Old/New Testament
A vőlegény
4 Milyen szép vagy, kedvesem,
milyen gyönyörű!
Szemeid, mint a galambok,
fátyolod mögött.
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el[a].
3 Skarlátszín zsinór az ajkad,
szép ívű szád szeretnivaló.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
4 Nyakad, mint Dávid tornya,
a fegyverek rejteke,
hol vitézek ezernyi pajzsa függ.
5 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei,
kik liliomok közt legelnek.
6 Mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad,
felmegyek a mirha hegyére,
a tömjénillatú dombra.
7 Szerelmem, milyen tökéletes vagy,
milyen gyönyörű,
egészen hibátlan!
8 Jöjj velem a Libanon hegyeiről,
jegyesem, jöjj velem!
Hagyd ott a hegyeket,
az Amaná, a Szenír és Hermón[b] csúcsait,
az oroszlánok barlangját, a párducok hegyeit!
9 Rabul ejtetted a szívemet húgom, jegyesem,
egyetlen pillantásoddal,
rabul ejtetted szívem nyakláncoddal.
10 Milyen gyönyörűséges,
ahogy szeretsz, húgom[c], jegyesem!
Mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
Drága olajod illatosabb
minden más illatszernél!
11 Ajkadról színméz csepeg, jegyesem,
méz és tej van nyelved alatt,
ruháid illata, mint a libanoni cédrusoké.
12 Elzárt kert az én jegyesem, húgocskám,
bekerített forrás, lepecsételt kútfő.
13 Kertedben gránátalma-liget virágzik,
édes gyümölcsök teremnek,
henna virít, nárdussal együtt.
14 Ott terem nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
tömjénillatú fák, mirha és aloé.
Mindenféle drága fűszer[d] illatozik benne.
15 Kerteket öntöző forrás vagy, kedvesem,
élő víz forrása,
Libanon hegyeiről csörgedező patak!
A menyasszony
16 Támadj föl északi szél!
Jöjj déli szél!
Fújjatok kertemre,
hadd áradjon illata!
Jöjjön el a kedvesem,
jöjjön a kertjébe,
kóstolja meg gyümölcseit!
A vőlegény
5 Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem!
Szedem mirhámat és balzsamomat,
lépes mézemet eszem és színmézemet,
iszom boromat és tejemet.
A barátok
Barátaim, egyetek, igyatok,
mámorosodjatok meg ti is!
A menyasszony
2 Elaludtam,
de szívem éberen virrasztott.
Lám, kedvesem hangját hallom,
amint kopogtat:
„Nyiss ajtót húgom, kedvesem,
nyisd ki galambom, gyönyörűm!
Harmat rakódott fejemre,
gyöngyharmat szállt hajamra!”
3 „Hiszen már levetkőztem,
hogy is öltözzem fel újra?
Megmostam lábamat,
lépjek ismét a porba?”
4 Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón,
szívem-lelkem megindult utána.
5 Fel is keltem, hogy kinyissam,
ujjaimról mirha csepegett,
kezemről mirha folyt a reteszre.
6 Ajtót tártam kedvesemnek,
de ő már elfordult, elment!
Szívem majd’ kiszökött helyéből,
hogy így elment.
Keresni indultam,
de sehol sem találtam,
hívtam, kiáltva,
de nem felelt.
7 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak
Megvertek, megsebeztek,
köpenyem letépték a várfalak őrei.
8 Ó, Jeruzsálem leányai!
Ígérjétek meg,
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok neki,
hogy betege lettem a szerelemnek!
Jeruzsálem leányai
9 Miért különb szerelmesed más ifjaknál,
te szépek szépe?
Miért különb szerelmesed,
hogy ennyire kérlelsz minket?
A menyasszony
10 Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú,
hogy tízezer közül is kitűnik!
11 Feje arany, ragyogó színarany,
hullámos haja hollófekete,
12 szemei, mint galambok a folyóparton,
mint tejben fürdő galambok.
