Old/New Testament
Az el nem foglalt területek
13 Amikor Józsué már idős lett, az Örökkévaló ezt mondta neki: „Józsué, te már megöregedtél, de még mindig sok terület maradt, amely arra vár, hogy Izráel népe birtokba vegye. 2-4 Még nem foglalták el Gesúr földjét, vagyis az Egyiptomtól keletre lévő Sihórtól[a] észak felé, az Ekron határáig terjedő területet. Ezt még mindig a kánaániak birtokolják.
Még nem foglalták el a filiszteusok egész területét, vagyis az öt filiszteus fejedelem városait: Gázát, Asdódot, Askelónt, Gátot és Ekront. Még nem foglalták el az avviak területét, amely Kánaán földjétől délre fekszik. Még nem foglalták el északon Meárá vidékét egészen Afékig, az emóriak határáig, amelyet a szidóniak birtokolnak. 5 Még nem foglalták el a gebaliak földjét, és Libanon egész vidékét: a Hermón-hegység lábánál fekvő Baál-Gádtól keletre egészen a hamáti útig terjedő területet. 6 Még nem foglalták el a dombvidéken lakó szidóniak területét a Libánón és Miszrefót-Majim között.
Ezekről a területekről én magam fogom kiűzni az ott lakó nemzeteket Izráel népe elől.
Gondod legyen rá, hogy amikor felosztod Izráel törzsei között a földet, vedd számításba ezeket a még el nem foglalt területeket is. 7 Láss hozzá, és oszd ki az egész földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között!”
A Jordántól keletre fekvő terület felosztása
8 Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse egyik részének már Mózes, az Örökkévaló szolgája kiosztotta birtokukat örökségül a Jordántól keletre. 9 Ez a terület az Arnón-völgy melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta a várost, amely a völgy mentében félúton feküdt, és az egész fennsíkot Médebától Dibónig. 10 Ide tartoztak azok a városok, amelyekben korábban a hesbóni Szihón, az emóriak királya uralkodott, egészen az ammoniak országának határáig. 11 Ide tartozott Gileád, meg a gesúriak és maakátiak földje, az egész Hermón-hegység, és Básán egész területe egészen Szalkáig. 12 Magában foglalta az egykori Óg király birodalmát is, amely Básánban volt. Maga Óg király — a refáiak nemzetségének egyik utolsó leszármazottja — Astárótban és Edreiben tartotta királyi udvarát. Ógot és seregét Izráel serege még Mózes vezetésével verte le, és országát elfoglalta.
13 Izráel serege a gesúriakat és a maakátiakat azonban nem űzte ki földjükről, ezért ők a mai napig is ott laknak Izráel népe között.
14 Lévi törzse volt az egyetlen törzs, amelynek Mózes nem adott birtokul saját területet. Helyette az Örökkévaló megígérte nekik, hogy az Örökkévalónak, Izráel Istenének bemutatott áldozati állatok húsát kapják örökségül.
15 Rúben törzsének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint. 16 Az ő területük az
Arnón-patak melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta az egész fennsíkot Médeba vidékén. 17 Ide tartozott Hesbón és a fennsíkon lévő városok: Díbón, Bámót-Baál, Bét-Baál-Meón, 18 Jahcá, Kedémót, Méfaat, 19 Kirjátaim, Szibmá, Ceret-Hassahar (amely a völgyből kiemelkedő dombon épült), 20 Bét-Peór és Bét-Hajesimót, meg a Piszgá-hegy lejtői.
21 Tehát Rúben törzsének területe magában foglalta a fennsíkon lévő összes várost és Szihón király egykori országát is. (Szihón az emóriak egyik királya volt, aki Hesbónban uralkodott. Mózes vezetésével Izráel serege legyőzte Szihónt és seregét, meg a vele szövetséges midjáni vezéreket: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, akik szintén azon a vidéken laktak. 22 Ugyanakkor ölték meg harc közben az izráeli harcosok a jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is.) 23 Rúben törzsi területének határa a Jordán folyó lett. Ezt a területet kapták örökségül nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.
