Old/New Testament

7 Amikor teljesen felépült a fal, és a kapuk is a helyükre kerültek, szolgálatba állítottam a kapuőrzőket. Azután meghatároztam a templomi énekesek és a léviták szolgálatának rendjét. ² Hanánit, a testvéremet, és Hananját a vár parancsnokát neveztem ki Jeruzsálem vezetőivé. Azért választottam Hanánit, mert hűséges és istenfélő volt, sokkal inkább, mint a többiek. ³ Azt mondtam nekik: „Reggel várjátok meg, amíg a nap melegen süt, csak azután nyissátok ki, napnyugta előtt pedig zárjátok be Jeruzsálem kapuit! A város lakosai közül jelöljetek ki őröket, akik a saját házuk közelében teljesítsenek a falon őrszolgálatot!”

⁴ Jeruzsálem nagy területen feküdt, de kevesen laktak benne, mert még csak néhány házat építettek újjá. ⁵ Isten ekkor azt a gondolatot adta nekem, hogy hívjam össze a vezetőket, az előkelő családfőket és az egész népet, hogy számoljuk meg és írjuk össze őket családonként. Ekkor megtaláltam egy korábban készített listát^[a] azokról, akik először tértek haza a száműzetésből. Ebben a következők voltak feljegyezve:

A száműzetésből hazatértek névsora^(A)

⁶ A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babilóniai Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére. ⁷ Ezek azok, akik Zerubbábellel együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik szerint:

²⁶ A fentieken kívül — eredeti lakóhelyük szerint — ennyien tértek vissza, csak a férfiakat számítva:

³⁹ A papok közül ezek tértek vissza:

⁴³ A léviták közül:

⁴⁴ Az énekesek közül:

⁴⁵ A Templom kapuőrségéhez tartozók közül:

⁴⁶ A templomszolgák csoportjából a következők tértek vissza:

⁵⁷ Ezek tértek vissza Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül:

⁶¹ Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.

⁶³ A papok között is voltak bizonytalan származásúak:

⁶⁴ Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — nem szolgálhattak a papok között. ⁶⁵ A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.

⁷⁰ A családfők közül egyesek ajándékot adtak az újjáépítés költségeinek fedezésére. A királyi helytartó egymaga 1 000 aranydrahmát^[b] adott, meg 50 edényt és 530 papi ruhát. ⁷¹ A családfők összesen 20 000 aranydrahmát és 2 000 mina^[c] ezüstöt adtak. ⁷² A nép többi része pedig összesen 20 000 aranydrahmát, 2 000 mina ezüstöt és 67 papi ruhát adott.

⁷³ A papok, a léviták, a templomi kapuőrség tagjai, a templomi énekesek, a templomszolgák és a nép többi része is mind a saját eredeti városukban telepedtek le.

A hetedik hónap^[d] elejére már mindenki a maga városában lakott.

Ezsdrás felolvassa a Törvény Könyvét

8 A hetedik hónapban egész Izráel összegyűlt Jeruzsálemben a Vízi-kapu előtti téren. Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Ezsdrást, hogy hozza elő Mózes Törvényének a könyvét, amelyet az Örökkévaló parancsolt Izráelnek. ² A hetedik hónap első napján^[e] Ezsdrás pap kihozta a Törvény könyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak: koruknál fogva meg tudták érteni a Törvényt.

³ Reggeltől délig hangosan olvasta a Törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien — férfiak és nők —, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni. ⁴ Ezsdrás egy ideiglenes emelvényen állt, amelyet fából készítettek, erre az alkalomra. Mellette jobbról ezek álltak: Mattijá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maasszéjá, a bal oldalán pedig Pedájá, Misáél, Malakijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá, és Mesullám.

⁵ Ezsdrás az egész nép szeme láttára kezébe vette a Törvény könyvtekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Ezsdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt. Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt. ⁶ Ő pedig hangosan áldotta az Örökkévalót, a Hatalmas Istent, és a nép felemelt kezekkel felelt rá: „Ámen! Ámen!” Azután meghajoltak és földre borulva imádták az Örökkévalót. ^7-8 A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Isten Törvényének szavait — miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak, és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak: Jésua, Báni, Sérébjá, Jámin, Akkúb, Sabbetaj, Hodijjá, Maasszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán és Pelájá.

⁹ Amikor a nép megértette a Törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket: „Ez a nap az Örökkévalónak, Isteneteknek a szent napja — most ne sírjatok, ne keseregjetek! ¹⁰ Menjetek, egyetek-igyatok bőségesen és örömmel, mint az ünnepeken! Küldjetek az ünnepi ételekből a szegényeknek is! Ez a nap az Örökkévalónak szent napja, most ne bánkódjatok, hanem töltsön be titeket az Örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt!” ¹¹ A léviták is csendesítették és vigasztalták a népet: „Nyugodjatok meg, és ne sírjatok! Szent ez a nap!” ¹² Ekkor a nép megnyugodott, és elmentek, hogy örömünnepet tartsanak, mert megértették, amire tanították őket. Vidáman együtt ettek-ittak, és a szegényeket is megvendégelték.

