Old/New Testament
137 Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2 Hárfáinkat[a]
a fűzfákra aggattuk,
3 mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6 ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8 Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9 Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
Dávidé.
138 Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló,
dicséretet éneklek neked az istenek előtt!
2 Imádlak téged szent Templomodban,
dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért!
Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded
minden másnál magasabbra!
3 Mikor segítségért kiáltottam hozzád,
válaszoltál:
felbátorítottad lelkemet,
szívemben felkeltetted dicséreted énekét.
4 Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló,
mikor hallják szavaidat!
5 Örömmel dicsérnek téged tetteidért,
és nagy dicsőségedért.
6 Milyen fenséges az Örökkévaló,
mégis törődik az alázatosokkal!
Jól ismeri a büszkéket is,
de távol marad tőlük.
7 Mikor veszélyek és bajok között kell járnom,
te tartod meg életem!
Kinyújtod karodat, és megvédesz
ellenségeim haragjától.
Bizony, jobb kezed megment tőlük!
8 Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen,
hűséges szeretete örökké kísér!
Ne hagyj el Örökkévaló minket,
hiszen kezed alkotásai vagyunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
139 Örökkévaló, megvizsgáltál,
és jól ismersz.
2 Tudod, mikor leülök, vagy felkelek,
ismered még gondolataimat is.
Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3 Szemmel tartod, merre járok,
látod, mikor lefekszem,
minden utamat ismered!
4 Mielőtt kimondanám,
te már érted a szavam, Örökkévaló.
5 Körülvettél mindenfelől,
előttem is, mögöttem is te jársz,
rajtam nyugtatod kezed!
6 Mindent tudsz, csodállak érte,
fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7 Szellemed elől hová fussak?
Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8 Ha a Mennybe szállnék fel,
ott vagy,
ha a holtak közé fekszem,
ott is jelen vagy!
9 Ha a hajnal szárnyaival szállanék,
és a tenger túlsó szélére költöznék,
10 ott is kezed vezetne,
jobb karod ott is megtartana engem!
11 Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem,
az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12 Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől,
neked még az éjszaka is világos, mint a nappal,
a sötétség pedig világosság!
13 Örökkévaló, te alkottad testem,[b]
anyám méhében kezed formált engem!
14 Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél!
Bizony, csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt!
15 Mindent tudsz rólam!
Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban
formálódtak anyám méhében![c]
16 Naponta figyelted, amint
alaktalan testem formát öltött.
Könyvedben minden része fel volt írva,
és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.
17 Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid!
Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!
18 Ha megpróbálnám, több lenne,
mint tengerparton a homok.
S ha megszámolnám,
akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!
19 Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt!
Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,
20 akik gonoszul szólnak rólad,
akik hamisan esküsznek nevedre,
ellenségeidet!
21 Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet,
megvetem az ellened lázadókat.
22 Teljes szívvel gyűlölöm őket!
Ellensége lettem ellenségeidnek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem!
Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
24 Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék!
Vezess engem az örök élet ösvényén!
Az isteni szeretet
13 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. 2 Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! 3 Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.
4 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, 5 nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, 6 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.
8 Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. 9 Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. 10 Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.
11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. 12 Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.
13 Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center