Old/New Testament

Dávid utolsó éneke

23 Ez Dávid utolsó éneke.^[a]

Dávid legkiválóbb vitézei

⁸ Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei:^[c]

Az első volt a hakmóni Jesbaal,^[d] a Különleges Csapat^[e] kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.

⁹ Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott, ¹⁰ csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.

¹¹ Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott, ¹² de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.

¹³ Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból^[f] a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.^{[g] 14} Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben. ¹⁵ Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!” ¹⁶ Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.

Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt, ¹⁷ és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid.

Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.

¹⁸ Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat^[h] vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.^{[i] 19} A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.

²⁰ Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt. ²¹ Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül. ²² Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt. ²³ A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.

A Különleges Csapat

²⁴ A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak:

Összesen 37 harcos.

Dávid elrendeli a népszámlálást

24 Ezután ismét nagyon megharagudott az Örökkévaló Izráel népére, és Dávidot felindította ellenük. Azt mondta Dávidnak: „Indulj, és tarts népszámlálást^[k] Izráelben és Júdában!”

² A király ezt parancsolta Jóábnak és a hadserege parancsnokainak:^[l] „Induljatok, járjátok be Izráel összes törzseit Dántól Beérsebáig, és tartsatok népszámlálást! Tudni akarom, mennyi hadra fogható férfi van országomban.”

³ Jóáb így válaszolt: „Istenünk, az Örökkévaló szaporítsa meg hadseregedet, uram, százszorosan! Szívből kívánom, hogy meg is lásd ezt a saját szemeddel, uram, királyom! De miért kívánod a népszámlálást?”

⁴ De hiába ellenezték a népszámlálást Jóáb és a hadsereg vezérei, a király ragaszkodott hozzá, hogy teljesítsék parancsát. Így azután Jóáb és emberei kimentek a királytól, és elindultak, hogy elvégezzék a feladatot. ⁵ Átkeltek a Jordánon, és a népszámlálást Aróér városánál és egy másik városnál kezdték meg,^[m] amely a völgyben fekszik. Azután átmentek Gád törzsi területén. Onnan továbbmentek észak felé, Jazér városához. ⁶ Utána Gileád, Tahtim, Hodsi, Dán-Jaan következett. Majd Szidón ⁷ és Tírusz megerősített városának vidékére mentek, azután a hivviek és kánaániak összes városait látogatták meg. Ezután délre mentek, Júda vidékére, egészen Beérsebáig. ⁸ Kilenc hónap és húsz nap múlva — miután bejárták az egész országot —, visszatértek Jeruzsálembe. ⁹ Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben 800 000, míg Júdában 500 000 hadra fogható férfit írtak össze.

Csapás sújtja a népet

¹⁰ Miután a népszámlálás befejeződött, Dávidot nagyon nyugtalanította a lelkiismerete, és azt mondta az Örökkévalónak: „Bizony, súlyosan vétkeztem ezzel! Kérlek, Örökkévaló, bocsásd meg nekem ezt a bűnömet! Hogy tehettem ilyen ostobaságot!”

¹¹ Amikor reggel Dávid fölkelt, az Örökkévaló szólt Gád prófétának, aki Dávid mellett látta el szolgálatát: ¹² „Menj Dávidhoz, és mondd neki: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Választanod kell három csapás közül, hogy melyikkel büntesselek.«”

¹³ Gád próféta tehát Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Válassz e három csapás közül, hogy az Örökkévaló melyikkel sújtson! Hét^[n] esztendeig tartó éhínséget küldjön országodra? Vagy ellenségeid üldözzenek, s te három hónapig menekülsz előlük? Vagy három napig tartó halálos járvány pusztítsa népedet? Gondold meg, és döntsd el, mit válaszoljak annak, aki hozzád küldött!”

¹⁴ „Jaj, nagyon szorult helyzetbe kerültem — válaszolta Dávid —, de tudom, hogy az Örökkévaló mennyire irgalmas, ezért inkább az ő kezétől szenvedjem el a csapásokat, mint emberek által.”

¹⁵ Így hát az Örökkévaló halálos járványt küldött egész Izráelre, amely még azon a reggelen elkezdődött, és egészen a megszabott ideig tartott. Dántól Beérsebáig az egész országban sokan meghaltak a járvány miatt: összesen 70 000 ember. ¹⁶ Az angyal, aki a népet e csapással pusztította, éppen Jeruzsálem határába érkezett. Már föl is emelte karját, hogy lesújtson Jeruzsálemre is, amikor az Örökkévaló megelégelte az öldöklést, és szólt az angyalnak: „Elég már! Hagyd abba!” Az angyal éppen a jebúszi^[o] Arauna szérűskertjénél állt meg.

Dávid oltárt épít az Örökkévalónak Arauna szérűjén

¹⁷ Dávid látta az öldöklő angyalt, amint pusztítja a népet, és így könyörgött az Örökkévalónak: „Nézd, Uram, én vétkeztem, egyedül én! Én vagyok a bűnös! De népem ártatlan, ők csak engem követtek, mint a nyáj a pásztorát! Kérlek, Uram, rám sújtson kezed és családomra!”

¹⁸ Gád próféta még azon a napon Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Menj föl a jebúszi Arauna szérűskertjébe, és építs ott oltárt az Örökkévalónak!” ¹⁹ Dávid odament Gád szava szerint, ahogyan az Örökkévaló parancsolta. ²⁰ Arauna látta, hogy Dávid király közeledik, szolgái kíséretében. Eléje sietett, és földig hajolt a király előtt. ²¹ Majd megkérdezte: „Uram, királyom, minek köszönhetem látogatásodat?”

Dávid felelt: „Azért jöttem, hogy megvásároljam tőled ezt a helyet, a szérűskertedet. Oltárt akarok itt építeni az Örökkévalónak, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”

²² „Uram, királyom, fogadd el tőlem ajándékul, ami csak szükséges az áldozathoz! Itt vannak az ökrök az égőáldozathoz, és a csépléshez használt eszközök fája a tűzhöz! ²³ Mindezeket szívesen neked adom, királyom! Istened, az Örökkévaló legyen jóindulattal hozzád!” — mondta Arauna.

²⁴ Dávid azonban így válaszolt: „Így nem fogadhatom el, Arauna! Feltétlenül meg akarom vásárolni tőled ezt a földet, mégpedig tisztességes áron! Nem fogok olyan égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Örökkévalónak, amely nem a saját tulajdonomból származik!”

Megvásárolta tehát Dávid a szérűskertet és az ökröket Araunától 50 sékel^[p] ezüstért.

²⁵ Azután Dávid oltárt épített ott az Örökkévalónak, és azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be. Akkor az Örökkévaló meghallgatta az országért mondott imádságokat, és megszűnt a halálos járvány csapása egész Izráelben.

Zákeus

19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. ² Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. ³ Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. ⁴ Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. ⁵ Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

⁶ Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. ⁷ Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”

⁸ Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”

⁹ Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. ¹⁰ Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”

Példázat a talentumokról^(A)

¹¹ Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. ¹² Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. ¹³ Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,^[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« ¹⁴ A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«

¹⁵ Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. ¹⁶ Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« ¹⁷ Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«

¹⁸ Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« ¹⁹ Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«

²⁰ Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. ²¹ Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«

²² Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? ²³ Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« ²⁴ Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«

²⁵ Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«

²⁶ Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.

²⁷ Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”