Old/New Testament
Abímelek uralomra tör
9 Gedeon[a] fia, Abímelek egyszer meglátogatta a rokonait Sikemben, ahol az anyja élt. Azt mondta nekik: 2 „Kérlek, beszéljetek Sikem férfiaival, és mondjátok nekik: Gondoljátok csak meg, mi jobb nektek, ha Gedeon 70 fia uralkodik rajtatok, vagy ha egy ember? Ne felejtsétek el, hogy én közületek való vagyok! Végül is, vérrokonok vagyunk, nem igaz?”
3 Abímelek rokonai beszéltek a város férfiaival, és rábeszélték őket, hogy támogassák és kövessék Abímeleket. „Végül is, ő közénk tartozik, nem igaz?” — mondták egymásnak. 4 Azután adtak Abímeleknek 70 sékel ezüstöt Baál-Berit bálványtemplomának kincstárából, ő meg fölbérelt néhány semmirekellő, hitvány embert, hogy kövessék. 5 Ezekkel együtt elment apja házához Ofrába, és ott meggyilkolta az összes testvérét: Jerubbaál fiait. Hetven férfit gyilkolt meg egy kövön! Egyedül csak Jótám, Jerubbaál legkisebb fia tudott elrejtőzni előle, így menekült meg a haláltól.
6 Ezután a férfiak Sikemből és Bet-Millóból összegyűltek a nagy tölgyfánál, amely a Sikem melletti oszlopnál áll, és egy akarattal királlyá tették Abímeleket.
Jótám példázata
7 Amikor ezt Jótám megtudta, fölment a Garizim-hegy[b] tetejére, és hangosan kiáltott, hogy a sikemi férfiak jól hallják:
„Hallgassatok meg engem Sikem férfiai, hogy Isten is meghallgasson titeket!
8 Egyszer a fák elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Kérték az olajfát: »Te légy a királyunk!«
9 De az nem állt kötélnek: »Az én olajommal Istent és embert egyaránt tisztelnek. Ne teremjek többé olajat, hanem menjek el, és hajladozzak a többi fák felett?«
10 Akkor a fügefához fordultak: »Akkor légy te a királyunk!«
11 De az sem fogadta el: »Ne teremjek többé édes gyümölcsöket, hanem hajladozzak a többi fák felett?«
12 Szóltak akkor a szőlőnek: »Legyél hát te a királyunk!«
13 De ő sem vállalta: »Ne teremjek többé édes bort, amely megörvendeztet isteneket és embereket, hanem hajladozzak a többi fák felett?«
14 Végül a tüskebokorhoz mentek a fák: »Te legyél a királyunk!«
15 Válaszolt a tüskebokor: »Ha igazán akarjátok, hogy a királyotok legyek, akkor jöjjetek árnyékomba pihenni! De ha nem, akkor csapjon ki tűz a tüskebokorból, és égesse el Libanon cédrusait!«
16 Férfiak! Gondoljátok meg, igazságosan és helyesen tettétek-e, hogy Abímeleket választottátok királlyá! Úgy bántatok-e Jerubbaál családjával, ahogy megérdemelte volna? 17 Hiszen apám értetek harcolt, és élete kockáztatásával mentett meg titeket a midjániaktól! 18 Ti pedig azzal háláltátok meg, hogy ma megtámadtátok apám családját, és legyilkoltátok mind a 70 fiát egy kövön! Azután Abímeleket — akinek az anyja csak szolgálója volt apámnak — királlyá tettétek Sikemben, csak azért, mert rokonotok! 19 Ha tehát igazságosan bántatok Jerubbaállal és családjával, akkor örüljetek királyotoknak, Abímeleknek, és ő is örüljön nektek! 20 De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abímelekből, és az égesse meg Sikem és Bet-Milló férfiait! Ugyanígy csapjon ki tűz a Sikem és Bet-Milló férfiaiból, és égesse meg Abímeleket!”
21 Ezután Jótám elfutott. Beerbe menekült, és ott lakott, mert félt a féltestvérétől, Abímelektől.
Viszály Abímelek és Sikem polgárai között
22 Ezután három évig Abímelek uralkodott Izráelben. 23 Akkor Isten egy gonosz szellemet küldött Abímelek és Sikem polgárai közé. Ekkor Sikem polgárai elfordultak Abímelektől, és elárulták. 24 Így büntette meg Isten Abímeleket, amiért meggyilkolta Gedeon 70 fiát, a testvéreit. Ugyanakkor megbüntette Sikem férfiait is, mert támogatták Abímeleket ebben a gonoszságban. 25 Sikem polgárai Abímelek ellen küldtek egy csapatot, hogy álljanak lesben a hegyekben, az út mellett, és fogják el őt is, ahogy szokásuk szerint az arra utazókat elfogták és kirabolták. De valaki ezt jelentette Abímeleknek, így őt nem tudták elfogni.
