Old/New Testament
Bölcsesség áldásai
3 Fiam, ne felejtsd el, amire tanítalak,
vésd szívedbe parancsaimat,
2 mert megszaporítják napjaidat és életed éveit,
jólétet és békességet hoznak neked!
3 A szeretetet és hűséget soha el ne hagyd,
kösd magadra, mint nyakláncot,
vésd a szívedbe őket!
4 Akkor Isten és az emberek
egyaránt szeretni fognak, és megbecsülnek.
5 Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel,
és ne menj a saját fejed után!
6 Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
akkor majd ő egyengeti utadat,
és vezeti lépteidet!
7 Ne képzeld magad túl okosnak,
hanem tiszteld és féld az Örökkévalót,
a gonosznak pedig fordíts hátat!
8 Egészség lesz ez a testednek,
s még a csontjaid is felüdülnek.
9 Tiszteld az Örökkévalót vagyonodból,
minden jövedelmed színe-javából,
10 akkor gabonával telik meg éléskamrád,
szőlőprésed mustot áraszt!
11 Fiam, mikor az Örökkévaló figyelmeztet és fegyelmez,
ne utasítsd el,
ne sértődj meg, ha helyreigazít!
12 Mert akit szeret az Örökkévaló,
azt helyreigazítja és megfegyelmezi,
mint apa a fiát, akit nagyon szeret.
13 Boldog, aki megtalálta a bölcsességet,
áldott, aki értelmet talált!
14 Mert ez több hasznot hoz, mint az ezüst,
értékesebb, mint a színarany,
15 drágább, mint a rubin,
kívánatosabb, mint bármi más!
16 A bölcsesség jobbjában hosszú élet van,
bal kezében gazdagság és dicsőség,
17 útjai gyönyörűségesek,
jólétre és békességre vezetnek.
18 Élet fája a bölcsesség annak, aki megragadja,
és akik magukhoz ölelik, milyen boldogok!
19 Az Örökkévaló bölcsességgel teremtette a Földet,
és értelemmel feszítette ki az eget,
20 tudásával hasította fel a mélységet,
és zúdított esőt a fellegekből.
21 Fiam, ne téveszd a szemed elől,
ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,
22 mert ezek éltetik a lelkedet,
nyakadat aranylánccal ékesítik!
23 Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon,
s nem botlasz meg soha,
24 ha lefekszel, nem félsz semmitől,
nyugodtan alszol, és álmod könnyű,
25 nem rettegsz váratlan bajoktól,
sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,
26 mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot,
s megóvja lábadat a csapdáktól.
27 Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval,
ha módod van rá, hogy adj!
28 Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér:
„Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”
29 Ne tervezz rosszat szomszédod ellen,
aki bizalommal van irántad!
30 Ne pereskedj ok nélkül azzal,
aki nem bántott téged!
31 Ne irigyeld, aki erőszakos,
s ne kövesd a példáját soha,
32 mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat,
de az igazakat bizalmába fogadja!
33 Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját,
de megáldja az igazak otthonát.
34 Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz,
de jóindulattal van az alázatosak iránt.
35 A bölcsek dicsőséget örökölnek,
a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.
Törekedj a bölcsességre!
4 Fiaim, fogadjátok meg apátok tanácsait,
hallgassatok rá, hogy bölcsességet tanuljatok.
2 Mert jó tanácsot adok nektek,
el ne felejtsétek hát, amire tanítalak!
3 Mikor kisgyermek voltam apám mellett,
anyám egyetlen dédelgetett kisfia,
4 engem is így tanított apám:
„Fiam, jól vésd a szívedbe szavamat!
Engedelmeskedj parancsaimnak, és élni fogsz!
5 Törekedj a bölcsességre, törekedj az értelemre!
Ne felejtsd el szavaimat, s ne fordulj el attól, amit mondok!
6 Ragaszkodj a bölcsességhez, s ő majd megvéd,
szeresd őt, és megőriz téged!
7 A bölcsesség a legfontosabb a világon,
tehát igyekezz, hogy megszerezd!
Szerezd meg, bármibe kerül!
8 Emeld magasra a bölcsességet, s ő is felemel téged,
öleld magadhoz, és dicsőséget szerez neked,
9 tisztességgel koszorúzza fejed,
dicsőséggel koronáz meg!”
10 Fiam, hallgass rám, fogadd meg szavam,
hogy hosszú életet élhess!
11 A bölcsesség útjára tanítalak,
egyenes ösvényen vezetlek.
12 Ha ezen jársz, semmi sem gátol,
ha ezen futsz, nem botlasz meg soha.
13 Ragadd meg tanácsomat, ki ne engedd kezedből,
szorítsd magadhoz, mert az életed függ tőle!
14 Ne lépj a gonoszok útjára,
ne kövesd a gonosztevők példáját!
15 Messze kerüld őket, közelükbe se menj,
fordíts hátat nekik, s menj tovább!
16 Mert a gonoszok nem nyughatnak,
amíg rosszat nem tehetnek,
még aludni sem tudnak,
ha valakit el nem gáncsolhatnak,
17 gonoszság a kenyerük,
erőszak az italuk.
18 Az igazak ösvénye,
mint a hajnali világosság:
minél tovább haladnak rajta,
annál jobban ragyog,
egészen a déli verőfényig.
19 De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet,
ahol nem látják, miben botlanak meg.
20 Fiam, hallgass a szavamra,
gondosan figyeld, amit mondok!
