Old/New Testament
10 Ahogy a döglött legyektől megbüdösödik az illatos kenőcs úgy teszi tönkre egy jelentéktelennek tűnő bolondság mindazt, amit a bölcsesség és a tisztesség elért.
2 A bölcset a szíve jobbra vezeti,
a bolondot pedig balra[a].
3 A bolond még akkor is elárulja, mennyire ostoba,
ha csak végigmegy az utcán.
4 Ha a király megharagszik rád,
ne mozdulj el a helyedről,
mert a nyugodt felelet
lecsendesítheti nagy haragját.[b]
5 Láttam egy gonosz dolgot a nap alatt, amely az uralkodó tévedésének következménye. 6 Néha az ostobákat emelik magas pozícióba, míg a gazdagokat alacsony sorba szorítják. 7 Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének.
Véletlen balesetek
8 Aki gödröt ás,
könnyen beleesik abba.
Aki lebontja a kőkerítést,
azt kígyómarás fenyegeti.
9 Aki követ fejt,
baleset érheti,
és aki fát dönt,
az is veszedelemben forog.
10 Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat.
11 Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”.
Bölcs és bolond beszéd
12 A bölcs beszéde megbecsülést szerez neki,
de a bolondot saját szavai teszik tönkre.
13 A bolond beszéde butasággal kezdődik,
és gonosz őrültséggel végződik.
14 A bolond folyton csak a jövőről beszél,
pedig senki sem tudja, mit hoz a holnap.
Ki a megmondhatója,
mi lesz, miután meghalunk?
15 A munka annyira kifárasztja a bolondokat,
hogy még a városba vezető utat sem találják meg.
16 Jaj annak az országnak,
amelynek királya neveletlen suhanc,
s amelynek fejedelmei reggeltől estig csak lakomáznak!
17 Boldog az az ország, amelynek királya
előkelő származású, nemes jellemű,
és fejedelmei mértékkel étkeznek,
— azért, hogy erősek maradjanak,
s nem azért, hogy lerészegedjenek.
18 Ha hanyag vagy,
fejedre roskadnak a gerendák,
s ha ölbe tett kézzel üldögélsz,
beázik a tető!
19 A jó étel megvidámítja a lelket,
s örömmel tölt el a bor,
de mindehhez pénzre van szükséged!
20 Még gondolatban se átkozd a királyt!
Titokban se kívánj rosszat a gazdagoknak!
Elviszi szavadat az égi madár,
elárulhat még egy kicsiny madárka is!
Különböző bölcs mondások
11 Dobd csak a kenyered a víz színére,
sok nap múltán is ott találod.[c]
2 Amid van, abból adj másoknak is,
minél többnek,
mert nem tudhatod,
mikor kerülsz te is szorult helyzetbe.[d]
3 Amikor látod, hogy sötét felhők közelednek,
tudod, hogy hamarosan nagy eső hullik belőlük.
A kidöntött fa akár dél, akár észak felé esik,
ha egyszer ledőlt, ott is marad.[e]
4 Aki mindig a kedvező időjárásra vár,
nem fog vetni soha.
Aki meg az esőtől fél,
aratni nem mer soha.[f]
5 Honnan jön a szél, s hogy merre tart,
vagy hogyan formálódik a gyermek anyja méhében,
— nem tudhatod.
Éppígy nem értheted, mit cselekszik Isten,
miért, és hogyan
— pedig mindent ő irányít!
6 Korán reggel láss a magvetéshez,
de este is folytasd a munkát,
mert nem tudhatod, melyik lesz sikeres,
egyik, vagy a másik,
esetleg mindkettő.
7 Milyen édes a világosság!
Milyen jó a nap fényét látni!
8 Örülj hát életednek,
ha sokáig élhetsz!
De ne felejtsd, hogy utána
a sötétség hosszú ideje jön,
s az mind hiábavalóság!
A fiatalságról
9 Ti is, fiatalok, örüljetek,
amíg ifjak vagytok!
Örüljön szívetek a fiatalság idejének,
de jól meggondoljátok, milyen úton jártok,
s jól megnézzétek, mit tesztek!
Ne feledjétek, hogy Isten előtt egyszer meg kell állnotok,
s számot kell adjatok mindezekről!
10 Tisztítsátok meg szívetek az aggodalomtól,
távol legyen tőletek minden betegség és baj,
mert a fiatalság és a hajnal hiábavalóság!
