Old/New Testament
A bölcsesség hív
8 Figyeljetek! Bölcsesség hív benneteket,
az értelem szól hangos szóval, figyeljetek!
2 Megáll a hegyek tetején, az utak mellett,
ott, ahol az ösvények találkoznak,
3 kiált a kapuknál, a város bejáratainál,
nyitott ajtóknál nyilvánosan szól:
4 „Férfiak, hozzátok kiáltok,
minden ember hallja meg szavam!
5 Tanuljatok tőlem bölcsességet, tudatlanok,
szerezzetek értelmes szívet, öntelt ostobák!
6 Hallgassatok rám,
mert életbevágóan fontos, amit mondok,
és igazat mondok, ha megszólalok!
7 Szájam igazságot mond,
ajkam utálja a gonoszságot.
8 Minden szavam egyenes és igaz,
nincs bennük sem hamisság, sem torzítás.
9 Mind világos az értelmeseknek,
aki bölcsességre vágyik, mind megértheti.
10 Fogadjátok meg tanácsomat, mert ezüstnél többet ér,
válasszátok tudásomat, inkább, mint az aranyat!
11 Mert a bölcsesség drágább a gyöngyöknél,
kívánatosabb a drágaköveknél.
12 Én, bölcsesség, az értelemmel lakom,
nálam van a tudás és a tervezés.
13 Aki tiszteli és féli az Örökkévalót,
gyűlölje a gonoszt!
A büszkeséget, a dicsekvést, a gonosz utat,
a hazug beszédet mind gyűlölöm!
14 Nálam a bölcs tanács, és a helyes ítélet,
enyém az értelem, az erő és a hatalom.
15 Általam uralkodnak a királyok,
és hoznak a vezetők igazságos törvényeket.
16 Minden uralkodó általam gyakorolja hatalmát,
általam hoznak igazságos ítéletet a bírák.[a]
17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek,
megtalálnak, akik igazán keresnek.
18 Gazdagság van kezemben, és megbecsülés,
maradandó vagyon és igazságosság.
19 Ami tőlem származik, többet ér, mint az arany,
drágább, mint a színarany.
Amit én adok, értékesebb a tiszta ezüstnél.
20 Az igazságosság ösvényén járok,
a jogosság útjának közepén.
21 Gazdag örökséghez juttatom, aki engem szeret,
házát kincsekkel töltöm meg.
22 Elsőként engem formált az Örökkévaló,
réges-régen, minden más munkája előtt,
23 öröktől fogva felkent, és helyemre állított,
kezdetben, még a Föld kezdete előtt.
24 Mikor megszülettem,
még tengerek sem voltak,
vízforrások sem csörgedeztek.
25 Előbb születtem,
mint a hegyek a helyükre kerültek,
s a dombok megállapodtak,
26 előbb, mint az Örökkévaló a Földet
s a mezőket teremtette,
vagy a világ legelső porszemét.
27 Ott voltam,
mikor az Örökkévaló a Mennyet teremtette,
mikor kimérte az óceán partjait.
28 Ott voltam,
mikor megerősítette fönt a fellegeket,
és lent a mélység forrásait.
29 Ott voltam, mikor parancsolt a tengereknek,
hogy át ne lépjék a határt, amit nekik szabott.
Ott voltam, mikor lefektette a Föld alapjait.
30 Mellette nőttem fel,
mint gyermek az apja mellett,[b]
naponta bennem lelte örömét,
előtte játszottam és örültem szüntelen.
31 Játszottam mindennel,
amit a Földön teremtett,
és gyönyörködtem az emberekben.
32 Ezért hát, fiaim, hallgassatok rám,
hogy ti is boldogok legyetek:
kövessétek az én ösvényemet!
33 Bölcsek legyetek,
fogadjátok meg tanácsaimat,
ne utasítsatok el, ne vonakodjatok!
34 Boldog, aki hallgat rám,
s ajtóm előtt vár engem naponta,
aki rám vár kapuim előtt.
35 Mert aki megtalál engem,
életet talál, és az Örökkévaló jóindulatát.
36 De ha nem keres meg, magának árt vele.
Akik engem gyűlölnek, szeretik a halált!”