26 Gaal, Ebed fia közben Sikembe költözött testvéreivel együtt. A város lakói pedig megbíztak benne.
27 Eljött a szüret ideje: a sikemiek a szőlőt szedték és taposták, nagy szüreti mulatságot rendeztek, majd bementek bálványistenük templomába, ettek-ittak, és Abímeleket ócsárolták. 28 Akkor Gaal, Ebed fia ezt mondta a többieknek: „Mi Sikem polgárai vagyunk, nem igaz?! Akkor minek szolgáljuk Abímeleket? Mit képzel ez magáról? Hiszen csak Jerubbaál fia! Azután itt van a kormányzója, Zebul! Mi közünk nekünk hozzá? Miért szolgáljuk mi Zebult? Akkor már szolgáljuk inkább a saját embereinket: Sikem apjának, Hamórnak népét! 29 Lennék csak én a város parancsnoka! Rögtön elzavarnám innen Abímeleket! Azt mondanám Abímeleknek: »Most szedd össze a katonáidat, és gyere, mérkőzz meg az én seregemmel!«”
30 A város kormányzója, Zebul is megtudta ezt, és nagyon felháborodott rajta. 31 Titokban megüzente Abímeleknek:
„Tudd meg, hogy Gaal, Ebed fia, a testvéreivel Sikembe költözött, és most ellened lázítja a várost. 32 Indulj hát el a seregeddel még ma éjjel, és álljatok lesben a mezőn, a kapuk előtt. 33 Reggel, ahogy feljön a nap, támadjatok a városra! Amikor Gaal kivonul ellened a mezőre, számolj le vele!”
34 Abímelek meg is fogadta Zebul tanácsát, és éjjel a seregével együtt Sikem ellen vonult. Négy csapatra oszolva hajnalig lesben álltak a város előtt. 35 Gaal, Ebed fia, reggel kiment a városkapu elé. Ezután Abímelek csapatai leshelyükről támadásra indultak a város ellen.
36 Gaal észrevette, és szólt a mellette álló Zebulnak: „Nézd csak! Ott a távoli hegyoldalon csapatok közelednek felénk!”
De Zebul úgy tett, mintha nem látna semmit: „Nincs ott senki, csak a hegyek árnyékát látod!” — válaszolta.
37 De Gaal ismét látott valamit: „De nézz oda! Egy csapat közeledik a Tabbur-Erec felől, és egy másik a Jövendőmondók Tölgyfája felől!”
38 Akkor Zebul így felelt neki: „Hol van most az a nagy szád? Nem te mondtad: »Ki az az Abímelek, hogy őt szolgáljuk?« Nézd, itt jönnek azok, akiket ócsároltál! Most hát menj, és harcolj velük, ha tudsz!”
39 Gaal sietve kivonult Sikem harcosainak élén, és megütközött Abímelek seregével. 40 De vereséget szenvedett, megfutamodott, és igyekezett visszajutni a városba, Abímelek pedig üldözte. Gaal seregéből nagyon sokan elestek, mielőtt elérték volna a városkaput, neki azonban sikerült bemenekülnie Sikembe.
41 Abímelek ezután visszatért Arúmába, mert ott táborozott. Zebul kormányzó pedig elűzte Sikemből Gaalt és rokonait.
42 Másnap reggel Sikemből kimentek az emberek a környező földekre dolgozni. Amikor ezt Abímelek megtudta, 43-44 három csapatra osztotta seregét, és lesben állt Sikem közelében, hogy váratlanul lecsapjon rájuk. Két csapat megvárta, amíg a sikemiek kijöttek a városból. Akkor rájuk rontottak, és vágni kezdték őket. A harmadik csapat, amelyet Abímelek vezetett, egyenesen a város kapujához rohant, és elállta az utat. 45 Egész nap tartott az ütközet, végül Abímelek elfoglalta és lerombolta Sikemet, annak lakosait pedig megölte. Még a város romjait is sóval hintette be.
46 Amikor Migdól-Sikem[c] lakói ezt megtudták, összegyűltek és bemenekültek bálványistenük, Él-Berit[d] templomának a rejtekhelyére. 47-48 Ezt azonban Abímelek is megtudta, és csapatával együtt fölment a Calmón-hegyre.[e] Ott a fákról ágakat vágott le, a vállára vette, és meghagyta az embereinek, hogy sietve kövessék a példáját. 49 Így is tettek, és együttes erővel nagy csomó ágat hordtak össze Sikembe. Ezeket mind lerakták az Él-Berit templom körül, és fölgyújtották az egészet. Így pusztultak el mindazok, akik oda menekültek: körülbelül ezren, asszonyok és férfiak egyaránt.
Abímelek halála
50 Ezután Abímelek Tábéc városa ellen vonult, és ostromolni kezdte. El is foglalta, 51 de a város közepén volt egy erős és magas torony, ahová a város lakói mind bemenekültek. A torony kapuját erősen bezárták, azután fölmentek a torony tetejére. 52 Abímelek ostromolta a tornyot, és már egész közel jutott a kapujához. Az volt a szándéka, hogy fölgyújtja a kaput. 53 Ekkor azonban a torony tetejéről az egyik asszony ledobta egy kézimalom őrlőkövét Abímelek fejére, akinek betört a koponyája, és halálosan megsebesült. 54 Abímeleknek még maradt annyi ereje, hogy a fegyverhordozójának ezt mondta: „Húzd ki a kardod, és te ölj meg! Ne mondhassa rólam senki, hogy asszony ölt meg!” A fegyverhordozója át is szúrta Abímeleket, aki meghalt. 55 Amikor csapata látta, hogy Abímelek halott, abbahagyták a harcot, és mindnyájan visszatértek a családjukhoz.