24 Gád törzsének is adott Mózes örökséget nemzetségeik szerint. 25 Az ő területükhöz tartozott Jazér és Gileád összes városa, azután az ammoniak területének fele, Aróér városáig, amely Rabba közelében van. 26-27 Ide tartozott az a föld, amely korábban Szihónnak, az emóriak királyának országa volt: délen Hesbóntól egészen Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig északon. Ezen kívül ide tartozott még a Jordán keleti partvidéke egészen a Kinneret-tóig, és a Jordán melletti városok: Bét-Hárám, Bét-Nimra, Szukkót és Cáfón. 28 Ezt a területet kapta birtokul Gád törzse, nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.
29 Manassé törzse egyik felének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint. 30 Az ő területükhöz tartozott Mahanaimtól északra Básán egész földje, amely régebben Óg király birodalma volt, és Jáír falvai is a birtokukba kerültek. Összesen 60 városuk volt. 31 Hozzájuk tartozott Gileád egyik fele, azután Astárót és Edrei. Ez a két utóbbi város korábban Óg királyé volt. Ezeket a területeket kapta örökségül a nemzetségek szerint Manassé törzsének egyik része: Mákír leszármazottjainak egyik csoportja. Mákír Manassé fia volt.
32 Ezeket a területeket osztotta ki Mózes abban az időben, amikor Izráel még a Jordán keleti partján táborozott, Moáb síkságán, Jerikóval átellenben. 33 Lévi törzsének Mózes nem adott földbirtokot, mert az Örökkévaló, Izráel Istene megígérte nekik, hogy földbirtok helyett ő maga lesz a lakóhelyük és az életük forrása.
14 Eleázár főpap és Józsué, Nún fia meg Izráel törzseinek vezetői együttesen határoztak arról, hogy Kánaán földjét[b] hogyan osszák fel a törzsek nemzetségei között. 2 Az Örökkévaló már korábban rendelkezett Mózes által arról, hogy mind a kilenc és fél törzs sorshúzással kapja meg a birtokát. 3-4 Ugyanis két és fél törzsnek már maga Mózes kijelölte a Jordán keleti oldalán a birtokát. József leszármazottjaiból két törzs lett: Manassé és Efraim törzse. Lévi törzse egyáltalán nem kapott saját területet, csak lakóhelyül szolgáló városokat, a hozzájuk tartozó legelőkkel, ahol a léviták az állataikat legeltették. 5 Így osztották fel a földet örökségül egymás között az izráeliek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.
Káleb is megkapja örökségét
6 Júda törzséből néhányan Józsuéhoz fordultak kérésükkel, amikor Gilgálban voltak. Ezek között volt Káleb, Jefunne fia is, a kenizziek nemzetségéből, aki ezt mondta Józsuénak: „Biztosan emlékszel, mit mondott az Örökkévaló rólad és rólam — Mózes, az Isten embere által —, amikor még Kádés-Barneában táboroztunk. 7 Negyven éves voltam akkor. Mózes, az Örökkévaló szolgája elküldött Kádés-Barneából, hogy kémleljük ki Kánaán földjét, és én mindent úgy mondtam el neki, ahogyan láttam.
8 A társaim, akik velem együtt jöttek, olyan jelentést hoztak ugyanarról a földről, hogy elvették a nép bátorságát, én azonban teljes szívvel követtem az Örökkévalót, Istenemet. 9 Mózes pedig azon a napon megesküdött nekem: »Az a föld, amelyet lábad érintett, amikor felderítésre indultál, mindörökre a te birtokod és örökséged lesz, utódaiddal együtt, mivel teljes szívvel-lélekkel követted az Örökkévalót, Istenünket. Ez egészen biztos!«
10 Most pedig, amint látod, az Örökkévaló mindmáig életben tartott engem, ahogy megígérte. Negyvenöt évvel ezelőtt mondta ezt az Örökkévaló — Mózes által —, amikor Izráel még a pusztában vándorolt. Igaz, hogy 85 éves vagyok, 11 de még most is olyan az erőm, mint amikor Mózes kiküldött a felderítésre. Ma is éppen úgy kész vagyok harcba menni, mint akkor. 12 Most hát kérlek, add nekem örökségül azt a földet, amelyet az Örökkévaló akkor nekem ígért: azt a hegyvidéki területet, ahol akkor jártam! Te is tudod, hogy anákok laknak ott nagy és erős városokban. De kiűzöm őket onnan, ha az Örökkévaló velem lesz, ahogyan megígérte nekem.”
