Old/New Testament

Cíbá ennivalót hoz Dávidnak

16 Dávid és kísérete továbbment, és alig hagyták maguk mögött a hegytetőt, mikor szembe jött velük Cíbá, Meribbaal szolgája. Két megrakott szamarat vezetett, amelyek 200 kenyeret, 100 csomó aszalt szőlőt, 100 csomó friss gyümölcsöt és egy tömlő bort cipeltek. ² A király megkérdezte: „Cíbá, mit akarsz ezekkel?”

„Uram, a szamarakat azért hoztam, hogy a király családja üljön rájuk, a kenyér és a gyümölcs táplálja szolgáidat, a bor meg jó lesz annak, aki a pusztai úton eltikkad” — felelte Cíbá.

³ „És hol van Meribbaal, a gazdád fia?” — kérdezte Dávid.

„Jeruzsálemben maradt — válaszolta Cíbá —, mert azt mondta, hogy Izráel népe most fogja visszaadni neki nagyapjának, Saulnak a királyságát.”

⁴ „Nézd, én most mindent neked adok, ami Meribbaalé volt” — mondta Cíbának a király.

Cíbá így válaszolt: „Földig hajolok előtted, uram! Légy hozzám jóindulattal ezután is!”

Simei gyalázza Dávidot

⁵ Majd Dávid király továbbment. Amikor Bahúrim városához ért, eléje jött Gera fia, Simei, aki Saul rokonságához tartozott. Ahogy közeledett, folyton gyalázta Dávidot. ⁶ Még kövekkel is dobálta a királyt és kíséretét, pedig Dávid mellett jobbról-balról ott mentek a testőrei és katonái is. ⁷ Így ócsárolta Simei Dávidot: „Menj innen, te véreskezű gyilkos! Menj el innen, te gyalázatos! ⁸ Látod? Most az Örökkévaló megfizetett neked, amiért Saul családját kiirtottad! Elfoglaltad Saul trónját, most meg az Örökkévaló elvette tőled királyságodat, és Absolonnak, a saját fiadnak adta, mert véreskezű gyilkos vagy!”

⁹ Abisaj, Cerúja fia akkor ezt mondta a királynak: „Hogy merészeli ez a döglött kutya gyalázni uramat, a királyt?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”

¹⁰ De a király leintette: „Nem a ti dolgotok ez, Cerúja fiai!^[a] Ne törődjetek vele! Ha az Örökkévaló mondta neki, hogy átkozzon engem, akkor ki kérheti számon rajta, amit csinál?” ¹¹ Azután még ezt mondta Dávid Abisajnak és az összes többi szolgájának: „Látjátok, mikor a saját fiam az életemre tör, akkor nem csoda, ha ez a Benjámin törzséből való ember átkoz! Hagyjátok csak, hadd gyalázzon! Ne törődjetek vele, hiszen az Örökkévaló mondta neki, hogy ezt tegye! ¹² Azután, ki tudja, talán ezt a megaláztatást látva az Örökkévaló megkönyörül rajtam, és javamra fordítja ezt az átkozódást!”

¹³ Így hát Dávid és emberei továbbmentek az úton. Simei a domboldalon követte őket, s közben folyton gyalázta Dávidot, kövekkel dobálta a királyt, és port szórt feléje. ¹⁴ Amikor a Jordán folyó partjára érkeztek,^[b] a király és emberei pihenőt tartottak, mert nagyon elfáradtak a hosszú úton.

Absolon bevonul Jeruzsálembe

¹⁵ Eközben Absolon és a vele tartó izráeliek mindannyian bevonultak Jeruzsálembe. Ahitófel is velük volt. ¹⁶ Dávid barátja, az arki Húsaj Absolonhoz ment, és így kiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!”

¹⁷ Absolon megkérdezte: „Hát csak ennyit ér a barátod iránti hűséged? Miért nem mentél te is Dáviddal, a barátoddal?”