21 Tartsd a szemed előtt,
vésd a szíved mélyébe szavaimat,
22 mert életet adnak, ha megragadod őket,
egészséget és gyógyulást egész testednek.
23 Mindennél jobban őrizd a szívedet,
mert abból fakad az élet forrása!
24 Távol legyen tőled, hogy hamisan beszélj,
az igazság elferdítését messze kerüld!
25 Szemed előre nézzen, figyelj az útra,
tekinteted tartsd a célodon!
26 Gondosan ügyelj minden lépésedre,
és biztonságosan járhatsz utadon!
27 Se jobbra, se balra ne térj le,
s maradj távol a gonosztól!
Kerüld a házasságtörést!
5 Fiam, figyelj bölcsességemre,
hallgass értelmem szavára,
2 hogy megőrizd józanságodat,
és ajkad mindig bölcsen szóljon!
3 Mert az idegen asszony ajka, mint a méz,
szája sima és hívogató,
4 de végül keserűséget okoz, mint az üröm,
éles fájdalmat, mint a kétélű kard.
5 Léptei a halál felé vezetnek téged,
lábai a halottak országába vezető úton járnak.
6 Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár,
hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed.
7 Most azért fiaim, hallgassatok rám!
Ne térjetek el szavaimtól!
8 Kerüljétek az idegen nőket,
közelébe se menjetek házuk ajtajának!
9 Ne adjátok másnak életerőtök javát,
ne rabolja el éveiteket a kegyetlen,
10 ne kerüljön idegenek kezébe vagyonotok,
ne kerüljön más házába munkátok gyümölcse!
11 Különben keservesen jajgatsz majd életed végén,
mikor testedet betegség emészti,
12 és be kell vallanod: „Hogy gyűlöltem a fenyítést!
Miért nem hallgattam a figyelmeztetésre?
13 Miért is nem engedelmeskedtem tanítóimnak?
Miért nem hallgattam mesteremre!
14 Bizony, most minden baj rám szakadt,
s szégyenem mindenki látja!”
Örvendezz a feleségednek!
15 Fiam, te csak a saját kutadból igyál vizet!
Csak saját forrásod friss vize üdítsen!
16 Ne jusson az utcára abból semmi,
patakod vize ne legyen akárkié!
17 Egyedül a tiéd legyen,
ne osztozz rajta idegenekkel!
18 Legyen forrásod áldott,
s örvendezz feleségednek,
akit fiatalon megszerettél!
19 Olyan legyen számodra, mint kedves szarvasünő,
vagy kecses gazella,
melleiben gyönyörködjél,
az ő szerelme töltsön el örömmel!
20 Miért keresnél gyönyört idegen nő karjai között?
Minek ölelgetnéd mellét az idegennek?
21 Hiszen az Örökkévaló jól látja útjaidat,
figyelmesen vizsgálja minden lépésedet!
22 A gonoszt saját vétke ejti csapdába,
és bűneinek kötelei tartják fogva,
23 fegyelmezetlensége miatt fog meghalni,
saját ostobasága vezeti félre, s elpusztul.
1 Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta.
Isten gyülekezetének szól ez a levél, amely Korinthusban él, és Isten szent népének egész Akhájában.
2 Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
Hálát adok Istennek értetek
3 Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. 4 Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni és erősíteni másokat, amikor ők vannak bajban. Ugyanúgy bátorítjuk őket, ahogyan Isten is megerősített bennünket. 5 Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges megerősítést is kapunk Krisztus által. 6 Amikor bajok vesznek körül bennünket, az a ti megerősödésetek és üdvösségetek miatt van. Amikor viszont bátorítást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek. 7 Biztosak vagyunk benne, hogy amint a szenvedéseinkben társaink vagytok, úgy a vigasztalásunkból is részesedni fogtok.
8 Testvéreim, tudjatok róla, hogy Kis-Ázsiában igen nagy megpróbáltatásokat kellett kiállnunk, amelyeket pusztán a saját erőnkből nem tudtunk volna elviselni. Olyan nagy teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy életben maradunk. 9 Magunkban már fel is készültünk a halálra. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja. 10 Ő pedig valóban kiszabadított bennünket a halálos veszedelemből, sőt, ezután is meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is mindig megszabadít, 11 ha ti is segítségünkre lesztek azzal, hogy imádkoztok értünk. Akkor majd sokan és sokféleképpen fognak hálát adni Istennek értünk, és azért a kegyelemért, amelyet — válaszul az imádságaikra — ránk fog árasztani.
Jézus az isteni „igen”
12 Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dolgunkban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is tanúskodik erről. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk, 13 mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért ha elolvassátok, megérthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg is fogtok érteni engem is, meg a leveleimet is! 14 Hiszen részben már meg is értettétek, hogy őszintén büszkék lehettek ránk, ahhoz hasonlóan, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján.
15 Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben, s ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok. 16 Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna nekem, hogy továbbutazzam Júdeába. 17 Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt gondoljátok talán, hogy ezt meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis „igent” mondok, miközben azt gondolom, hogy „nem”?
18 Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és azt is gondolja, amit mond, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”! 19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én hirdettünk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen”!
20 Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni. 21 Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott[a] bennünket. 22 Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.
23 Isten a tanúm, hogy csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, hogy kíméljelek titeket. 24 Mert nem uralkodni akarunk rajtatok, vagy ellenőrzést gyakorolni a hitetek fölött, hiszen erősen álltok a hitben. Mi ugyanis a munkatársaitok vagyunk, hogy az örömötök teljes legyen.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center