Old/New Testament
Saul harcai a filiszteusokkal
13 Saul 30 éves korában[a] lett Izráel királya, és 40 évig uralkodott. 2 Kiválasztott Izráelből a hadköteles férfiak közül 3 000 harcost. Ebből 2 000 főt maga mellett tartott Mikmászban és Bétel hegyvidékén, 1 000 fő pedig Jonatánnak, Saul fiának a vezetése alatt Gibeában állomásozott, Benjámin törzsi területén. A többi hadköteles férfit hazaküldte.[b]
3 Jonatán elfoglalta a filiszteusok Gebában fölállított helyőrségét. Ennek híre ment a filiszteusok között, akik azt mondták: „Föllázadtak a héberek!”[c] Saul kiadta a parancsot, hogy fújják meg a sófárt az egész országban, vagyis hadba szólította Izráel harcosait. 4 Így egész Izráel hallotta a hírt: „Saul serege vereséget mért a filiszteusokra, akik haragra gyúltak Izráel ellen”. Ezért minden harcos Saulhoz gyülekezett Gilgálba.
5 A filiszteusok is hadba vonultak, és sereget gyűjtöttek Izráel ellen. Seregükben 3 000[d] harci szekér, 6 000 ló és számtalan gyalogos volt. Olyan sokan voltak, mint a homokszemek a tenger partján. Felvonultak, és tábort vertek Mikmász mellett, Bét-Áventől keletre.
6 Amikor az izráeli katonák látták, hogy bajba kerültek, mert a filiszteusok szorongatják őket, akkor közülük sokan elfutottak a harcból, és elrejtőztek a barlangokban, a sziklák közötti szakadékokban, a ciszternákban és egyéb föld alatti üregekben. 7 Olyanok is voltak, akik átkeltek a Jordán keleti partjára, és Gád földjére meg Gileádba menekültek. Eközben Saul még mindig Gilgálnál várakozott, és a vezetése alatt lévő sereg félt.
8 Sámuel megmondta Saulnak, hogy várja meg, amíg ő is Gilgálba érkezik. Saul tehát várt Sámuelre, aki azonban még 7 nap múltán sem érkezett meg. Eközben a harcosok kezdtek szétszéledni Saul mellől. 9 Végül Saul nem várt tovább, hanem azt mondta: „Hozzátok ide az égő- és hálaáldozathoz szükséges dolgokat!” Azután ő maga mutatta be az égőáldozatot. 10 De alighogy befejezte, Sámuel megérkezett, és Saul eléje sietett, hogy köszöntse.
11 Amikor Sámuel látta, hogy mi történt, ezt kérdezte: „Hogy tehettél ilyet?!”
Saul így mentegetőzött: „Azért tettem, mert láttam, hogy lassanként minden katonám elszéled mellőlem és magamra hagy, te pedig nem jöttél a megbeszélt időre, közben a filiszteusok serege már összegyűlt ellenünk Mikmásznál. 12 Attól féltem, hogy a filiszteusok megtámadnak, amíg én tétlenül várakozom itt Gilgálnál, és még be sem mutattuk az áldozatot, hogy megnyerjük az Örökkévaló jóindulatát. Kénytelen voltam hát magam bemutatni az égőáldozatot helyetted.”
13 Sámuel azonban ezt válaszolta: „Mekkora ostobaságot követtél el! Megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! Pedig ha engedelmeskedtél volna neki, most az Örökkévaló örökre megerősítette volna családod kezében a királyságot Izráel fölött! 14 Így azonban még a te uralmad sem lesz tartós. Mivel nem engedelmeskedtél annak, amit az Örökkévaló parancsolt neked, keresett az Örökkévaló mást helyetted. Választott magának szíve szerint való férfit, és őt teszi majd népe fejedelmévé.” 15 Ezután Sámuel otthagyta Sault Gilgálban és elment.
Saul pedig a csapatát Gilgálból,[e] Gibeába vezette, Benjámin földjére, hogy csatlakozzanak a többiekhez. Ezután megszámolta, hányan maradtak mellette, és úgy találta, hogy mintegy 600 katonája van. 16 Ezután Saul és a fia, Jonatán, meg a seregük egy ideig Gibeában maradtak.
