Old/New Testament
„A Templomba felvezető ének.”
129 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta!
Mondd ezt velem együtt, Izráel!
2 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem!
3 Hátamon barázdákat szántottak,
hosszú barázdákat hasítottak hátamon.
4 De az Örökkévaló igazságos:
szétszakította a szolgaság köteleit,
megszabadított a gonoszoktól!
5 Szégyenüljenek meg Sion ellenségei,
hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!
6 Legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, mielőtt felnő,
7 nem aratja le senki,
nem köti kévébe,
8 s nem mondják a járókelők:
„Áldjon meg titeket az Örökkévaló!”
Nem köszönti őket senki:
„Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”
„A Templomba felvezető ének.”
130 Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!
2 Hallgass meg, Uram,
figyelj könyörgésemre!
3 Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló,
ki állhat meg előtted?
4 De te megbocsáthatsz nekünk!
Ezért félnek és tisztelnek téged.
5 Én az Örökkévaló segítségét várom!
Rá várok, hogy megsegítsen,
és ígéretében bízom!
6 Az Örökkévalóra várok,
úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt,
mint az őrök a hajnalt!
7 Izráel, az Örökkévalóban bízz,
mert ő kegyelmes, és igazán szeret,
biztosan meg tud menteni!
8 Bizony, meg is szabadítja ő
Izráelt minden bűnétől!
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
131 Nem büszkélkedik a szívem, Örökkévaló,
Nem nagyravágyó a szemem.
Nem készítek túl merész terveket,
s nem próbálok erőmön fölüli dolgokat tenni.
2 Inkább lecsendesítem lelkemet,
mint anya a gyermekét.
Mint a megszoptatott csecsemő anyja ölében,
úgy nyugszik bennem a lelkem.
3 Bízz az Örökkévalóban, Izráel,
most és mindörökké!
11 Kövessétek tehát a példámat, ahogy én is követem Krisztust!
Hatalom és védelem alatt élni
2 Dicsérlek benneteket, hogy minden dologban emlékeztek rám, és hűségesen követitek mindazt, amire tanítottalak benneteket. 3 Azt akarom azonban, hogy értsétek meg: Krisztus a „feje” minden férfinak, a férj „feje” a feleségének, Krisztusnak pedig az Atya-Isten a „feje”. 4 Ezért minden férfi, aki befedett fejjel imádkozik, vagy prófétál, szégyent hoz arra, aki az ő „feje”.
5 Ha viszont egy asszony fedetlen fejjel imádkozik, vagy prófétál, akkor szégyent hoz arra, aki az ő „feje”. Hiszen, ha nem fedi be a fejét, az olyan, mintha kopaszra nyírták volna! 6 Mert ha valamelyik nő nem takarja be a fejét, akkor akár le is nyírathatja a haját. De ha szégyen lenne a számára kopaszra nyírt fejjel járni, akkor inkább takarja be a fejét!
7 A férfinak azonban nem illő, hogy befedje a fejét. Miért? Mert a férfit Isten úgy teremtette, hogy őrá hasonlítson, és a dicsőségét tükrözze. Ehhez hasonlóan a feleség is a férje dicsőségét tükrözi. 8 Mert nem a férfi származik az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9 Nem a férfit teremtette Isten az asszony számára, hanem az asszonyt a férfi számára. 10 Ezért szükséges, hogy az asszony takarja be a fejét valamivel, és így jelezze, hogy valakinek a hatalma és védelme alatt áll.[a] Ez szükséges az angyalok miatt is.
11 Az Úrban azonban az asszony sem független a férfitől, és a férfi sem független az asszonytól. 12 Mert egyfelől az asszony a férfiból származik, másfelől viszont az asszonyok szülik a férfiakat. Valójában mind a kettő Istentől származik.
13 Döntsétek el magatok, illik-e, hogy az asszony fedetlen fejjel imádkozzon Istenhez? 14 Vagy nem arra tanít benneteket a természet is, hogy szégyen az, ha egy férfi hosszú hajat visel, 15 a nőnek pedig ékessége a hosszú haja? Hiszen ez a természet adta fátyol a fején! 16 Ha pedig valaki ebben a dologban továbbra is vitatkozni akar, tudja meg, hogy sem mi, sem az Isten gyülekezetei nem értünk egyet vele.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center