Old/New Testament
Egy lévita és az ágyasa
19 Abban az időben, amikor még nem volt király Izráelben, élt egy lévita Efraim hegyvidékének távoli szélén, aki csak ideiglenesen lakott azon a vidéken. Feleségül vette az ágyasát, aki a júdabeli Betlehemből származott. 2 Egyszer az ágyasa megharagudott a lévitára, és visszaköltözött az apja házába, Betlehembe. Négy hónap múlva 3 a férje elhatározta, hogy utána megy, megbékül vele, és hazahozza. El is indult a szolgájával együtt, két szamárral Betlehembe. Amikor megérkezett a felesége apjának a házához,[a] az apa nagy örömmel fogadta, 4 és marasztalta, hogy ne siessen vissza. Így azután a lévita az apósa házában vendégeskedett három napig: ettek-ittak, és ott is szálltak meg.
5 A negyedik napon a lévita korán reggel fölkelt, és induláshoz készülődött. De az apósa marasztalta: „Egyetek előbb valamit, azután induljatok útnak!” — unszolta. 6 Le is ültek az apósával, ettek-ittak, s jól eltelt az idő. Végül az apósa azt mondta: „Ugyan fiam, maradj itt még ez éjjel, s érezd jól magad!” 7 A lévita már hozzákészült, hogy útnak induljanak, de apósa addig marasztalta, míg meggyőzte, s így még egy éjszakára ott maradt.
8 Ötödik nap reggel a lévita megint induláshoz készülődött, de az apósa kérte, hogy előbb egyenek valamit. Megint leültek enni-inni. 9 Már délután volt, mikor a lévita fölkelt az asztaltól, hogy ágyasával és a szolgájával együtt elinduljon, de az apósa megint próbálta őt visszatartani. „Nézd, fiam, már későre jár! Maradj hát még egy éjszakára, és érezd jól magad! Majd holnap reggel útra kelhettek, hogy hazatérjetek”.
10-11 Ezúttal azonban a lévita már nem engedett neki, és végre elindultak. Vele volt a szolgája és az ágyasa is, meg a két teherhordó szamara. Mire Jebúsz, vagyis Jeruzsálem alá érkeztek, már majdnem este lett. A szolga javasolta, hogy ne menjenek tovább, hanem szálljanak meg a jebúsziak városában.
12-13 De a lévita tovább akart menni. „Ne menjünk be idegenek városába! Itt nem izráeliek laknak. Inkább menjünk el Gibeáig[b] vagy Rámáig, és ott szálljunk meg!”
14 Így hát továbbindultak, és éppen a Benjámin-törzshöz tartozó Gibeáig jutottak, mikor a nap leszállt. 15 Bementek a városba, és leültek a piactéren, de senki sem hívta be őket éjszakára.
16 Végül jött egy öregember, aki napi munkája után éppen a szántóföldjéről tért haza. Ez az öreg szintén Efraim hegyvidékéről származott, és csak ideiglenesen tartózkodott Gibeában, amely Benjámin területéhez tartozott. 17 Meglátta az utasokat a piactéren, és megkérdezte: „Honnan jöttök, és hová igyekeztek?”
18 „Útban vagyunk Efraim hegyvidékének túlsó szélére, ahol lakom. A júdabeli Betlehemből jövünk, és hazafelé[c] igyekszünk, de senki sem akar szállást adni éjszakára. 19 Pedig nem lennénk terhére senkinek, mert hoztunk magunkkal kenyeret és bort eleget, meg a szamarainknak is szalmát és abrakot. Mindenünk megvan, amire csak szükségünk van hármunknak, ugyanis velem van az ágyasom és szolgám is” — felelt a lévita.
20 Az öregember meghívta magához: „Békesség neked! — mondta. — Csak nem fogsz itt az utcán éjszakázni? Szállj meg nálam! Amire csak szükséged lesz, az az én gondom!” 21 Így hát betértek hozzá, az öregember ellátta a szamarakat, és megvendégelte őket. Lemosták lábukról az út porát, ettek-ittak, 22 és jól érezték magukat.
