Old/New Testament
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
63 Ó, Isten, én Istenem!
Sóvárogva kívánkozom hozzád,
hogy nálad lehessek!
Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre,
testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre,
úgy kívánkozom hozzád!
2 Felnézek rád szentélyedben,
hogy dicsőségedet és erődet lássam!
3 Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet!
Teljes szívvel dicsérlek!
4 Kezeimet hozzád emelem,
teljes szívvel-lélekkel áldalak,
amíg csak élek!
5 Lelkem megtelik jóságoddal:
jóllakik, mint egy bőséges lakomán,
mikor téged dicsérlek, Istenem!
6 Ha ágyamban rád gondolok,
még éjjel is veled beszélgetek,
7 mert megsegítettél engem,
szárnyaid árnyékában örvendezek.
8 Lelkem ragaszkodik hozzád,
mert jobboddal fogod a kezem.
9 De akik vesztemre törnek,
maguk fognak a föld mélyébe kerülni!
10 Kard élére jutnak,
sakálok falják fel őket,
11 de a király örül Istennek!
Dicsérik Istent mind,
akik hűséget esküdtek neki,
mert Isten bezárja a hazugok száját!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
64 Istenem, hallgass meg!
Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől,
amelyeket ellenem szőttek!
Rejts el a gonoszok elől!
3 Mert beszédük, mint az éles kard,
mérgezett szavakkal lövöldöznek rám,
célba vesznek nyilaikkal!
4 Lesből lőnek váratlanul,
félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
5 Egymást biztatják a rosszra,
s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát.
Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
6 Felállítják a csapdát,
és várják, hogy áldozatuk beleessen.
Bizony, az emberek belseje
és szíve kiismerhetetlen.
7 De Isten is kilövi nyilait,
hirtelen-váratlan eltalálja,
8 saját szavaikkal ejti csapdába őket!
Akik csak látják vesztüket,
csodálkoznak, és fejüket csóválják,
9 félelem fogja el őket, és elismerik,
hogy ezt Isten tette a gonoszokkal.
Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást,
hogy tiszteljék és féljék őt.
10 Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban,
bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, ének.
65 Méltó vagy, Isten, hogy dicsérjünk téged a Sionon,
és teljesítsük, amit megfogadunk neked!
2 Minden ember hozzád fordul, Istenünk,
mert meghallgatod imádságainkat.
3 Összegyűlt bűneink elborítanak bennünket,
mégis eltörölted őket, és megbocsátottál nekünk.
4 Milyen boldog, akit kiválasztasz,
hogy közel vond magadhoz,
s hogy veled lakjon palotádban!
Betöltesz minket bőségesen házad áldásaival,
Templomod javaival!
5 Milyen félelmetes és dicsőséges tettekkel
válaszolsz nekünk, Szabadító Istenünk!
A föld széléig, még a messzi szigeteken is
mindenki benned bízik és reménykedik.
6 Mert megmutattad hatalmadat,
és erőddel hegyeket teremtettél,
7 lecsendesítetted a háborgó tenger zúgását,
a hullámok harsogását,
a háborgó nemzetek zajongását.
8 Ámulva nézik csodálatos tetteid a messzi népek,
csodálkoznak kelet és nyugat lakói.
9 Gondot viselsz a termőföldre, Istenünk,
esővel megöntözöd,
s gazdag termést növelsz belőle.
Isten folyója megárad, termékennyé teszi a földet!
Így gondoskodsz földünkről,
ellátsz bennünket gabonával.
10 Esőddel megáztatod a barázdákat,
elsimítod a göröngyöket,
záporoddal meglágyítod a kemény földet,
megáldod a zsenge növényeket.
11 Megkoronázod az esztendő végét[a]
gazdag aratással,
lábaid nyomán bőség fakad.
12 Ismét kizöldül a puszta,
örvendeznek a dombok,
13 megtelnek a legelők juhokkal,
a völgyek gabonával.
Mind ujjongva énekelnek,
s örömmel kiáltanak!
Haljatok meg a bűn számára, és éljetek Krisztusban!
6 Mi következik mindebből? Vétkezzünk továbbra is, hogy annál több kegyelmet kapjunk Istentől? 2 Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk továbbre is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára? 3 Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele? 4 A bemerítkezéskor vele együtt minket is eltemettek a halálba, hogy azután — ugyanúgy, ahogyan az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta Krisztust a halálból — mi is új életre keljünk. 5 Mert ha eggyé váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk vele a feltámadásában is. 6 Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái. 7 Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól.
8 Mivel Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. 9 Hiszen tudjuk, hogy mivel Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg soha, és a Halálnak nincs hatalma felette. 10 Mert Krisztus azért halt meg, hogy egyszer és mindenkorra legyőzze a bűn hatalmát. Mióta viszont feltámadt és él, Istennek él. 11 Hasonlóképpen ti is tekintsétek magatokat halottnak a bűn számára, ugyanakkor pedig élőnek Isten számára — Jézus Krisztusban.
12 Ne uralkodjon tehát a bűn rajtatok, amíg ezen a földön éltek, és soha ne engedjetek gonosz kívánságainak! 13 Ne adjátok oda magatokat, se a képességeiteket a bűn szolgálatára! Ne legyenek a gonoszság eszközei!
Ellenkezőleg, szánjátok oda magatokat Isten szolgálatára, mint akik feltámadtatok a halálból! Egész valótokat és minden képességeteket állítsátok az igazságosság szolgálatába! 14 Akkor a bűn többé nem fog uralkodni rajtatok, hiszen már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
Az igazság szolgái
15 Mit tegyünk hát? Vétkezzünk, mivel már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Semmiképpen! 16 Nem tudjátok, hogy akinek a szolgálatára odaszánjátok magatokat, annak rabszolgaként kell majd engedelmeskednetek? Igen, ha a bűnt szolgáljátok, akkor annak a rabszolgái vagytok — s ennek pedig halál az eredménye! Ha viszont Istennek engedelmeskedtek, annak az lesz az eredménye, hogy Isten elfogad benneteket.
17 Régebben ti is a bűn rabszolgái voltatok. De hála Istennek, hogy teljes szívvel engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet megismertetek. 18 Így felszabadultatok a bűn uralma alól, és igaz célokat szolgáltok. 19 Azért használok ilyen hétköznapi példákat, hogy megértsétek, amit mondani akarok. Régen a bűnnek és a törvénytelenségnek szántátok oda a testeteket, és valóban ezeket szolgáltátok. Ugyanúgy most szánjátok oda magatokat és minden képességeteket az igazságosság szolgálatára, hogy teljesen és kizárólagosan Istenhez tartozzatok!
20 Mert amikor még a bűn rabszolgái voltatok, nem is törődtetek a jó célokkal. 21 Mi volt ennek az eredménye? Olyan dolgok, amiket ma szégyelltek, mert végül a halálba vezetnek. 22 Most azonban felszabadultatok a bűn uralma alól, és Isten rabszolgái lettetek. Ez olyan életre vezet, amelyet csakis Istenért éltek, s ennek a végeredménye az örök élet. 23 A bűn szolgálatáért járó bér a halál, Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center