56 Így büntette meg Isten Abímeleket azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, mikor meggyilkolta 70 testvérét. 57 Ugyanakkor megfizetett Sikem férfiainak is gonosz tetteikért: beteljesedett rajtuk Jótám, Jerubbaál fiának átka.
A következő bírák: Tólá és Jáír
10 Abímelek halála után Izráelben a következő bíró Tólá lett[f], aki Púá fia volt, és Issakár törzsébe tartozott. Púá Dódó fia volt. Tólá 23 évig töltötte be ezt a tisztséget. Sámírban lakott, Efraim hegyvidékén, és ott is temették el halála után.
3 Utána a gileádi Jáír következett, aki 22 évig volt Izráel bírája. 4 Jáírnak 30 fia volt, akik mind szamárcsikókon jártak, és egy-egy falu vezetői voltak. Ezeket a gileádi falvakat ma is Jáír falvainak nevezik. 5 Miután Jáír meghalt, Kámónban temették el.
Izráel hűtlensége és nyomorúsága
6 Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat, Aserákat és a környező népek — arámiak, szidóniak, moábiak, ammoniak, filiszteusok — isteneit szolgálták és imádták. 7 Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket a filiszteusoknak és az ammoniaknak, 8 azok pedig nyomorgatták Izráelt 18 esztendeig. Különösen azok szenvedtek tőlük sokat, akik a Jordán keleti oldalán, vagyis Gileádban laktak, amely korábban az emóriak földje volt. 9 Az ammoniak átkeltek a Jordán nyugati partjára is, és megtámadták Júda, Benjámin és Efraim törzsét. Így egész Izráel nagyon szorongatott helyzetbe került.
10 Végül egész Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért: „Istenünk, vétkeztünk ellened, mert elfordultunk tőled, és a Baálokat imádtuk!”
11-12 Az Örökkévaló így felelt nekik: „Emlékeztek, hogy hozzám kiáltottatok segítségért, amikor az egyiptomiak, az emóriak, az ammoniak vagy a filiszteusok nyomorgattak benneteket? Ugye, megszabadítottalak titeket mindezektől? Akkor is hozzám kiáltottatok, amikor a szidóniak, az amálekiek és a midjániak[g] elnyomtak benneteket — én pedig újra meg újra megszabadítottalak az ellenségeitektől. 13 Ezek után mégis hűtlenül elfordultatok tőlem, és más isteneket imádtatok! Nem szabadítalak ki benneteket többé a bajból! 14 Forduljatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket magatoknak választottatok! Ha bajban vagytok, mentsenek meg titeket azok!”
15 De Izráel népe tovább könyörgött az Örökkévalónak: „Vétkeztünk ellened! Tégy velünk, amit jónak látsz, csak még ez egyszer szabadíts meg minket!” 16 Ugyanakkor eltávolították maguk közül az idegen istenek bálványait, és csak az Örökkévalót imádták. Az Örökkévaló pedig nem nézhette tovább Izráel nyomorúságát, hanem megkönyörült rajtuk.
Jeftét vezérré választják
17 Ezután az ammoniak serege összegyűlt, és Gileádban vertek tábort. Izráel is sereget gyűjtött ellenük, és Micpánál táboroztak. 18 Gileád vezetői és az egész nép tanakodott: „Ki legyen a vezérünk? Ki kezdje a harcot az ammoniak ellen? Az legyen egész Gileád fejedelme, aki ezt vállalja!”
Meggyógyít egy béna férfit(A)
17 Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. 18 Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, 19 a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. 20 Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”
21 Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”
22 Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? 23 Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? 24 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”
Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”
25 Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”
Lévi (Máté) elhívása(B)
27 Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!” 28 Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.
29 Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott. 30 A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”
31 Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”
Az új bort új tömlőbe kell tölteni(C)
33 Egyszer a farizeusok ezzel fordultak Jézushoz: „Bemerítő János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanezt teszik a mi tanítványaink is, de a te tanítványaid mindig csak esznek-isznak.”
34 Jézus így válaszolt: „Rávehetitek-e a násznépet a lakodalomban, hogy böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? Ugye, hogy nem? 35 De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, s akkor majd böjtölni fognak.”
36 Mondott nekik egy példázatot is: „Senki sem tép ki egy darabot valami új ruhából, hogy azzal foltozzon be egy régit. Külöben tönkretenné az új ruhát, a régihez pedig nem illik az újból való folt. 37 Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőt, és a bor is elfolyik. 38 Az új bort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki kiforrott, megérlelődött bort ivott, az nem kívánja azonnal az új bort, mert azt mondja, hogy jobb a régi.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center