Old/New Testament
Kettészakad az ország(A)
12 Egész Izráel összegyűlt Sikem városába, hogy Roboámot királlyá tegyék — tehát Roboám is oda ment.
2 Jeroboám, Nebát fia még régebben Egyiptomba menekült Salamon király elől. Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból a saját városába, Cerédába, amely Efraim hegyvidékén található.[a] 3 A nép ezt mondta Roboám királynak:[b] 4 „Apád, Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket — akkor szolgálunk téged is!”
5 Roboám így felelt: „Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek.” Az emberek ekkor elmentek.
6 Roboám király megkérdezte azokat az idősebb tanácsadókat, akik Salamon idejében szolgálták a királyt: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?”
7 Ők pedig azt mondták: „Ha te most szolgálod a népet, jóindulattal bánsz velük, és kedvesen válaszolsz nekik — akkor ők is szolgálni fognak téged örökké.”
8 De Roboám király nem fogadta meg a tanácsukat, hanem azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkebb környezetéhez tartoztak. 9 Őket is megkérdezte hát: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak a népnek? Azt kérik tőlem, hogy könnyítsem meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra.”
10 Az ifjak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak: „Ezt feleld nekik: »Nekem a kisujjam is vastagabb, mint apám dereka![c] 11 Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal[d] foglak ostorozni benneteket!«”
12 Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik. 13 Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak, 14 hanem a vele egykorú ifjak tanácsa szerint válaszolt: „Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!” 15 Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az Örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak:
„Ugyan mi közünk van Dávid családjához?
Mi közünk nekünk Isai fiához?
Térj vissza, ó Izráel! Mindenki a maga sátorába!
Dávid fia, te meg uralkodj csak a saját rokonságodon!”
S ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament. 17 Ettől kezdve Roboám csak azoknak az izráelieknek maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
18 Roboám mégis kiküldte Izráel népéhez Hadórámot, aki a királynak járó köteles munkák felügyelője volt. Az izráeliek azonban köveket dobáltak Hadórámra, és megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan: harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe. 19 Így történt, hogy Izráel népe fellázadt Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.
20 Amikor Izráel törzsei meghallották, hogy Jeroboám hazatért Egyiptomból, követeket küldtek hozzá, és az egész közösség gyűlése elé hívták, majd pedig királlyá tették Izráel törzsei fölött. Dávid családját csak Júda törzse fogadta el továbbra is uralkodóháznak.
Jeroboám két bika-szobrot állít fel
21 Amikor Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte 180 000 legjobb harcosát Júda és Benjámin törzséből. Hadjáratot akart indítani Izráel törzsei ellen, hogy visszaszerezze fölöttük királyi hatalmát. 22 Ekkor azonban az Örökkévaló szólt Semajának, az Isten emberének: 23 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, meg Júda és Benjámin törzsének és mindazoknak, akik Izráel népéből Júdában és Benjáminban laknak: 24 Ezt mondja az Örökkévaló: »Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok Izráel törzsei, a testvéreitek ellen! Minden férfi térjen vissza a családjához, mert én határoztam úgy, hogy mindez így történjen!«” Ők pedig hallgattak az Örökkévaló szavára, és hazatértek, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
25 Ezután Jeroboám újjáépítette Sikem városát, amely Efraim hegyvidékén fekszik, és ott lakott. Majd kiépítette Penúél városát.
