Old/New Testament
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltáréneke.
68 Kelj fel, Istenünk, szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid szanaszét!
2 Ahogy a füstöt elfújja a szél,
s a viasz szétolvad a tűzben,
úgy semmisüljenek meg a gonoszok
Isten jelenlétében!
3 Az igazak pedig örülnek,
és vigadnak Istennel együtt,
ujjonganak Isten jelenlétében!
4 Énekeljetek Istennek!
Énekkel dicsérjétek nevét!
Építsetek utat annak,
aki száguldva közeledik a pusztán át:
JAH[a] az ő neve!
Örvendjetek előtte!
5 Az árváknak édesapja,
az özvegyeknek gondviselője vagy
szent lakóhelyeden, Istenünk!
6 A magányosoknak Isten otthont szerez,
a foglyokat a börtönből jólétre hozza ki,
de a lázadók a forró sivatagban laknak.
7 Istenünk, mikor elindultál néped előtt,
mikor kivezetted őket Egyiptomból,
átvonultál a sivatagon, Szela
8 még a föld megremegett,
az ég is megolvadt előtted!
Megrendült a Sínai-hegy,
és megolvadt Izráel Istene előtt!
9 Ó, Istenünk, bőven adtál esőt,
felüdítetted örökségedet, mikor eltikkadt.
10 Nyájad visszatért, és megpihent földjén.
Istenem, még szegényeiket is megáldottad!
11 Az Úr adja a szót az asszonyok nagy seregének,
ők viszik mindenfelé az örömhírt:
12 „Az ellenség királyai megfutamodtak,
seregeik szétszóródtak!”
A hadizsákmányt a háziasszonyok osztják szét.
13 Jut a zsákmányból azoknak is,
akik otthon maradtak, a juhokat őrizni:
galamb szárnyait kapják, ezüsttel borítva.
Bizony, ragyogó aranyszárnyakat kapnak!
14 A Mindenható szétszórta az ellenség királyait
a Calmón-hegyen.
Úgy hullottak, mint a hó![b]
15 Hatalmas a Básán hegye,
magas csúcsai fenségesek,
mégsem ez az Isten hegye!
16 Ti magas hegyek,
ne vessétek meg Sion hegyét!
Mert a Siont választotta az Örökkévaló,
ott is lakik örökké!
17 Hatalmas az Isten serege,
sok ezer harci szekér,
velük együtt jön az Úr
dicsőségben a Sínai-hegyről.
18 Örökkévaló[c] Isten, felmentél a magasságba.
Dicsőséges győzelmi felvonulásodban
foglyokat vezettél.
Embereket kaptál ajándékba,[d]
még a lázadók közül is,
hogy közöttük lakjál.
19 Áldott legyél Örökkévaló!
Napról napra segítesz terheinket hordani.
Te vagy megmentő Istenünk! Szela
20 Isten, a mi Istenünk ment meg minket,
az Örökkévaló Isten szabadít meg a Haláltól!
21 Isten szétzúzza ellenségeinek fejét,
betöri a bűnben élők kemény koponyáját!
22 Az Úr mondta:
„Básánból is visszahozom az ellenséget,
visszahozom a tenger fenekéről is,
23 hogy összetörd őket,
és térdig gázolj vérükben.
Még a kutyák is lakmároznak belőlük!”
24 Mind látják győzelmi felvonulásodat, Istenem!
Mindenki meg fog látni téged, Istenem, Királyom,
mikor dicsőségesen bevonulsz!
25 Elől jönnek az énekesek,
utánuk a zenészek,
közöttük csörgődobokkal
a táncoló leányok.
26 Dicsérjétek és áldjátok Istent mindannyian,
dicsérjétek az Örökkévalót, Izráel népe!
27 A kicsiny Benjámin törzse vezeti őket,
jönnek Júda fejedelmei és egész népe,
jönnek Zebulon és Naftáli vezérei!
28 Istenünk, mutasd meg hatalmadat!
Mutasd meg hatalmadat, mint a régi időkben!
29 Királyok hoznak neked ajándékot
jeruzsálemi Templomodba,
így tisztelnek téged.
30 Istenünk, fenyítsd meg a nádasban lakó vadakat!
Fenyítsd meg a bikákat az idegenek seregében!
Alázd meg őket,
szórd szét a népeket, akik háborút akarnak!
Porban csúszva hozzák eléd gazdagságukat!
31 Egyiptomból fejedelmek hozzák ajándékaikat,
Etiópia hamar feléd nyújtja kezét, Örökkévaló!
32 Énekeljen Istennek a Föld minden országa!
Énekkel dicsérjétek Urunkat! Szela
33 Énekeljetek annak,
aki harci szekerén száguld az ősi egeken!
Énekeljetek annak,
aki mennydörgő hangon kiált!
34 Hirdessétek, hogy Isten mindenkinél hatalmasabb!
Hirdessétek, hogy ő uralkodik Izráel fölött,
hatalma nagyobb az egeknél!
35 Fenséges és félelmetes vagy, ó, Isten,
szent lakóhelyeden!
Isten ad erőt és hatalmat népének!
Áldott legyen az Isten!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
69 Ments meg, Istenem, bajaimból,
mert az árvíz torkomig ér!
2 Feneketlen sárba süllyedek,
lábam nem talál szilárd talajt.
Mély vízbe estem, elsodor az áradat!
3 Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak.
Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt,
oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.
4 Többen vannak hajszálaimnál,
akik ok nélkül gyűlölnek!
Milyen sokan akarnak elpusztítani engem!
Mennyi rágalmat terjesztenek rólam!
Kényszerítenek, hogy visszafizessem,
amit el se vettem!
5 Te minden hibámat ismered, Istenem,
vétkeimet is mind jól látod.