13 Akkor Józsué teljesítette Káleb kérését, neki adta azt a területet, amelyet kért: Hebron környékét, és megáldotta őt. 14 Így lett Hebron városa és annak környéke a kenizzi nemzetségbe tartozó Káleb birtoka, mivel ő teljes szívvel-lélekkel követte az Örökkévalót, Izráel Istenét. Káleb Jefunne fia volt. A mai napig az ő leszármazottjai élnek ott. 15 Hebront azelőtt Arba városának nevezték, mert ott élt egy Arba nevű óriás, aki az anákok közül a legnagyobb volt.
Ezután megszűntek a harcok, és béke uralkodott az országban.
Júda törzsi területe
15 Júda törzse ezt a területet kapta a nemzetségei számára sorshúzással. Délen ez a terület Edom országával és a Cin-sivataggal érintkezett. 2 A déli határ a Holt-tenger déli partjától indul. 3 Dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, azután a Cin-sivatagban halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, majd Hesrón és Addár érintésével Karka felé halad. 4 Azután Acmónt érintve eléri Egyiptom patakját, s annak mentén nyugat felé haladva eléri a Földközi-tengert. Ez Júda törzsének a déli határa.
5 A keleti határ a Holt-tenger, egészen a Jordán torkolatáig. 6 Az északi határ ettől Bét-Hogla felé húzódik, majd Bét-Arábától északra halad, azután érinti Bóhan kövét —, amelyet Rúben fiáról, Bóhanról neveztek el. 7 Tovább halad az Ákór völgyén keresztül Debírbe.
Ezután észak felé fordul, és érinti Gilgált, amely az Adummím-hágóval átellenben fekszik, a völgy déli oldalán. Majd érinti a Semes-forrást, és tovább a Rógél-forrás mellett halad. 8 Utána a Ben-Hinnóm völgyön fölmegy a határ a jebúsziak városától, Jeruzsálemtől délre, egészen a hegy tetejére. Ez a hegy a Ben-Hinnóm völgytől nyugatra és a Refáim-völgytől északra emelkedik.
9 A hegytetőről a határ leereszkedik a Mé-Neftóah forráshoz, majd tovább halad az Efrón-hegy városaihoz, onnan pedig Baalához, vagyis Kirját-Jeárimhoz. 10 Ezután nyugatra fordul a Széír-dombvidék felé, majd a Jeárim-hegy, vagyis Keszálón városának északi oldalán halad, érinti Bétsemest, majd Timna városát. 11 Azután felmegy a dombra, amely Ekron városától északra fekszik, majd Sikkárón felé fordul, és érinti a Baalá-hegyet. Utána leereszkedik Jabneélhez, végül nyugat felé kifut a Földközi-tenger partjára. 12 A nyugati határ a tengerpart. Ez tehát Júda törzsi területe.
Káleb öröksége(A)
13 Józsué az Örökkévaló parancsa szerint Júda törzsi területén belül adott örökséget Kálebnek, Jefunne fiának. Így kapta Arba (vagyis Hebron) városát. Arba volt az anákiak ősapja. 14 Káleb kiűzte onnan Sésajt, Ahimánt és Talmajt, az anákiak három nemzetségét, elfoglalta a várost, és letelepítette ott a saját nemzetségét. 15 Innen Káleb továbbment, és a csapatával Debír (vagyis Széfer) városa ellen vonult. 16 Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!” 17 Otniél, Káleb testvérének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki a leányát, Akszát. 18 A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Aksza el is ment apjához, és mikor leszállt a szamaráról, Káleb megkérdezte: „Mit akarsz?”
19 Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot! Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is!” Káleb teljesítette leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.
