Old/New Testament
A bölcsesség értéke
28 „Vannak bányák, amelyekből ezüstöt nyernek,
és van, ahol az olvasztott aranyat tisztítják,
2 van, ahol vasércet bányásznak a földből,
van, ahol rezet olvasztanak az ércből.
3 A bányászok véget vetnek a lenti sötétségnek,
lámpáikkal átkutatják a mélységet,
érceket keresnek a föld mélyében.
4 Aknát törnek a sziklában, lakatlan vidékeken,
mélybe ásnak, ahol előttük még senki sem járt,
kötélen függenek, mélyen a felszín alatt,
messze az emberi világtól.
5 Fejük fölött talán búza terem,
de a mélyben tűz forgat fel mindent.
6 Zafír található ott a kövekben,
és színarany rögök a porban.
7 Még a sas sem ismeri az ösvényt, amely oda vezet,
sólyom szeme sem pillanthatja meg.
8 Büszke vadállatok nem járnak arra,
oroszlán sem lépked arrafelé.
9 A bányász a kemény sziklát is felforgatja,
a hegyek gyökeréig lehatol.
10 Aknát hasít a mélyben,
szeme észreveszi a drágaköveket.
11 Betömi a szivárgó ereket,
s kihozza a napfényre a rejtett kincseket.
12 De a bölcsességet hol bányásszák?
Hol van az értelem lelőhelye?
13 A hozzá vezető utat halandó nem ismeri,
az élők földjén nem találod sehol.
14 A mélység azt mondja: »Nálam nincsen!«
A tenger feleli: »Énbennem sincs!«
15 Bölcsességet nem vehetsz aranyért,
s nincs a világon annyi ezüst, hogy megfizesd,
16 még ofíri aranyért sem adják,
vagy ónixért, zafírért.
17 Arany vagy üveg hozzá sem mérhető,
arany ékszerekért sem vehető.
18 Korall és kristály említésre sem méltó,
a rubintoknál is értékesebb.
19 Drágább, mint az etiópiai topáz,
a színaranynál is többet ér.
20 Honnan származik hát a bölcsesség?
Az értelemnek hol van lakóhelye?
21 Bizony, rejtve van az minden teremtmény elől,
nem látják még az égi madarak sem!
22 A halál és a nagy mélység[a] azt mondják:
»Csupán hírét hallottuk«.
23 Egyedül Isten a megmondhatója!
Ő tudja egyedül, hol található!
24 Mert ő látja a föld szélét is,
szemmel tart mindent az ég alatt.
25 Amikor megszabta a szél erejét,
amikor a tengernek gátat vetett,
26 amikor kijelölte, hová hulljon eső,
s a villámoknak utat nyitott,
27 akkor látta Isten a bölcsességet,
kijelentette, megalapozta és megvizsgálta.
28 Az embernek pedig ezt mondta:
»Az Úr tisztelettudó félelme — ez a bölcsesség!
A gonosztól elfordulni és távol maradni — ez pedig az értelem!«”
Jób folytatja beszédét
29 Jób így folytatta:
2 „Ó, ki hozza vissza azokat az időket,
amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!
3 Mikor világossága ragyogott fölöttem,
s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.
4 Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam,
Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.
5 A Mindenható közel volt hozzám, velem járt,
s körülvettek gyermekeim.
6 Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam,
s a sziklából is olajpatakok[b] folytak!
7 Mikor a város kapujához mentem,
s a város vénei közt helyem elfoglaltam,
8 hátrahúzódtak a fiatalok,
a vének meg felálltak tiszteletemre.
9 A vezetők elhallgattak,
és kezüket szájukra tették.
10 Még a fejedelmek is elnémultak,
s egy szót sem szóltak előttem.
11 Aki csak hallott, áldott engem,
aki látott, helyeselt, és dicsért.
12 Mert megmentettem a szegényt,
ha segítségért kiáltott,
felkaroltam az árvát,
akivel senki sem törődött.
13 Megmentettem a haldoklót,
és áldott érte,
segítettem az özvegyen,
hogy énekelt örömében.
14 Felöltöztem az igazságosságba,
és ő is magára vett engem,
jogosság volt palástom és turbán a fejemen.
15 A vaknak szeme voltam, hogy vezessem,
a sántának lába, hogy hordozzam.
16 Gondviselőjük lettem a szegényeknek,
és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.
17 De letörtem szarvát az istentelennek,
s foga közül kimentettem a nyomorultat.
18 Azt hittem, hosszú lesz életem,
családom körében, békében öregszem meg,
19 gyökereim a folyóvízig nyúlnak,
ágaimra éjjeli harmat hull,
20 dicsőségem megerősödik minden nap,
íjam is erős marad a kezemben.
21 Régen az emberek hallgattak rám,
csendben várták tanácsomat.
22-23 Úgy várták szavam,
mint szárazságban az esőt,
tátott szájjal itták szavaimat,
mint tavaszi záport a szomjas föld.
Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,
hallgattak mind, tisztelettel.
24 Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,
arcom derűje felvidította őket.
25 Örömmel laktam velük együtt,
s vezetőjük voltam.
Úgy éltem közöttük,
ahogy a király táborozik seregével,
s megvigasztaltam a gyászolót.”
Barnabást és Sault a Szent Szellem a nemzetekhez küldi
13 A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben próféták és tanítók is voltak: Barnabás, Simeon, akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal,[a] és Saul. 2 Egy alkalommal, amikor ezek a férfiak együtt imádták az Urat, és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön a számomra Barnabást és Sault arra a feladatra, amelyre elhívtam őket!”
3 Ezért, miután böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és kiküldték őket.
Barnabás és Saul Ciprus szigetén
4 Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak. 5 Amikor Szalamisz városába értek, a helyi zsidó közösség zsinagógáiba mentek, és ott hirdették Isten üzenetét. János Márk is velük volt, mint segítőtárs.
6 Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfoszig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jézusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt, 7 és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon értelmes ember volt, meghívta Barnabást és Sault, mert Isten üzenetét akarta hallani tőlük.
8 Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló folyton ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett visszatartani attól, hogy higgyen Jézusban. 9 Ekkor Sault — akit Pálnak is hívtak — betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta: 10 „Te ördögfajzat, minden jónak ellensége, aki telve vagy mindenféle hazugsággal és gonoszsággal! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr nyilvánvaló igazságait kicsavard és meghazudtold?! 11 Figyelj csak rám! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”
Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra és körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti. 12 A helytartó látta, mi történt, hitt Jézus Krisztusban, és megdöbbent az Úr tanításán.
Pál (Saul) és Barnabás a pizidiai Antiókhiában
13 Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, Pamfilia vidékén. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek. 15 A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői üzentek nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”
16 Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet tartott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti többiek, akik félitek az Istent! 17 Izráel népének Istene kiválasztotta ősapáinkat, és naggyá tette ezt a népet, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával. 18 Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában. 19 Hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül. 20 Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.
Ezután vezetőket[b] adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig. 21 Ekkor a nép királyt kért Istentől, ő pedig Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott. 22 Azután Isten Saul királytól elvette a hatalmat, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, aki a szívem szerint való, s majd mindent véghezvisz, amit kívánok.«
23 Ennek a Dávidnak a leszármazottjai közül támasztotta Isten a Szabadítót, ahogyan ezt megígérte. Ez a Szabadító pedig nem más, mint Jézus! 24 Az ő fellépése előtt Bemerítő János hirdette egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat, térjenek vissza Istenhez, és merítkezzenek be. 25 Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Messiás! Ő majd csak ezután fog jönni, de én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem.«
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center