Old/New Testament
3 Ezek után hosszas háborúskodás folyt Saul és Dávid hívei között. Ennek során Dávid egyre erősödött, a Saul tábora pedig egyre fogyatkozott.
Dávidnak Hebronban született fiai
2 Mialatt Dávid Hebronban uralkodott, fiai születtek.
Elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahinóam fia.
3 Második fiát Kileábnak hívták, akit Abigail szült. (Abigail a kármeli Nábál özvegye volt, mielőtt Dávidhoz ment feleségül.)
Harmadik fia Absolon, akinek anyja, Maaká, Gesúr királyának, Talmajnak leánya volt.
4 Negyedik fia, Adónijja, akinek anyját Haggitnak hívták.
Ötödik fiát, Sefatját, Abitál szülte Dávidnak.
5 Hatodik fia, Jitreám, akinek anyja, Egla, szintén Dávid felesége volt.
Tehát ez a hat fia született Dávidnak hebróni uralkodása alatt.
Abner átpártol Dávidhoz
6 Mialatt folyt a háborúskodás Saul hívei és Dávid pártja között, Abner egyre nagyobb befolyásra tett szert Saul hívei között.
7 Korábban Saulnak volt egy Ricpá nevű ágyasa, Ajjá leánya. Egyszer Esbaal szemére vetette Abnernak: „Miért háltál együtt apám ágyasával, Ricpával?”
8 Emiatt Abner nagyon megsértődött, és haragosan így válaszolt: „Hát áruló vagyok én,[a] hogy így beszélsz velem?! Mindeddig hűségesen szolgáltam apád, Saul pártját és rokonait! Nem szolgáltattalak ki Dávidnak, te meg szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? 9-10 Tudod, hogy az Örökkévaló megesküdött Dávidnak, hogy elveszi a királyságot Saultól és a családjától, és Dávidnak adja. Megesküdött, hogy Dávid fog királyként uralkodni egész Izráel és Júda fölött Dántól Beérsebáig.[b] Isten engem úgy segítsen, hogy én ezt most véghez is viszem!” 11 Esbaal erre nem mert semmit szólni, mert félt Abnertől.
12 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz, hogy mondják meg neki Abner nevében: „Kié ez az ország? Köss velem szövetséget, és segítségedre leszek, hogy egész Izráelt uralmad alá hajtsam!”
13 Dávid így válaszolt a követek útján: „Jól van, szövetséget kötök veled, de egy feltétellel: addig ne jöjj hozzám, amíg Mikált, Saul leányát magaddal nem hozod.”
14 Ezután Dávid követeket küldött Esbaalhoz, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Küldd vissza a feleségemet, Mikált, akiért 100 filiszteust öltem meg!”[c]
15 Esbaal elküldte az embereit, hogy vegyék el Paltiéltől, Lais fiától Mikált. 16 Mikál férje, Paltiél sírva kísérte Mikált Bahúrim városáig, de onnan Abner visszaküldte, s akkor Paltiél hazament.
17 Abner tanácskozott Izráel vezető embereivel, és azt mondta nekik: „Már eddig is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok, nem így van? 18 Most itt az alkalmas idő! Tegyétek királyotokká, hiszen az Örökkévaló mondta róla: »Szolgám, Dávid által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok hatalmából és az összes többi ellenségüktől is.«” 19 Hasonlóképpen beszélt Abner Benjámin törzsének vezetőivel is.
Azután elment Dávidhoz Hebronba, és elmondta neki, amiben Izráel vezetőivel és Benjámin vezetőivel megegyeztek. 20 Húsz férfi kíséretével érkezett Abner Dávidhoz, aki vendégül látta őket.
21 Ezután Abner ezt mondta Dávidnak: „Uram, Királyom, akkor most elindulok, és egész Izráelt összegyűjtöm ide, hogy szövetséget kössenek veled. Azután szíved kívánsága szerint az egész nép és az egész ország királya leszel.”
Dávid békességben elbocsátotta Abnert, ő pedig elindult.
Jóáb meggyilkolja Abnert
22 Alighogy Abner elment, megérkezett Jóáb, aki egy portyázásról tért vissza Dávid csapatával és nagy zsákmánnyal. Ekkor Abner már nem volt Hebronban, mert Dávid békességgel elbocsátotta. 23 Jóáb csak ekkor tudta meg, hogy Abner nem sokkal azelőtt a királynál járt, aki békében elengedte.
24 Ezt hallva Jóáb a királyhoz sietett, és szemrehányást tett neki: „Mit tettél? Abner itt járt, és te futni hagytad?! 25 Hiszen ismered őt! Tudod, hogy csak azért jött ide, hogy becsapjon, kikémlelje a csapataidat, és mindent, amit teszel!”
26 Azután Jóáb otthagyta a királyt, és követeket küldött Abner után, hogy hívják vissza. Erről azonban Dávid nem tudott semmit.
