Old/New Testament
16 Az Örökkévaló — Jéhú próféta, Hanáni fia által — ezt mondta Baasának: 2 „Én emeltelek föl a porból, és uralkodóvá tettelek népem, Izráel fölött! Te mégis Jeroboám útját követted, bűnbe vitted népemet, Izráelt! Ők pedig haragra ingereltek a vétkeikkel. 3 Baasá, én eltöröllek téged a föld színéről, és kiirtom családod minden tagját! Úgy fogok veletek is bánni, mint Jeroboám, Nebát fia családjával. 4 Aki a családodból a városban hal meg, annak testét a kutyák eszik meg, aki pedig a városon kívül pusztul el, azt az égi madarak tépik szét.”
5 Baasá egyéb dolgait, hőstetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 6 Azután Baasá meghalt, és Tircában temették el. Fia, Élá követte Izráel trónján.
7 Baasá sok olyan dolgot követett el, amelyet az Örökkévaló gonoszságnak tartott, s amelyekkel Baasá az Örökkévalót haragra ingerelte. Baasá és családja olyan volt, mint Jeroboám és annak családja. Ezen felül Baasá még ki is irtotta Jeroboám családját. Mindezek miatt az Örökkévaló — Jéhú próféta, Hanáni fia által — kijelentette ítéletét Baasá és családja ellen.
Élá és Zimri uralkodása Izráelben
8 Ászá, Júda királya uralkodásának 26. évében lett Izráel királya Élá, Baasá fia. Két esztendeig uralkodott Tircában.
9 Élá király ellen azonban összeesküvést szőtt Zimri, a harci szekerek egyik csapatának[a] parancsnoka. Egyszer Élá vendégségbe ment Arcához, aki Tircában a királyi palota felügyelője volt. Ettek-ittak, és Élá lerészegedett. 10 Akkor Zimri bement a házba, meggyilkolta Élá királyt, és magához ragadta a királyi hatalmat. Ez Ászá, Júda királya uralkodásának 27. évében történt.
11 Alighogy Zimri király lett, első dolga volt, hogy kiirtsa Baasá egész családjából a férfiakat. Senkit sem hagyott életben Baasá rokonai közül, sőt még a barátait is meggyilkoltatta. 12 Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet Jéhú próféta által mondott Baasá családjáról: Zimri teljesen kipusztította őket. 13 Baasá és fia, Élá bűnei miatt történt ez, amelyekkel Izráel népét bűnbe vitték, és bálványimádásukkal az Örökkévalót, Izráel Istenét haragra ingerelték.
14 Élá király egyéb viselt dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.
15 Ászá, Júda királya uralkodásának 27. évében lett király Izráelben Zimri, de csak 7 napig uralkodott Tircában. A hadsereg ekkor éppen a filiszteusok városát, Gibbetónt ostromolta. 16 Amikor megtudták, hogy Zimri összeesküvést szőtt Élá király ellen, és meg is gyilkolta őt, akkor az egész hadsereg, ott a táborban Omrit, a sereg vezérét kiáltotta ki Izráel királyává még azon a napon. 17 Ezután Omri a sereg élén fölvonult Gibbetónból, és körülzárta Tirca városát, ahol Zimri volt. 18 Amikor Zimri látta, hogy Omri serege elfoglalja a várost, bemenekült a királyi palota tornyába, magára gyújtotta, és azzal együtt pusztult el. 19 Azért történt így, mert Zimri is Jeroboám útján járt, ugyanazokat a bűnöket követte el, és ugyanúgy bűnbe vitte Izráel népét. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.
20 Zimri egyéb viselt dolgait, és árulását följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.
Omri, Izráel királya
21 Ezután Izráel népe két pártra szakadt. Az egyik párt Tibnit, Gínat fiát akarta királlyá tenni, a másik pedig Omrit. 22 Ez utóbbi párt bizonyult erősebbnek, és Tibni meghalt. Így Omri lett Izráel királya.
