Old/New Testament
Jójádá főpap Jóást teszi királlyá
23 A hetedik évben Jójádá főpap felbátorodott, és szövetséget kötött a katonai parancsnokokkal. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jeróhám fia, azután Jismáél, Jehóhánán fia, azután Azarjáhú, Obed fia, azután Maaszéjáhú, Adájáhú fia és Elisáfát, Zikri fia. 2 Ezek a parancsnokok összehívták Jeruzsálembe Júda városaiból a lévitákat és a nemzetségfőket. 3 Valamennyien összegyűltek az Örökkévaló Templomában, és szövetséget kötöttek a gyermek[a] Jóás királlyal.
Jójádá ezt mondta nekik: „Látjátok, a király fia fog uralkodni, ahogyan azt az Örökkévaló megígérte Dávid leszármazottjairól! 4 Most pedig ezt tegyétek: a papok és a léviták harmadrésze, akik szombaton állnak szolgálatban, őrizzék a kapukat! 5 Másik harmadrészük álljon őrt a király házánál, a harmadik rész pedig a Jeszód-kapunál! A nép maradjon az Örökkévaló Temploma udvaraiban! 6 A Templom épületébe senki más ne menjen be, csak azok a papok és léviták, akik éppen szolgálatra vannak beosztva! Ők bemehetnek, mert szentek, de a többiek tartsák tiszteletben az Örökkévaló Törvényét, és ne lépjenek be oda! 7 A léviták szorosan vegyék körül a fiatal királyt, mindenkinek kezében ott legyen a fegyvere, és ha valaki más be akarna menni a Templomba, azt öljék meg! A léviták maradjanak a király mellett, amikor ő bemegy a Templomba, vagy kijön onnan!”
8 A léviták és a júdabeliek mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Ugyanis Jójádá főpap senkit sem engedett haza, akinek letelt a szolgálata. 9 Jójádá vette azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Isten Templomában őrizték), és szétosztotta a parancsnokok között. 10 Azután minden embert a maga fegyverével a kezében a helyére állított: a Templom jobb oldalától a bal oldaláig, azután az oltár mellé, és a király mellé. 11 Azután előhozták a király fiát, fejére tették a koronát, és a kezébe adták a Törvény könyvtekercsét[b] — így tették királlyá. Jójádá és fiai felkenték a királyt, és ezt kiáltották: „Éljen a Király!”
12 Amikor Atalja meghallotta a nép lármáját, amint a Templomba futottak, és a királyt éltették, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között. 13 S akkor meglátta ott a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, s mellette a hadsereg parancsnokait és a trombitásokat! Az egész nép örvendezve kiáltozott, a papok fújták a trombitákat, az énekesek pedig hangszereikkel vezették az Örökkévalót dicsérő éneket. Akkor Atalja megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”
14 Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A papok figyelmeztették a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg. 15 Így utat nyitottak Ataljának, hogy kimehessen, és amikor a királyi palota mellett a Lovak kapujához ért, ott ölték meg.
16 Azután Jójádá szövetséget kötött a királlyal és az egész néppel, hogy valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek. 17 Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, a Baál papját is.
18 Jójádá kijelölt egyes papokat és lévitákat, hogy felügyeljenek az Örökkévaló Templomára annak megfelelően, ahogy régen Dávid beosztotta őket a szolgálatra: hogy bemutassák az égőáldozatokat az Örökkévalónak Mózes Törvénye szerint, és hogy örvendezve dicsérjék az Örökkévalót, amint azt Dávid elrendelte. 19 Kapuőröket is kijelölt az Örökkévaló Temploma kapuihoz, hogy aki bármilyen módon tisztátalan, az ne mehessen be a Templom területére.
20 Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a vezetőket, a nép fejedelmeit, és az egész sokaságtól kísérve a Felső-kapun keresztül lehozta a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették. 21 Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt annak ellenére, hogy Atalját fegyverrel ölték meg.
Jóás, Júda királya(A)
24 Jóás hét éves volt, amikor király lett, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a Beérsebából való Cibjá volt. 2 Amíg Jójádá főpap élt, Jóás mindig azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tartott. 3 Jójádá megházasította Jóást, két feleséget szerzett neki, akiktől a királynak fiai és leányai születtek.