Jóáb küldöttei a Szirá-kútnál érték utol Abnert, aki visszatért velük Hebronba. 27 Jóáb már várta a város kapujánál, és mikor Abner odaért, félrehívta, mintha titokban akarna mondani valamit. Akkor azonban hirtelen leszúrta a gyanútlan Abnert, aki azonnal meghalt. Így állt rajta bosszút azért, mert korábban Abner megölte Aszáélt, Jóáb testvérét.
Dávid elsiratja Abnert
28 Amikor ezt Dávid megtudta, kijelentette: „Az Örökkévaló a tanú rá, hogy én és a népem teljesen ártatlanok vagyunk Abner, Nér fia meggyilkolásában! 29 A gyilkosság bűne Jóábot terheli és a családját. Soha ki ne fogyjon Jóáb egész családjából a beteg[d], a nyomorék, aki harcban esik el, és aki éhezik!”
30 Jóáb és testvére, Abisaj azért gyilkolta meg Abnert, mert bosszút akartak állni rajta a testvérükért, Aszáélért, akit Abner harc közben ölt meg a gibeoni csatában.
31 Dávid megparancsolta Jóábnak és a seregének, hogy mindenki szaggassa meg ruháját, és öltsön zsákruhát — így fejezzék ki gyászukat Abner halála miatt. A király és emberei mind részt vettek Abner temetésén, 32 és valamennyien hangosan megsiratták. Abnert Hebronban temették el.
33 Dávid ezt a siratóéneket énekelte akkor:
„Jaj, Abner! Miért kellett úgy meghalnod,
mint egy gyalázatos bűnözőnek?
34 Hiszen kezed nem volt megkötözve,
lábad sem volt bilincsbe verve!
Álnoksággal öltek meg téged a gonoszok!”
Ekkor az egész nép hangosan zokogott, úgy siratták Abnert.
35 A temetés után az emberek Dávidot étellel kínálták, de ő visszautasította, és megesküdött: „Isten engem úgy segítsen, hogy nem eszem[e] egy falatot sem napnyugta előtt!” 36 Ennek híre ment a nép között, és mindenki helyeselte — mint Dávid tetteit általában. 37 Ebből értette meg Izráel egész népe azon a napon, hogy Dávid nem volt részes Abner meggyilkolásában.
38 Ezután Dávid azt mondta szolgáinak: „Bizony, ma egy nagy fejedelem, Izráel egyik vezetője esett el! 39 Bár felkent király vagyok, de erőtlen. Cerúja fiai[f] erőszakosabbak nálam! Az Örökkévaló fizessen meg annak, aki gonoszul cselekszik — úgy, ahogy megérdemli!”
Esbaal meggyilkolása
4 Amikor Esbaal, Saul fia megtudta, hogy Abnert meggyilkolták Hebronban, nagyon elcsüggedt. Ugyanígy megrettent egész Izráel népe is.
2-3 Esbaalnak volt két embere a Benjámin törzséből, akik a portyázó csapatait vezették: Baaná és Rékáb, a beéróti Rimmón fiai. Amikor Beérót városát Benjámin törzse elfoglalta, annak előző lakosai Gittaimba menekültek, és mint jövevények, letelepedtek. Ott is laknak mind a mai napig.
4 Jonatánnak, Saul fiának volt egy fia, akit Meribbaalnak[g] hívtak. Amikor Saul és Jonatán halálhíre megérkezett Jezréelből, a dajkája fölkapta, és elmenekült vele. Akkor Meribbaal még csak öt éves volt. A nagy sietségben azonban a dajka leejtette a fiúcskát, akinek a lába megsérült, és egész életére sánta maradt.
5 Egyszer Rékáb és Baaná, a beéróti Rimmón fiai a déli hőség idején[h] bementek Esbaalhoz,[i] aki háza belső szobájában aludt. 6-7 A bejáratot őrző asszony előzőleg búzát aratott, és elálmosodott, majd elaludt az ajtóban. Így mellette Rékáb és Baaná észrevétlenül besurrant a házba.[j] Álmában ölték meg Esbaalt, aki az ágyán feküdt. Majd levágták a fejét, s azt magukkal vitték. Azután feltűnés nélkül elmenekültek, és egész éjjel mentek a Jordán völgyében vezető úton.
8 Elvitték Esbaal fejét Dávidhoz, Hebronba, és ezt mondták neki: „Nézd, urunk, elhoztuk neked Saul fiának, Esbaalnak a fejét! Annak az ellenségednek volt a fia, aki téged akart megölni! Látod, urunk, királyunk, az Örökkévaló így állt bosszút ma érted Saulon és annak fián!”