6 Uram, Örökkévaló, Seregek Ura,
ne csalódjanak bennem,
akik benned bíznak!
Izráel Istene, ne szégyenkezzenek miattam,
akik ragaszkodnak hozzád!
7 Érted vállaltam a szégyent,
érted borítja gyalázat arcomat!
8 Testvéreim idegennek tekintenek,
anyám fiai meg sem ismernek.
9 Házad iránt szenvedélyes
és féltő szeretet emészt engem!
Ha téged gyaláznak, az engem ér!
10 Mikor sírtam, és böjttel aláztam meg magam,
csak gúnyolódtak rajtam.
11 Zsákruhában jártam,
de ők kicsúfoltak.
12 Rólam pletykálnak a piacon,
engem csúfolnak a részegek nótái.
13 De én csak hozzád imádkozom, Örökkévaló!
Csak te fogadj be engem!
Istenem, hallgass meg,
hiszen nagyon szeretsz!
Válaszolj nekem, megmentő Istenem!
14 Húzz ki ebből a sárból,
ne süllyedjek tovább!
Ments meg gyűlölőimtől,
emelj ki a mély vízből!
15 Ne hagyd, hogy elsodorjon az áradat,
ne engedd, hogy elnyeljen a mélység!
Ne hagyd, hogy a sírgödör bezáruljon fölöttem!
16 Örökkévaló, hallgass meg!
Szereteted olyan jó!
Fordulj hozzám,
hiszen tudom, hogy szeretsz!
17 Ne fordítsd el arcodat szolgádtól,
bajban vagyok, segíts meg!
18 Siess hozzám, mentsd meg lelkemet!
Ellenségeimtől szabadíts meg!
19 Jól tudod, mennyi gyalázat ért,
mennyire megaláztak ellenségeim,
ismered gyűlölőimet!
20 Egészen összetört a megaláztatás,
minden reményem elhagyott.
Részvétre vártam,
de hiába!
Reméltem, valaki megvigasztal,
de senkit sem találtam!
21 Ételembe mérget kevertek,
szomjúságomban ecettel itattak.
22 Ünnepi vacsorájuk legyen csapdává,
ünnepeik közös lakomája ejtse tőrbe őket!
23 Szemük homályosodjon meg, ne lássanak,
reszkessen a félelemtől egész testük!
24 Istenem, érje utol őket haragod,
borítsa el őket haragod lángja!
25 Lakóhelyük legyen pusztává,
sátoruk lakatlanná!
26 Mert azt üldözik, akit te vertél meg, Uram,
annak fájdalmát gúnyolják, akit megsebeztél!
27 Soha ne mentsd fel őket bűneikből,
jóságodat ne ismerjék meg soha!
28 Töröld ki nevüket az élők könyvéből,
soha ne sorolják őket az igazak közé!
29 De engem, aki szegény és szenvedő vagyok,
ments meg, Istenem,
hadd ismerjem meg szabadításodat!
30 Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét,
és hálaadással dicsőítem őt!
31 Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret,
mint az oltáron égő ökrök és bikák!
32 Az alázatosak és szegények
megértik ezt, és örülnek!
Elevenedjen meg szívetek,
akik Istent imádjátok!
33 Mert az Örökkévaló meghallgat titeket,
nem felejti el a foglyokat!
34 Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger,
és minden, ami bennük van!
35 Mert Isten megszabadítja Siont,
és újra felépíti Júda városait,
hogy ott lakjon népe megint,
és örökségét birtokba vegye.
36 Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei,
akik szeretik őt, azok laknak majd ott!
Élet a Szent Szellem által
8 Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek. 2 Miért nem? Mert én a Krisztus Jézusban élek, és őbenne az Élet Szellemének törvénye uralkodik, amely felszabadított engem[a] a bűn és halál törvénye alól. 3 Így oldotta meg Isten azt, amire a Mózesi Törvény képtelen volt, mivel a régi emberi természet miatt nem volt rá ereje. Isten azonban a saját Fiát küldte el hozzánk, hogy általa leszámoljon a bűnnel. Igen, a Fiú ugyanolyan testben élt a földön, mint amilyenben most mi élünk. Isten ezt az emberi testet, Jézus testét használta fel arra, hogy általa elítélje a bűnt. 4 Így érte el azt, hogy a Törvény jogos követeléseinek meg tudjunk felelni. Mi ugyanis nem a régi természetünket követjük, hanem a Szent Szellem szerint élünk.
5 Akik a régi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekszenek, amit ez a természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván. 6 Régi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik. 7 Régi természetünk igyekezete tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel az a természet nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének. 8 Ezért akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem képesek Isten tetszésére élni.
9 Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. 10 Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a testetek ugyan halandó a bűn miatt, a szellem azonban él, mivel Isten befogadott bennünket! 11 Ha pedig annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik, akkor a ti halandó testeteket is fel fogja támasztani a bennetek lakó Szent Szellem segítségével.
12 Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. 13 Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.
14 Mert azok az Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít. 15 Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: „Abba!”[b] 16 Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig valóban azok vagyunk, akkor az örökösei is. Igen, Isten örökösei és Krisztusnak örököstársai vagyunk — de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig vele együtt veszünk részt a dicsőségben is.
Eljövendő dicsőségünk
18 Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz. 19 Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten nyilvánosságra hozza és láthatóvá tegye, hogy kik az ő fiai. 20 Azért várja ennyire, mert a teremtett világ az elmúlás hatalma alá van kényszerítve. Nem önként, hanem Isten akarata szerint, aki így rendelkezett. Ugyanakkor a teremtett világ is abban a reményben él, 21 hogy a romlás rabszolgaságából fel fog szabadulni, és ugyanazt a dicsőséges szabadságot fogja élvezni, amelyben Isten gyermekei élnek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center