Old/New Testament
A Templom berendezése
4 Salamon készíttetett bronzból egy oltárt, amelynek szélessége és hossza egyaránt 20, a magassága pedig 10 könyök[a] volt.
2 Azután öntött bronzból készítettek egy nagy víztartó medencét. Felső kör alakú peremének az átmérője 10, a magassága 5 könyök volt, és 30 könyök[b] hosszú zsinór érte körül. 3 Oldalát körös-körül domború bika-alakok díszítették két sorban. Egy könyök távolságon tíz bika fért el. Ezt a díszítést a medencével együtt öntötték. 4 Maga a víztartó 12 nagy bronz bika-szobor hátán nyugodott — ezek tartották. A bronz-bikák hármasával álltak egymás mellett: három észak felé, három nyugatra, három dél felé, három pedig keletre nézett. A fara mindegyiknek befelé állt — ezeken feküdt a medence, 5-6 amelynek vastagsága egy tenyérnyi[c] volt. Felső pereme kifelé hajlott, mint a pohár széle, vagy mint a liliom virága, és 3 000 bat[d] vizet tudott befogadni. Arra szolgált, hogy a papok abban mosakodjanak meg, mielőtt az áldozatokat elkészítették.
Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, hogy az égőáldozatra szánt állatokat azokban mossák le. Ötöt a nagy víztartó medence jobb oldalán, ötöt pedig a bal oldalán helyezett el.
7 Azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, a minta szerint. Ezeket a Templomban helyezték el, ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. 8 Készítettek tíz asztalt is, amelyeket szintén a Templom szentélyében helyeztek el: ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. Aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak. 9 Felépítették a papok udvarát és a nagy udvart is, meg az udvarok kapuit, amelyeket bronzzal borítottak be. 10 A nagy víztartó medencét a Templom jobb oldalára, a délkeleti saroknál helyezték el.
11 Húrám készített még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Ezzel befejezte mindazt a munkát, amelynek elvégzésével Salamon király megbízta őt a Templom felszerelésére.
12 Tehát ezeket készítette Húrám: két bronz oszlopot, két gömb alakú oszlopfőt az oszlopok tetejére, és bronzláncokat, amelyek ezeket a gömböket beborították. 13 Azután 400 bronz gránátalmát, amelyeket a bronzláncokra fűztek — két sor gránátalmát egy-egy láncra. 14 Azután állványokat és rájuk kisebb mosó-medencéket. 15 Azután a nagy bronz víztartó medencét és a tizenkét bronz-bikát, amelyek a medencét tartották, 16 meg fazekakat, lapátokat és villákat.
Mindezeket simára csiszolt bronzból készítette Húrám, a mesterember, Salamon király megrendelésére, az Örökkévaló Temploma számára. 17 A király emberei mindezeket a bronztárgyakat Szukkót és Cerédá között a Jordán folyó mellett lévő kemencékben és öntőformákban készíttették. Ott ugyanis megfelelő volt az agyagos talaj a bronzöntéshez. 18 A király olyan sok bronztárgyat készíttetett, hogy a felhasznált bronz mennyiségét már nem is jegyezték fel.
19 Salamon tehát elkészíttette Isten Temploma összes fölszerelését: az arany füstölő-oltárt, az asztalokat a kenyerek számára, 20 a színarany mécstartókat és a mécseket, hogy a Szentek Szentje bejárata előtt égjenek — rendeltetésük szerint —, 21 azután aranyból virágokat, mécseket és parázs-fogókat, 22 késeket, tálakat, kanalakat és parázstartó serpenyőket; azután aranyból a Templom bejáratát, a Szentek Szentjének ajtaját és a Szentély kapuját.
5 Miután Salamon befejezte az Örökkévaló Templomának az építését és berendezését, bevitte Isten házának kincseskamráiba mindazt az aranyat, ezüstöt és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid az Örökkévalónak szentelt.
A Szövetségládát a Templomba viszik(A)
2 Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból, felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. 3 Tehát a hetedik hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi a királyhoz az ünnepre[e].
4 Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a léviták a rudak segítségével felvették a Szövetségládát a vállukra. 5 A papokkal együtt felvitték a Templomba a Szövetségládát, a Találkozás Sátorát,[f] és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt.
6 Útközben Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem számolták őket.
7 Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, amely a Templom legbelső része, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. 8 A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és fölülről betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. 9 A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.
10 A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyeket még Mózes helyezett el abban a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.
11 A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan, 12 az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. 13 Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték:[g]
„Jó az Örökkévaló!
Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”.
— akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg.
14 Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.