Ugyanekkor a filiszteusok serege Mikmásznál táborozott. 17 Innen három portyázó csapat indult ki. Az egyik észak felé ment, Ofrá irányába, Súál földjére. 18 A másik nyugatra tartott, Bét-Horon felé. A harmadik keletre indult, a határ irányába, azon az úton, amelyről a Cebóim völgyét lehet látni a puszta felé.
19 Ebben az időben még egész Izráel földjén nem lehetett kovácsmestert találni. A filiszteusok nem engedték, hogy akár csak egyetlen kovács is Izráelben éljen, mert attól féltek, hogy az izráeliek kardot vagy dárdát készítenek maguknak. 20 Így azután az izráeliek kénytelenek voltak elmenni a filiszteusok kovácsaihoz, ha ekevasuk, kapájuk, fejszéjük vagy sarlójuk[f] élezésre vagy javításra szorult. 21 Ezek a kovácsok pedig az izráeliektől magas árakat kértek. Az ekevas vagy kapa élezését egy pim ezüstért[g] vállalták, de még a fejsze élezése vagy az ösztöke[h] javítása is ennek a felébe került. 22 Így történt, hogy a csata napján Sault és Jonatánt kivéve az egész izráeli seregben senkinek nem volt kardja vagy fémhegyű dárdája.
23 A filiszteusok egyik előőrse már a mikmászi hágóig nyomult.
Jonatán nagy győzelmet szerez Izráelnek
14 Akkoriban történt, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át a völgy túlsó oldalára, és támadjuk meg a filiszteusok előőrsét!” De apjának nem szólt a tervéről.
2 Saul ekkor egy gránátalmafa alatt ült, Gibea határában, ahol csépelni szoktak. Mintegy 600 harcos volt vele.[i] 3 Ahijjá pap is mellette volt, aki az efódot viselte. Ahijjá Ahitúb fia volt, ez pedig Íkábód testvére és Fineás fia. Éli, Fineás apja korábban Silóban az Örökkévaló papja volt.
Saul seregében senki sem tudta, hogy Jonatán elment a táborból. 4-5 Jonatán azt tervezte, hogy a hágón keresztül közelíti meg a filiszteusok előőrsét. A hágó két oldalán volt egy-egy nagy szikla. Az egyik az északi oldalon állt, Mikmásszal szemben, ezt Bócécnek hívták. A másik a déli oldalon emelkedett, Gebával szemben, ennek Szenne volt a neve.
6 Tehát Jonatán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere velem, támadjuk meg ezeket a körülmetéletleneket: menjünk föl a filiszteusok előőrséhez! Hátha megsegít bennünket az Örökkévaló a harcban! Számára nem akadály, hogy csak ketten vagyunk. Ha győzelmet ad nekünk, mindegy, hogy sokan vagyunk-e vagy kevesen.”
7 Ő ezt felelte: „Tégy, ahogy jónak látod. Indulj előre, én meg követlek, bármit is akarsz tenni.”
8 „Figyelj rám! — mondta Jonatán. — Most átkelünk a völgyön, de nem rejtőzünk el, hanem hagyjuk, hogy a filiszteusok meglássanak bennünket. 9 Ha azt mondják: »Várjatok csak, mindjárt odamegyünk!« — akkor megállunk, és bevárjuk őket. 10 De ha azt mondják: »Gyertek csak fel ide!« — akkor felmászunk a meredek oldalon hozzájuk, mert ez lesz a jele, hogy az Örökkévaló nekünk adta a győzelmet!”
11 Azzal elindultak. Amikor a filiszteusok őrei észrevették őket, gúnyolódni kezdtek: „Nézd csak! A héberek előmásztak a föld alatti lyukakból, ahová félelmükben elbújtak.” 12 Azután lekiabáltak Jonatánnak és a társának: „Gyertek csak föl ide, majd mutatunk nektek valamit!”