Közben azonban a város férfiai — elvetemült és gonosz emberek — körülvették a házat, és dörömböltek az ajtón. Bekiabáltak az idős házigazdának: „Hozd ki azt a férfit, aki hozzád jött, mert meg akarjuk ismerni őt!”[d]
23 Az öregember kiment hozzájuk, és így kérlelte őket: „Barátaim, ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot! Kérlek, ne kövessetek el ilyen gonoszságot, hiszen ez az ember az én vendégem![e] 24 Nézzétek, itt van a hajadon leányom, meg annak a férfinak az ágyasa, kihozom őket nektek, bánjatok velük, ahogyan jónak látjátok, csak a vendégemmel ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”
25 De azok nem hallgattak rá, s tovább követelőztek. Végül a lévita kivitte hozzájuk az ágyasát, azok pedig egész éjjel erőszakoskodtak vele. Csak hajnal felé engedték el az asszonyt, 26 aki az öregember házának küszöbén esett össze, és ott feküdt reggelig.
27 Reggel a lévita fölkelt, hogy továbbinduljanak, és kinyitotta az ajtót. Akkor látta, hogy ágyasa ott fekszik a földön, s keze a küszöbön. 28 „Kelj föl, induljunk el!” — mondta neki, de az nem válaszolt. Akkor a lévita föltette a szamarára, és hazavitte. 29 Otthon az ágyasa holttestét szétvágta 12 részre, s Izráel mindegyik vidékére küldött egy-egy darabot. 30 Aki csak látta, nagyon megdöbbent, és ezt mondta: „Ilyen még sohasem történt közöttünk, mióta Izráel kijött Egyiptomból”.
Emlékezzetek erre a szörnyű dologra, gondoljátok meg, és beszéljetek róla!
Testvérharc Benjámin törzse és Izráel többi törzsei között
20 Ekkor Izráel egész közössége Dántól Beérsebáig[f] és Gileádból is egy emberként összegyűlt az Örökkévaló jelenlétében Micpában. 2 A törzsek vezetői is jelen voltak Isten népének a gyűlésén, amelyen összesen 400 000 hadköteles férfi vett részt.
3 Benjámin törzse is hallott erről a gyűlésről, de ők nem vettek részt benne.
Az izráeliek ezt kérdezték: „Hogyan történt ez a gonoszság? Mondjátok el!”
4 Ekkor a megölt asszony férje, a lévita előállt, és ezt mondta: „Úton voltam az ágyasommal együtt, és estére Gibeába, Benjámin földjére értünk. Ott akartunk megszállni azon az éjjel. 5 De a város férfiai éjjel körülvették a házat, ahol megszálltunk, és engem meg akartak ölni. Azután megerőszakolták az ágyasomat, aki ebbe belehalt. 6 Ezért darabokra vágtam a holttestét, és szétküldtem az ország minden részébe, hogy lássátok, milyen szörnyű gonoszság történt Izráelben. 7 Férfiak! Izráel egész népe! Határozzatok hát most, hogy mit kell tennünk!”
8 Erre az egész közösség egy emberként felállt, és ezt határozták: „Egyikünk sem fog hazatérni a családjához addig, amíg ezt el nem intézzük! 9 Ezt tesszük: felvonulunk Gibea ellen, és sorsolással döntjük el, hogy ki vezesse a harcot. 10 Kiválasztunk tíz férfit minden századból, százat minden ezredből, és ezret minden tízezer közül Izráel minden egyes törzséből, hogy hozzanak élelmet a hadseregnek, amely Gibea ellen vonul, Benjámin földjére. Azután megtámadjuk és megbüntetjük Gibea városát azért a gyalázatos gonoszságért, amelyet Izráelben elkövettek”.
11 Így is tettek, és egész Izráelből egy emberként gyűltek össze a férfiak, hogy Gibea ellen vonuljanak. 12 Azután Izráel törzsei követeket küldtek Benjámin törzséhez, ezzel az üzenettel: „Micsoda gonosztett történt nálatok? 13 Adjátok hát ki nekünk azokat az elvetemült gibeai férfiakat, akik ezt elkövették, hogy megöljük őket, és így tisztítsuk ki Izráelből a gonoszt!”
De Benjámin törzse nem hallgatott a testvéreinek, Izráel közösségének a szavára, és nem adták ki a bűnösöket. 14 Sőt, harcba hívták Benjámin férfiait, és összegyülekeztek Gibea városába, hogy felvegyék a harcot Izráel többi törzsével. 15 Seregükben 26 000 fő volt Benjámin többi városaiból, és ezen fölül még 700 válogatott harcosuk is volt Gibeából. 16 Hadseregükben volt mág egy olyan csapat is, amely 700 válogatott és gyakorlott harcosból állt, akik balkézzel is tudtak harcolni: hajszálpontosan céloztak a parittyájukkal.