26-27 Jeroboám azután ezt gondolta: „Ha országom népe följár Jeruzsálembe, hogy ott az Örökkévaló Templomában áldozatokat mutassanak be, akkor a szívük előbb-utóbb mégiscsak korábbi uruk, Roboám, Júda királya felé fog hajlani. Azután engem megölnek, ők meg visszatérnek Roboám uralma alá, s akkor a királyság ismét Dávid családjának a kezébe kerül!” 28 Megtanácskozta hát ezt a dolgot az embereivel, és készíttetett két arany bika-szobrot. Majd ezt mondta a népnek: „Ugyan minek fáradnátok azzal, hogy fölmenjetek Jeruzsálembe? Nézd Izráel, itt van Istened, aki kihozott téged Egyiptomból!”[e] 29 Az egyik szobrot Bétel, a másikat Dán[f] városában helyezte el. 30 Ez pedig súlyos bűn okozója lett Izráel népe számára, mert ettől fogva ezekhez a bika-szobrokhoz jártak Istent imádni Dánba és Bételbe.[g]
31 Ezen kívül Jeroboám építkezett is a magaslatokon, majd papokat választott az egész nép közül, olyanokat is, akik nem Lévi törzsébe tartoztak. 32 Egy új ünnepet is elrendelt Jeroboám a nyolcadik hónap 15. napján, s ekkor égőáldozatokat mutatott be. Ez az ünnep hasonló volt ahhoz, amit Júdában tartottak. Bételben áldozatokat mutatott be Jeroboám azoknak az arany bika-szobroknak, amelyet ő maga készíttetett, és papokat nevezett ki azokra az áldozati magaslatokra, amelyeket ő maga jelölt ki. 33 Így hát Jeroboám a saját elgondolása szerint rendezett ünnepet Bételben a nyolcadik hónap 15. napján Izráel népe számára. Ezen az ünnepen ő maga mutatott be áldozatokat az oltáron, amelyet ő készített, és tömjént is füstölögtetett.
Prófécia a bételi oltár ellen
13 Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta. 2 Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak:
„Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”
3 Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”
4 Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta. 5 Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.
6 A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!”
Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.
7 A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”
8 De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit. 9 Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.” 10 Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.
Isten emberének halála
11 Ebben az időben élt Bételben egy öreg próféta, akinek a fiai[h] elújságolták mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, Isten embere tett azon a napon, és amit a királynak mondott Bételben. 12 Az öreg próféta megkérdezte: „Melyik úton ment el az az ember?” A fiai megmutatták az utat. 13 Akkor az öreg próféta azt mondta: „Nyergeljétek föl hamar a szamaramat!” Azok fölnyergelték a szamarát, az öreg próféta pedig elsietett. 14 Utolérte Isten emberét, aki éppen egy tölgyfa alatt pihent, s megkérdezte: „Te vagy az Isten embere, aki nemrégen jött Júdából?”
„Én vagyok az” — felelte.
15 Akkor az öreg próféta meghívta magához: „Gyere velem, hadd lássalak vendégül!”
16 De a másik ezt válaszolta: „Nem mehetek veled vissza Bételbe, és nem lehetek a vendéged. Ezen a helyen nem ehetek-ihatok semmit. 17 Az Örökkévaló azt mondta nekem, hogy itt nem szabad semmit ennem, vagy innom, és más úton kell hazatérnem, mint amelyen jöttem.”
18 Ekkor az öreg próféta ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te. Egy angyal jött hozzám, és ezt az üzenetet hozta az Örökkévalótól: »Hozd vissza azt az embert a házadba, és lásd vendégül, hogy veled egyen és igyon.«” Ez azonban nem volt igaz, az öreg próféta hazudott a fiatalabb prófétának.
19 Így azután mindketten visszatértek az öreg próféta házába, ahol együtt ettek-ittak. 20 Még az asztalnál ültek, amikor az Örökkévaló szólt az öreg prófétához, 21 aki így kiáltott a fiatalabb prófétának: „Halld meg az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja most neked az Örökkévaló: »Nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, és megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! 22 Azt parancsolta neked, hogy ezen a helyen ne egyél-igyál semmit, te mégis visszajöttél ide, és ettél-ittál ezen a helyen! Ezért testedet nem fogják őseid sírboltjába temetni.«”
23 Miután ettek-ittak, az Isten embere fölnyergelte a szamarát, és elment. 24 De útközben rátámadt egy oroszlán, és megölte. Holtteste az úton hevert, az oroszlán és a szamár pedig ott álltak mellette. 25 Az arra járók látták az úton heverő holttestet meg a mellette álló oroszlánt, és amikor abba a városba értek, ahol az öreg próféta lakott, elhíresztelték ezt.
26 Meghallotta ezt az öreg próféta is, aki azt mondta: „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Örökkévaló szava iránt, aki ezért kiszolgáltatta az oroszlánnak, hogy az megölje. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.” 27 Azután szólt a fiainak, hogy nyergeljék föl a szamarát, 28 és odament, ahol a holttest feküdt. Az oroszlán és a szamár még mindig ott álltak a test mellett, de az oroszlán nem nyúlt a halotthoz, sem a szamarat nem bántotta.
