Old/New Testament

11 A Gileád-nemzetségből származó Jefte bátor harcos volt, de házasságon kívül született: Gileádnak egy prostituálttól született fia volt. ² Amikor Gileád többi fiai — akiknek anyja Gileád felesége volt —, felnőttek, elűzték Jeftét a családból. Ezt mondták neki: „Nem fogsz apánk családjában örökséget kapni, mert másik asszony fia vagy!” ³ Így hát Jefte elmenekült féltestvérei elől, és Tób földjén tanyázott. Törvényen kívüli csavargók gyűltek köré, és együtt portyáztak.

^4-5 Ekkoriban történt, hogy az ammoniak megtámadták Izráelt, és Gileád-nemzetség vezetői elhatározták, hogy felkeresik Jeftét Tób vidékén, és hazahívják. El is mentek hozzá, ⁶ és ezt mondták neki: „Jöjj, és legyél a seregünk vezére! Te vezess bennünket az ammoniak ellen!”

⁷ Jefte így válaszolt: „Utáltok engem, és elűztetek apám családjából. Most meg, hogy bajban vagytok, hozzám jöttök?”

⁸ A vezetők elismerték: „Bizony, bajban vagyunk, ezért fordulunk hozzád. Jöjj velünk, és vezess harcba bennünket az ammoniak ellen! Azután légy a fejedelmünk egész Gileádban!”

⁹ „Rendben van — felelte Jefte —, ha valóban azt akarjátok, hogy visszamenjek veletek, és harcoljunk az ammoniak ellen, akkor számíthattok rám. De ha az Örökkévaló győzelmet ad nekem az ellenség fölött, akkor tényleg én leszek a fejedelmetek!”

¹⁰ „Így lesz, ahogy mondtad! — ígérték a vezetők. — Az Örökkévaló büntessen meg bennünket, ha nem tartjuk meg az adott szavunkat!”

¹¹ Akkor Jefte elment Gileád vezetőivel, a nép pedig Izráel fejedelmévé és seregének vezérévé tette őt. Ezután Micpában, az Örökkévaló jelenlétében Jefte elismételte mindazt, amiben a vezetőkkel megegyeztek.

Jefte és az ammoniak üzenetváltása

¹² Ezek után Jefte követeket küldött az ammoniak királyához ezzel az üzenettel: „Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, s miért akarsz országunk ellen harcolni?”

¹³ A király ezt válaszolta a követek által: „Azért, mert Izráel elfoglalta országunk egy részét, amikor kivonult Egyiptomból. Elvettétek tőlünk az Arnón-patak, a Jabbók-patak és a Jordán által határolt területet! Most hát adjátok vissza azt békességes úton!”

¹⁴ A követek megvitték a választ Jeftének.^[a] De ő így válaszolt a követek által:

¹⁵ „Ezt üzeni neked Jefte: Nem vett el Izráel sem a moábiak, sem az ammoniak földjéből semmit! ¹⁶ Amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vonult a Vörös-tengerig, azután Kádésig. ¹⁷ Onnan követeket küldött Edom királyához, és engedélyét kérte, hogy az országán békességgel átvonulhasson. Azonban ezt Edom királya nem engedte meg. Ugyanez történt Moáb királyával is: ő sem engedte meg, hogy keresztülvonuljunk az országán. Emiatt Izráel Kádésben táborozott egy ideig.

¹⁸ Ezután Izráel népe a sivatagon keresztül haladt tovább, és megkerülte mind Edom, mind Moáb országát. Elérkezett Moáb keleti határához, de oda nem ment be, hanem az Arnón-patak túlsó partján vert tábort, mert ez a patak Moáb határa.

¹⁹ Azután Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, aki Hesbónban uralkodott. Azt kérték tőle, hadd vonuljanak át az országán, hogy eljussanak a saját helyükre, ²⁰ de Szihón nem bízott bennük, elutasította a kérésüket, és nem engedte átvonulni őket. Sőt, sereget gyűjtött ellenük Jahcánál, és megütközött velük. ²¹ Izráel Istene, az Örökkévaló Szihónt és seregét Izráel kezébe adta. Így Izráel legyőzte őket, és elfoglalta az emóriak egész földjét. ²² Azután Izráel letelepedett azon a területen, amelyet az Arnón-patak, a Jordán, a Jabbók-patak és a sivatag határol.