4 Ezután Jóás elhatározta, hogy felújíttatja az Örökkévaló Templomát. 5 Összehívta hát a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: „Menjetek, járjátok be Júda városait, és gyűjtsétek be azt a pénzt, amit egész Izráelben mindenkinek évről-évre fizetnie kell! Fordítsátok Istenetek házának kijavítására! Rajta legyetek, hogy ezt hamar elvégezzétek!”
De a léviták nem igyekeztek teljesíteni ezt a feladatukat. 6 Ezért a király hívatta Jójádát, a főpapot, és felelősségre vonta: „Miért nem követelted meg a lévitáktól, hogy begyűjtsék Júdából és Jeruzsálemből azt az adót, amelyet Mózes, az Örökkévaló szolgája és Izráel közössége megállapított a Szent Sátor számára?!”
7 Ataljának, annak az istentelen asszonynak a fiai előzőleg kirabolták Isten házát, és a Baálok tiszteletére fordították mindazt, ami az Örökkévaló házának volt szentelve.
8 Akkor a király parancsára készítettek egy ládát, és elhelyezték azt az Örökkévaló Templomának a kapuja elé. 9 Majd kihirdették egész Júdában és Jeruzsálemben, hogy mindenki hozza be, és dobja a ládába az Örökkévaló számára azt az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája parancsolt Izráelnek még a pusztában. 10 Ezt a rendelkezést minden vezető és az egész nép is örömmel fogadta. Behozták az adópénzt, és beledobták a ládába, amely egészen megtelt. 11 Amikor a léviták látták, hogy már sok pénz van benne, bevitték a ládát a király tisztviselőihez. A király írnoka és a főpap egyik szolgája kiürítették a ládát, amelyet ezután visszatettek a helyére. Ezt napról-napra így folytatták, és sok pénz gyűlt össze, 12 amelyet a király és Jójádá átadott a Templom felújításával megbízott vezetőknek. Azok pedig kőfaragókat, ácsokat, vas- és bronzműves mestereket bíztak meg az Örökkévaló háza javításával.
13 Így hát a mesteremberek keze alatt jól haladt a felújítás munkája. Isten házát az eredeti formájában állították helyre és erősítették meg. 14 Amikor a munkát befejezték, a maradék pénzt visszahozták a király és Jójádá elé. Ők pedig abból a szertartásokhoz szükséges eszközöket csináltattak az Örökkévaló házába: ezüst- és aranykanalakat, tálakat és poharakat az áldozatokhoz. Amíg Jójádá élt, folytonosan végezték az égőáldozatokat az Örökkévaló házában.
15 Azután Jójádá főpap megöregedett, és az élettel betelve, százharminc éves korában meghalt. 16 Dávid városában temették el, a királyok sírja mellett, mert életében sok jót tett Izráel népével, és sokat tett Istenért és az Örökkévaló Templomáért.
17 Miután Jójádá meghalt, eljöttek Jóáshoz Júda vezetői, és meghajoltak a király előtt, aki hallgatott rájuk. 18 A király és ezek a vezetők nem törődtek az Örökkévalónak, őseik Istenének házával, hanem bálványokat imádtak és az Asera-oszlopokat tisztelték. Ezek miatt a bűneik miatt az Örökkévaló megharagudott Júdára és Jeruzsálemre. 19 Azonban mégis prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítse őket. A próféták figyelmeztették őket, de azok nem hallgattak rájuk.
20 Ezután Isten Szelleme rászállt Zekarjára, Jójádá főpap fiára, aki kiállt a nép elé, és ezt kiáltotta: „Ezt mondja Isten: »Miért vétkeztek az Örökkévaló parancsa ellen?! — Nem válik ez a javatokra! Mivel ti elhagytátok az Örökkévalót, ő is elhagyott titeket!«”
21 Erre az emberek összefogtak Zekarjá megölésére. A király kiadta a parancsot, hogy Zekarját kövezzék meg. A nép pedig az Örökkévaló háza udvarában valóban meg is kövezte. 22 Jóás király nem törődött vele, hogy mennyi köszönettel tartozott Jójádának, aki szeretettel bánt vele, hanem megölette Zekarját, Jójádá fiát. Zekarjá már halálán volt, amikor így kiáltott: „Látja ezt az Örökkévaló, és számon kéri!”
