Old/New Testament

Dávid a filiszteusoknál keres menedéket

27 Dávid azonban mégis ezt gondolta: „Egyszer Saul csakugyan elpusztít engem! Jobb lesz, ha sürgősen elmenekülök a filiszteusokhoz! Ha elfutok Izráelből, Saul sem fog tovább üldözni, s így megmenekülök tőle.”

^2-3 Dávid táborában ekkor 600 férfi volt, meg a családjaik. Dávid vezetésével valamennyien felkerekedtek, és átmentek a határon a filiszteusok földjére, Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához. Azután Gátban telepedtek le. Dávid is ott lakott Ákis király közelében két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és a kármeli Abigaillal, aki régebben Nábál özvegye volt. ⁴ Amikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátban keresett menedéket, lemondott róla, és felhagyott az üldözésével.

⁵ Dávid ezt javasolta Ákisnak: „Ha jóindulattal vagy irántam, kérlek, engedd meg, hogy valamelyik faluban lakhassak az embereimmel együtt! Hiszen a szolgád vagyok, miért is laknék a király városában?”

⁶ Ákis beleegyezett, és azon a napon kijelölte Dávid és csapata számára Ciklágot, hogy ott telepedjenek le. Ettől kezdve mind a mai napig Ciklág Júda királyainak a birtokához tartozik. ⁷ Dávid embereivel egy évig és négy hónapig tartózkodott a filiszteusok földjén.

⁸ Ez idő alatt Dávid és serege sokszor megtámadta a gesúriakat, a gézerieket és az amálekieket. Ezek a nomád törzsek Telam^[a] és Súr vidékén, és attól az Egyiptomig terjedő területen laktak. ⁹ Dávid és csapata pusztította ezeket a törzseket, és akiket legyőzött, azok közül senkit sem hagyott életben, még az asszonyokat sem. Juhaikat, marháikat, szamaraikat, tevéiket és a zsákmányolt ruhaneműt azonban magával vitte Ákishoz.

¹⁰ Ilyenkor Ákis megkérdezte tőle: „Ma merre mentetek portyázni?”

Dávid ilyenkor mindig félrevezető választ adott Ákisnak: „Ma Júda déli részére törtünk be” — válaszolta. Máskor ezt mondta: „Ma a jerahmeéliek ellen harcoltunk.” Vagy ezt: „Most a kéniek déli vidékét raboltuk ki.”^{[b] 11} Azért nem hagyott életben Dávid senkit a legyőzöttek közül, hogy ne tudják elárulni Ákisnak, merre portyáztak. Amíg a filiszteusoknál lakott, Dávid mindig ezt tette. ¹² Ákis megbízott benne, mert azt gondolta, hogy ezek miatt a portyázások és rablások miatt Izráel népe meggyűlölte Dávidot, aki most már mindig a szolgája marad.

Háború a filiszteusokkal

28 Történt ezután, hogy a filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratra készültek Izráel ellen. Ákis király ezt mondta Dávidnak: „Ugye tudod, hogy neked és embereidnek is velem együtt kell hadba vonulnotok?”

² Dávid így felelt: „Szolgád vagyok uram, te tudod, mit kell tennem.”

„Akkor hát ezentúl te leszel az állandó testőrségem kapitánya” — válaszolta Ákis.

Saul a halottidéző asszonytól kér segítséget

³ Miután Sámuel meghalt, egész Izráel meggyászolta, majd eltemették Rámában, ahol lakott.

Saul ebben az időben kiűzte Izráel területéről a halottidézőket és jósokat.

⁴ A filiszteusok összegyűjtötték seregüket, behatoltak Izráel területére, és letáboroztak Súnem mellett. Saul is összehívta seregét egész Izráelből, és Gilbóánál vert tábort.

⁵ Amikor meglátta a filiszteusok táborát, nagyon megrettent, és szívét összeszorította a félelem. ⁶ Azután megkérdezte az Örökkévalót, aki azonban nem válaszolt neki sem álom, sem az Úrím, sem a próféták által. ⁷ Végül Saul ezt mondta a tisztjeinek: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, elmegyek hozzá és megkérdezem őt!”

„Lakik egy ilyen asszony nem messze innen, Éndórban!” — mondták azok.

⁸ Saul álruhába öltözött, hogy senki se ismerje föl, majd éjjel két emberével együtt elment ahhoz az asszonyhoz, Éndórba.

Ezt kérte tőle: „Mondj nekem jövendőt a szellem által, kérlek, és idézd meg, akit mondok neked!”

⁹ De az asszony így válaszolt: „Uram, te is jól tudod, hogy Saul király kiűzte a halottidézőket és a jósokat Izráel földjéről. Csapdába akarsz ejteni, hogy megöljenek?”

¹⁰ Saul azonban megesküdött neki az Örökkévalóra: „Él az Örökkévaló, hogy emiatt nem lesz semmi bántódásod!”