Jonatán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere csak utánam! Most már biztos, hogy az Örökkévaló Izráelnek adta a győzelmet a filiszteusok fölött!” 13 Mindketten nekiindultak a meredek hegyoldalnak, Jonatán elől, a társa utána, és négykézláb fölmásztak a filiszteusokhoz. Összecsaptak velük, és a filiszteusok csak úgy hullottak előttük! Jonatán vágta őket elől, a fegyverhordozója meg öldöste azokat, akik hátulról támadtak. 14 Ebben az első összecsapásban — amely mindössze egy fél holdnyi területen zajlott — Jonatán és a társa vagy 20 filiszteust ölt meg.
15 Ennek hatására a filiszteusok táborában igen nagy riadalom támadt. Megrémült az egész sereg a csatamezőn, az előőrsök, és a portyázó csapatok is. Földrengés támadt, és a filiszteusokat nagy félelem fogta el.
16 Észrevették ezt Saul seregének az őrszemei is, akik Benjámin földjén, Gibeában figyelték az ellenséget. Látták, hogy a filiszteusok serege szétszéled. 17 Akkor Saul megparancsolta a tisztjeinek, hogy számolják meg a hozzájuk beosztott harcosokat, és derítsék ki, hogy kik hiányzanak a seregből.
Hamarosan kiderült, hogy Jonatán és a fegyverhordozója hiányzik. 18 Saul ekkor szólt Ahijjának: „Hozd ide az efódot!”
Abban az időben Ahijja viselte az efódot Izráel népe előtt.[j] 19 Miközben Saul Ahijjával beszélt, a filiszteusok táborában egyre nőtt a zűrzavar és a zaj. Emiatt Saul türelmetlen lett, és azt mondta Ahijjának: „Hagyd abba!”
20 Azután Saul összeszedte seregét, és megtámadta a filiszteusokat, akik teljesen összezavarodtak, és már egymás ellen fordították fegyvereiket. 21 A filiszteusok seregében voltak olyan héberek is, akik a filiszteusokkal együtt vonultak harcba Saul serege ellen. Most azonban ezek is átálltak Saul és Jonatán oldalára. 22 Voltak olyan izráeli katonák, akik korábban elbújtak a barlangokba Efraim hegyvidékén. Mikor ezek meghallották, hogy az ellenség megfutamodott, előjöttek rejtekhelyeikről, és ők is üldözni kezdték a menekülő filiszteusokat. 23 Így az Örökkévaló megmentette Izráel népét azon a napon. A csata még Bét-Áven városán túlra is kiterjedt. Az egész sereg Saullal tartott, így már 10 000 katonája volt. A csata kiterjedt Efraim egész dombvidékére és annak minden városára.[k]
24 De Saul nagy hibát követett el azon a napon.[l] Ugyanis kihirdette a seregében: „Átkozott legyen, aki naplemente előtt egy falatot is eszik, mielőtt teljesen le nem győzöm ellenségeimet!” Emiatt a harcoló sereg egész nap böjtölt.
25-26 A filiszteusok üldözése közben Saul katonái egy erdőn haladtak keresztül, ahol lépes mézet találtak, amelyből csak úgy folyt a méz a földre. De senki sem mert enni belőle, mert féltek az átoktól. 27 Jonatán azonban nem volt jelen, amikor Saul megeskette a seregét, hogy böjtölni fognak. A kezében lévő botot Jonatán a mézbe mártotta, és evett abból egy keveset. Ettől felüdült és megerősödött.
28 Az egyik katona azonban megmondta Jonatánnak, hogy apja átok terhe alatt megtiltotta, hogy bárki is egyen valamit azon a napon, és emiatt olyan kimerült az összes harcos a seregben.
29 Jonatán ezt felelte: „Apám, bizony bajt okozott az országnak! Látod, én csak egy kis mézet kóstoltam, mégis mennyire felüdültem! 30 Hát még, ha seregünk ehetett volna a zsákmányból, amit ellenségeinktől szereztünk! Mennyivel nagyobb lehetne most a győzelmünk!”
