Old/New Testament

Azarjáhú próféciája

15 Isten Szelleme szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára. ² Kiment Ászá és serege elé, és ezt mondta nekik: „Hallgassatok rám, Ászá és Júda meg Benjámin népe! Az Örökkévaló veletek van, ameddig ti is vele vagytok. Ha keresitek őt, meg is fogjátok találni, de ha elhagyjátok, ő is elhagy titeket. ³ Izráel népe régóta él az igaz Isten nélkül, tanító pap és törvény nélkül. ⁴ Amikor bajba kerültek, az Örökkévalóhoz, Izráel Istenéhez fordultak, keresték őt, és akkor meg is találták. ⁵ Azokban az időkben nem volt békessége sem azoknak, akik útra keltek, sem azoknak, akik hazatértek, mert súlyos csapások zúdultak az országok minden lakosára. ⁶ Egyik nép a másikat pusztította, egyik város a másikra támadt, mert Isten sújtotta őket mindenféle bajjal. ⁷ Ti azonban legyetek erősek, és kezetek ne lankadjon, mert munkátoknak meglesz a jutalma!”

⁸ Amikor Ászá hallotta ezeket a szavakat, és Ódéd próféta próféciáját, felbátorodott, és teljesen kiirtotta az utálatos bálványokat Júda és Benjámin területéről, valamint azokból a városokból, amelyeket Efraim dombvidékén elfoglalt. Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, amely az Örökkévaló Templomának oszlopcsarnoka előtt állt.

A szövetség megújítása

⁹ Majd Ászá összehívta Jeruzsálembe a népet Júdából és Benjáminból, sőt azokat is, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből közöttük laktak. Ugyanis Izráel országából sokan átköltöztek Ászá királyságába, Júdába, mert látták, hogy Istene, az Örökkévaló vele van.

¹⁰ Így hát uralkodásának tizenötödik évében, a harmadik hónapban nagy sokaság gyűlt össze Jeruzsálemben. ¹¹ Az etiópok elleni hadjáratban szerzett zsákmányból áldoztak az Örökkévalónak 700 bikát és 7 000 juhot. ¹² Szövetséget kötöttek, és megfogadták, hogy az Örökkévalót, őseik Istenét fogják keresni és követni teljes szívvel-lélekkel. ¹³ Elhatározták, hogy ha valaki nem akarja az Örökkévalót, Izráel Istenét keresni és követni, annak meg kell halnia — akárki legyen, férfi vagy nő, idős vagy fiatal. ¹⁴ Ezt az ígéretüket esküvel is megerősítették, az egész sokaság hangosan felkiáltott, megfújták a trombitákat és a sófárokat. ¹⁵ Egész Júda népe örvendezett és ujjongott az eskü miatt, mert teljes szívvel-lélekkel tették ezt. Teljes szívvel keresték az Örökkévalót — és meg is találták. Ő pedig békességet és nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.

¹⁶ Ászá király még saját anyját, Maakát is megfosztotta az anyakirálynői méltóságtól, mert Maaká egy utálatos bálványt állított fel Asera tiszteletére. Ászá kivágatta ezt a bálványt, összetörte és megégette a Kidron-patak völgyében. ¹⁷ A magaslatok ugyan megmaradtak Izráelben, Ászá szíve azonban tiszta volt egész életében.

¹⁸ Ászá bevitte Isten Templomába azokat az ezüst- és aranytárgyakat és egyéb kincseket, amelyeket apja, Abijjá, illetve ő maga az Örökkévalónak szentelt. ¹⁹ Uralkodásának harmincötödik évéig^[a] nem volt több háború Júdában.

Ászá szövetséget köt Arám királyával^(A)

16 Ászá uralkodásának harminchatodik évében^[b] Baasá, Izráel királya bevonult Júda országába, és Ráma városában elkezdte egy erődítmény kiépítését. Azért tette ezt, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a Júdába vezető utat, és megakadályozza, hogy bárki oda bejusson, vagy hogy onnan kijöhessen. ² Ekkor Ászá aranyat és ezüstöt hozott ki az Örökkévaló házából, és a királyi palotából. Az egészet elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki: ³ „Kössünk szövetséget, ahogy apám és a te apád is szövetségesek voltak! Ezt az ezüstöt és aranyat neked küldtem. Bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy Baasá vonuljon vissza.”