¹⁸ „Én azzal tartok, és amellett maradok, akit az Örökkévaló és Izráel egész népe választott — válaszolt Húsaj. — ¹⁹ Azonkívül, kinek szolgálnék szívesebben, mint a barátom fiának! Ahogy atyádat szolgáltam, téged is úgy foglak.”

²⁰ Absolon tanácsot kért Ahitófeltől: „Mit tanácsolsz, mit tegyünk?”

²¹ Ő pedig ezt javasolta: „Atyád itt hagyta másodfeleségeit, hogy őrizzék a palotát. Menj hát be hozzájuk, és hálj velük. Így majd egész Izráel megtudja, hogy végérvényesen szakítottál atyáddal! Ettől még jobban fölbátorodnak azok, akik veled tartanak.”

²² Így is lett. A királyi palota tetőteraszán sátrat állítottak föl, ahová Absolon a nép szeme láttára sorra bevitte apjának másodfeleségeit, hogy velük háljon.

²³ Abban az időben mindenki — maga Dávid, és Absolon is — úgy tekintette Ahitófel tanácsát, mintha Isten szava lett volna.

Ahitófel és Húsaj tanácsa

17 Ahitófel ezt tanácsolta Absolonnak: „Hadd válasszak ki 12 000 harcost, és azonnal elindulok velük! Még ma éjjel Dávid üldözésére indulok. ² Váratlanul megtámadom Dávidot, mert most még kimerült. Megrémítem, és egész seregét szétkergetem, de csak a királyt fogom megölni. ³ Azután az egész népet visszahozom, mert ha egyszer Dávid már nem él — és számodra csak az ő halála fontos —, akkor mindenki békességben lesz.”

⁴ Tetszett ez a terv Absolonnak és Izráel többi vezetőinek is. ⁵ Absolon mégis azt mondta: „Hívjátok ide az arki Húsajt, hallgassuk meg az ő tanácsát is!”

⁶ Amikor Húsaj elé jött, Absolon elmagyarázta neki, mit javasolt Ahitófel, azután megkérdezte: „Mit tanácsolsz, kövessük-e Ahitófel tervét? Vagy ha tudsz jobbat, add elő!”

⁷ Húsaj így válaszolt: „Uram, Ahitófel most az egyszer nem jó tanácsot adott neked. ⁸ Hiszen magad is jól tudod, hogy atyád és harcosai milyen harcedzett férfiak! Most a végsőkig el vannak keseredve, és olyan veszélyesek, mint a kölykeitől megfosztott felbőszült anyamedve. Atyád gyakorlott a hadviselésben, és ezért veszélyes helyzetben nem tölti az éjszakát a táborban az emberek között, ⁹ hanem elrejtőzik valami barlangban, vagy más alkalmas rejtekhelyen.

Azután megtörténhet, hogy az első összecsapásnál a mieink közül is elesnek néhányan. Ennek híre megy, és aki csak hallja a seregünkben, megrémül, és már úgy adja tovább: »Absolon seregét vereség érte!« ¹⁰ Akkor azután inukba száll a bátorsága még a legbátrabb katonáidnak is, akiknek szíve olyan, mint az oroszláné, mert egész Izráel tudja, hogy atyád milyen félelmetes harcos, és bátor hősök veszik körül.

¹¹ Azt tanácsolom tehát, hogy egész Izráelből gyűjts össze mindenkit, akit csak lehet. Dántól Beérsebáig minden harcost hívj magadhoz, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad is menj velük. ¹² Akkor azután akárhol is találunk rájuk, úgy támadjuk meg őket, hogy nem tudnak elmenekülni! Ahogy a harmat belepi a földet, seregünk is úgy fogja elborítani őket. Senkit sem hagyunk életben közülük: sem Dávid, sem az emberei nem menekülhetnek! ¹³ Ha pedig Dávid visszahúzódik egy fallal körülkerített városba, akkor egész Izráel vonjon kötelet a város köré, és rántsuk le a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon belőle!”

¹⁴ Absolon és az izráeli vezetők mind azt mondták, hogy Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé. Az Örökkévaló határozott úgy, hogy bár Ahitófel tanácsa célravezető volt, mégis utasítsák el, mert Absolon vesztét akarta.