17 Izráel többi törzsei összesen 400 000 harcost állítottak ki, akik mindannyian járatosak voltak a hadakozásban. 18 Ez a hadsereg először Bételhez[g] vonult. Tanácsot kértek Istentől, hogy melyik törzs kezdje meg a harcot.
Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda törzse kezdje a támadást!”
19 Másnap reggel Izráel serege elindult Gibea ellen, s amikor megérkeztek a város elé, tábort vertek. 20 Azután kivonultak a város előtti csatamezőre, és elrendezték soraikat, hogy megkezdjék a harcot Benjámin törzsének serege ellen. 21 Benjámin serege kivonult Gibeából, és azon a napon övék lett a győzelem: az izráeli seregből 22 000 harcost terítettek le.
22-23 Az izráeli sereg ismét Bételbe vonult, és napnyugtáig sírva imádkoztak. Majd megkérdezték az Örökkévalót: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen?”
Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Ismét vonuljatok föl ellenük!”
Ekkor a harcosok felbátorodtak, és a második napon ismét kivonultak a csatamezőre. Ugyanazon a helyen álltak csatasorba, mint az első napon.
24-25 Ahogy elindultak, és közeledtek Benjámin serege felé, azok ismét kivonultak Gibeából, és újabb 18 000 izráeli katonát terítettek le.
26 A vesztett csata után az izráeli sereg ismét teljes létszámban Bételbe vonult, és ott sírtak az Örökkévaló előtt valamennyien. Estig böjtöltek, s közben égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. 27-28 Abban az időben Isten Szövetségládája Bételben volt, és ott teljesített papi szolgálatot a Szent Sátornál Fineás, Eleázár fia, Áron unokája. Tehát az izráeli sereg ismét tanácsot kért az Örökkévalótól: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen, vagy hagyjuk abba?”
Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Holnap ismét vonuljatok föl ellenük, és kezetekbe adom őket!”
29-30 Így is történt: Izráel serege a harmadik napon is kivonult a csatatérre Benjámin serege ellen. Gibea előtt csatasorba álltak, és felkészültek a harcra. De előzőleg az izráeli seregből kisebb csapatokat küldtek ki, hogy rejtőzzenek el a város körül, és álljanak lesben. 31 Benjámin harcosai ismét kijöttek Gibeából, mint az előző napokon, és elkezdték vágni az izráeli harcosokat a nyílt mezőn, a Bételbe vezető úton, és a Gibeába vezető út mentén. Meg is öltek vagy harmincat közülük. Eközben fokozatosan eltávolodtak a várostól.
32 A benjáminiak már azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, hiszen az izráeliek ismét megfutamodtak előttük. De ez hadicsel volt: azok csak színleg hátráltak meg, hogy a benjámini harcosokat messzire elcsalják Gibeától az országutakon. 33 Az izráeli harcosok csak Baál-Támárig hátráltak, ott azonban ismét csatasorba álltak a benjáminiakkal szemben. Ugyanakkor a lesben álló izráeli csapatok is előjöttek rejtekhelyeikről. 34 Izráel seregéből 10 000 válogatott harcos támadta meg Gibeát, és heves harc bontakozott ki. Benjámin serege még ekkor sem vette észre, milyen nagy bajba került.
35 Az Örökkévaló leverte Benjámin seregét Izráel által. Azon a napon 25 100 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, 36 és akik életben maradtak, belátták, hogy vereséget szenvedtek.
Izráel serege tehát visszavonult Benjámin serege előtt, mert Izráel bízott a Gibea mellett elrejtőzött lesben álló csapataiban. 37 Ezek elő is rohantak a leshelyükről, betörtek a városba, és annak lakóit kardélre hányták.
38 Az izráeliek előzőleg megegyeztek, hogy amikor a lesből kitörő csapatok elfoglalják a várost, ezt azzal jelzik, hogy nagy füstoszlopot bocsátanak föl a városból. 39 Erre a jelre azután a színleg megfutamodó izráeliek megfordulnak, és támadásra indulnak.