²³ Az Örökkévaló, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat onnan, hogy népének, Izráelnek adja azt a földet! Hogy gondolhatsz hát arra, hogy elfoglald és birtokba vedd azt? ²⁴ Ugye, te és néped azt a földet birtokoljátok, amelyet istenetek, Kemós adott nektek? Mi is azt a földet birtokoljuk, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nekünk, s ahonnan kiűzte előlünk ellenségeinket. ²⁵ Vagy azt gondolod, hogy különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Moáb királyánál? Vajon Bálák^[b] perbe szállt-e, vagy harcolt-e Izráel ellen?

²⁶ Gondold meg, hogy Izráel népe 300 év óta lakik Hesbónban és a környező falvakban! Ugyancsak háromszáz éve lakik Aróér városában és annak falvaiban, meg az Arnón-patak mentén fekvő városokban! Eddig miért nem akartátok »visszavenni« ezeket a területeket és városokat? ²⁷ Tudd meg, hogy Izráel nem vétkezett néped ellen, hanem te vétkezel azzal, hogy háborút indítasz ellenünk ok nélkül! Az Örökkévaló, az Igazságos Bíró tegyen igazságot Izráel és Ammon között!”

²⁸ De az ammoniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet ő a követek által küldött.

Jefte fogadalma

²⁹ Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Jeftét, aki harcba indult seregével az ammoniak ellen. Átvonult Gileádon, Manassé területén és a gileádi Micpe városán, majd onnan tovább az ammoniak országába.

³⁰ Mielőtt harcba kezdett volna, Jefte fogadalmat tett az Örökkévalónak: „Ha győzelmet adsz nekem az ammoniak fölött, ³¹ akkor neked szentelem, ami legelőször elém jön házamból, mikor győztesen hazatérek a harcból. Igen, föláldozom azt égőáldozatul, akármi legyen is az!”

³² Jefte ezután megtámadta az ammoniakat a saját országukban, hogy megütközzön velük. Az Örökkévaló győzelmet adott neki, ³³ és Jefte legyőzte őket Aróértől kezdve a Minnítbe vezető útig. Elfoglalt 20 várost is, egészen Ábél-Kerámim városáig. Az ammoniak valóban nagy vereséget szenvedtek ekkor, és nagyon sokan elestek közülük a harcokban. Így alázta meg az Örökkévaló őket Izráel előtt.

³⁴ Azután Jefte hazatért Micpébe. Mikor a házához közeledett, egyetlen leánya jött ki elé, hogy köszöntse! Nagy örömmel, táncolva, énekelve, csörgődobbal a kezében sietett apja elé. Jeftének ő volt az egyetlen gyermeke. ³⁵ Amikor Jefte meglátta, hogy a leánya jön ki elsőnek, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Jaj, leányom! De nagyon megszomorítottál! De nagy bajt hoztál rám! Mert fogadalmat tettem az Örökkévalónak, és nem vonhatom vissza!”

³⁶ „Ha fogadalmat tettél, apám, akkor tartsd is meg! Bánj velem aszerint, amit az Örökkévalónak fogadtál! Hiszen az Örökkévaló bosszút állt ellenségeiden, az ammoniakon!” — válaszolta a leány.

³⁷ De azt még hozzátette: „Csak arra kérlek, adj nekem két hónapot, hogy a barátnőimmel elmenjek a hegyek közé, és sirassam velük, hogy soha nem fogok férjhez menni és gyerekeket szülni!”

^38-39 „Menj csak!” — mondta Jefte, és elengedte a leányát két hónapra a hegyek közé. Ő pedig elment a barátnőivel, és elsiratta velük együtt, hogy soha nem mehet férjhez, és nem szülhet gyermekeket — és valóban így is lett: Jefte leánya soha nem hált férfival.

Amikor letelt a két hónap, visszament apjához, aki teljesítette az Örökkévalónak tett fogadalmát.

A gileádi Jefte leányának emlékére szokássá lett Izráelben, ⁴⁰ hogy a leányok minden évben négy napra elmennek, és megemlékeznek róla: énekelnek és siratják őt.

Viszály Jefte és Efraim törzse között

12 Efraim törzse sereget gyűjtött, átkeltek a Jordánon, és Cáfón felé vonultak. Azt mondták Jeftének: „Miért nem hívtál bennünket is, amikor az ammoniak ellen harcba indultál? Most emiatt porig égetjük a házadat, veled együtt!”

² De Jefte megfelelt nekik: „Súlyos küzdelmet vívtam az ammoniak ellen. Hívtalak titeket is, de nem jöttetek, hogy megmentsetek tőlük. ³ Mikor láttam, hogy rátok nem számíthatok, halálra szántam magam, és átkeltem a Jordánon, hogy a saját országukban verjem meg az ammoniakat. Az Örökkévaló győzelmet adott nekünk fölöttük. Most hát miért jöttetek ellenem harcolni?”