Júda városai
20 Ez Júda törzsének öröksége, nemzetségeik szerint:
21 Izráel legdélebbi, Edom országával határos részén, vagyis a délvidéken ezek a városok kerültek Júda törzsének birtokába, amelyekben le is telepedtek:
Kabceél, Éder, Jágúr, 22 Kíná, Dímóná, Adádá, 23 Kedes, Hácór, Jitnán, 24 Zíf, Telem, Beálót, 25 Hácór-Hadattá, Kerijjót-Hecrón (vagyis Hácór), 26 Amám, Sema, Móládá, 27 Hacar-Gaddá, Hesmón, Bét-Pelet, 28 Hacar-Súlál, Beérseba, Bizjótjá, 29 Baalá, Ijjím, Ecem, 30 Eltólad, Keszíl, Horma, 31 Ciklág, Madmanná, Szanszanná, 32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen 29 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
33 A nyugati dombok tövében fekvő városok:
Estáól, Corá, Asná, 34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah, Énám, 35 Jarmút, Adullám, Szókó, Azéka, 36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Összesen 14 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
37 Azután ezek a városok:
Cenán, Hadásá, Migdal-Gád, 38 Dilán, Micpe, Jokteél, 39 Lákis, Bockat, Eglón, 40 Kabbón, Lahmász, Kitlís, 41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Összesen 16 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
42 Azután ezek a városok:
Libna, Eter, Ásán, 43 Jiftáh, Asná, Necíb, 44 Keila, Akzíb és Márésá. Összesen 9 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. 45-46 Azután Ekron, a hozzá tartozó falvakkal együtt, amelyek egészen a Földközi-tengerig és Asdódig terjedtek. 47 Azután Asdód, a hozzá tartozó falvakkal együtt. Azután Gáza, a hozzá tartozó falvakkal együtt, amelyek egészen Egyiptom patakjáig terjedtek a Földközi-tenger partja mentén.
48 A hegyvidéki városok:
Sámír, Jattír, Szókó, 49 Danná, Kirját-Szanná (vagyis Debír), 50 Anáb, Estemó, Áním, 51 Gósen, Hólón és Giló. Összesen 11 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
52 Azután ezek a városok:
Arab, Dúmá, Esán, 53 Jánúm, Bét-Tappúah, Aféká, 54 Humtá, Kirját-Arba (vagyis Hebron) és Cíór. Összesen 9 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
55 Azután ezek a városok:
Máón, Kármel, Zíf, Juttá, 56 Jizreel, Jokdeám, Zánóah, 57 Kain, Gibea és Timná. Összesen 10 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
58 Azután ezek a városok:
Halhúl, Bét-Cúr, Gedór, 59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Összesen 6 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
60 Azután ezek a városok: Kirját-Baál (vagyis Kirját-Jeárim) és Rabbá. Összesen 2 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
61 A júdeai pusztában lévő városok:
Bét-Arábá, Middín, Szekáká, 62 Nibsán, Ír-Melah és Éngedi. Összesen 6 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
63 Jeruzsálem lakóit, a jebúsziakat Júda népe nem tudta kiűzni a városból, ezért a jebúsziak mind a mai napig ott élnek a városban, Júda népével együtt.
Bemerítő János születése
57 Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. 58 Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, 60 de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61 Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” 62 Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.
63 Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. 64 Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. 65 A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. 66 Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.
Zakariás dicsőíti Istent
67 Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:
68 „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
mert segítségére sietett népének,
és megváltást hozott nekünk!
69 Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk
szolgájának, Dávidnak családjából,
70 ahogyan ezt ősidőktől fogva,
szent prófétái által megígérte,
71 hogy megszabadítson ellenségeinktől,
és gyűlölőink kezéből kimentsen,
72 hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét,
s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.
73 A szövetséget, amelyet Ábrahámnak,
ősapánknak esküvel erősített:
74 megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít,
félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,
75 s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt
életünk minden napján.
76 Te pedig, fiúcska,
a Magasságos Isten prófétája leszel,
mert az Úr előtt készíted az utat,
77 az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét,
amikor majd bűnbocsánatot nyernek,
78 Istenünk nagy irgalmasságából!
Ezért meg fog látogatni minket
a Napfelkelte a magasságból,
79 hogy világosság ragyogjon azokra,
akik a halál árnyékában, sötétben ülnek,
és a békesség útjára vezessen bennünket.”
80 A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center