlegény
Mit csodáltok a sulami leányon?
Ahogy a Mahanaim[e] táncot járja!
2 Milyen szép a lábad saruidban,
te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
mesterkéz remeke.
3 Köldököd kerek csésze,
amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
liliomokkal kerítve.
4 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei.
5 Nyakad elefántcsont-torony,
szemeid a hesbóni tavak,
Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
amely Damaszkusz felé néz.
6 Fejed, mint a Kármel hegye,
hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
7 Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
milyen gyönyörű és kedves!
8 Sudár termeted, mint a datolyapálma,
melleid, mint a datolyafürtök!
9 Bizony, felmegyek a pálmafára,
leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
leheleted almaillatú!
A menyasszony
10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
amely szerelmesem kedvére folyik,
ajkamon fakad, fogaim között.[f]
11 Én a kedvesemé vagyok,
ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
menjünk a mezőre!
Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.
14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
neked tartogattam őket, szerelmesem!
8 Lennél csak a bátyám,
akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
mégsem szólnának meg érte!
2 Akkor bevinnélek a házba,
ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
édes gránátalma-borral.
A menyasszony
3 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel.
4 Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
Jeruzsálem leányai
5 Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?
A menyasszony
Felébresztettelek az almafa alatt,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol a világra hozott téged.
6 Tégy engem pecsétként a szívedre,
hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[g]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
s lángjai az Örökkévaló lángjai![h]
7 Áradó folyók sem olthatják el,
tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
a szeretetért cserébe,
megvetéssel elfordulnának tőle.
A menyasszony fivérei
8 Kicsi még a húgocskánk,
alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
mit tegyünk vele?
9 Ha városfal ő,
tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
elrekesztjük cédrusfával.
A menyasszony
10 Bizony, én vagyok a várfal,
s két mellem annak tornyai,
szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![i]
A vőlegény
11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
ezer ezüstöt[j] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
s legyen kétszáz az őrzőké!
A vőlegény
13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
Barátaim hallgatnak szavadra,
hadd halljam hangodat én is!
A menyasszony
14 Jöjj hamar, szerelmesem!
Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
a balzsamillatú fűszerek hegyein!
Örökségünk
4 Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig jogilag már akkor is minden az övé. 2 Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. 3 Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, a világot uraló hatalmasságok rabszolgái voltunk.
4 Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, 5 hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.
6 Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”[a], azaz: „Édesapám!” 7 Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.
Drága gyermekeim!
8 Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan úgynevezett istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek. 9 De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. Miért fordultatok ismét azokhoz a gyenge és haszontalan, világot uraló hatalmasságokhoz? Talán újra azok rabságában akartok élni? 10 Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, évszakokat és éveket. 11 Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába fáradoztam közöttetek?
12 Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én! Hiszen, korábban én is olyan voltam, mint most ti. Egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok. 13 Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet. 14 Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg, és nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, vagy mint magát Krisztus Jézust. 15 Hová tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, ha rajtatok múlt volna, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok. 16 Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondtam nektek az igazságot?
17 Azok az emberek[b] nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy titeket elszakítsanak tőlem, és szembefordítsanak velem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek. 18 Az persze helyes, ha valaki a jó célokra törekedve lelkesen dolgozik. Ezt tegyétek is, akár közöttetek vagyok, akár nem!
19 Drága gyermekeim! Szinte ismét meg kell „szüljelek” benneteket, s annak minden fájdalmát el kell szenvednem — amíg Krisztus egészen ki nem formálódik bennetek! 20 Szeretnék most közöttetek lenni, és egészen más hangnemben beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Hágár és Sára példája
21 Ti, akik még mindig a Törvény uralma alatt kívántok élni, mondjátok csak, nem halljátok a Törvény szavát? 22 Az Írásban ugyanis azt olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyiket Hágár, a rabszolganő szülte, a másikat pedig Sára, aki szabad volt. 23 A rabszolganő fia úgy született, mint mindenki más. A szabad asszony fia azonban Isten ígérete alapján született.
24 Ennek az igaz történetnek szellemi jelentése is van. A két asszony ugyanis a két szövetséget jelképezi. Az egyiket Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák. Hágár, aki maga is szolga volt, 25 az Arábiában levő Sínai-hegyet jelképezi, és ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város a népével együtt a Törvény rabszolgája.
26 Sára azonban szabad asszony volt, aki a Mennyei Jeruzsálemet jelképezi. A Mennyei Jeruzsálem pedig szabad — ő a mi anyánk. 27 Mert az Írás így beszél róla:
„Örülj, te meddő asszony,
aki még sohasem szültél!
Örvendj, és ujjongva kiálts,
te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai,
mert több gyermeke lesz az elhagyott asszonynak[c],
mint annak, aki férjnél van.”[d]
28 Testvéreim, ti Isten gyermekei vagytok, akik szellemi értelemben Isten ígérete alapján születtetek — akárcsak Izsák. 29 De ahogyan annak idején a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje által született, ma is ugyanez történik. 30 Mit mond erről az Írás? „Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az a fiú nem fog együtt örökölni a szabad asszony fiával!”[e] 31 Tehát, testvéreim, szellemi értelemben mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony leszármazottjai vagyunk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center