Old/New Testament
43 Istenem, ítélj meg,
és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
szabadíts meg a hazug
és igazságtalan emberektől!
2 Hiszen te vagy Istenem,
te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
3 Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
hogy azok vezessenek!
Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
4 hogy eljussak Isten oltárához,
Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
ó Isten, én Istenem!
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
Szüleink elmondták,
mi tettél őseinkkel a régi időkben.
2 Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
őseinket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
nem saját vitézségükkel győztek,
hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.
4 Te vagy Királyom, ó Isten!
Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
5 Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat!
6 Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom szabadít meg a csatában,
7 hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
te szégyeníted meg gyűlölőinket.
8 Ezért dicsérünk téged szüntelen,
örökké dicsérjük neved! Szela
9 Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
vicceket mondanak rólunk az idegenek,
fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
mégsem felejtettünk el téged,
nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
Miért alszol, Urunk?
Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
meddig tűröd, hogy üldözzenek,
miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
és szabadíts meg bennünket!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.
45 Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal,
a Királynak szól énekem!
Nyelvem, mint a hű írnok tolla.
2 Szebb vagy, mint az emberek fiai!
Milyen kedves a beszéded!
Ezért áldott meg téged Isten örökre!
3 Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!
Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!
4 Így lovagolj előre, győzelmesen,
az igazságért és a helyes ítéletért!
Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!
5 Hegyes nyilaid pontosan találnak,
a király ellenségeinek szívébe fúródnak,
népek hullanak lábad elé.
6 Trónusod és királyságod, ó Isten,
örökre megmarad,
igazságos voltod a királyi jogar kezedben!
7 Szereted az igazságot,
és gyűlölöd a gonoszságot!
Ezért választott ki társaid közül Isten,
a te Istened,
ezért kent királlyá az öröm olajával.
8 Ruháidból fűszerek illata árad:
mirha, aloé, kasszia,
elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.
9 Királylányok kísérnek,
jobb kezednél a királyné[a] áll,
színarany koronával ékesítve.
10 Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
„Felejtsd el népedet és apád házát,
11 mert szépséged a Király kívánja!
Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
12 Tírusz népe ajándékot hozott neked,
előkelői mind a kegyeidet keresik!”
13 Milyen gyönyörű a királylány,
arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
14 Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
szüzek és barátnői követik,
együtt jönnek a király elé.
15 Ujjongó örömmel vezetik őket,
így jönnek a Király palotájába.
16 Őseid helyébe fiaid lépnek,
s fejedelmekké teszed őket az egész földön.
17 Nevedre minden nemzedék emlékezik,
örökké dicsérnek téged a népek!
27 Már a tizennegyedik éjszakát töltöttük az Adriai-tengeren, egyre csak hánykolódva, céltalanul. Éjfél körül a matrózok gyanították, hogy valamilyen szárazföld van a közelben. 28 Megmérték a víz mélységét, és látták, hogy körülbelül 40 méter. Kis idő múlva újra megmérték, és ekkor már csak 30 méter volt. 29 Mivel attól féltek, hogy a sziklás parton esetleg zátonyra futunk, a matrózok négy horgonyt vetettek ki a hajó hátsó részéből, és várták a reggelt. 30 Azután leeresztették a tengerre a mentőcsónakot. Úgy tettek, mintha a hajó orrából akarnák a horgonyt kivetni, de valójában el akartak szökni. 31 Pál figyelmeztette a századost és a többi katonát: „Ha a matrózok nem maradnak a hajón, ti sem menekülhettek meg.” 32 Ezért a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy az a vízbe essen.
33 Mielőtt hajnalodni kezdett, Pál mindenkit biztatott, hogy egyen valamit. Azt mondta: „Ez már a tizennegyedik nap, hogy éhesen várakoztok, és semmit nem esztek. 34 Most kérlek benneteket, egyetek valamit, mert ez is kell az életben maradáshoz! Mind meg fogunk menekülni, senkinek nem vész el még egy hajszála sem.” 35 Miután ezt mondta, kenyeret vett elő, és mindannyiuk előtt hálát adott Istennek, azután megtörte, és enni kezdett. 36 Ekkor mindenki felbátorodott, és evett. 37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38 Miután eleget ettünk, a tengerbe szórtuk a gabonát, hogy ezzel is könnyítsünk a hajón.
Hajótörés és megmenekülés
39 Amikor megvirradt, a matrózok látták a partot, de nem tudták, hová jutottunk. Észrevettek egy homokos öblöt, és elhatározták, hogy ha lehet, itt viszik partra a hajót. 40 Ezért elvágták a horgonyok köteleit, és a horgonyokat a tengerben hagyták. Meglazították a kormánylapátok tartóköteleit, és az első vitorlát a szél felé fordították. Így a hajó elindult a part felé, de 41 hamarosan ráfutott egy víz alatti homokpadra, és megfeneklett. Az orra belefúródott a homokba és meg se mozdult, a hátsó részét pedig darabokra tördelték a hullámok.
42 A katonák elhatározták, hogy minden rabot megölnek, nehogy valaki kiússzon, és megszökjön. 43 De Juliusz százados meg akarta menteni Pál életét, ezért nem engedte, hogy megöljék a foglyokat. Megparancsolta, hogy először azok ugorjanak a tengerbe, akik tudnak úszni, és igyekezzenek a partra, 44 a többiek meg deszkákba, vagy a széttört hajó darabjaiba kapaszkodjanak. Így azután a hajóról mindenki baj nélkül partot ért. Senki nem veszett oda.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center