Old/New Testament
Dávid zsoltára.
29 Isten fiai,[a] dicsérjétek az Örökkévalót!
Tiszteljétek őt, énekeljetek
dicsőségéről és hatalmáról!
2 Dicsérjétek az Örökkévalót dicsőségéhez méltóan!
Szent öltözetben,
imádattal hajoljatok meg előtte!
3 Az Örökkévaló hangja zeng a tengerek fölött,
a dicsőséges Isten mennydörög,
az Örökkévaló hangja visszhangzik az óceán fölött.
4 Az Örökkévaló hangja erős,
az Örökkévaló hangja fenséges.
5 Az Örökkévaló hangja derékba töri
a hatalmas cédrusfákat,
az Örökkévaló hangja összetöri
még a libanoni cédrusokat is!
6 Az Örökkévaló hangjára ugrálnak Libanon hegyei,
mint a borjak,
és a Hermón, mint bivalyborjú.
7 Az Örökkévaló hangjára villámok hasítják az eget.
8 Az Örökkévaló hangjára reszket a sivatag,
Kádés pusztasága is megremeg.
9 Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat,
és letarolja az erdőket.
De az Örökkévaló templomában
mindenki azt kiáltja: „Dicsőség Istennek!”
10 Az Örökkévaló uralkodott,
mint király, az Özönvíz felett.
Igen, az Örökkévaló ma is uralkodik,
ő a Király örökké!
11 Az Örökkévaló ad erőt népének,
és megáldja őket békességgel!
Dávid zsoltára, templomszentelési ének.
30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2 Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
és meggyógyítottál.
3 Kiemelted lelkemet a halottak országából,
megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4 Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
énekeljetek zsoltárokat neki,
dicsérjétek szent nevét![b]
5 Mert haragja csak pillanatig tart,
de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
de reggel már örömre ébredek.
6 Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
semmi baj nem érhet.
7 Amíg kegyelmed körülvett,
az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
halálra rémültem.
8 Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
kegyelemért könyörögtem:
9 „Mi haszna, ha meghalok,
ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
dicsér-e téged az a por?
Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
könyörülj meg rajtam!
Ó, Örökkévaló, segíts!
11 Gyászomat örömre fordítottad!
Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!
23 Pál a Főtanácsra nézett és beszédet tartott: „Testvéreim, én mind e mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt.” 2 Ekkor Anániás[a] főpap megparancsolta azoknak, akik Pál mellett álltak, hogy üssék szájon. 3 Pál Anániáshoz fordult: „Isten fog téged megverni, te képmutató! Te akarsz engem a Törvény alapján elítélni, s ugyanakkor a Törvény ellenére megparancsolod, hogy engem üssenek meg?”
4 Akik mellette álltak, rászóltak Pálra: „Hogy mersz így beszélni Isten főpapjával?”
5 Pál így felelt: „Testvéreim, nem tudtam, hogy ő a főpap. Meg van írva: »Ne szidalmazd néped fejedelmét!«”[b]
6 Amikor Pál látta, hogy a Főtanács egy része szadduceusokból, a másik része farizeusokból áll, felkiáltott: „Testvérek, én is farizeus vagyok, sőt már apám is az volt! Most is azért állok a bíróság előtt, mert hiszek abban, hogy a halottak fel fognak támadni.”
7 Amikor ezt mondta, a farizeusok és a szadduceusok vitatkozni kezdtek egymással, és a gyűlés két csoportra szakadt. 8 A szadduceusok ugyanis nem hiszik, hogy a halottak fel fognak támadni. Nem hiszik, hogy vannak angyalok, vagy szellemek, a farizeusok azonban hisznek ezekben. 9 Nagy zűrzavar és kiabálás támadt. Majd a farizeusok csoportjából felállt néhány törvénytanító, és szenvedélyesen így érveltek: „Semmi rosszat nem találunk benne. Lehet, hogy egy angyal vagy szellem szólt hozzá.”
10 A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe.
11 Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!”
Pált a zsidók meg akarják gyilkolni
12-13 Másnap reggel a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Átok terhe alatt megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül. 14 Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük. 15 Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center