¹¹ „Hát jó — egyezett bele az asszony —, akkor mondd, kit idézzek föl neked?”

„Sámuelt!” — felelte Saul.

¹² Amikor az asszony meglátta Sámuelt, fölsikoltott. Azután Saulhoz fordult: „Hiszen te vagy Saul! Miért csaptál be engem?!”

¹³ De a király megnyugtatta: „Ne félj, nem lesz semmi bántódásod! De mondd csak, kit látsz?”

„Látok egy isten-félét feljönni a földből” — válaszolta az asszony.

¹⁴ „Milyennek látod?” — kérdezte Saul.

„Olyan, mint egy öregember, és köpenyt visel” — felelt a halottidéző.

Saul azt gondolta, hogy ez Sámuel, ezért arccal a földre borult előtte.

¹⁵ Sámuel ekkor megkérdezte Saultól: „Miért háborgatsz engem? Miért idéztél meg?”

Saul így válaszolt: „Igen nagy bajban vagyok! A filiszteusok hadjáratot indítottak ellenem, ráadásul még Isten is elhagyott engem! Hiába kérdezem, nem válaszol sem a próféták, sem álom által. Ezért fordultam hozzád, hogy tanácsot kérjek, mitévő legyek most.”

¹⁶ De Sámuel ezt felelte: „Ha az Örökkévaló elhagyott téged, és ellenségeddé lett, akkor mi értelme, hogy engem megkérdezz? ¹⁷ Az Örökkévaló azt teszi, amit általam előre megmondott neked: Kiveszi kezedből a királyi uralmat, és másnak — Dávidnak — adja. ¹⁸ Azért teszi ezt, mert nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának: nem hajtottad végre az amálekieken az Örökkévaló ítéletét, amelyet lángoló haragjában hozott. ¹⁹ Ezen felül az Örökkévaló veled együtt kiszolgáltatja Izráelt is a filiszteusoknak. Holnap te is, meg fiaid is velem lesztek. Bizony, Izráel seregét az Örökkévaló a filiszteusok kezébe adja, akik legyőznek titeket.”

²⁰ Amint ezt Saul meghallotta, annyira megrémült, hogy összeesett, és elterült a földön. Semmi ereje sem maradt, mert előzőleg már egy napja nem evett.

²¹ Az asszony odalépett Saulhoz, és mikor látta, hogy mennyire hatalmába kerítette a félelem, ezt mondta neki: „Uram, én életem kockáztatásával megtettem, amit kértél. ²² Most kérlek, te is hallgass rám! Enned kell valamit! Hadd készítsek ételt a számodra, hogy visszanyerd erődet, azután menj tovább.”

²³ De Saul azt mondta: „Nem kell!”

Szolgái az asszonnyal együtt azonban addig győzködték, amíg beleegyezett. Összeszedte magát, felkelt a földről, és az ágyra ült.

²⁴ Az asszonynak volt egy hízott borja. Ezt sietve levágta, ételt készített belőle, majd kovásztalan lepényeket is sütött, ²⁵ azután megvendégelte Sault és kísérőit. Miután ettek, Saul és a két embere még azon az éjjelen elmentek.

A filiszteusok visszaküldik Dávidot és csapatát

29 Afék városánál gyűltek össze a filiszteusok, az izráeliek serege pedig a Jezréel melletti forrás közelében táborozott. ² A filiszteusok seregének századai és ezredei mind a saját fejedelmeik vezetése alatt vonultak a hadjáratra. Dávid a csapatával Ákis király vezetése alatt vonult a sereg végén.

³ De a sereg vezérei ezt mondták Ákisnak: „Mit keresnek ezek a héberek közöttünk?”

Ákis védelmébe vette Dávidot: „Igaz, hogy Dávid régebben Saul király szolgája volt, de most már hosszú ideje velem van! Attól kezdve, hogy hozzám pártolt, nem találtam benne semmi kivetnivalót!”

⁴ De a sereg vezérei emiatt megharagudtak Ákisra, és követelték tőle: „Küldd vissza ezt az embert! Térjen haza abba a városba, amelyet kijelöltél neki! Semmi szín alatt nem jöhet velünk a hadjáratra. Ne legyen alkalma rá, hogy a csata közben ellenünk forduljon! Mivel tudná jobban visszaszerezni korábbi királya kegyeit, mint azzal, hogy halomra öldös bennünket? ⁵ Hiszen Dávid az, akiről táncolva énekelték az izráeli nők:

⁶ Ákis tehát kénytelen-kelletlen hívatta Dávidot, és ezt mondta neki: „Az élő Örökkévalóra esküszöm, hogy te becsületes és hűséges vagy hozzám! Ami engem illet, szeretném, ha velem tartanál ezen a hadjáraton, hiszen amióta hozzám jöttél, mind a mai napig nem találtam viselkedésedben semmi kivetnivalót. A filiszteusok fejedelmei is jó embernek tartanak téged.^{[c] 7} Mégis, menj vissza békességgel ebből a hadjáratból, és semmi olyat ne tégy, amit a filiszteusok vezetői nem helyeselnek!”

