Old/New Testament
10 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem?
Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik
a gonoszok a szegényt!
Essenek áldozatul ők maguk
gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok
lelkük kívánságaival!
Bizony, a telhetetlen emberek
átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban
nem kérik Isten segítségét.
Gőgösen azt gondolják:
„Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak,
Isten ítéleteivel nem törődnek,
tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj,
bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással,
csalással, káromkodással;
nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban,
ártatlanokat gyilkolnak titokban,
lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban,
lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak,
megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk
karmuk közé kerül,
erejükkel földre tiporják,
szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk,
ide sem néz, meg se látta ezt!”
12 Kelj fel Örökkévaló!
Istenem, emeld fel kezed!
Ne feledkezz el a szegényekről,
akiket a gonoszok összetörtek!
13 Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem!
Ne mondhassa magában:
„Isten úgysem büntet meg ezért soha!”
14 Pedig te jól láttad mindezt, Istenem!
Láttad a sok fájdalmat és szenvedést!
Bizony, kinyújtod kezed,
segítesz a szegényeken,
mert te vagy, Örökkévaló,
az árvák és elhagyottak gondviselője!
15 Törd el a gonosz karját, Örökkévaló!
Pusztítsd ki a gonoszokat,
hogy nyomuk se maradjon!
16 Az Örökkévaló örökké uralkodik,
kipusztítja országából a gonoszokat!
17 Örökkévaló, te meghallgattad
az alázatos szegények kívánságát.
Szívüket erősítsd meg,
és teljesítsd kérésüket!
18 Ítélj az árvák és elnyomottak javára,
hogy a földi emberek
ne nyomorgassák őket többé!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
11 Én az Örökkévalóban bízom!
Miért mondjátok hát nekem:
„Menekülj, rejtőzz el a hegyekben,
mint a madár!”
2 A gonoszok a sötétben rejtőznek,
már feszítik az íjat,
célba veszik az igaz embert,
hogy nyilukat a szívébe lőjék.
3 Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják?
Mit tehet akkor az igaz?
4 De az Örökkévaló most is ott van szent templomában!
Az ő trónja a Mennyben van!
Mindent lát, ami történik,
minden embert szemmel tart, és próbára tesz.
5 Igen, megvizsgálja, és próbára teszi az igazakat is,
de gyűlöli a gonoszokat és erőszakosokat!
6 Izzó parazsat és kénkövet szór a gonoszokra,
perzselő forró szél zúdul rájuk.
7 Mert az Örökkévaló igazságos,
és szereti az igaz tetteket.
Meglátják arcát, és vele laknak,
akik szeretik az igazságot.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
12 Ments meg, Örökkévaló!
Elfogytak az istenfélők!
Kiveszett a hűség,
eltűntek a földről a hűségesek!
2 Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek,
képmutatón hízelegnek egymásnak.
3 Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat,
vágd ki a nagyotmondó nyelveket!
4 Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket,
nyelvünkkel uralkodunk,
ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”
5 De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek!
A nyomorultak segélykiáltására felelek,
megmentem a szegényeket,
megszabadítom azokat, akik arra várnak!”
6 Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta,
mint a föld-kohóban hétszer olvasztott,
megtisztított ezüst.
7 Örökkévaló, védj meg bennünket,
e gonosz nemzedéktől ments meg,
8 még ha körül is vesznek mindenfelől,
és magasra emelkednek a hitvány emberek!
Az efezusi tanítványokra is leszáll a Szent Szellem
19 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. 2 Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”
De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”
3 Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?”
Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”
4 „János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.
5 Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. 6 Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni. 7 A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.
8 Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket. 9-10 Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának.[a]
Pál Efezusban tanít
Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét. 11 Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül. 12 Az emberek elvitték, és ráhelyezték a betegekre azokat a kendőket és ruhadarabokat, amelyeket Pál a testén viselt. A betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
Jézust a gonosz szellemek is ismerik
13 Arra járt néhány zsidó, akik ördögűzéssel foglalkoztak. Elkezdték az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!” 14 Ezt tette egy zsidó főpap, bizonyos Szkéva hét fia is.
15 De egyszer a gonosz szellem így feleselt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?”
16 Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, a zsidó ördögűzőkre ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen — olyannyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.
17 Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét. 18 A hívők közül sokan nyilvánosan megvallották bűnös tetteiket. 19 Voltak olyan hívők is, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és nyilvánosan elégették őket. (Ezek az elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.) 20 Így az Úr ereje által az üzenet egyre jobban terjedt, és egyre nagyobb befolyásra tett szert.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center