A benjáminiak tehát ismét azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, és kezdték vágni a színleg menekülő izráeli harcosokat. Meg is öltek vagy harmincat közülük. 40 Ekkor azonban sűrű füstoszlop emelkedett föl a városból. A benjámini harcosok hátranéztek, és látták, hogy a városuk ég a hátuk mögött! 41 Erre a jelre az izráeliek is megfordultak, és rátámadtak üldözőikre. Megrettentek a benjáminiak, mert látták, hogy nagy bajban vannak, 42-43 és most már ők kerestek menedéket a futásban.
A pusztába vivő úton igyekeztek elmenekülni az izráeliek elől, de azok a sarkukban voltak, és vágták őket. Ugyanakkor a másik izráeli csapat, amely az elfoglalt városból jött ki, szintén üldözőbe vette a benjáminiakat, akik így két tűz közé szorultak. Sok benjámini csapatot bekerítettek, és teljesen elpusztítottak az izráeliek. Kelet felé messze üldözték a menekülőket, és nagyon sokat leterítettek közülük. 44 Ezen a napon 18 000 harcos esett el Benjámin törzséből, akik mind kiváló katonák voltak.
45 Az életben maradt benjáminiak a puszta felé menekültek, a Rimmón-kősziklához. A menekülők közül elesett az országutakon vagy 5 000 fő, és a másik irányban, a Gidóm felé futók közül is elhullott 2 000 benjámini harcos.
46 Azon a napon összesen 25 000 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, akik mindannyian vitéz katonák voltak.
47 Akik a pusztába menekültek — a Rimmón-kősziklához —, hatszázan voltak. Ott húzták meg magukat 4 hónapig. 48 Azután az üldöző izráeliek visszafordultak, és elpusztították Benjámin törzsének a városait is. A lakosokat kardélre hányták, leöldösték még az állatokat is, majd a városokat fölgyújtották.
Benjámin törzse megmenekül a kipusztulástól
21 Amikor korábban az izráeli férfiak összegyűltek Micpában, megesküdtek, hogy egyikük sem fogja leányát feleségül adni Benjámin törzse megmaradt férfiaihoz. 2 A harcok befejezése után az izráeli harcosok Bételbe vonultak, estig ott ültek az Örökkévaló jelenlétében, keservesen sírtak és jajgattak. 3 Ezt mondták: „Örökkévaló, Izráel Istene! Hogyan történhetett meg, hogy Izráel egyik törzse kipusztult közülünk?”
4 Másnap reggel oltárt építettek ott, és azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. 5 Majd összetanakodtak: „Vannak-e olyanok, akik nem jöttek el Micpába, az Örökkévaló elé, és nem vettek részt azon a gyűlésen?” Ugyanis megesküdtek, hogy aki nem jön el, annak meg kell halnia.
6 Izráel népe megsajnálta Benjámin törzsét, hiszen mégiscsak testvérek voltak. Azt mondták: „Jaj, az egyik törzset kivágták Izráelből! 7 Valahogyan mégis gondoskodni kellene róla, hogy az életben maradt benjáminiak feleséget vehessenek maguknak! Mi azonban megesküdtünk az Örökkévalóra, hogy leányainkat nem engedjük hozzájuk feleségül”.
8-9 Akkor megvizsgálták, és számba vették a népet, hogy lássák, kik azok Izráel törzsei közül, akik nem jöttek el a népgyűlésre Micpába, az Örökkévaló elé. Azt találták, hogy Jábes-Gileád városából senki sem vett részt azon a gyűlésen.
10-11 Ezután Izráel közössége kijelölt 12 000 harcost, a legbátrabbakat, és megparancsolták nekik: „Vonuljatok Jábes-Gileád ellen, foglaljátok el, és lakosait hányjátok kardélre! Ne kíméljetek senkit, öljétek meg a férfiakat, a fiúkat, az asszonyokat és a gyerekeket is! Öljétek meg azokat az asszonyokat, akik már háltak férfival! De ne bántsátok azokat a leányokat, akik még szüzek!” Így is történt.[h] 12 Az izráeli harcosok találtak Jábes-Gileád lakói között 400 fiatal leányt, akik még nem háltak férfival, és őket elvitték a Jordán nyugati oldalára[i], a Siló melletti táborba.
13 Azután Izráel egész közössége béke-követséget küldött a megmaradt benjáminiakhoz — akik még mindig a pusztában táboroztak a Rimmón-sziklánál —, hogy megbékítsék és hazahívják őket. 14 Haza is tértek, és Izráel népe feleségül adta hozzájuk a Jábes-Gileádból megmentett 400 szűz leányt. Azonban mivel a benjámini férfiak hatszázan voltak, nem jutott feleség mindegyiküknek.
