Old/New Testament
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
20 Hallgassa meg kérésed az Örökkévaló,
mikor bajban vagy!
Segítsen téged győzelemre Jákób Istene!
2 Szentélyéből küldjön segítséget,
a Sionból erősítsen és támogasson!
3 Emlékezzen felajánlott áldozataidra,
s égőáldozataidat fogadja szívesen! Szela
4 Adja meg neked,
amit teljes szívből kívánsz,
valósítsa meg minden tervedet!
5 Hadd örvendezzünk győzelmednek,
hadd lobogtassunk zászlót Istenünknek!
Teljesítse az Örökkévaló minden kérésedet!
6 Most már tudom, hogy az Örökkévaló
győzelmet ad felkent királyának!
Igen, az Örökkévaló válaszol neki a Mennyből,
és erős jobbjával győzelemre segíti.
7 Ezek harci szekereikben bíznak,
mások erős lovaikkal dicsekednek,
mi pedig Istenünket,
az Örökkévalót hívjuk segítségül,
és vele dicsekszünk!
8 Azok vereséget szenvednek,
és holtan esnek össze,
mi pedig talpon maradunk, és győzünk!
9 Örökkévaló, vezesd győzelemre királyodat!
Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
21 Örökkévaló, erődnek örül a király,
ujjong, mert győzelemre segítetted.
2 Megadtad neki, amit szíve kívánt,
ajkainak kérését teljesítetted. Szela
3 Bőségesen megáldottad őt,
színarany koronát tettél fejére.
4 A király életet kért tőled, Örökkévaló, és megadtad,
hosszú, sőt örökké tartó életet adtál neki!
5 Győzelemre vezetted a királyt,
megnövelted hírnevét,
méltóságot és dicsőséget
árasztottál rá bőségesen.
6 Áldottá, sőt áldássá tetted őt örökké,
ujjong, hogy jelenlétedben élhet!
7 Igen, az Örökkévalóban bízik a király,
s nem bukik el, mert védi a Felséges kegyelme.
8 Örökkévaló, bárcsak utolérné kezed minden ellenségedet,
és elpusztítanád gyűlölőidet!
9 Mikor megjelensz, Örökkévaló,
égesd el őket, mint a tüzes kemence,
pusztítsd el őket, mint tűz a szalmát!
10 A gonoszoknak még a gyermekeit is pusztítsd el,
utódaikat gyomláld ki az emberek közül!
11 Gonosz terveket szőttek ellened,
álnok csapdákat készítettek, de hiába,
12 mert te, Örökkévaló,
megkötözöd őket köteleiddel,
nyilaiddal célba veszed őket.
13 Dicsérünk, Örökkévaló!
Éneket éneklünk erődről,
és zsoltárt hatalmadról!
A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
Nem hallod segélykiáltásomat?!
2 Istenem, segítségért kiáltok nappal,
kiáltok hozzád éjjel is,
de nem felelsz!
3 Istenem, te vagy a Szent,
te vagy a Király!
Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
4 Benned bíztak őseink,
rád támaszkodtak,
és te megmentetted őket.
5 Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek ellenségeiktől.
Hittek és nem csalódtak benned.
6 De én féreg vagyok, nem ember!
Undorodik tőlem,
csúfol és gyaláz mindenki!
7 Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
8 Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
biztosan megszabadít!”
9 Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
születésemtől fogva te vagy Istenem!
11 Ne légy messze tőlem,
mert közel a veszedelem,
és nincs, aki segítsen!
12 Dühös bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok!
13 Tátott szájjal rohantak rám,
mint zsákmányra az ordító oroszlán.
14 Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
szívem megolvadt, mint a viasz.
15 Szájam[a] kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt.
Bizony, a halál porába fektettél engem!
16 Kutyák gyűltek körém,
a gonoszok csapata bekerített,
átszúrták kezemet, lábamat.
17 Csontjaim mind kilátszanak,
ők meg csak néznek és bámulnak rám!
18 Ruháim elosztják maguk között,
köntösöm kisorsolják.
19 Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
Te vagy erőm, siess segítségemre!
20 Mentsd meg életem a kard élétől,
lelkem a kutyák körme közül!
21 Szabadíts ki az oroszlán torkából!
A bivalyok szarvait látom,
de tudom, hogy meghallgattál engem!
22 Megmentettél, Örökkévaló!
Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
mikor a testvérek összegyűlnek!
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!
25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
hajoljon meg előtted,
és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
és uralkodik minden nép fölött!
29 Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
és akik már meghaltak,
bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30 Messze a jövőben,
még utódaink is őt szolgálják,
az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31 Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
a születendő nemzedéknek!
Pál útja Jeruzsálembe
21 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk. 2 Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.
3 Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt. 4 Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe. 5 Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk, 6 majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.
7 Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. 8 Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér[a] közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette. 9 Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.
10 Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából. 11 Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”
12 Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
14 Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”
15 Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe. 16 A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.
A jeruzsálemi gyülekezet vezetőinél
17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center