Old/New Testament

21 Azután meghalt Jósafát, akárcsak ősei, és Dávid városában temették el ősei mellé. Utána fia, Jórám lett a király Júdában. ² Jórám testvérei ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Mikaél és Sefatjáhú. Ők voltak Jósafátnak, Júda^[a] királyának fiai, ³ akiknek apjuk rengeteg ajándékot adott: sok ezüstöt, aranyat, kincseket, és Júda megerősített városait — ott helyezte el őket. A királyi hatalmat azonban Jórámnak, elsőszülött fiának adta.

Jórám, Júda királya^(A)

⁴ Amikor Jórám apja után trónra lépett, megerősítette a királyi hatalmát. Ezután összes testvérét meggyilkoltatta, és még néhány izráeli vezetőt is. ⁵ Jórám harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben. ⁶ Izráel királyainak útján járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Jórám Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt. ⁷ Az Örökkévaló mégsem pusztította ki Dávid családját, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte neki, hogy családjában a mécses világossága soha ki nem alszik.^[b]

⁸ Jórám idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak. ⁹ Jórám a seregével, vezéreivel és harci szekereivel ekkor átkelt a Jordánon, de az edomiak körülvették. Jórám azonban éjjel kitört a gyűrűből, és hazatért. ¹⁰ Ekkor szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig. Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám uralma ellen, és el is szakadt tőle. Mindez azért történt, mert Jórám elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől. ¹¹ Magaslatokat épített Júda hegyein a bálványok tiszteletére, és elcsábította Jeruzsálem és Júda lakosait, hogy az Örökkévaló helyett ezeket a bálványokat imádják.

¹² Illés próféta írott üzenetet küldött Jórámnak:

„Ezt mondja az Örökkévaló, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Mivel nem követted apádnak, Jósafátnak példáját, sem Ászának, Júda királyának útját, ¹³ hanem Izráel királyainak útján jártál, és szellemi házasságtörésbe vezetted Júda és Jeruzsálem lakosait, ahogyan Aháb családja is tette, s azon fölül meggyilkoltad testvéreidet, apád háza népét, akik jobbak voltak nálad, ¹⁴ azért az Örökkévaló súlyos csapással sújtja népedet, gyermekeidet, feleségeidet és minden birtokodat. ¹⁵ Téged pedig olyan bélbetegséggel ver meg, amely egyre súlyosabb lesz: napról-napra kiomlanak belső részeid.«”

¹⁶ Azután az Örökkévaló Jórám ellen haragra ingerelte a filiszteusokat és az arabokat, akik Etiópia mellett laktak. ¹⁷ Ezek együttes erővel Júda ellen támadtak, betörtek az országba, és minden kincset elvittek, amit csak Jórám királyi palotájában találtak, még fiait és feleségeit is. Nem is maradt Jórámnak senkije, csak a legkisebb fia, Jóáház — más néven Ahazjá.

¹⁸ Ezután az Örökkévaló megverte Jórámot gyógyíthatatlan bélbetegséggel, ¹⁹ amely két évig tartott. Ez alatt napról-napra szenvedett, míg végül belső részei kiomlottak, és nagy kínok között meghalt. Népe nem égetett tiszteletére jó illatú füstölőszereket, mint ahogy a királyok halálakor szoktak. ²⁰ Jórám harminckét éves volt, amikor Jeruzsálemben uralkodni kezdett, és nyolc évig volt király. Amikor meghalt, senki sem gyászolta, és bár a Dávid városában temették el, de nem a királyok sírkamrájába.

Ahazjá, Júda királya^(B)

22 Jeruzsálem népe Jórám után a legkisebb fiát, Ahazját — más néven Jóáházt — tette királlyá Júdában. Ugyanis Jórám többi fiát megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal együtt betört Júdába. Így került trónra huszonkét^[c] éves korában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Ataljának hívták, aki Omri unokája volt.

³ Ahazjá is Aháb családjának útját követte, mert az anyja tanácsára hallgatott, aki gonoszra vezette. ⁴ Ezért Ahazjá is olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Ugyanis miután Jórám meghalt, ezek a rokonai voltak Ahazjá tanácsadói, akik végül is vesztét okozták. ⁵ Ahazjá azonban mégis az ő tanácsaikat követte, és így csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához. Együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámiak megsebesítették Jórámot, ⁶ aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon.

Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.

Jéhú megöli Ahazjá királyt^(C)

⁷ Azonban Isten akaratából ez lett Ahazjá veszte. Ugyanis éppen akkor jött oda Jéhú, Nimsi fia, akit az Örökkévaló azzal bízott meg, és fel is kent, hogy pusztítsa ki Aháb egész háza népét. Ahazjá Jórámmal együtt kiment Jéhú elé. ⁸ Amikor pedig Jéhú végrehajtotta az ítéletet Aháb házán, találkozott a Júdából jött fejedelmekkel, Ahazjá testvéreinek fiaival, akik Ahazjá kíséretét alkották, és őket is megölte. ⁹ Ahazjá elmenekült és megpróbált elrejtőzni Jéhú elől Samária városában. Jéhú azonban kereste, az emberei meg is találták, és eléje vezették. Akkor Jéhú megölette Ahazját, és megparancsolta, hogy temessék el. Azt mondták Ahazjáról: „Mégiscsak unokája volt Jósafátnak, aki teljes szívvel kereste és követte az Örökkévalót!” Így hát Ahazjá családjából senki sem maradt, aki képes lett volna az uralkodásra.

Atalja gyilkossága^(D)

¹⁰ Amikor Ahazjá anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti. Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét, ¹¹ de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — a király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást testvérei közül, amikor azokat megölték, és dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így mentette meg Jóást a saját nagyanyja, Atalja elől Jósabat, Jórám király leánya, Ahazjá húga, Jójádá főpap felesége. Ezért nem sikerült Ataljának Jóást is megölnie. ¹² Jóást hat évig az Örökkévaló Templomában rejtegették. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta.

Én vagyok az út, az igazság és az élet

14 „Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem! ² Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. ³ Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. ⁴ Ismeritek az utat, amely oda vezet, ahová megyek.”

⁵ Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?”

⁶ Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. ⁷ Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.”

⁸ Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.”

⁹ Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát«? ¹⁰ Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül. ¹¹ Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha másért nem, higgyetek azoknak a tetteknek, amelyeket Atyám nevében vittem véghez! ¹² Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, az is megteszi majd mindazt, amit én tettem. Sőt, még nagyobb dolgokat fog véghezvinni! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy én majd az Atyához megyek, ¹³ és megteszem, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által. ¹⁴ Igen, bármit kértek majd az én nevemben, meg fogom tenni.”

A Szent Szellem eljövetelének ígérete

¹⁵ „Ha szerettek engem, engedelmeskedni fogtok a parancsaimnak. ¹⁶ Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő egy másik Segítőt^[a] küld nektek, aki örökre veletek marad. ¹⁷ Ő az Igazság Szelleme,^[b] akit a hitetlenek világa nem tud befogadni, mert ők nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd.

¹⁸ Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok. ¹⁹ Kis idő múlva a hitetlenek már nem látnak többé engem, de ti láttok. Mivel én élek, ti is élni fogtok. ²⁰ Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában élek, ti bennem éltek, én pedig bennetek. ²¹ Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti, és én is szeretem — ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen engem.”

²² Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?”

²³ Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem, ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni. ²⁴ Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem.

²⁵ Ezeket a dolgokat én magam mondtam el nektek, amíg veletek voltam. ²⁶ Később azonban majd az a Segítő — a Szent Szellem — fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld hozzátok, hogy engem képviseljen. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit nektek mondtam.

²⁷ Én ugyan elmegyek, de a békességem veletek marad. Igen, a saját békességemet adom nektek, de másképpen, mint ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek! ²⁸ Hallottátok, hogy megmondtam: most elmegyek, de ismét visszajövök hozzátok. Ha igazán szerettek engem, akkor most örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam! ²⁹ Azért mondom ezt most, még mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem.

³⁰ Már nem sokáig beszélek veletek, mert közeledik ennek a világnak a fejedelme.^[c] Fölöttem ugyan nincs hatalma, ³¹ de ezeknek a dolgoknak mégis meg kell történniük, hogy az egész világ megtudja: én szeretem az Atyát! Ezért mindazt megteszem, amit ő parancsolt.

Most pedig keljetek fel, menjünk innen!”