23 Ászá, Júda királya uralkodásának 31. évében lett király Izráelben Omri, és 12 évig uralkodott. Hat évig Tircában tartotta királyi udvarát, 24 azután új várost épített, és odaköltözött. Semertől 2 talentum[b] ezüstért megvásárolta Samária hegyét, és ott építette föl az új várost, amelyet az eredeti tulajdonos nevéről Samáriának nevezett el.
25 Omri minden elődjénél gonoszabb volt. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. 26 Jeroboám, Nebát fia útján járt, és ugyanazokat a bűnöket követte el. Ugyanúgy bűnbe vitte Izráel népét, amely a bálványimádással haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét.
27 Omri egyéb dolgait és hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 28 Azután Omri meghalt, és Samáriában temették el. Fia, Aháb követte Izráel trónján.
Aháb, Izráel királya
29 Ászá, Júda királya uralkodásának 38. évében Aháb, Omri fia lett a király Izráelben. Samáriában uralkodott 22 évig. 30 Aháb minden elődjénél gonoszabb volt. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. 31 Ugyanazokat a bűnöket követte el, amelyeket Jeroboám, Nebát fia. Ráadásul, feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát! Ettől kezdve Aháb is Baált tisztelte és imádta. 32 Templomot és oltárt is épített Baál tiszteletére Samáriában. 33 Asera-oszlopot is állított, és még inkább haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét, mint az előtte uralkodó izráeli királyok.
34 Aháb uralkodása idején történt, hogy a bételi Híél újjáépítette Jerikó városát. Az alapokat elsőszülött fiának az élete árán fektette le, a város kapuit pedig legkisebb fiának az élete árán állította föl — éppen úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta[c] Józsué, Nún fia által.
Illés próféta és a nagy szárazság
17 Illés próféta Tisbe városából származott, Gileádból. Azt mondta Ahábnak, Izráel királyának: „Esküszöm az élő Örökkévalóra, Izráel Istenére, aki előtt állok,[d] hogy a következő években mindaddig sem eső, sem harmat nem hullik, amíg én nem mondom.”
2 Azután az Örökkévaló szólt Illésnek: 3 „Menj el innen kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak völgyében, a Jordántól keletre! 4 A patakból ihatsz, és parancsoltam a hollóknak, hogy tápláljanak téged.”
5 Illés tehát elment a Jordánon túlra, az Örökkévaló szava szerint, és letelepedett a Kerít-patak mellett. 6 A hollók minden reggel és este kenyeret és húst hoztak neki, vizet pedig a patakból ivott.
7 Mivel azonban egy csepp eső sem esett az országban, egy idő múlva ez a patak is kiszáradt. 8 Akkor az Örökkévaló ismét szólt Illésnek: 9 „Illés, indulj útnak, menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Nézd, parancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.”
10 Illés elindult, és amikor Sarepta kapujához közeledett, látott egy özvegyasszonyt, aki tűzrevaló gallyakat szedegetett. Illés megszólította: „Kérlek, hozz egy kis vizet nekem a korsódban, nagyon szomjas vagyok!” 11 Amikor az asszony elindult, hogy vizet hozzon, Illés még utána szólt: „Egy falat kenyeret is hozz, kérlek!”
12 De az asszony így válaszolt: „Istenedre, az élő Örökkévalóra mondom, hogy már semmi kenyerem sincs. Mindössze egy marék lisztem és egy kis olajam maradt a korsóban. Most éppen azért szedegetek egy kis fát, hogy az utolsó néhány lepényt elkészítsem a fiamnak és magamnak. Ha azt megettük, azután már nincs más hátra, mint hogy éhen haljunk!”
13 Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is. 14 Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”
15 Az asszony megfogadta Illés szavát, hazament, és elkészítette az ételt. Abból evett Illés is, az asszony is, meg a családja is, sok napon keresztül. 16 Nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja — az Örökkévaló szava szerint, amelyet Illés mondott neki.