⁸ Dávid ezt kérdezte Ákistól: „De hát mi rosszat tettem? Mi rosszat találtál szolgádban, amióta csak veled vagyok? Miért nem mehetek én is, hogy uram, a király ellenségei ellen harcoljak?”

⁹ „Dávid, én tudom, hogy te olyan ártatlan és hűséges vagy, akár Isten angyala! De mit tegyek, ha a filiszteus sereg vezérei ragaszkodnak hozzá, hogy ne jöjj velünk a harcba, hanem térj vissza. ¹⁰ Ezért holnap korán reggel embereiddel együtt térjetek vissza abba a városba, amelyet számotokra kijelöltem!”

¹¹ Így is történt: másnap reggel Dávid és csapata visszatért a filiszteusok földjére, a filiszteusok pedig tovább vonultak Jezréel felé.

Térjetek vissza Istenhez!

13 Abban az időben hírt hoztak Jézusnak arról, mi történt néhány galileaival. Pilátus megölette ezeket az embereket, és a vérük összekeveredett az áldozati állatok vérével. ² Ekkor Jézus megkérdezte: „Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többiek, s azért haltak meg így? ³ Nem! Sőt, mondom nektek: ha vissza nem tértek Istenhez, akkor mindnyájan hasonlóképpen vesztek el!

⁴ Vagy mit gondoltok arról a tizennyolc emberről, akik akkor haltak meg, amikor a Siloám tornya rájuk szakadt? Gondoljátok, hogy bűnösebbek voltak, mint az összes többi jeruzsálemi? ⁵ Nem! Sőt, mondom nektek: ha vissza nem tértek Istenhez, akkor mindnyájan hasonlóképpen vesztek el!”

A gyümölcstelen fügefa

⁶ Ezután egy példázatot mondott nekik: „Egy ember fügefát ültetett a szőlőskertjébe. Egy idő múlva kiment, hogy gyümölcsöt szedjen róla, de egyet sem talált. ⁷ Ezért szólt a kertésznek: »Már három éve hiába keresek gyümölcsöt ezen a fán. Vágd ki, hogy ne foglalja a földet hiába!« ⁸ A kertész azonban így válaszolt: »Uram, kérlek, adj neki még egy évet! Felásom az alját, és megtrágyázom, ⁹ akkor talán jövőre teremni fog. Ha mégsem, akkor vágd ki!«”

Jézus szombaton meggyógyít egy asszonyt

¹⁰ Egyszer Jézus a zsinagógában tanított szombaton. ¹¹ Volt ott egy asszony, aki már tizennyolc éve beteg volt a benne lakó gonosz szellem miatt. Egészen összegörnyedt, és nem tudott felegyenesedni. ¹² Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és megszólította: „Asszony, megszabadultál az erőtlenségtől!” ¹³ Rátette a kezét, mire az asszony azonnal felegyenesedett, és Istent dicsérte.

¹⁴ De a zsinagóga vezetője megharagudott Jézusra, amiért szombaton gyógyította meg az asszonyt. Ezt mondta: „Hat nap van egy héten, hogy dolgozzatok. Azokon a napokon jöjjetek, ha meg akartok gyógyulni, ne szombaton!”

¹⁵ Erre az Úr így válaszolt: „Képmutatók! Ugye, szombaton is mindannyian eloldozzátok az ökreiteket meg a szamaraitokat az istállóból, hogy megitassátok azokat? ¹⁶ Nézzétek ezt az asszonyt, aki Ábrahámtól származik, és akit a Sátán tizennyolc évig megkötözve tartott! Ha az ökröket el lehet oldozni szombaton, akkor mennyivel inkább fel kell oldani ezt az asszonyt a kötelékeiből?!” ¹⁷ Ekkor mindenki elszégyellte magát, aki ellenkezett vele, a többiek pedig örültek Jézus csodálatos tetteinek.

A mustármag és a kovász példázata^(A)

¹⁸ Jézus ezt mondta: „Milyen az Isten Királysága? Mihez hasonlítsam? ¹⁹ Olyan az, mint a mustármag, amelyet valaki elvet a kertjébe. Amikor a mag kifejlődik, a növény szinte fává nő! Még a madarak is fészket raknak az ágai között.”

²⁰ Majd így folytatta: „Mihez is hasonlítsam Isten Királyságát? ²¹ Hasonló ehhez: egy asszony kovászt kevert három mérce^[a] lisztbe, majd állni hagyta, amíg az egész tészta megkelt.”

A keskeny ajtó^(B)

²² Jézus Jeruzsálem felé közeledett, és közben falvakon és városokon ment keresztül. Útközben mindenhol tanított.