Old/New Testament
Círusz király szabadon engedi a foglyokat(A)
1 Ezek Círusz, a Perzsa Birodalom királya uralkodásának első évében[a] történtek. Az Örökkévaló arra indította a királyt, hogy egy rendeletet adjon ki. Ezt szóban és írásban is kihirdették az egész birodalmában. Mindez azért történt, hogy az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott[b], megvalósuljon. A rendelet így szólt:
2 „Ezt mondja Círusz, Perzsia királya:
»Az Örökkévaló, a Menny Istene, a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van. 3 Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek a júdeai Jeruzsálembe. Legyen veletek Istenetek, az Örökkévaló! Menjetek, és építsétek fel ott az Örökkévalónak, Izráel Istenének templomát — annak az Istennek a házát, aki Jeruzsálemben lakik! 4 A többiek pedig — akik úgy döntenek, hogy továbbra is lakóhelyükön maradnak — segítsék azokat, akik Jeruzsálembe mennek! Ajándékozzanak nekik ezüstöt és aranyat, háziállatokat és egyéb szükséges dolgokat! Adjanak önkéntes ajándékokat Isten jeruzsálemi temploma számára!«”
5 Ezt hallva mindazok, akiknek szellemét az Örökkévaló erre indította, elkezdtek készülődni, hogy hazamenjenek Jeruzsálembe, és ott felépítsék az Örökkévaló Templomát. Voltak közöttük papok, léviták és családfők Júda és Benjámin törzséből. 6 Szomszédaik mind segítették őket: ezüsttárgyakat, aranyat, háziállatokat és különféle szükséges dolgokat ajándékoztak nekik azon felül, amit a Templom számára adományoztak. 7 Círusz, a Perzsa Birodalom királya is előhozatta az Örökkévaló Templomának az eszközeit. Ezeket még Nebukadneccar király vitte el Jeruzsálemből, és helyezte el a saját isteneinek templomában. 8 Círusz parancsát követve, Mitredát, a kincstár felügyelője pontos leltár szerint át is adta ezeket Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.
9 Ezek szerepeltek a leltárban: aranytányérok 30 db, ezüsttányérok 1 000 db, kések 29 db, 10 aranyserlegek 30 db, ezüstserlegek — az előbbiekhez hasonlók — 410 db, egyéb edények 1 000 db.
11 Mindösszesen 5 400 aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt vitt magával Sésbaccar, amikor a száműzöttek Babilonból Jeruzsálembe hazatértek.
A hazatérők névsora(B)
2 A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babiloni Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére. 2 Ezek azok, akik Zerubbábellel[c] együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Reúm és Baaná.
Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik és eredeti lakóhelyük szerint:
3 Parós leszármazottjai 2 172
4 Sefatja leszármazottjai 372
5 Árah leszármazottjai 775
6 Pahat-Moáb leszármazottjai, Jésua és Jóáb családjából 2 812
7 Élám leszármazottjai 1 254
8 Zattu leszármazottjai 945
9 Zakkaj leszármazottjai 760
10 Báni leszármazottjai 642
11 Bébaj leszármazottjai 623
12 Azgád leszármazottjai 1 222
13 Adónikám leszármazottjai 666
14 Bigvaj leszármazottjai 2 056
15 Ádin leszármazottjai 454
16 Átér leszármazottjai, Hizkijjá családjából 98
17 Bécaj leszármazottjai 323
18 Jóra leszármazottjai 112
19 Hásum leszármazottjai 223
20 Gibbár leszármazottjai 95
21 Betlehemből 123
22 Netófából 56
23 Anatótból 128
24 Azmávetből 42
25 Kirját-Árimból, Kefirából és Beérótból összesen 743
26 Rámából és Gebából összesen 621
27 Mikmászból 122
28 Bételből és Ajból összesen 223
29 Nebóból 52
30 Magbísból 156
31 a másik Elámból 1 254
32 Hárimból 320
33 Lódból, Hádidból és Ónóból összesen 725
34 Jerikóból 345
35 Szenáából 3 630
36 A papok közül ezek tértek vissza:
Jedajá leszármazottjai, Jésua családjából 973
37 Immér leszármazottjai 1 052
38 Pashúr leszármazottjai 1 247
39 Hárim leszármazottjai 1 017
40 A léviták közül:
Jésua és Kadmiél leszármazottjai, Hódavjá családjából 74
41 Az énekesek közül:
Aszáf leszármazottjai 128
42 A Templom kapuőrségéhez tartozók közül:
Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatita és Sóbaj leszármazottjai közül 139
43 A templomszolgák csoportjából a következő családokba tartozók tértek vissza:
a Cíhá, Haszufá, Tabbáót,
44 Kérósz, Sziahá, Pádón,
45 Lebáná, Hagábá, Akkúb,
46 Hágáb, Samlaj, Hánán,
47 Giddél, Gahar, Reája,
48 Recín, Nakódá, Gazzám,
49 Uzza, Pászéah, Bészaj,
50 Aszná, Meúnim, Nefúszim,
51 Bakbúk, Hakúfá, Harhúr,
52 Baclút, Mehídá, Harsá,
53 Barkósz, Sziszerá, Temah,
54 Necíah és Hatífá családjába tartozó leszármazottak.
55 Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül a következő családokba tartozók tértek vissza:
a Szótaj, Hasszóferet, Perudá,
56 Jalá, Darkón, Giddél,
57 Sefatjá, Hattíl, Pókeret-Haccebáim és Ámi családjába tartozó leszármazottak.
58 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak leszármazottjai közül összesen 392 férfi tért haza.