17 Történt azonban, hogy egy idő múlva megbetegedett az asszony fia, és az állapota egyre súlyosabb lett. A végén már nem is lélegzett. 18 Akkor az asszony így szólt Illéshez: „Miért jöttél ide, Isten embere? Azért, hogy a bűneimre emlékeztess, és megöld a fiamat?”
19 „Add ide a fiadat!” — mondta Illés. Azzal elvette az asszony karjából a gyereket, és fölvitte az emeleten lévő szobájába, ahol a szállása volt. Ott lefektette az ágyára, 20 és így kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Ez az özvegyasszony befogadott engem a házába, s most ilyen bajt hozol rá, hogy megölöd a fiát?!”
21 Azután háromszor ráborult a gyermekre, és kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Kérlek, térjen vissza a gyermek lelke a testébe!”
22 Az Örökkévaló meghallgatta Illés kérését, a gyermek lelke visszatért a testébe, és föléledt. 23 Illés ekkor karjába vette a gyermeket, levitte az anyjához, és átadta neki. „Nézd, él a fiad!” — mondta.
24 „Most tudtam meg igazán — válaszolta az asszony —, hogy te valóban az Isten embere vagy, és valóban az Örökkévaló szavát mondod!”
Illés és Aháb találkozása
18 Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!” 2 Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal.
Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában. 3 Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét.
Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót. 4 Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.
5 Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el,[e] járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat,[f] talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!” 6 Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.
7 Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”
8 „Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”
9 Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem? 10 Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy. 11 Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak! 12 De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl!
Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót! 13 Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról. 14 Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”
15 De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”
16 Ezután Óbadjáhú Aháb után ment, és jelentette, hogy megtalálta Illést. Aháb azonnal Illéshez sietett, 17 és amikor meglátta, így szólította meg: „Valóban te vagy az, Illés, aki Izráelt bajba sodortad?”
18 „Nem én, hanem te sodortad bajba Izráelt, apád családjával együtt! — válaszolt Illés. — Igen, ti tettétek tönkre Izráelt azzal, hogy az Örökkévaló parancsainak nem engedelmeskedtetek, te pedig a Baálokat követted! 19 Most azonban hívd össze Izráel egész népét hozzám a Kármel-hegyre! Gyűjtsd oda Baál 450 prófétáját, meg Asera 400 prófétáját is, akiket Jezábel tart el és akikkel állandóan tanácskozik!”
Az Örökkévaló az Isten!
20 Aháb tehát összegyűjtötte egész Izráel népét és azokat a prófétákat a Kármel-hegyre. 21 Amikor mindannyian együtt voltak, Illés az emberek elé állt, és ezt mondta: „Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Döntsétek el végre, ki az igazi Isten! Ha az Örökkévaló az Isten, akkor őt kövessétek! Ha pedig Baál, akkor kövessétek őt!”
De senki sem felelt egy szót sem. 22 Akkor Illés így folytatta: „Nézzétek! Egyedül én maradtam meg az Örökkévaló prófétái közül, Baálnak meg 450 prófétája gyűlt itt össze. 23 Adjatok hát nekünk egy-egy bikát! Baál prófétái válasszák maguknak az egyiket, vágják le, készítsék el az égőáldozatra, és tegyék föl az oltárra, a fahasábokra, de ne gyújtsanak tüzet alatta. Én is ugyanezt fogom tenni a másik bikával, és fölteszem azt a másik oltárra, de nem gyújtok tüzet alatta. 24 Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!”
Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”
25 Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”
26 Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.
27 Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!” 28 Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába. 29 Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.
30 Akkor Illés ezt mondta az embereknek: „Gyűljetek ide körém!” Ekkor a tömeg körülvette. Akkor Illés hozzáfogott, hogy újra fölépítse az Örökkévaló lerombolt oltárát. 31 Előbb fogott 12 követ, mivel Izráelnek is 12 törzse van, amelyek Jákób fiaitól származtak. Jákóbnak régen azt mondta az Örökkévaló: „Ezentúl Izráel legyen a neved!” 32 Ezekből a kövekből épített Illés oltárt az Örökkévalónak. Majd árkot húzott az oltár körül, amelybe kétkosárnyi vetőmag elfért volna. 33 Az oltárra fölrakta a fahasábokat, majd arra az elkészített áldozati állatot. Ezután azt mondta: „Öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” 34 Majd ezt mondta: „Ismét öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” Utána ezt harmadszor is megtették Illés parancsára. 35 Ekkor már minden csurgott a víztől: az áldozati állat, a fa, az oltár, és még a körülötte lévő árok is megtelt.