23 A következő év elején Arám hadserege megtámadta Jóás országát. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, megölték a vezetőket, és a hadizsákmányt elküldték Damaszkuszba, a királyuknak. 24 Bár az arám hadsereg nem volt nagy, az Örökkévaló mégis kezükbe adta Júda seregét, amely pedig nagyobb volt. Így tudták az arámok legyőzni őket. Azért történt így, mert Jóás és népe elfordult az Örökkévalótól, őseik Istenétől. Így hajtották végre az Örökkévaló ítéletét Jóáson az arámok. 25 Amikor az arám sereg elvonult, Jóást súlyos betegen hagyták hátra. Jóás ellen ekkor a szolgái összeesküvést szőttek, és meggyilkolták a királyt a saját betegágyán. Így álltak bosszút rajta Jójádá főpap fiának, Zekarjának a haláláért. Azután eltemették Jóást a Dávid városában, de nem a királyok sírkamrájába.
26 Az összeesküvők ezek voltak: Zábád és Jehózábád. Az előbbi egy ammoni asszony, Simeát fia, az utóbbi pedig egy moábi asszony, Simrít fia volt. 27 Jóás fiainak története, a Jóás ellen szóló nagy próféciák, és az Isten házának helyreállítása mind meg vannak írva a Királyok Könyvében és annak magyarázataiban. Jóást a halála után a fia, Amacjá követte a trónon.
Jézus a szőlőhöz hasonlítja magát
15 „Én olyan vagyok, mint a szőlő.[a] Atyám pedig olyan, mint a szőlősgazda: 2 minden vesszőt levág rólam, amely nem terem gyümölcsöt, termő vesszőimet viszont megmetszi és megtisztítja, hogy még bőségesebb és jobb termést hozzanak. 3 Benneteket már megmetszett és megtisztított a tanításaim által, amelyeket tőlem hallottatok. 4 Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.
5 Igen, én vagyok a szőlő, és ti vagytok a vesszőim! Aki bennem lakik, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tehettek. 6 Ha valaki nem marad bennem, azt félredobják, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad. Ezután a száraz vesszőket összegyűjtik, tűzre dobják, és megégnek. 7 Ha viszont bennem éltek, és tanításaim bennetek élnek, akármit kértek, megkapjátok. 8 Amikor sok gyümölcsöt teremtek, Atyámnak szereztek vele dicsőséget — s ebből látszik majd, hogy a tanítványaim vagytok.
9 Ahogyan az Atya szeret engem, ugyanazzal az isteni szeretettel szeretlek én is titeket. Maradjatok meg és éljetek ebben a szeretetben! 10 Én mindig engedelmeskedem Atyám parancsainak, ezért állandóan a szeretetében élek. Ugyanígy, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, ti is állandóan a szeretetemben fogtok élni.
11 Mindezt azért mondom nektek, hogy ugyanaz az öröm töltsön be titeket is, mint engem, és örömötöknek ne legyen semmi híja. 12 Ezt parancsolom nektek: ti is úgy szeressétek egymást, azzal az isteni szeretettel, ahogyan én titeket! 13 Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért. 14 Ti pedig a barátaim vagytok, ha folyamatosan megteszitek, amit parancsolok nektek. 15 Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam és tanultam!
16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket! Én bíztalak meg benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek, és hogy az Atya adja meg nektek, amit csak kértek tőle a nevemben. 17 Tehát ezt parancsolom nektek: isteni szeretettel szeressétek egymást!”
Jézus figyelmezteti tanítványait az üldöztetésre
18 „Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! 19 Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket.
20 Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. 21 Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. 22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna velük, most nem lennének bűnösök, így azonban nincs mentség a bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének bűnösök. De látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is, és Atyámat is.
25 Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.«[b]
26 El fog jönni a Segítő, az Igazság Szelleme,[c] akit az Atyától küldök hozzátok, és ő majd tanúskodik mellettem. 27 De ti is tanúskodni fogtok rólam, mert kezdettől velem voltatok.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center