Old/New Testament
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
2 Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
könyörgök szüntelen.
Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
3 Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
és szellemem nyugtalan. Szela
4 Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
5 Ha gondolkodom a régi időkön,
az elmúlt korok napjain,
6 éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
szellemem választ keres,
és magammal vitatkozom.
7 Végleg elfordult tőlünk az Úr?
Már nem kedvel többé?
8 Kiapadt hűsége és szeretete?
Nem szól hozzánk többé soha?
9 Véget ért Isten könyörülete?
Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela
10 Azt mondom végül:
a Felséges jobb keze megváltozott,
s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
Jákób és József gyermekeit! Szela
16 Láttak téged a vizek, Isten,
és remegtek a félelemtől!
Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
megvilágítottad a földet villámaiddal,
remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
átkeltél a mély vizeken,
de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
Mózes és Áron kezével!
Ászáf tanítása.
78 Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
2 Régi énekeket mondok,
ősrégi titkokat hirdetek.
3 Jól ismerjük ezeket,
hiszen őseink beszélték el nekünk.
4 Mi is továbbadjuk fiainknak,
elmondjuk a következő nemzedéknek,
amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
hogy senki el ne felejtse.
5 Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal,
Törvényt adott Izráelnek.
Megparancsolta őseinknek,
hogy tanítsák erre gyermekeiket.
6 Tudja meg ezt minden nemzedék,
a születendő fiak,
s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!
7 Hogy bízzanak Istenben,
el ne felejtsék csodás tetteit,
engedelmeskedjenek parancsainak.
8 Ne legyenek lázadók, mint őseik:
makacs és engedetlen nemzedék,
állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.
9 Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai,
az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,
10 nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket,
s nem követték Törvényét,
11 elfelejtették nagy tetteit,
csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára
Cóán mezején, Egyiptomban!
13 Kettéválasztotta a tengert,
hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak,
és népét átvezette közöttük.
14 Vezette őket nappal a felhőoszloppal,
éjjel a tűzoszlop világosságával.
15 Sziklát hasított meg a sivatagban,
hogy a mélyből feltörő vizekből
inni adjon népének bőségesen.
16 Vizet fakasztott a sziklából,
mely úgy zúdult le, mint a folyó!
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
21 Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra,
haragra lobbant Izráel ellen,
22 mert nem hittek benne,
nem bíztak segítségében.
23 Majd parancsolt fent a fellegeknek,
és megnyitotta az ég ajtaját,
24 mannát hullatott rájuk, mint esőt,
mennyei gabonát adott nekik eledelül.
25 Angyalok kenyerét adta népének,
Isten bőséges asztalt terített nekik.
26 Feltámasztotta a keleti szelet,
és erejével a déli szelet,
27 fürjek tömege hullott a népre, mint az eső,
annyi madár szállt közéjük, mint a por.
28 Ott értek földet a táborban,
leszálltak a sátrak közé.
29 Evett a nép, ameddig jóllakott,
Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.
30 De nem fékezték kívánságukat,
még szájukban volt a hús,
31 mikor Isten haragja lesújtott rájuk,
és megölte még az erőseket is.
Sok fiatal harcost is megölt.
32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
a többiek hozzá fordultak segítségért.
Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
38 Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket,
s népét nem pusztította el.
Sokszor visszafogta haragját,
és nem engedte fellángolni dühét.
39 Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek,
olyanok, mint a szél,
mely elszáll, és nem tér vissza többé.
40 Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban,
mennyit szomorították őt a pusztában!
41 Újra meg újra próbára tették türelmét,
megbántották Izráel Szentjét.
42 Elfelejtették csodás tetteit,
nem gondoltak a napra,
mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből.
43 Elfeledkeztek a csodákról,
amelyeket Egyiptomban vitt véghez,
és csodás megmenekülésükről Cóan mezején.
44 Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket,
hogy azoknak nem volt mit inniuk.
45 Bögölyök seregét küldte,
hogy csípjék az egyiptomiakat,
és békák tömegei lepték el házaikat.
46 Sáskák hadával pusztította gabonájukat,
sáskajárással kerti növényeiket,
47 szőlőskertjeiket jégeső verte el,
kőeső pusztította fügefáikat.
48 Háziállataikat jégeső verte agyon,
villámok sújtották nyájaikat.
49 Rájuk zúdította izzó haragját:
sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét.
50 Nem tartotta vissza dühét,
nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem.
51 Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait,
elpusztította Hám[a] családjában az elsőszülötteket.
52 Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét,
pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.
53 Biztonságban vezette őket,
nem féltek az ellenségtől,
mert azokat a tenger borította el.
54 Elvezette őket szent hegyéhez,
amelyet kezével formált.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket,
s földjüket szétosztotta saját népe között.
Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.
56 Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen,
sokszor próbára tették türelmét,
és Törvényének nem engedelmeskedtek.
57 Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik,
ellene fordultak, csalódást okoztak,
mint a kiforduló íj.
58 Bosszantották bálványaikkal,
ingerelték szobraikkal.
59 Látta ezt Isten, és felháborodott,
Izráel népére nagyon megharagudott.
60 Elhagyta silói lakóhelyét,
sátorát, amelyben az emberek között lakott.[b]
61 Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék,
hogy dicsősége ellenség kezébe jusson.
62 Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének,
megharagudott Izráelre.
63 Fiatal harcosait tűz égette el,
szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt.
64 A papokat karddal ölték meg,
de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket.
65 Akkor az Úr felkelt,
mint hős harcos, aki álmából felriad.
66 Lesújtott az ellenségre,
visszaverte, és örökre megalázta őket.
67 József családját eltaszította,
Efraim törzsét nem választotta.
68 Hanem Júda törzsét választotta ki,
és a Sion hegyét szerette meg.
69 Felépítette szent Templomát,
mint a magas eget,
megalapozta, mint a Földet,
hogy örökké álljon.
70 Kiválasztotta Dávidot, szolgáját,
és kihozta őt a juhok aklából.
71 Elhozta a szoptatós juhok közül,
hogy népét pásztorolja, Jákób utódait;
Isten örökségét, Izráelt vezesse.
72 Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel,
és vezette bölcs kézzel.
10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. 2 Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. 3 Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.
4 A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja. 5 Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”[a] 6 Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. 7 De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. 8 Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.
9 Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.
11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[c] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[d]
14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet? 15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[e]
16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[f] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.
18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:
„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”[g]
19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:
„Féltékennyé teszlek benneteket
oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[h]
20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:
„Megtaláltak azok,
akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
akik sohasem kérdezősködtek utánam.”[i]
21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:
„Egész nap kitárt karokkal vártam
erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
és nem akar követni.”[j]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center