31 Azon a napon tehát Izráel serege legyőzte a filiszteusokat. Mikmásztól Ajjálónig harcoltak velük. A nap végére azonban a győztes harcosok nagyon kimerültek. 32 Este azután — amikor már szabad volt enniük — a zsákmányra vetették magukat, hogy valami ételt készítsenek maguknak. A zsákmányolt állatok közül birkákat, ökröket és borjakat vágtak le. De a földön vágták le az állatokat, és a húst a nagy sietségben úgy fogyasztották el, hogy a vér is benne maradt.
33 Valaki jelentette Saulnak, hogy a katonák vétkeznek az Örökkévaló ellen, mert a húst a benne lévő vérrel együtt eszik meg.
Saul ezt mondta: „Vétkeztetek!” Majd megparancsolta, hogy hozzanak elé egy nagy követ.
34 Majd szétküldte a táborba hírnökeit, és kihirdette: „Mindenki hozza a levágni való állatot Saul elé a nagy kőhöz, és ott vágja le, csak azután készítsen belőle ételt! Senki ne vétkezzen az Örökkévaló ellen azzal, hogy véresen eszi a húst!”
A katonák így is tettek: aznap este mindenki odavitte a nagy kőhöz a kiszemelt állatot, és ott vágta le. 35 Így épített Saul oltárt az Örökkévalónak életében először.
36 Ekkor Saul azt mondta: „Még ma éjjel induljunk a filiszteusok üldözésére, senkit ne hagyjunk életben közülük! Fosszuk ki őket reggelig!”
Katonái azt mondták: „Legyen úgy, ahogyan jónak látod, királyunk!”
De a pap azt javasolta: „Előbb kérjük Isten tanácsát!”
37 Saul ezt elfogadta, és megkérdezte Istent: „Üldözzem-e a filiszteusokat? Győzelmet adsz-e Izráelnek?” De Istentől nem jött semmilyen válasz azon a napon.
38 Akkor Saul magához hívta a sereg vezetőit, és ezt mondta: „Gyertek, nézzünk utána, miféle vétek történt ma közöttünk? 39 Esküszöm az Élő Örökkévalóra, aki Izráel Szabadítója, hogy aki vétkezett, az halálnak halálával fog meghalni, még ha a saját fiam, Jonatán lenne is az!” De a katonák mélyen hallgattak, senki nem szólt egy szót sem.
40 Akkor Saul azt mondta a seregnek: „Ti mindannyian álljatok az egyik oldalra, én és Jonatán meg a másikra!”
„Ahogy kívánod, királyunk!” — felelték a katonák.
41 Akkor Saul így imádkozott: „Örökkévaló, Izráel Istene! Miért nem válaszoltál ma szolgádnak? Kérlek, mutasd meg, ki vétkezett! Ha én, vagy Jonatán vétkeztünk, kérlek, válaszolj az Úrím által, ha pedig néped, Izráel vétkezett, a Tummím által!”[m]
A sorshúzás Sault és Jonatánt jelölte meg, így a hadsereg ártatlannak bizonyult. 42 „Ismét húzzatok sorsot — rendelkezett Saul —, hadd lássuk, melyikünk vétkezett! Akit pedig az Örökkévaló kiválaszt, az haljon meg!” De a katonák azt mondták: „Ne tegyük ezt!” Saul azonban ragaszkodott hozzá, ezért ismét sorsot vetettek Saul és Jonatán között.[n] Ezúttal a sors Jonatánra esett.
43 „Fiam, Jonatán, mit tettél?” — kérdezte Saul.
„Csak egy kis mézet kóstoltam: a pálcám végét belemártottam. Most ezért kell meghalnom?”
44 „Bizony, halálnak halálával kell meghalnod, Jonatán! — válaszolta Saul. — Isten engem úgy segéljen!”
45 Ekkor azonban a harcosok közbeléptek, és ellenálltak Saulnak: „Jonatán haljon meg?! Isten ments! Hiszen ő szerezte Izráelnek ezt a nagy győzelmet! Esküszünk az Élő Örökkévalóra, hogy Jonatánnak egy haja szála sem görbülhet meg, mert Isten segítségével ő szerezte a győzelmet!” Így váltotta meg Jonatánt a haláltól Izráel serege.