59 Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.
60 Ők Delája, Tobijja és Nekoda leszármazottjai voltak, összesen 652 férfi.
61 A papok között is voltak olyanok, akiknek a származása bizonytalan volt:
Hobajja, Hakkóc és Barzillaj leszármazottjai. Az utóbbiak őse a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított.
62 Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — kitörölték a nevüket a papok névjegyzékéből. 63 A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.
64 Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42 360 férfi volt. 65 Ezen fölül 7 337 férfi és női rabszolgájuk, meg 200 férfi és női énekes is velük jött.
66-67 Ami az állataikat illeti, 736 lovat, 245 öszvért, 435 tevét és 6 720 szamarat hoztak magukkal.
68 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Örökkévaló Templomához, a családfők közül egyesek szabad akaratukból ajándékot adtak az Isten Temploma számára, hogy azt ismét felépítsék az eredeti helyén. 69 Anyagi erejükhöz mérten adakoztak az újjáépítés költségeire. Összesen a következőket adták: 61 000 aranydrahmát, 5 000 mina ezüstöt[d] és 100 öltözet ruhát a papok számára.
70 A papok, a léviták, a templomi énekesek, a templomi kapuőrség tagjai, a templomszolgák és mások is Jeruzsálemben és a környező vidéken telepedtek le. A többiek — Izráel népének nagy része — mind a saját eredeti lakóhelyeikre tértek vissza.
23 Amikor a katonák megfeszítették Jézust, minden ruhát levettek róla, s azokat négy részre osztották, hogy mindegyiküknek jusson belőle. A köntösét azonban nem akarták szétszakítani, mivel az varrás nélkül készült, vagyis az egészet egy darabban szőtték. 24 Azt mondták: „Ezt ne szakítsuk szét, inkább sorsoljuk ki, hogy kié legyen!” Így teljesedett be, amit az Írás mondott:
„Ruháimon megosztoztak,
és köntösömre sorsot vetettek.”[a]
A katonák pontosan ezt tették.
25 Jézus anyja ott állt a keresztfa közelében. Vele volt a nővére, Mária, a Klópás felesége, és a magdalai Mária is. 26 Mikor Jézus látta, hogy anyja is ott áll, meg az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, ő a fiad!” 27 A tanítványnak pedig ezt: „Nézd, ő az édesanyád!” Ezért az a tanítvány befogadta a saját otthonába Jézus anyját, aki attól kezdve ott lakott vele.
Jézus halála(A)
28 Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, ami rá volt bízva, megszólalt: „Szomjas vagyok.”[b] Ezzel teljesítette be, amit az Írás mondott. 29 Volt ott egy ecetes korsó, abba valaki belemártott egy szivacsot, és azt egy izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Beteljesedett!” Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.[c]
31 A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és utána különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a vallási vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Megkérték hát Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről. 32 A katonák eltörték az egyik elítélt lábát,[d] akit Jézussal együtt feszítettek meg, azután a másikét is.
33 Amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, ezért nem törték el a lábát, 34 hanem az egyik katona beledöfte a lándzsáját Jézus oldalába. A sebből azonnal vér és víz folyt ki. 35 (Az tanúsítja ezt, aki szemtanúja volt, és igazat mond. Azért mondja ezt, hogy ti is higgyetek. Ő tudja, hogy ez az igazság, mert látta.) 36 Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Írás mond: „Egyetlen csontját se törjék el!”[e] 37 Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”[f]
Jézus temetése(B)
38 Ezután arimátiai József kérte Pilátust, hogy levehesse a keresztről Jézus testét. József is Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a vallási vezetőktől. Pilátus engedélyt adott rá, József pedig elment, és levette Jézus testét. 39 Eljött Nikodémus is, aki mirhából és aloéből[g] készült illatszer-keveréket hozott, körülbelül harminckilónyit. Nikodémus volt az, aki korábban egyszer éjszaka beszélgetett Jézussal. 40 Miután levették Jézus holttestét, lenvászonba tekerték az illatszerekkel együtt, a júdeaiak temetési szokásai szerint. 41 Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, abban pedig egy új sziklasír, ahová addig még senkit sem temettek. 42 Mivel ez a sír közel volt, oda helyezték Jézus testét. Sietniük kellett, mert az előkészület napja a végéhez közeledett.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center