Bölcsesség vendégségbe hív
9 Felépítette házát a bölcsesség,
kifaragta mind a hét oszlopát.[c]
2 Mindent elkészített: ételeket, borokat,
asztalt terített vendégeinek.
3 Szolgáit kiküldte, hogy hívják vendégeit,
s hogy a város magaslatairól kiáltsanak:
4 „Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
Hívja a tapasztalatlanokat is:
5 „Jöjjetek, legyetek vendégeim,
egyetek-igyatok asztalomnál,
6 hagyjátok el bolondságaitokat, hogy éljetek,
és járjatok az értelem ösvényein!”
7 Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet,
csak bajt szerez magának.
Ha meginted a gonoszt,
megvádol téged, és neked támad.
8 Ne intsd meg a büszke és öntelt embert,
csak meggyűlöl érte,
intsd meg a bölcset,
és szeretni fog!
9 Tanítsd a bölcset,
és még bölcsebb lesz,
tanácsold azt, aki igazságos,
és tanul belőle!
10 A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót.
A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.
11 Bölcsesség szaporítja meg napjaidat,
éveket ad életed éveidhez.
12 Ha bölccsé leszel, magad látod hasznát,
ha büszke és csúfolódó, te vallod kárát.
Ostobaság is hívogat
13 Az öntelt ostobaság,
mint fecsegő és tudatlan asszony,
14 kiül háza kapujába, a dombtetőn,
székében ül a város fölött,
15 hívja a járókelőket,
szólongatja az arra menőket:
16 „Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
Hívja a tapasztalatlanokat is:
17 „A lopott víz édes,
a titokban evett kenyér gyönyörűséges!”
18 De azok nem tudják,
hogy házában a holtak árnyai laknak,
nem veszik észre,
hogy vendégei a sír mélyébe süllyedtek!
Az Új Szövetség szolgái
3 Kezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Talán szükségünk lenne ajánlólevelekre — mint egyeseknek — hozzátok, vagy tőletek? 2 Nem! A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt mindenki ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk! 3 Mert nyilvánvaló, hogy Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet ő bízott ránk. Ezt a levelet azonban nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára,[a] hanem emberi szívekbe.
4 Azért merjük ezt mondani, mert Krisztus által teljes bizalmunk van Istenben. 5 Nem mintha önmagunktól, a saját erőnkből képesek lennénk bármi jót tenni, hanem Isten az, aki képessé tesz bennünket erre. 6 Igen, ő tett alkalmassá minket, hogy az Új Szövetség szolgái legyünk — vagyis a Szent Szellemet szolgáljuk, nem pedig a Törvény betűjét! Az írott Törvény ugyanis megöl, a Szent Szellem pedig életet ad.
Az Új Szövetség nagyobb dicsősége
7 A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. A szolgálata mégis olyan dicsőséges volt, hogy Izráel népe rá sem tudott tekinteni Mózes ragyogó arcára, amelyen Isten dicsősége tükröződött — bár ez a dicsőség hamarosan elhalványult!
8 Mennyivel dicsőségesebb hát az életadó Szent Szellemet szolgálni! 9 Ha dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre a bűneiket, és elítélni őket, akkor sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket! 10 Kétségtelenül a Törvény szolgálatának is megvolt a maga dicsősége, ez azonban az Új Szövetség sokkal nagyobb dicsősége mellett egészen elhalványul. 11 Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!
12 Mivel mi ebben a nagyobb dicsőségben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül szólunk. 13 Nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izráel népe ne láthassa a rajta ragyogó dicsőséget, se azt, amikor az elhalványul, és végleg eltűnik.
14 De Izráel népének gondolkodása valóban elsötétült, és megmerevedett. Mind a mai napig, amikor csak olvassák az ószövetségi Írásokat, befedi a szívüket az a „takaró” — s az nem is tűnik el onnan, csak akkor, ha az Úrhoz fordulnak. 15 Igen, mindmáig, amikor csak Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” borul az értelmükre. 16 Amikor azonban az Úrhoz fordulnak, az a „takaró” eltűnik, 17 mivel az Úr a Szellem, ahol pedig az Úr Szelleme, ott a szabadság.
18 Mi azonban mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Eközben pedig az Úr Szelleme által fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center