⁴ Akkor Jefte is fegyverbe szólította Gileád összes lakóit, és megütközött Efraim seregével, mert azok szidalmazták a gileádiakat. Azzal gúnyolták őket: „Ti csak Efraimból menekült szökevények vagytok, akiket sem Efraimban, sem Manasséban nem látnak szívesen!” De a gileádi sereg megverte az efraimiakat, akik megfutamodtak.

⁵ Ekkor a gileádi harcosok elfoglalták azokat a gázlókat, ahol a Jordánon át lehetett kelni, hogy a menekülő efraimiak ne tudjanak hazamenni a saját területükre. Amikor egy férfi jött a Jordánhoz, hogy átkeljen, a gileádi őrök megkérdezték: „Te is Efraimba tartozol?” Ha azt felelte: „Nem, dehogy!” — ⁶ akkor az őrök próbára tették: „Mondd azt, hogy »Sibbólet«!” Az efraimiak ugyanis nem tudták ezt helyesen kiejteni, hanem azt mondták: „Szibbólet”. Így az efraimi menekültek elárulták magukat, és a gileádi őrök megölték őket. Így halt meg abban az időben 42 000 efraimi harcos a Jordán gázlóinál.

⁷ A gileádi Jefte hat évig volt Izráel bírája. Amikor meghalt, Gileád egyik városában temették el.

Ibcán, Élón és Abdón, Izráel bírái

^8-9 Jefte után a Betlehemből való Ibcán lett Izráel bírája, aki hét évig szolgált ebben a tisztségben. Harminc fia és harminc leánya volt, akiket mind a saját rokonságán kívül házasított meg. ¹⁰ Amikor Ibcán meghalt, Betlehemben temették el.

¹¹ Utána Élón következett, aki Zebulon törzsébe tartozott. Tíz évig volt Izráel bírája, ¹² azután meghalt, és Ajjálónban temették el, Zebulon földjén.

^13-14 Ezután Abdón, a pirátóni Hillél fia lett a bíró Izráelben, aki nyolc éven keresztül viselte ezt a tisztséget. Abdónnak negyven fia és harminc fiúunokája volt, s mindegyik a saját szamárcsikóján járt^[c]. ¹⁵ Amikor meghalt, Pirátónban temették el, Efraim földjén — azon a dombos vidéken, ahol korábban az amálekiek laktak.

Az Emberfia a szombatnak is Ura^(A)

6 Egyszer szombaton Jézus gabonaföldeken ment keresztül. A tanítványok téptek a kalászokból, kimorzsolták, és megették a magokat. ² Néhány farizeus felelősségre vonta őket: „Miért tesztek olyat, amit Mózes Törvénye szerint tilos szombaton?”

³ De Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor mind ő, mind az emberei megéheztek? ⁴ Bement Isten házába, elvette és megette az Istennek szentelt kenyereket, és adott belőle azoknak is, akik vele voltak. Pedig a Törvény szerint abból csak a papoknak szabad enniük.” ⁵ Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.

Jézus szombaton is gyógyít^(B)

⁶ Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult. ⁷ A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust. ⁸ Ő azonban jól tudta, hogy mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az ember felkelt, és odament.

⁹ Jézus ekkor a többiekhez fordult: „Azt kérdezem tőletek, a Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?” ¹⁰ Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karodat!” Ő kinyújtotta a jobb karját, amely abban a pillanatban meggyógyult. ¹¹ A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogyan tudnának végezni Jézussal.

A tizenkét apostol kiválasztása^(C)

¹² Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre, és egész éjjel Istenhez imádkozott. ¹³ Reggel magához hívta a tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

Boldogok és áldottak vagytok!^(D)

¹⁷ Ezután Jézus és az apostolok lejöttek a hegyről, és megálltak a síkságon. Velük együtt volt még Jézusnak sok más tanítványa is, és nagy sokaság, amely Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón partvidékéről gyűlt össze. ¹⁸ Mindannyian azért jöttek, hogy Jézust hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Még azok is meggyógyultak, akik gonosz szellemektől szenvedtek. ¹⁹ Mindenki meg akarta érinteni Jézust, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.

²⁰ Akkor Jézus a tanítványaira nézett, és ezt mondta:

²² Boldogok és áldottak vagytok, mikor az Emberfia miatt a többiek gyűlölnek és kiközösítenek titeket, szidalmaznak és rosszat mondanak rólatok! ²³ Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Hiszen az őseik ugyanígy bántak régen a prófétákkal is.

²⁶ Jaj nektek, ha mindenki dicsér titeket, mert a régiek is így dicsérték a hamis prófétákat!”