46 Ekkor Saul letett arról, hogy üldözze a filiszteusokat, akik így visszatértek a saját országukba.
Saul uralkodásának összegzése
47 Saul kiterjesztette uralmát az Izráelen kívüli területekre[o] is: háborút viselt ellenségeivel, akik minden oldalról körülvették országát. Harcolt a moábiakkal, az ammoniakkal, az edomiakkal, Cóbá királyával meg a filiszteusokkal, és minden hadjáratában győzelmet aratott.[p] 48 Bátran és hősiesen harcolt, legyőzte az amálekieket, és megszabadította Izráelt ezektől a fosztogatóktól.
49 Három fia volt: Jonatán, Jisvi és Malkisúa. Két leánya közül az idősebbet Mérabnak, a fiatalabbat Mikálnak hívták. 50 Saul felesége Ahinóam, Ahimaac leánya volt.
Saul hadseregének vezére Abner, Nér fia, ez utóbbi pedig Saul nagybátyja volt. 51 Saul apja, Kís és Abner apja, Nér Abiél fiai voltak.
52 Izráelnek Saul egész uralkodása alatt állandóan súlyos harcokat kellett vívnia a filiszteusokkal. Emiatt Saul, ha az országában valahol látott egy-egy bátor és erős férfit, akkor azonnal bevette a seregébe.
Jézus kiküldi hetvenkét tanítványát
10 Ezután az Úr kijelölt a tanítványai közül további hetvenkét[a] tanítványát, és kettesével elküldte őket azokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott. 2 Ezzel küldte ki őket: „Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és milyen kevés az aratómunkás! Imádkozzatok hát, és kérjétek az Aratás Urát, hogy küldjön még több aratót, hogy a gabonáját learassák! 3 Menjetek! Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal pénzt, ennivalót vagy másik sarut, és útközben ne álljatok le beszélgetni!
5 Ha egy házba bementek, először ezt mondjátok: »Békesség ennek a családnak«! 6 Ha békeszerető ember lakik abban a házban, a békességetek megnyugszik rajta, ha nem, akkor a békesség visszaszáll rátok. 7 Maradjatok ugyanannál a háznál, azt egyétek és igyátok, amivel ott megkínálnak, mert a munkás megérdemli a bérét! Ne járjatok házról házra! 8 Ha olyan városba értek, ahol szívesen látnak titeket, fogadjátok el, amivel megkínálnak, és nyugodtan egyétek meg!
9 Gyógyítsátok meg a betegeiket, és hirdessétek nekik: »Megérkezett hozzátok Isten Királysága!« 10 Ha pedig valamelyik városban nem látnak szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: 11 »Még a városotok porát is lerázzuk a lábunkról![b] De azt tudjátok meg, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!« 12 Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak.”
Szemrehányást tesz a hitetlen városoknak(A)
13 „Jaj neked, Korazin és népe! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen zsákruhában és hamuban ülve Istenhez fordultak volna. 14 Bizony, az ítélet napján Tírusz és Szidón népének tűrhetőbb lesz a sorsa, mint a tiétek! 15 És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni!”
16 A tanítványainak pedig ezt mondta Jézus: „Aki hallgat rátok, az valójában énrám hallgat. Aki titeket visszautasít, az engem utasít vissza. Aki pedig engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki elküldött engem.”
Láttam a Sátán bukását
17 Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért, azt mondták Jézusnak: „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskednek, amikor a nevedben rájuk parancsolunk!” 18 Jézus erre így felelt: „Láttam a Sátán bukását, ahogy a Mennyből lezuhant, mint a villám! 19 Figyeljetek rám! Igaz, hogy hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, s ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi sem árthat nektek. 20 De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”
Jézus hálát ad az Atyának(B)
21 Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!
22 Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút igazán, csak az Atya — ahogyan az Atyát is csak a Fiú ismeri igazán, és azok, akiknek a Fiú kijelenti őt.”
23 Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok! 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center