Old/New Testament
Bildád prédikál Jóbnak
25 Majd a súahi Bildád szólalt meg:
2 „Az uralom és a tisztelettudó félelem Istent illeti,
aki békében kormányoz a magasságban.
3 Serege[a] megszámlálhatatlan, mint a csillagok az égen!
Világossága mindenkire ragyog.
4 Hogy is lehetne a halandó elég jó Isten szemében?
Hogyan lehetne igazán tiszta, akit anya szült?
5 Nézd a Holdat! Az sem igazán tiszta fényű Istenhez képest!
Vagy a csillagok? Azok sem tökéletesek, nem tiszták!
6 Hát még az ember, ez a féreg!
A halandó, aki nyomorultabb a hangyánál!”
Jób nyolcadik válasza
26 Erre Jób így válaszolt:
2 „Te aztán jól megvigasztaltál engem,
nyomorultat!
Bezzeg bátorítottál szavaiddal,
hogy megerősödjem!
3 Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy,
s tanácsot adtál az ostobának!
Még jó, hogy tanítottál,
s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!
4 Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj?
Miféle szellem szólt belőled?[b]
5-6 Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is,
belát a nagy mélység minden rejtett zugába.[c]
A föld mélyén a vizek alatt
a holtak szellemei[d] félve reszketnek tekintetétől.
7 Ő terjesztette ki az ég boltozatát
messze északra, az üres térben,
felfüggesztette a Földet a semmi fölé.
8 Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe,
amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.
9 Királyi trónját emberi szemektől elrejtette,
felhőkbe burkolta ragyogását.
10 Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén,
körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.
11 Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek,
fenyítésétől reszketve ingadoznak.
12 Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja,
bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.
13 Leheletétől újra tisztán ragyog az ég,
keze átszúrja a menekülő kígyót.[e]
14 Pedig ezek csak morzsák abból,
amit Isten tesz és tenni képes,
csak suttogás, amit meghallunk szavából!
De ki tudná felfogni s megérteni beszédét,
mikor mennydörgése teljes erővel szól?”
27 Ezután Jób így folytatta:
2 „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat,
és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,
3 hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek,
míg Isten lehelete éltet,
4 ajkam nem mond valótlant,
nyelvem nem szól hazugságot!
5 Isten ments, hogy igazat adjak nektek!
Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.
6 Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok,
nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!
7 Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára,
büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!
8 Mert nincs remény az istentelenek számára,
mikor kivágja őket Isten,
mikor elkéri tőlük lelküket!
9 A bajban hiába kiáltanak hozzá,
nem hallgatja meg őket.
10 Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban,
nem hívhatják segítségül Istent soha többé.
11 Figyeljetek rám,
hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról,
megmutatom nektek a Mindenható terveit!
12 Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok,
hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?
[13] [f] A gonoszok számára ezt készítette Isten,
a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják
örökségül a Mindenható kezéből.
14 Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár,
utódainak még kenyér sem jut elég.
15 Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg,
özvegyeik sem siratják el őket.
16 Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port,
és a drága ruhákat, mint az agyagot,
17 de amit összegyűjtött, az másoké lesz,
igazak viselik majd ruháit,
ártatlanok használják a pénzét.
18 A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós,
mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló,
elpusztul hamar.
19 Egyik este gazdagon fekszik le,
másnap reggel már szegényen ébred.
20 Rémület tör rá, mint váratlan árvíz,
elragadja az éjjeli forgószél.
21 Felkapja a keleti szél, és elfújja,
messze sodorja otthonától,
22 rázúdul kíméletlenül,
hiába menekül előle.
23 Akik látják, összecsapják kezüket,
mikor a gonosz menekül,
s gúnyolódva sziszegnek utána.”
Heródes király üldözi a jeruzsálemi közösséget
12 Ebben az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet egyes tagjait. 2 Megparancsolta, hogy Jakab apostolt, János testvérét, végezzék ki. 3 Miután látta, hogy a júdeaiak örülnek Jakab halálának, megparancsolta, hogy Péter apostolt is fogják el. Mindez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. 4 Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette. 5 Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.
Pétert az angyal kiszabadítja a börtönből
6 A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. 7 Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről. 8 „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal. 9 Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát. 10 Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.
11 Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.”
12 Miután ezt Péter megértette, János Márk anyjának, Máriának a házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak. 13 Péter kopogtatott a kapun, mire kijött a házból egy Rodé nevű szolgálólány. 14 Amikor Péter hangját felismerte, örömében ki sem nyitotta a kaput, hanem visszafutott a házba, és lelkesen újságolta a többieknek, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Mikor Rodé továbbra is állította, hogy valóban Péter van ott, ezt válaszolták: „Biztosan Péter angyala az.”
16 Közben Péter egyre csak zörgette a kaput. Mikor végre kinyitották, és látták, hogy valóban ő az, nagyon elcsodálkoztak. 17 Péter azonban intett nekik, hogy csendesedjenek le, majd elmagyarázta, hogy az Úr hogyan szabadította ki a börtönből. Azután azt mondta: „Mondjátok el ezt Jakabnak és a többi testvérnek is!” Ezután elment.
18 Másnap reggel a börtönben őrködő katonák között nagy zűrzavar támadt, mert nem értették, hová tűnhetett Péter. 19 Heródes elküldte őket, hogy keressék meg, de sehol sem találták. Azután Heródes kikérdezte az őröket, majd megparancsolta, hogy végezzék ki őket.
Heródes király halála
Ezután Heródes Júdeából elutazott Cézárea városába, és egy ideig ott is maradt. 20 Tírusz és Szidón városának lakóira Heródes nagyon haragudott, de azok közös akarattal követeket küldtek a királyhoz. Békét akartak kötni Heródessel, mert az ő országából vásárolták az élelmiszert. Rábeszélték Heródes személyes szolgáját, akit Blásztusznak hívtak, hogy segítsen nekik.
21 Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. 22 A sokaság így kiáltozott: „Egy isten szava ez, nem emberé!” 23 Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet, és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg — így pusztult el.
24 Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.
25 Miután Barnabás és Saul befejezték a feladatukat Jeruzsálemben, visszatértek a szíriai Antiókhia városába. Magukkal vitték János Márkot is.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center