Az öregség és a halál
12 Jusson eszedbe, Teremtőd,
amíg fiatal vagy,
amíg az öregség[g] nyűgös napjai nem jönnek,
az évek, melyeket nem szeretsz!
2 Amíg a nap fénye el nem homályosul,
meg a hold és a csillagok,
és visszatérnek a felhők az esők után,
3 mikor remegnek a ház őrzői,
és megroggyannak az erős férfiak,
megállnak az őrlő asszonyok,
mert kevesen vannak,
és akik az ablakon kinéznek,
már homályosan látnak,
4 akkor bezárják a két külső kaput,
elhalkul az őrlőkő hangja,
felkelnek a hajnali madárhangra,
és elhalkul az éneklő leányok hangja,
5 akkor már egy dombocskától is félnek,
és mindenféle veszedelmet rejt az út,
kivirágzik a mandula ága,
nehezen vonszolja magát a sáska,
és kialszik a kívánság[h] lángja,
az ember pedig elmegy örökös házába,
és az utcán siratóasszonyok járnak.
6 Emlékezz Teremtődre, amíg fiatal vagy,
mielőtt elszakad az ezüstkötél,
tönkremegy az aranyveder,
eltörik a korsó a kútnál,
összetörik a kerék a ciszternánál,
7 a test pedig visszatér a földbe,
ahonnan származik,
a szellem meg Istenhez,
aki adta!
8 Milyen nagy hiábavalóság!
— mondja a Prédikátor. —
Milyen nagy hiábavalóság!
Bizony, minden hiábavalóság.
Utószó
9 Azon felül, hogy a Prédikátor bölcs volt, még a népet is bölcsességre tanította. Mások bölcs mondásait és példázatait is összegyűjtötte, tanulmányozta és elrendezte. 10 A Prédikátor a saját írásaiban nagy gondot fordított arra, hogy gondolatait művészi formában, a legalkalmasabb szavakkal fejezze ki, és mindig világosan megírta az igazságot.
11 Bizony, a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke![i] Az egy pásztortól származó összegyűjtött bölcs mondások pedig, mint az erősen bevert szögek.[j]
12 Végezetül, fiam, fogadd meg ezt a figyelmeztetést: tanulmányozd ezeket a bölcs mondásokat, de légy óvatos mások írásaival kapcsolatban! Az emberek folyton újabb és újabb könyveket írnak, s ha mindent el akarsz olvasni, az nagyon kifárasztja a testedet!
13 Miután mindezt meghallgattad, az egész könyvet ebben lehet összefoglalni:
Tiszteld és féld Istent,
parancsainak pedig engedelmeskedj!
Ez az ember legfőbb dolga, 14 hiszen Isten meg fogja ítélni az emberek összes jó és rossz tetteit, még azt is, amit titokban vittek véghez.
1 Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból.
2 Ezt a levelet a velem levő testvéreim nevében is küldöm a Galácia[a] tartományában élő helyi gyülekezeteknek.
3 Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet. 4 Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata szerint. 5 Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!
Csak egyetlen igazi evangélium létezik
6 Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek. 7 Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüzenetet.
8 Az igazi örömüzenet az, amelyet mi hirdettünk nektek. Akárki hirdetne másfélét, az legyen átkozott — még ha egy Mennyből jövő angyal, vagy akár mi magunk mondanánk is! 9 Ezt már korábban is mondtuk nektek, de most megismétlem: ha valaki másféle örömüzenetet hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, az átkozott legyen!
10 Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.
Pál Istentől kapta a felhatalmazást
11 Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömüzenet, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik, 12 hiszen nem emberek tanítottak rá vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.
13 Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidóság vallása szerint éltem, könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját. 14 A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.
15 Isten azonban már a születésem előtt különválasztott engem a maga számára! Azután pedig kegyelme által megszólított, 16 és a Fiát kijelentette nekem, majd elküldött, hogy az Izráelen kívüli nemzeteknek hirdessem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget. 17 Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.
18 Csak három évvel később mentem fel Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel,[b] és nála is maradtam tizenöt napig. 19 De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével. 20 Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság! 21 Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.
22 A Krisztushoz tartozó júdeai gyülekezetek azonban még személyesen nem ismertek engem. 23 Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.” 24 Ezek a hívők azután Istent magasztalták értem.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center