9 Dávid azonban így válaszolt a két testvérnek: „Az Élő Örökkévalóra mondom, aki engem minden veszedelemből kiszabadított! 10 Egyszer, még Ciklágban történt, hogy valaki hírt hozott Saul haláláról, és azt hitte, hogy ezzel örömet szerez nekem. Én azonban megragadtam, és megölettem a hírhozót, pedig ő azt várta, hogy megjutalmazom! 11 Akkor mennyivel inkább kivégeztetlek benneteket, ti gonoszok! Képesek voltatok egy igaz embert a saját házában és ágyában orvul meggyilkolni! Bizony, számon kérem rajtatok ezt a gyilkosságot, és kiirtalak benneteket a föld színéről!”
12 Ezután Dávid parancsára a katonái kivégezték Rékábot és Baanát, majd levágták a kezüket és lábukat. A holttesteket fölakasztották Hebronban, a víztározó tó mellett.
Esbaal fejét pedig eltemették Abner sírkamrájában, Hebronban.
Dávid egész Izráel és Júda királya lesz
5 Ezután Izráel összes törzsei Dávidhoz gyülekeztek, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk! 2 Már Saul királysága idején is te vezetted győzelemre csapatainkat! Az Örökkévaló, mondta neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni Izráel fölött.«”
3 Összegyűltek hát a királyhoz, Hebronba Izráel összes idős vezetői. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló jelenlétében. A vezetők akkor egész Izráel királyává kenték Dávidot.
4 Harminc éves volt Dávid, amikor trónra lépett, és 40 évig uralkodott. 5 Hebronban 7 és fél évig volt Júda királya, azután Jeruzsálemben további 33 évig uralkodott egész Izráel és Júda fölött.
Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet
6 Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!” 7 Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa.
8 Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!”
Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!”[k]
9 Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé.[l] 10 Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.
11 Tírusz királya, Hírám elküldte Dávidhoz a követeit. Azután küldött ácsmestereket és kőfaragókat is, hogy építsenek Dávidnak királyi palotát. Ehhez még a cédrusfa-gerendákat is Hírám szállította. 12 Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló erősítette meg, hogy uralkodjon egész Izráel fölött, és országát is felvirágoztatta, Izráel[m] népének javára.
13 Miután Dávid Hebronból Jeruzsálembe költözött, feleségei mellé még további feleségeket és ágyasokat vett, akiktől fiai és leányai születtek. 14 Ezek a fiai születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, 15 Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía, 16 Elisáma, Eljádá és Elifelet.
Győzelem a filiszteusok ellen
17 Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávid egész Izráel királya lett, összegyűjtötték egész seregüket, és Dávid ellen indultak, hogy elpusztítsák. Amikor ezt Dávid meghallotta, eléjük vonult seregével az erődítménybe. 18 A filiszteusok serege ellepte a Refáim-völgyet.
19 Dávid ekkor megkérdezte az Örökkévalót: „Ha megtámadom a filiszteusokat, győzelmet adsz nekem?”
Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Igen!”
20 Ezért Dávid megtámadta a filiszteusokat azon a helyen, és legyőzte őket. A csata után Dávid azt mondta: „Az Örökkévaló az, aki áttörte ellenségeim sorfalát, mint a gáttörő árvíz.” Ezért nevezte Dávid így azt a helyet: „Az Örökkévaló áttört.”[n] 21 A menekülő filiszteusok eldobálták bálványszobraikat, amelyeket Dávid emberei összeszedtek.[o]
22 Egy idő múlva a filiszteusok ismét behatoltak Izráel területére. Seregük újból megszállta a Refáim-völgyet.
23 Dávid ismét megkérdezte az Örökkévalót, hogyan támadjon. Az Örökkévaló ezúttal így felelt: „Ne szemből támadj rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé! Onnan támadd meg őket, a balzsamfák felől. 24 Várj addig, amíg meghallod az induló sereg zaját a balzsamfák tetején, s akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat!”
25 Dávid úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta, és legyőzte a filiszteusokat, akik elfutottak. Dávid katonái üldözték és vágták őket Gebától[p] egészen a gézeri útig.
Ki lehet Jézus tanítványa?(A)
25 Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: 26 „Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is! 27 Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!
28 Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, hogy lássad, elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez. 29 Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbe maradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja: 30 »Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«
31 Ha egy király a hadseregével háborúba indul egy másik király ellen, akkor előbb tanácskozik, és haditervet készít. Ha neki csak tízezer katonája van, akkor meg kell gondolnia, hogy képes-e legyőzni azt az ellenfelét, aki húszezer harcossal jön ellene! 32 Mert ha nem, akkor inkább követeket küld az ellenséghez, amíg a másik még távol van, hogy megkérdezze a békefeltételeket. 33 Ugyanez vonatkozik rátok is: ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!”
Az ízét vesztett só(B)
34 „Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehetne ismét sóssá tenni? 35 Az ízetlen só már semmire sem jó! Sem a szántóföldre, sem a trágyára nem használható, ezért kidobják.
Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center