A Sátorok ünnepe

¹³ A következő napon a törvénytanító Ezsdráshoz gyűltek az egész népből a családfők, a papok és a léviták, hogy együtt tanulmányozzák a Törvény szavait. ¹⁴ Azt találták a Törvényben, amelyet az Örökkévaló Mózes által parancsolt, hogy a hetedik hónapban Izráel egész népének meg kell tartania a Sátorok ünnepét, és ilyenkor lombsátrakban kell lakniuk. ¹⁵ Ezért kihirdették minden városban és Jeruzsálemben is: „Mindenki menjen a környékre, és hozzon onnan mindenféle zöld lombos ágakat: szelíd és vadolajfáról, mirtuszról, pálmákról és egyéb fákról! Ezekből készítsetek lombsátrakat, ahogyan a Törvényben meg van írva!”

¹⁶ Ekkor az egész nép felkerekedett, zöld lombos ágakat hoztak, és elkészítették a lombsátrakat a házuk lapos tetején vagy az udvarukon — ugyanígy a jeruzsálemi Templom udvarán, a Vízi-kapu előtti téren, és az Efraim-kapunál is. ¹⁷ Így hát az egész nép, amely a száműzetésből megszabadulva hazatért, megtartotta a Sátorok ünnepét, és ez idő alatt a lombsátrakban is lakott. Izráel népe Józsuénak, a Nún fiának napjaitól fogva mindeddig nem tartotta meg így a lombsátrak ünnepét. Ezért igen nagy volt az öröm. ¹⁸ Az ünnep ideje alatt Ezsdrás minden nap olvasott a népnek Isten Törvényéből. Hét napon keresztül ünnepeltek, és a nyolcadik napon az egész nép összegyűlt az ünnep nagy napjára, ahogyan az meg van írva.

Népgyűlés

9 Ugyanennek a (hetedik) hónapnak 24. napján Izráel egész népe összegyűlt Jeruzsálemben, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak. Zsákruhába öltöztek, és port hintettek a fejükre. ² Az Izráelhez tartozók elkülönültek az idegenektől, majd a Templomban felálltak, és nyilvánosan megvallották bűneiket és őseik bűneit is. ³ Mindenki a maga helyén állt, és mintegy három órán keresztül olvasták az Örökkévalónak, Istenüknek a Törvényét. Utána a következő három órában megvallották a bűneiket, és földre borulva imádták az Örökkévalót, Istenüket.

⁴ Azután a léviták közül Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni fölálltak a Templom lépcsőjére, és hangosan kiáltottak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz — így imádkoztak a nép előtt. ⁵ Majd a léviták — Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hodijjá, Sebanjá és Petahjá — ezt mondták a népnek: „Álljatok fel, dicsérjétek és áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket örökké!

Izráel közösségének bűnvallása

A szövetség megújítása

³⁸ Most azért, mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak, és lepecsételnek.”

A béna koldus csodálatos gyógyulása

3 Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba. ² Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni. ³ Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.

⁴ Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!” ⁵ A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit. ⁶ Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!” ⁷ Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult. ⁸ Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. ⁹ Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri. ¹⁰ Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.

Péter beszéde a Salamon csarnokában

¹¹ A meggyógyult koldus együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templom területének abba a részébe, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. A csodálkozó sokaság odafutott hozzájuk. ¹² Amikor Péter ezt látta, megszólította őket: „Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?

¹³ Nem! Ezt Isten tette, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással, akinek ti a halálát akartátok, pedig Pilátus már szabadon akarta engedni őt. ¹⁴ Elutasítottátok és megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kértétek Pilátustól, hogy inkább a gyilkost engedje szabadon.^{[a] 15} Megöltétek az örök élet forrását! Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, s ennek mi a tanúi vagyunk, hiszen a saját szemünkkel láttuk őt.

¹⁶ Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.

¹⁷ Testvéreim! Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem fogtátok fel, hogy mit tettetek. ¹⁸ Isten azonban így valósította meg, amit az összes próféta által előre megmondott: hogy az ő Messiásának ezt kell elszenvednie.

¹⁹ Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, ²⁰ eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra, és elküldje hozzátok a Messiást, akit előre kiválasztott a számotokra, Jézust.

²¹ Mert Jézusnak addig kell a Mennyben maradnia, amíg Isten mindent helyre nem állít. Erről ő már régóta szólt szent prófétáin keresztül. ²² Ahogyan Mózes is megmondta: »Istenetek, az Örökkévaló, egy hozzám hasonló prófétát ad majd nektek a saját népetekből. Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának! ²³ Akik pedig nem hallgatnak arra a prófétára, és nem engedelmeskednek neki, azok mindenestül ki fognak pusztulni Isten népe közül.«^{[b] 24} Sámueltől kezdve az összes próféta mind előre megmondta mindazt, ami ezekben a napokban történt. ²⁵ Ti ezeknek a prófétáknak az utódai vagytok. Tiétek az a szövetség is, amit Isten ősapáitokkal kötött, amikor azt mondta Ábrahámnak: »A te leszármazottad által fogom megáldani a Föld összes népét.«^{[c] 26} Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte, hogy általa mindegyikőtöket elfordítson gonoszságaitoktól, és így áldjon meg benneteket.”