13 Orcája, mint balzsamos virágok ágya,
melyben édes illatú fűszerek teremnek.
Ajkai liliomszirmok,
melyekről mirha csepeg.
14 Kezei aranyhengerek,
drágakövekkel ékesítve.
Dereka elefántcsont,
zafírokkal díszítve.
15 Lábai márványoszlopok,
aranytalapzaton.
Termete, mint a libanoni cédrusé,
oly nemes és fenséges.
16 Ajka édes,
ő maga mindennél kívánatosabb!
Ilyen a kedvesem, akit szeretek,
Jeruzsálem leányai!
Akik hisznek Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei
3 Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire félrevezetni titeket? Hiszen úgy hirdettük nektek Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt! 2 Mondjátok meg nekem igazán: vajon azért kaptátok-e a Szent Szellemet, mert megtartottátok a Törvény előírásait, vagy pedig azért, mert amikor hallottátok Jézusról az örömhírt, hittel elfogadtátok? 3 Hogyan lehettek ennyire ostobák, hogy a Szent Szellemben elkezdett új életeteket most emberi erővel akarjátok folytatni? 4 Olyan sok minden történt veletek! Talán minden hiába volt? Remélem, hogy nem! 5 Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Hanem azért, mert amikor hallottátok az örömhírt Jézusról, hittetek benne.
6 Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: „Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.”[a] 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! 8 Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: „Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.”[b] 9 Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.
10 Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: „Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak.”[c] 11 Azt pedig, hogy a Törvény megtartása által senki sem lesz Isten szemében elfogadható, világosan mondja az Írás: „Akit Isten elfogad, az a hite által fog élni.”[d] 12 A Törvény azonban nem a hitre épít, hiszen az Írás azt mondja: „Csak az élhet a Törvény által, aki megtartja azt.”[e] 13 Krisztus azonban kiváltott bennünket a Törvény átka alól, amikor helyettünk magára vette az átkot. Az Írás ezt így magyarázza:[f] „Átok sújt mindenkit, akit fára függesztve végeznek ki.”[g] 14 Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet.
A Törvény és az ígéret
15 Testvéreim, hadd mondjak most egy példát a mindennapi életből: egy érvényes szerződést senki sem érvényteleníthet, és nem is egészíthet ki. 16 Isten ígéreteket tett Ábrahámnak és a leszármazottjának. Az Írásban nem azt olvassuk, hogy „leszármazottjainak”, többes számban, mintha sok emberről lenne szó, hanem egyes számban: „leszármazottodnak”, aki nem más, mint Krisztus. 17 Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget a 430 évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így az Ábrahámnak tett ígéret a Törvény életbe lépése után is érvényben maradt. 18 Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.
19 Akkor tehát mi a Törvény célja? Azért kaptuk, hogy rámutasson azokra a bűnökre, amelyeket az emberek elkövetnek. A Törvény addig működött, amíg el nem jött Ábrahám Leszármazottja, akiről az ígéret szólt. A Törvényt Isten adta az angyaloknak, ők pedig elhozták azt Mózesnek, aki közvetített Isten és az emberek között. 20 Közvetítőre akkor van szükség, ha két fél közötti megállapodásról van szó. Amikor viszont Isten egyoldalúan ígéreteket tett Ábrahámnak, nem kellett közvetítő.
A Mózesi Törvény végcélja Krisztus
21 Ez azt jelentené, hogy a Törvény Isten ígéretei ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvényt kaptunk volna, amely képes lett volna életet adni, akkor annak alapján válhatnánk Isten számára elfogadhatóvá. 22 Az írott Törvény azonban az egész emberiséget a bűn rabságába zárta, hogy a megígért örökséget kizárólag a Jézus Krisztusban való hit által kaphassák meg azok, akik hisznek benne.
23 Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. 24 Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. 25 Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk.
26 Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, 27 mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. 28 Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. 29 Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center