Dávid megtudja Absolon tervét

¹⁵ Azután Húsaj elmondta Cádók és Ebjátár papoknak, hogy mi történt Absolon tanácskozásán: milyen tanácsot adott Ahitófel és mit javasolt ő maga Absolonnak és Izráel vezetőinek. ¹⁶ Majd ezt mondta nekik: „Sietve üzenjétek meg Dávidnak, hogy ne táborozzon ma éjjel a Jordán gázlóinál a puszta szélén! Azonnal keljen át a folyón, nehogy elvesszen egész népével együtt!”

¹⁷ A papok fiai, Jonatán és Ahimaac a Rógél-forrásnál várakoztak, Jeruzsálemen kívül. Nem akartak bemenni a városban, nehogy valaki észrevegye őket. A papoktól egy szolgálóleány szokta vinni az üzenetet a forráshoz a fiúknak, akik azután Dávidhoz siettek a hírekkel.

¹⁸ Azonban egy fiú mégis észrevette Jonatánt és Ahimaacot, és elfutott, hogy jelentse Absolonnak. Jonatán és Ahimaac sietve elindult a forrástól, és amikor Bahúrimba értek, ott bementek egy házhoz, amelynek udvarán volt egy kút. Abba leereszkedtek, ¹⁹ és a gazdasszony betakarta a kút nyílását egy vászonnal, arra meg gabonát öntött, s így még a kút sem látszott. ²⁰ Absolon szolgái hamarosan odaértek, és kérdezték a gazdasszonyt, nem látta-e Ahimaacot és Jonatánt.

Ő ezt felelte: „Láttam, amint átkeltek a patakon.” A katonák egy ideig keresték a két fiút, de mikor sehol nem találták őket, visszamentek Jeruzsálembe.

²¹ Miután a katonák elmentek, a fiúk kimásztak a kútból, és folytatták útjukat. Dávid királyhoz érkezve átadták az üzenetet: „Sietve keljetek át a Jordánon, mert Ahitófel ilyen és ilyen tanácsot adott Absolonnak!”

²² Akkor Dávid és egész kísérete átkelt a Jordán keleti oldalára. Mire feljött a hajnal, már mindannyian a túlsó parton voltak.

Ahitófel öngyilkossága

²³ Ezalatt Jeruzsálemben a következő történt. Ahitófel látta, hogy az ő tanácsát elutasították, emiatt felnyergelte a szamarát, és hazatért a maga városába, a családjához. Végrendelkezett, s miután mindent elrendezett, fölakasztotta magát és meghalt. Ott is temették el a családi sírkamrába.

Absolon Dávid üldözésére indul

²⁴ Közben Dávid és serege Mahanaimba érkezett.

Absolon és az Izráelből összegyűjtött sereg elindult Jeruzsálemből, és átkeltek a Jordánon. ²⁵ Hadserege vezetését Absolon Jóáb helyett rábízta Amászára, akinek apját Jitrának hívták és ismáeli^[c] származású volt. Amásza anyja Abígal és Cerúja, Jóáb anyja, testvérek voltak, apjukat Náhásnak hívták.

²⁶ Absolon serege Gileád földjén vert tábort.

²⁷ Amikor Dávid Mahanaimba érkezett, három férfi, Sóbi, Mákír és Barzillaj jött hozzá, hogy ellássák mindennel, amire neki és seregének szüksége volt. Sóbi, Náhás fia az ammoni Rabbából jött, Mákír, Ammiél fia Lódebár városából, Barzillaj pedig a gileádi Rógelimből érkezett. ^28-29 Tudták, hogy Dávid serege éhes, fáradt és szomjas a hosszú pusztai út miatt. Ezért hoztak számukra összegöngyölhető fekvőhelyeket és takarókat, mindenféle fém- és cserépedényeket, búzát és árpát, lisztet és pörkölt gabonát, szárazbabot és lencsét, mézet és vajat, meg juhokat és tehéntejből készült sajtot.