29 Az öreg próféta föltette a halottat a szamarára, és visszavitte a városba, hogy tisztességgel eltemesse. 30 A saját családi sírboltjába temette az Isten emberének holttestét, és elsiratták őt: „Jaj, testvérem!” 31 Azután az öreg próféta azt mondta a fiainak: „Mikor meghalok, engem is ide temessetek, Isten embere mellé. Helyezzétek csontjaimat az ő csontjai mellé! 32 Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló szava, amelyet ő mondott a bételi oltárról és a magaslatokon emelt templomokról, amelyek Samária városaiban épültek, bizony, mind beteljesedik!”
33 Jeroboám király ezek után sem változott meg, hanem tovább folytatta gonoszságait. Ezután is választott magának az egész népből embereket, hogy papokká tegye őket.[i] Aki csak pap akart lenni, azt Jeroboám pappá szentelte, és a magaslatokon állította szolgálatba. 34 Jeroboám családjának ez a bűn okozta a vesztét, emiatt irtották ki egészen a föld színéről ezt a családot.
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
22 Közeledett már a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Páska ünnepnek is neveztek. 2 A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan végezzenek Jézussal, de ezt titokban akarták megtenni, mert féltek a néptől.
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel
3 A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott. 4 Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák. 5 A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik. 6 Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja az ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg.
Az utolsó Páska-vacsora(B)
7 Elérkezett a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amely előtt fel kell áldozni a páskabárányt. 8 Jézus azt mondta Péternek és Jánosnak: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a Páska-vacsorát, hogy együtt megehessük!”
9 Ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
10 Jézus így válaszolt: „Ahogy beértek a városba, találkozni fogtok egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, ahová megy, 11 és mondjátok a ház gazdájának, hogy a Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét tanítványaival? 12 Ekkor ő mutat nektek egy nagy, berendezett szobát az emeleten. Ott készítsétek el!”
13 A tanítványok elmentek, és előkészítették a vacsorát. Mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta.
Az Új Szövetség megkötése(C)
14 Amikor eljött az ideje, Jézus asztalhoz telepedett apostolaival együtt. 15 Ezt mondta nekik: „Mennyire kívántam, hogy a páskát veletek együtt ünnepelhessem, még a szenvedéseim előtt! 16 Mert mondom nektek, hogy egészen addig nem fogok ismét Páska-vacsorát enni, amíg be nem teljesedik Isten Királyságában.”
17 Azután Jézus kezébe vett egy pohár bort, hálát adott Istennek, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindannyian! 18 Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön Isten Királysága.”
19 Majd fogta a kenyeret, s miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ugyanezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!” 20 Hasonlóképpen, a vacsora végén egy pohár bort vett a kezébe, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom.
Ki az áruló?
21 De nézzétek: velem együtt eszik az, aki elárul engem! 22 Mert az Emberfia el fog menni, ahogyan az el van rendelve, de jaj annak, aki elárulja őt!”
23 Az apostolok ekkor egymástól kérdezgették, ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.
Ki a legnagyobb?
24 Ezután az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy ki a legnagyobb közöttük. 25 Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Az Istent nem ismerő nemzetek királyai hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat. Akiknek pedig hatalmuk van mások fölött, jótevőknek hívatják magukat. 26 Ti azonban ne legyetek ilyenek! Éppen ellenkezőleg: aki közöttetek a legnagyobb, az olyan legyen, mintha ő lenne a legkisebb! Aki vezető, az olyan legyen, mint a többiek szolgája! 27 Mert ki a nagyobb: akit kiszolgálnak, vagy az, aki kiszolgál? Bizony az, akit kiszolgálnak! Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál nektek.
28 Ti vagytok, akik mindeddig kitartottatok mellettem minden próbatételben. 29 Ahogyan Atyám királyi hatalmat adott nekem, úgy most én is királyi hatalmat bízok rátok. 30 Királyságomban velem együtt fogtok majd enni és inni az én asztalomnál. Királyi trónokon ültök és uralkodtok majd Izráel népének tizenkét törzse felett.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center