36 Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem! 37 Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”
38 Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította. 39 Látta ezt az egész nép, arccal a földre estek, és ezt kiáltották: „Az Örökkévaló az Isten! Az Örökkévaló az Isten!”[g]
40 Illés pedig ezt mondta nekik: „Fogjátok meg Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok megszökni!” Az emberek meg is ragadták őket. Illés pedig levezette őket a Kisón-patakhoz, és ott valamennyit megölte.[h]
41 Azután szólt Ahábnak: „Most pedig egyél-igyál, mert nagy esőnek a zúgását hallom!” 42 Aháb el is ment, hogy egyen valamit.
Illés azonban fölment a Kármel-hegy tetejére. Ott letérdelt imádkozni: a fejét a térdei közé hajtotta. 43 Azután szólt a szolgájának: „Állj a hegy csúcsára, és nézz a tenger felé! Szólj, ha látsz valamit!”
A szolga jelentette: „Nem látok semmit!” De Illés visszaküldte: „Figyelj tovább!” Ez hétszer történt, 44 míg végre hetedszerre a szolga azzal jött vissza: „Egy tenyérnyi kis felhőcskét látok a tengerből fölemelkedni!”
Akkor Illés ezt mondta a szolgájának: „Siess, szólj Ahábnak, hogy azonnal induljon el a harci szekerével, különben utoléri a nagy eső!”
45 Aháb így is tett, és a szekerén Jezréelbe sietett. Közben az ég a fellegektől elsötétült, nagy szél kerekedett, és zuhogni kezdett az eső. 46 Az Örökkévaló ereje ekkor betöltötte Illést, aki a derekára kötötte köpenyét, és oly gyorsan Jezréelbe futott, hogy hamarabb ért oda, mint Aháb a harci szekerével.
Jézust letartóztatják(A)
47 Amikor ezt mondta, egy csoport érkezett oda. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja az arcát.
48 Jézus így szólította meg: „Júdás, így árulod el az Emberfiát? Ezzel a baráti köszöntéssel adsz nekik jelt?” 49 Amikor a körülötte levő tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, vágjuk-e őket a kardunkkal?” 50 Valamelyik apostol rá is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51 De Jézus rászólt arra, akinél a kard volt: „Állj meg! Hagyd abba!” Azután megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
52 Majd odafordult a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! 53 Amikor nap mint nap közöttetek voltam a Templom területén, nem fogtatok el. De most eljött a ti órátok: amikor a sötétség uralkodik.”
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(B)
54 Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket. 55 Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük. 56 Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”
57 De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!” 58 Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!”
De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”
59 Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”
60 De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!”
Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása. 61 Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” 62 Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.
Jézust kicsúfolják(C)
63 A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, csúfolni és verni kezdték. 64 Bekötötték a szemét, és ezt mondták neki: „Na, most prófétáld meg, ki ütött rád!” 65 Sok egyéb módon is gúnyolták, és szidalmazták.
Jézust kihallgatják a vallási vezetők(D)
66 Amikor felvirradt a reggel, összegyűltek a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust eléjük, vagyis a Főtanács elé állították, és megkérdezték tőle: 67 „Te vagy-e a Messiás? Mondd meg nekünk!”
Ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem, 68 ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. 69 De mostantól fogva az Emberfia ott ül majd Isten hatalmának jobb oldalán.”
70 Ekkor azok megkérdezték: „Szóval, te vagy az Isten Fia?”
Ő így felelt: „Igen, én vagyok az.”
71 Ők pedig ezt mondták: „Nincs szükségünk több tanúvallomásra! Most tőle magától hallottuk, hogy ezt mondta!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center