15 A nép nagyon bánkódott amiatt, hogy az Örökkévaló ilyen rést ütött Izráel törzseinek falán. 16-17 A nép vezetői azt mondták: „Benjámin törzsének a földbirtokai és városai a megmaradt benjámini harcosokat illetik. De honnan szerezzünk nekik feleséget, hiszen ebben a törzsben minden asszony és leány meghalt? Nem szabad, hogy Izráel egyik törzse végleg kipusztuljon! 18 Mit tegyünk, mikor a saját leányainkat nem adhatjuk hozzájuk? Izráel közössége megesküdött, hogy átkozott, aki egy benjámini férfinak feleséget ad”.
19 Végül támadt egy gondolatuk. Eszükbe jutott, hogy Silóban a helybelieknek az a szokásuk, hogy minden évben ünnepet tartanak az Örökkévalónak. Siló városa Bételtől északra, Lebónától délre fekszik, és attól az úttól keletre, amely Bételből Sikembe visz.
20 Tehát ezt tanácsolták a feleség nélkül maradt benjámini férfiaknak: „A silói ünnep előtt menjetek oda, ahol az ünneplők majd elvonulnak, és rejtőzzetek el a szőlőskertekben. 21 Amikor a silói leányok kijönnek körtáncot járni, jöjjetek elő a szőlőkből, és mindegyikőtök ragadjon meg egyet közülük. Vigyétek őket haza Benjámin földjére, és vegyétek őket feleségül. 22 Ha pedig az elrabolt leányok apja vagy bátyja jön panaszra, azt mondjuk nekik: »Könyörüljetek meg a benjámini férfiakon a kedvünkért! Hiszen nem tudtunk mindannyiuk számára feleséget szerezni a harcban. Ti viszont nem önként adtátok oda nekik leányaitokat, így nem szegtétek meg az eskütöket!«”
23 Így is lett, a benjáminiak valamennyien a táncoló silói leányok közül ragadtak el egyet-egyet, s őket vették feleségül. Azután visszatértek Benjámin földjére, újjáépítették a városaikat, és ismét ott telepedtek le. 24 Izráel többi törzsei pedig hazatértek, mindegyik harcos a maga földjére és a saját családjához.
25 Ebben az időben nem volt király Izráelben, emiatt mindenki azt tette, amit a saját véleménye szerint helyesnek tartott.
31 Jézus így folytatta: „Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? 32 Olyanok, mint a téren játszó gyerekek, akik ezt kiabálják egymásnak:
»Táncnótát furulyáztunk nektek,
de nem táncoltatok.
Siratót énekeltünk,
de nem sírtatok.«
33 Mert eljött Bemerítő János, aki nem azt ette, mint a többiek, és bort sem ivott. Róla azt mondjátok: »Gonosz szellem lakik benne!« 34 Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Ráadásul vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel barátkozik!« 35 Ezzel maguk bizonyították a saját ostobaságukat azok, akik ilyenféle »bölcsességeket« szoktak mondani”.
Akinek többet bocsátottak meg, az jobban szeret
36 Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. 37 Volt abban a városban egy asszony, akiről mindenki tudta, hogy bűnös életmódot folytat. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában látják vendégül, ő is odament, és hozott magával egy alabástrom korsócskát, amely értékes illatszerrel volt töltve. 38 Az asszony sírva megállt Jézus mögött, a lábánál. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, azután ráöntötte a drága illatszert. 39 A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”
40 Jézus ekkor így válaszolt a házigazda ki nem mondott gondolataira: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”
„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.
41 Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel. 42 Mivel egyik sem tudta megadni, a hitelező mindkettőjüknek nagylelkűen elengedte az adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”
43 Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.”
„Igazad van!” — mondta Jézus. 44 Majd az asszony felé fordulva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam. 45 Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja. 46 Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal. 47 Mondom neked, hogy ennek az asszonynak a bűneit — bármilyen sok is volt — megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret engem! Akinek csak kevés bűnét bocsátották meg, az kevésbé szeret.”
48 Ezután az asszonyhoz fordult: „Meg vannak bocsátva a bűneid!”
49 Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Kicsoda ez? Azt képzeli, hogy megbocsáthatja valakinek a bűneit?”
50 Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged, menj békességgel!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center