Dávid készül az ütközetre

18 Ezután Dávid seregszemlét tartott, és elrendezte csapatait. Kijelölte az ezredek és a századok vezetőit. ² Seregét három egyenlő részre osztotta, és egy-egy részt Jóáb, Abisaj illetve a gáti Ittaj vezetésére bízott. Jóáb és Abisaj testvérek voltak, Cerúja fiai.

A király azt mondta embereinek: „Én magam is veletek együtt fogok harcolni.”

³ De a sereg egy emberként ezt válaszolta: „Nem, urunk, neked nem szabad kockára tenned az életedet! Ha történetesen ők az erősebbek, és futnunk kell, Absolon serege velünk nem törődik. Még ha seregünk fele elesik is a csatában, az sem számít nekik. De te, urunk, többet érsz nekik, mint tízezer magunkfajta katona! Jobb lesz, ha a városban maradsz, és ha szükséges, küldj segítséget!”

⁴ „Rendben van — felelte a király —, ha úgy látjátok jónak, akkor itt maradok.”

Akkor az egész sereg ezredenként és századonként kivonult a városból, a király pedig a kapunál állva megszemlélte őket.

⁵ Majd — ügyelve, hogy ezt mindenki jól hallja — az egész sereg előtt parancsot adott a három vezérnek, Jóábnak, Abisajnak és Ittajnak: „A kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!”

Absolon veresége és halála

⁶ Dávid serege tehát kivonult, és megütközött Izráel seregével. A csata az efraimi erdőben zajlott. ⁷ Dávid szolgái nagy vereséget mértek az izráeliekre, akik közül 20 000 harcos esett el azon a napon. ⁸ A csata messzire kiterjedt az egész vidéken, és többen pusztultak el az erdő miatt, mint a nyílt fegyveres harcban.

⁹ Absolon felült az öszvérére, és el akart menekülni. Azonban a sűrű erdőben az öszvér befutott egy hatalmas fa ágai alá, és Absolon a fejénél fogva fennakadt az ágakon. Az öszvér kifutott alóla, ő meg ott maradt ég és föld között függve. Így találtak rá Dávid katonái, ¹⁰ s egyikük jelentette Jóábnak: „Láttam Absolont, amint egy fa ágain fennakadva függött!”

¹¹ „Micsoda? Láttad Absolont, és nem ölted meg azonnal, hogy leessen a földre? Mindjárt megjutalmaztalak volna egy övvel és tíz sékel ezüsttel!” — mondta Jóáb.

¹² De a katona így válaszolt: „Ha mindjárt ezer ezüst is ütné a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára! Hiszen az egész sereg előtt parancsolta meg a király neked, Abisajnak és Ittajnak, hogy senki se bántsa azt a fiút, Absolont! ¹³ Ha most ennek ellenére orvul meggyilkoltam volna Absolont, akkor te magad is ellenem fordultál volna, hiszen a király elől úgysem lehet elrejteni az igazságot!”

¹⁴ De Jóáb leintette: „Ugyan, mit vesztegetem itt veled az időt!”

Jóáb fogott három botot és Absolonhoz hajította, aki ekkor még élt, és ott függött a fán. ¹⁵ Miután Absolon a földre esett, Jóáb tíz fegyverhordozó legénye rárohant, és megölte.

¹⁶ Ezután Jóáb megfújatta a sófárt, hogy serege ne üldözze tovább az izráelieket, hanem térjenek vissza. ¹⁷ Absolon holttestét az erdőben egy gödörbe dobták, és föléje nagy kőrakást emeltek.

A megvert izráeli sereg szétszéledt, s mindenki hazatért a családjához.

¹⁸ Absolon még életében felállított magának egy emlékoszlopot a Királyok völgyében. Ezt mondta ugyanis: „Nincs fiam, aki nevem emlékezetét fenntartaná!” Ez az emlékmű mindmáig ott is van, s úgy hívják: „Absolon oszlopa”.

Absolon halálhíre eljut Dávidhoz

¹⁹ Ahimaac, Cádók fia ezt mondta Jóábnak: „Kérlek, hadd vigyem én a győzelem örömhírét a királynak! Elfutok hozzá, és megmondom, hogy az Örökkévaló megszabadította ellenségeitől!”

