Old/New Testament
94 Az Örökkévaló a bosszúállás Istene!
Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!
2 Egész Föld Bírája,
foglald el trónod a magasban,
büntesd meg a büszkéket,
ahogy megérdemlik!
3 Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek?
Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?
4 Dicsekednek, hangoskodnak,
a gonosztevők mind kevélykednek,
5 miközben népedet összetörik, Örökkévaló,
és megalázzák a hozzád tartozókat!
6 Özvegyeket, jövevényeket
és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!
7 Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló,
nem veszi észre Jákób Istene!”
8 Ó, ti ostobák! Nem értitek?
Esztelenek, térjetek észhez!
9 Isten, aki a fület teremtette, ne hallana?
Aki a szemet alkotta, maga nem lát?
10 Aki egész népeket megfenyít,
titeket ne büntetne meg?
Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!
11 Bizony, az Örökkévaló ismeri
az emberek gondolatait,
jól látja,
mennyire üresek és értelmetlenek!
12 De boldog és áldott,
akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.
16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
de hűséges szereteted
mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
de megvigasztaltál és felüdítettél engem!
20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
pusztítsd el őket teljesen!
95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
aki megszabadít!
2 Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
énekeljünk neki,
dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló,
hatalmas Király minden más isten fölött!
4 Övé a föld mélye
és a hegyek csúcsa egyaránt.
5 Övé a tenger,
mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
mert saját kezével formálta.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
gyertek, imádjuk őt,
térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7 Ő a mi Istenünk,
mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
kezéhez szoktatott bárányai.
Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket,
ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet,
megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”
96 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket!
Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld!
2 Énekeljetek neki, és áldjátok őt!
Hirdessétek napról napra szabadítását!
3 Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek,
mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!
4 Mert hatalmas az Örökkévaló,
és méltó a dicséretre!
Őt illeti imádat, tisztelet és félelem,
minden más istennél inkább!
5 Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán,
de az Örökkévaló teremtette az eget!
6 Dicsőség és méltóság ragyog előtte,
erő és szépség lakik szent helyén!
7 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai,
adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!
8 Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti,
hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek udvaraiba!
9 Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben!
Reszkessen előtte minden ember!
10 Mondjátok a népeknek mindenütt:
„Az Örökkévaló uralkodik, mint király,
ő tartja fenn, és kormányozza a világot,
hogy szilárdan álljon, meg ne inogjon.
Igazságosan ítéli majd a népeket.”
11 Örüljetek, akik a Mennyben laktok,
és örvendezzen minden földi lakó!
Kiáltson örömében az óceán
és minden, ami benne él!
12 Örvendjen a szántóföld és termése!
Ujjongva énekelnek az erdő fái mind,
13 amikor az Örökkévaló jön!
Mert eljön, hogy megítélje a népeket,
és uralkodjon az egész Földön!
Igazságosan kormányozza a népeket,
hűséggel és igazsággal uralkodik rajtuk.
Pál munkája az Izráelen kívüli nemzetek között
14 Testvéreim, meg vagyok győződve róla, hogy telve vagytok jóindulattal, és megvan bennetek minden szükséges ismeret, olyannyira, hogy még egymást is képesek vagytok tanácsolni és helyreigazítani. 15 Ebben a levelemben mégis őszintén írtam nektek néhány dologról, hogy emlékeztesselek benneteket, hiszen Isten maga adott nekem kegyelmet, 16 hogy Krisztus Jézust szolgáljam az Izráelen kívüli népek között.
Miközben az örömüzenetet hirdetem a nemzeteknek, valójában papi szolgálatot végzek. Az a célom, hogy a Szent Szellem által az Izráelen kívüli népek is olyan elfogadhatók és megszenteltek legyenek Isten számára, mint az áldozati ajándék az oltáron.
17 Tehát van okom rá, hogy dicsekedjek a munkámmal, amit Istenért végzek. De kizárólag azért merek dicsekedni vele, mert Krisztus Jézus által végzem. 18 Hiszen még említeni se mernék olyan dolgokat, amelyeket a magam erejéből tettem. Csakis olyanokról beszélek, amelyeket Krisztus vitt véghez általam — akár a beszédem, akár a tetteim által —, hogy az Izráelen kívüli népek eljussanak az Isten iránti engedelmességre. 19 Jelek és csodák által, a Szent Szellem erejével végeztem mindezt. Jeruzsálem környékétől kezdve egészen Illíriáig mindenhol hirdettem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Így a munkámnak ezt a részét befejeztem. 20 Azonban mindig arra törekedtem, hogy ne ott hirdessem az örömüzenetet, ahol Krisztus neve már ismert volt. Nem akartam olyan alapra építeni, amelyet valaki más fektetett le. 21 Hanem ahogyan meg van írva az Írásokban:
„Akiknek eddig nem beszéltek róla,
azok is meglátják majd őt.
Azok is megértik,
akik még nem hallottak róla.”[a]
Pál római látogatásának terve
22 Emiatt nem tudtam eddig eljutni hozzátok, pedig már sokszor szerettelek volna meglátogatni benneteket.
23-24 De most már befejeztem a munkámat ezekben az országokban. Így az a tervem, hogy amikor majd Spanyolországba utazok, akkor titeket is meglátogatlak, hiszen már évek óta szeretnélek látni benneteket. Bizonyára segíteni fogtok nekem, hogy tovább is utazhassak, ha már egy kis időt eltöltöttem nálatok. 25 Most azonban előbb Jeruzsálembe kell mennem, hogy ott Isten népét megsegítsem.
26 Ugyanis néhányan a jeruzsálemi testvéreink közül nagyon szegények. A macedóniai és görögországi gyülekezetek pedig elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek a szegény jeruzsálemi testvérek számára. 27 Szívesen tették, de ugyanakkor tartoznak is ezzel. Hiszen ezek az Izráelen kívüli népek sok szellemi áldást kaptak a zsidó testvéreken keresztül. Illő tehát, hogy adományaikkal viszonozzák a szellemi áldásokat. 28 Magam viszem el az összegyűjtött adományokat Jeruzsálembe, hogy biztosan megkapják az ottani testvérek. Ha ezt a feladatomat elvégeztem, utána már indulhatok is Spanyolországba. Útközben megállok Rómában, és meglátogatlak benneteket. 29 Biztos vagyok benne, hogy Krisztus áldásának teljességét viszem majd hozzátok.
30 Arra kérlek benneteket, testvéreim, segítsetek nekem azzal, hogy erőteljesen imádkoztok értem Istenhez — Urunk, Jézus Krisztus és a Szent Szellem szeretete által! 31 Imádkozzatok értem, hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől! Imádkozzatok, hogy az ajándékot, amit viszek, szívesen fogadják a jeruzsálemi testvérek, 32 és azért is, hogy nagy örömmel elmehessek hozzátok, és veletek együtt én is megpihenjek, ha valóban Isten is ezt akarja! 33 Isten, aki békességünk forrása, legyen veletek! Ámen.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center