6 Akkor Salamon király szólalt meg: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű felhőben fog lakni. 2 Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”
Salamon beszéde(B)
3 Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel közösségét — az egész népet. Ekkor mindenki felállt, és úgy hallgatta a király szavait. 4 Ő pedig ezt mondta:
„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. 5 Mert ezt mondta neki: »Attól a naptól fogva, hogy népemet kihoztam Egyiptom földjéről, mindmáig nem választottam ki egyetlen várost sem, Izráel egyik törzséből sem, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakozzon, és nem választottam senki emberfiát, hogy uralkodó legyen népem, Izráel fölött. 6 Most azonban kiválasztom Jeruzsálemet, hogy a nevem ott legyen, és kiválasztom Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen.«
7 Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istene, az Örökkévaló nevének Templomot épít, 8 de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz nevemnek — és ezt jól gondoltad! 9 De mégsem te fogod felépíteni azt a házat, hanem a fiad, aki tőled származik, s még csak ezután fog majd megszületni. Ő fogja felépíteni azt a házat nevemnek.«
10 Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte. Ezen fölül felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene tiszteletére. 11 Elhelyeztem ott Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet Isten kötött Izráel fiaival.”
Salamon imádsága
12 Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és felemelt karjait kitárta. 13 Majd felment egy bronzemelvényre, amelyet erre a célra készíttetett, és az udvar közepén helyezett el. Az emelvény széle-hossza öt könyök[h], a magassága pedig három könyök volt. Az emelvényen térdre esett az összegyűlt sokasággal szemben, és karjait az ég felé tárva 14 így imádkozott:
„Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.
15 Megtartottad, amit apámnak, Dávidnak megígértél, és beteljesítetted hatalmaddal, amit mondtál. 16 Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, tartsd meg, és teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor azt mondtad:
»Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni, mint király, ha a fiaid is vigyáznak rá, hogy törvényem szerint éljenek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.« 17 Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak ígértél!
18 De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Örökkévaló, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem! 19 Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Örökkévaló Isten, hallgass meg engem, mikor hozzád kiáltok és hozzád imádkozom, hiszen a szolgád vagyok! 20 Legyen ez a ház szüntelen a szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád imádságát, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik! 21 Hallgasd meg szolgád és néped imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!
22 Amikor valaki vétkezik a társa ellen, és ide kell jönnie, hogy az oltár előtt esküdjön meg ártatlanságára — és ide áll oltárod elé ebben a házban, és esküt tesz, 23 akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.
24 Amikor néped, Izráel az ellenségeitől vereséget szenved, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, 25 akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek és nekik adtál.
26 Amikor bezárod az eget, hogy ne essen az eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, 27 akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet örökségül adtál népednek.
28 Amikor éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk, 29 és ha akár egy ember, akár az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett — 30 akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében. 31 Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, hogy utadon járjanak, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.
32 Amikor az idegen — aki nem népedhez, Izráelhez, hanem valamely más nemzethez tartozik — messze földről eljön nagy nevedért, hatalmadért, kinyújtott karodért, és imádkozik e Templom felé fordulva, 33 akkor hallgasd meg őt a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg mindazt, amit kér tőled — hogy a föld minden népe megismerje neved, féljenek és tiszteljenek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved, és hogy megtudják, hogy ez az a ház, amelyet építettem, ahol a te nevedet segítségül hívják.
34 Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen azon az úton, amelyen küldöd őket, és imádkoznak hozzád e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, 35 akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat és könyörgésüket — és segítsd meg őket!
36 Amikor néped vétkezik ellened — mert nincs ember, aki ne vétkezne —, te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok meg fogságba viszik majd őket a közelbe vagy távolra. 37 A fogságban azonban néped majd feléd fordul, és így könyörög hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!« 38 Igen, amikor majd teljes szívvel-lélekkel visszatérnek és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, 39 akkor hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről imádságukat és könyörgésüket, segítsd meg őket, és bocsásd meg népednek, hogy vétkeztek ellened! 40 Istenem, kérlek, mostantól fogva nézz azokra, akik e helyen imádkoznak, és figyelmesen hallgasd meg könyörgésüket!
41 Most hát Örökkévaló Istenünk, indulj
és jöjj nyugvóhelyedre,
te és hatalmad Szövetségládája!
Papjaid öltözzenek üdvösségbe,
hűséges követőid pedig
örvendezzenek jóságodnak!
42 Örökkévaló Istenünk, ne fordulj el felkent királyodtól,
emlékezz szolgád, Dávid iránti hűséges szeretetedre!”
24 Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”
25 Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az. 26 Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz. 27 Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. 28 Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből. 29 Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb,[a] ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből. 30 Az Atya és én egyek vagyunk.”
31 Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék. 32 Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”
33 Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”
34 Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?[b] 35 Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta. 36 Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra! 37 Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem! 38 De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”
39 Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.
40 Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig. 41 Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.” 42 És ott sokan hittek Jézusban.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center