²⁰ De Jóáb ezt felelte: „Nem, fiam, majd egy másik alkalommal legyél hírvivő, ne most, amikor nem jó hírt vinnél, hiszen a király fia meghalt!”

²¹ Azután Jóáb szólt egy etióp^[d] szolgának: „Eredj, fuss a királyhoz, és mondd el neki, amit láttál!”

Az etióp fejet hajtott, és elrohant.

²² Ahimaac azonban tovább erősködött: „Kérlek, uram, hadd fussak én is az etióp szolga után, akármi is történik!”

„Ugyan, minek mennél, fiam? Ma nem vihetsz jó híreket a királynak. Ezért biztosan nem fog megjutalmazni!” — mondta Jóáb.

²³ „Akárhogyan is lesz, hadd fussak el én is!” — kérlelte Ahimaac.

„Jól van — mondta végül Jóáb — fuss te is!”

Ahimaac tehát futásnak eredt, és a Jordán völgyében haladva előbb érkezett Dávidhoz, mint az etióp szolga.

²⁴ Eközben Dávid király a város kapujában várta a híreket. A kaputorony tetején őrszem állt, aki észrevette, hogy az úton egy magányos ember fut a város felé. ²⁵ Lekiáltott hát a királynak, aki ezt felelte: „Ha egyedül jön, akkor híreket hoz.” A hírnök ezalatt egyre közeledett.

²⁶ Azután az őrszem meglátott egy másik embert, aki szintén futva közeledett a városhoz. Lekiáltott a kapuőrnek: „Látok egy másik embert is futva közeledni. Ő is egyedül jön.”

A király ezt mondta: „Az is híreket hoz.”

²⁷ Az őrszem ismét kiáltott: „Aki elől jön, mintha Ahimaac, Cádók fia lenne. Megismerem a futásáról.”

„Ha ő az, akkor biztosan jó híreket hoz — mondta erre a király —, mert hűséges emberünk!”

²⁸ Amikor Ahimaac megérkezett, köszöntötte a királyt: „Békesség neked, uram!” Földig hajolt Dávid előtt, és ezt mondta: „Áldott legyen Istenünk, az Örökkévaló, aki kezünkbe adta azokat, akik kezet emeltek uramra, a királyra!”

²⁹ „Jól van-e Absolon, az a fiú?” — kérdezte a király.

„Amikor Jóáb elküldött, láttam valami nagy kavarodást, de nem tudom, mi történt” — felelte Ahimaac.

³⁰ „Jól van, állj félre, és várj” — mondta neki Dávid. Ahimaac tehát kicsit odébb ment, és várt.

³¹ Hamarosan megérkezett az etióp szolga is. „Jó hírt hoztam, uram, királyom! — kiáltotta. — Ma az Örökkévaló megszabadított téged mindazoktól, akik fellázadtak ellened!”

³² De a király tőle is azt kérdezte: „Jól van-e Absolon, az a fiú?”

Az etióp így felelt: „Minden ellenséged úgy járjon, uram, és mindenki, aki ellened támad, arra a sorsra jusson, királyom, mint az a fiú!”

³³ Ekkor Dávid nagyon megrendült. A kapu fölött lévő szobába ment, és keservesen sírt. Egyre csak azt hajtogatta: „Ó, fiam, Absolon! Fiam, Absolon! Jaj, fiam! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Ó, fiam, Absolon! Fiam, fiam!”

Isten Királysága bennetek van^(A)

²⁰ Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága.

Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon. ²¹ Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”

Amikor az Emberfia eljön

²² A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni. ²³ Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!” ²⁴ „Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon. ²⁵ De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.

²⁶ Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. ²⁷ Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.

²⁸ Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek, ²⁹ de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban. ³⁰ Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.

³¹ Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy! ³² Emlékezzetek Lót feleségére!^[a]

³³ Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.

³⁴ Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják. ³⁵ Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.” ^[36] [b]

³⁷ A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?”

Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”^[c]