⁴ Benhadad teljesítette Ászá kérését, és hadseregét Izráel ellen küldte. Megtámadták Izráel városait: Ijjónt, Dánt, Ábél-Máimot és Naftáli raktár-városait. ⁵ Amikor Baasá ezt meghallotta, abbahagyta a rámai erődítmény építését, és elvonult onnan. ⁶ Akkor Ászá király összegyűjtött Júdából minden férfit, és elhordatta az építőanyagot — a köveket és a gerendákat —, amit Baasá összegyűjtött Rámában. Ezekkel azután Geba és Micpá városait erősítette meg.

Hanáni próféciája

⁷ Ezután Hanáni, a „látó”^[c] elment Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: „Mivel nem az Örökkévalóban, Istenedben bíztál, hanem Arám királyában, azért menekült meg a kezed közül Arám királyának a hadserege. ⁸ Nem emlékszel, milyen hatalmas sereggel jöttek ellened az etiópok és a líbiaiak, mennyi harci szekérrel és lovassal? De mivel az Örökkévalóban bíztál, ő mégis a kezedbe adta őket. ⁹ Mert az Örökkévaló szeme át- meg átfésüli az egész Földet, és keresi azokat, akik teljes szívvel-lélekkel bíznak benne és ragaszkodnak hozzá, hogy erejét és hatalmát megmutassa abban, ahogyan megsegíti őket. Ostobán döntöttél ebben a dologban, ezért mostantól fogva háborúk lesznek ellened.”

¹⁰ Emiatt Ászá annyira megharagudott Hanánira, hogy börtönbe záratta. De nem ő volt az egyetlen, akivel Ászá igazságtalanul bánt; másokat, egyszerű embereket is bántalmazott ebben az időben.

Ászá halála^(B)

¹¹ Ászá tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Júda és Izráel királyainak könyvében.

¹² Uralkodásának harminckilencedik évében Ászá súlyosan megbetegedett: a lábait valamilyen betegség támadta meg. Azonban ebben a helyzetben nem az Örökkévalót kereste, és nem az ő segítségében bízott, hanem az orvosokban. ¹³ Nem sokkal ezután — uralkodása negyvenegyedik évében^[d] — meg is halt, akárcsak ősei. ¹⁴ Dávid városában temették el, abba a sziklaüregbe, amelyet magának készíttetett. Sírját, amelybe fektették, megtöltötték jó illatú fűszerekkel és balzsammal, majd nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.^[e]

Jézus előre jelzi a halálát

²⁷ „Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre! ²⁸ Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«”

Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”

²⁹ Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött.

Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.

³⁰ Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. ³¹ Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét^[a] elűzzék. ³² Engem pedig föl fognak emelni a földről,^[b] s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.” ³³ Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.

³⁴ Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Messiás örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”

³⁵ Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság.^[c] Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy. ³⁶ Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világossághoz tartozhassatok!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.

Uram, ki hitt a szavunknak?

³⁷ Bár Jézus sok csodát tett az emberek szeme láttára, azok mégsem hittek benne. ³⁸ Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:

³⁹ Ézsaiás próféta azt is megmondta, miért nem tudtak hinni:

⁴¹ Ézsaiás azért mondta ezt, mert látta Jézus dicsőségét, és őróla szólt.

⁴² Ennek ellenére, sokan hittek Jézusban még a vezetők közül is, de a farizeusok miatt ezt nem vallották meg nyiltan, nehogy kizárják őket a zsinagógai közösségből. ⁴³ Ugyanis fontosabb volt a számukra az emberek elismerése, mint Istené.

Jézus szavai fogják az embereket megítélni

⁴⁴ Jézus hangosan kiáltva hirdette: „Aki bennem hisz, abban hisz, aki elküldött engem. ⁴⁵ Aki meglátja, hogy ki vagyok, azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶ Én vagyok a világosság, és azért jöttem erre a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.

⁴⁷ Azért jöttem, hogy üdvösséget hozzak az embereknek, nem azért, hogy elítéljem őket. Ezért nem én ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek nekem. ⁴⁸ Aki visszautasít engem, és nem fogadja el, amit mondok, azt bizony el fogják ítélni az utolsó napon! De nem én leszek a bírája, hanem a szavaim, amelyeket mondtam, azok fogják őt elítélni. ⁴⁹ Mert amit mondtam, nem magamtól mondtam. Az Atya, aki elküldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak. ⁵⁰ És tudom, hogy amit az Atya parancsol, abból örök élet származik. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem.”